Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-11-10 / 31. szám

NOVEMBER 10. 1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 277 va ismét rám támadt, a mikor egy ujabb golyót röpítettem belé Ekkor fölvetette orrmányát, trombitált és a sűrű felé törtetett. Most még egy harmadik golyót is kapott, és azon pillanatban az aggadschirok egyike egyetlen kardcsapással átvágta inát. Mind a három golyó a homlokba csapott be és olly közel egymáshoz, hogy mintegy három hüvelyknyi területet köritettek, de egyikük sem volt halálthozó. A homloklövés csak az indiai elefántra nézve halálos, mig az áfrikainál éppen nem lehet bizton erre számítani. Nem sokára egy egész csorda törtetett a süriin keresztül, mely rengett és ropogott lépteik terhe alatt, mert az elefántok mindent letiportak és kidöntöttek. Egy óriási him volt élükön, mely egyenesen felém jött; két golyóval üdvözültem, melyek jobbra és balra a fej hát,ó részén csapkodtak be. Közvetlenül ez után még másik kettőt lőttem le, az egyiket jobb, a másikat bal halántékán érte a golyó ; ezeken kivül még egy harmadik is halálos sebet kapott. Szép munkát végeztünk ezúttal: hét elefántot elejtettünk, kettő megsebesülve elmenekült." E kis rajz világossá teendi olvasóink előtt, hogyan és mily mértekben űzik az állat-irtást Afrikában. A következőkben a vadászt — viziló-,krokodilés oroszlán vadjárataira fogjuk követni. (Folytatás következik.) Kárpáti képek.*) „In die Berge hinein, in die schwarze Schlucht, Wo der Wildbach to,t in wilder Flucht, Hinauf zu der Matten warmduftigem Grün, Wo sie bliih'n Die rothen Alpenrosen." A kárpátalji lakos, ki a bérezek tövén vagy keblén ütötte fel tanyáját, ép olly szeretettel, mondhatnám ösztönszerű vonzalommal ragaszkodik ezen hegy világához, mint a svajczi az alpesekhez. Lelke rejtett gyökereivel csügg rajta, s ha néha távoznia is kell bérczeitől, csakhamar vágyódik őket viszontláthatni. A hegyek közötti élete mes-zeható befolyást gyakorol egész valójára, megszabja nagy részben ugy természeti és szellemi, mint társadalmi és politikai életét. Mi csoda tehát, ha tán jobban is szereti, mint ismeri. És hány hatalmas hegytömeg van még a Kárpátokban, melyet soha emberi láb nem ért, hány 3zirtcsucs emelkedik büszkén a fellegekbe, melyen még soha emberi hang nein halatszott, s honnan legfeljebb a bérezi sa3 susogó szárnycsapkodása visszhangzik. Sok hosszú szirttorok nyúlik a hegy mélyébe, melynek állat, vagy növényéletét természetbúvár még soha nem fürkészte, — s hány néma medencze van ott, mely a havasok szaggatott kezei közül . öldelö gyepszigetként emelkedik ki, s melyen soha vadasz zergét nem keresett. De még azon fö d is, mely szemünk előtt és lábunk alatt feks/.ik, az olly gyakran emlegetett Kárpát-világ sok tekintetben még koránsem ismeretes világ. Föld- és növénytani viszonyai, meteorologiai törvényei égalji változásaival, az élő lények fejlődési sorozata, s különös viszonyuk alapzatukhoz a hegyek fekvése szerinti különbség, a sajátságos havasi alakok még mindig nem egészen ismeretesek. A Kárpátok hegyvilága oly fölötte különféle, jelensége oly nevezetes és különös, hogy minden kiránduláson bő zsákmánynyal megrakva és jutalommal ihletve tér haza a búvár. Az erdőszegte hegyaljtól a kedves dombtájtól, melylyel a völgy emelkedik, egészen a legmagasabb hegy koronájáig bizonyos s az égalji viszonyok által megszabott törvények szerint változatos s végtelen gazdag életet talál, s igy gyakTan kevés mértföldnyi emelkedési területen az állat és növényzeti jelenségek olly fokozatát látja, minőt lapályon soha, vagy csak néhány száz mértföldnyi távolságra lelhet föl. Térjünk most át azon pontok részletes leirására, melyeket 1864-iki év augusztus havában növénytani tanulmányaink tárgyává tevénk. *) Szerző szives volt e dolgozatot lapunknak is felajánlani, s bár nem csak szorosan szakmánkhoz tartozókat közöl , adjuk mégis azon reményben, hogy alkalmat nyujtunk egyik-másik felvidéki vadászunknak a Kárpátok amúgy is kissé hiányos faunájához adatokkal járulni. Szerk. • I. Virágkert és lengyel nyereg. A szepesi Tátra közepéu 37" 47' és 37

u 50' közt keleti hosszaságban és a9° 9' és 49° 11' közt északi szélességben egy patkó alakú hegyláncz fekszik, melynek északnyugati szárnyát a Karsten-hegység, a délkeletit a gerlachfalvi csúcs alhavasa, s derekát a lengyel nyereg képezi. Az általuk »környezett tág medenczében fekszik a hosszú és a felkai tó, melyekből a felkai patak veszi eredetit. A két tó közötti gyepterület azon havasi rét, melyet virágkertnek (Blumengarten) neveznek. A felkai tó Tátrafüredtől 3/i, Gerlachfalvától (Gerlsdorfj 1 mértföldnyi távolságra esik. Még mielőtt a hajnal rózsás fellegei a nap közeledését hirdették, még midőn keleten csak egy gyenge fénylehelet mutatta születési helyét, s a csillagok még vidáman ragyogtak a kék égboltozaton, én a tátrafüredi foga ló előtt botanikus szelenczémen már az indu'ót doboltam, s néhány füvészi szerrel ellátva, egy kartárssal és vezetővel kiléptem az erdőbe ; a mi magában véve nem nagy fáradsággal járt, mert Tátrafüreden az első lépes a háztól már is eléri az erdőt. Mi tehát egyszerre ott termettünk a sötét fenyveserdö sürüségébeD. Alattunk a hideg föld, felettünk a sötét tűlevelű mennyezet, körülöttünk a balzsamos illatú, de hideg levegő. Látérzékiink még alig tudott világosság- és sötétségnél egyebet megkülönböztetni, a miért most inkább fülünknek, mint szemünknek engedtünk ha áskört. Itt-ott hangzott már egy legelő gula, csorda vagy nyáj csengő kolompja, melybe egy-egy juhászkutya csaholása közbe vágott. A fenyvek sürü ágai közül s a bokrok rejtekeiből az ébredő m ,darak nesze hallatszott. A levegő, a föld, a fa mindinkább megelevenedtek. Kijött az evetke gömbfész téböl s örvendve életének űzte virgoncz testgyakorlatát. A jegenye fenyő tetejéről tiszta erős hangon szólalt meg a fenyőezinke a harsány strófákban az utánozhatatlan hangú rigó. Közbe neveteto a vadgalamb és doboltok a harkályok. Egy szinezetü dallamba ezen erdei hangverseny össze uem illeszthető. Minden lépten változik, minden pillanatban más. Majd túlnyomó a seregélyek fecsegése, .majd a rigók rikoltása és a pintyek dala, majd a harkályok kopogása s görgető csalszavuk, majd a szajkók krákogása. Egyszerre elhallgattak a zenészek, mert fenn a levegőben egy éhes ölyv rekedt hangja hallatszott. Víg énekszó s szenvedélyes vadászat közt, melyet az erdő lakói rovarokra, növénymagokra vagy gyümölcsre tartottak, elmúlt a kora reggel. A legmagasabb jegenyefenyők koronáin mutatkozik már az első verőfény; ez megvilágítja az erdőt, melynek : Hivólag intnek fái Mind annyi hölgykezek, Melj ek vidám örömre Magokhoz intenek. A sürü vadon erdőbe vágott keskeny utunk mindinkább kezdett kiszabadulni korlátaiból, a gyérülő fenyvesek t >bb és több világosságot engedtek át ágaikon, s a gyenge fénylehelet, melly keresztültört, reményt adott, hogy nem sokára börtönéből szabadul lelkünk. Addig is az ut mellett bujálkodó növényzetet szpmlélém, honnan Flórának sok szép gyermeke hivólag mosolygott feléin. S én engedve intésüknek, szívesen kaczérkodtam velők. Itt a repcsén hanga (Calluna vulgaris. Salisb.), a fekete s veres áfonya (Vaccinium Myrtillus, L., V. vitis Idaea /,.) pihenésre kínálgatták puha gyepvánkosukat, mely ezeknek kék és piros bog) óival, a terepély és kereklevelü csengetyüke (Campanula palula L„ C. rotundifolia L.j égszinü harangjaival, a Gentiana asclepiadea L., G. Amarella L., az Erifthraea Centaurium)Pers., P/iyteuma orbiculare. L., tarka színezetével keleti szövet drága varrásaként volt hímezve. Ott egy csevegő csermely nedves oldalán a közönséges mogyorófa (Corylus Avellana L.), a fehér gyertyánfa (Carpinus Betulus, L.), a mézgás égerfa (Alnus glutinosa Gürtn.), az erdei bikkfa (Fagus silvatíca L.) és a keeskefüz (Salix C'aprea L.) hűvös árnyékában illatoznak a vizi és fodormenták (

Mentha aquatica L., M. erispa L.). Az ér más oldalán az erdei és tavi nefelejts (Myosotis silvatica Iloffm., M. palustris With.), a kakuk és kétlaki mécsvirág (Lychnis ftos cuculi L., L. diurna Sibth.), [az Orchis mascuta L., Gymnadenia conopsea. K. Brie, és a Caltha palustris L. véd- és daezszövetségre léptek. Testületileg ha'ározták el, hogy a kaszások öldöklő fegyverének ellenszegülnek, tudván, hogy itt-őkel legfeljebb az udvariatlan maczkó talpa simíthatja a földre. A Kreuzhübel, mely 1425 méter-nyíre emelkedik a tenger szine felett, s nagyobbára jegenye- és luczfenyővel (Pinus picea, L., P. Ahies L.) van benőve, a még a törpe henye fenyő- (Pinus Pumilio L.) táj alatt áll, a felkai völgy keleti oldalát képezi. Felső erdőregiójának viránya nagyobbára alhavasi, de máisok tekintetben havasi is. Itt gyakori a Gentiana H?clepiadea L., G. Amarella L., a Pliyteuma orbiculare L. Közbe fehérlik a szép Anemone alpina L., Gnaphalium norvegicum Gunn, mig a kövi ribiszke (Ribes petraeum Wulf, gyüinölcsöskerteink gyönyöreire emlékeztet. Ennek szomszédságában gyüjténk Senecio subalpinust Koch, Geranium phaeumot L., Platantera bifoliát Rich. Bellidiastrum Micheliit Cass. (Carex caespitosa L.) Sokkal érdekesebb azon rész, mely a Kreuzhübeltől egy liegynyergen keresztül a virágkert és lengyel nyereg felé vezet. Keleten magasan emelkedik az ég felé a Karstenhegység egy ága, nyugaton a gerlachfalvi csúcs előhavasaival; a köztük lévő völgyet annyira összeszorítják, hogy már csak a Felka vizének engednek szük medrében helyet, mely mintegy neheztelve ezt, durva morajjal hömpölyög odább, a medrében lévő kőhalmokat hideg hullámaival pofozva. Kristályfenekén szökdelve játszik a pisztráng s keresi martalékát, az itt elveszett rovari k hulláit. A vad ér partján éles gránitkövek közt találja kedveseit a füvész. A nedves kőhalmokon, a könnyű homokban bujálkodik a kereklevelü aranyvirág (

Chrysanthemum rotundifolium W. II.), melynek fehér viráglevelkéit tépdesve, mint a többi rokonaitól kérdezhetjük: szeretsz-e? szivből-e ? stb. Mi hálátlan botanikusok, ha illy Flóra kisasszonytól azt a bókot nyerjük is, hogy epedve szeret, rendszerint félre szoktuk dobni, s egy sértetlen példánynyal örökítjük meg e fajt herbáriumunkban. A Felka vad vizét több gárdista kiséri, a Veratrum album Andr., Senecio subalpinus Koch, a keskenylevelü gyapu (Eriophorum angustifolium Rth.), Doronicum austriacum 11'. K., Phyteuma spicatum L. Utunk most minden lépéssel fáradságosabb lett. Éles szirtdarabok, felváltva apró kavicsokkal, anynyira neheziték az egyenes járást, hogy jobbra-balra inogtunk, mi a távolból nézőre ugyanazt a benyomást teheti, mint midőn részeg társaságot lát. Félórai fáradságos gyalogolás után elértük a ködarabokból felhányt és törpefenyővel sürün benőtt sánezot, mely alatt a felkai tó csendes, szmaragdzöld viztükre fekszik. Jobbra és balra tőlünk óriás szirtormok emelkednek majdnem függélyesen az ég felé, alattunk a tó kristályfeneke, előttünk egy ezüst szalagként kigyózó vizzuhatag, mely 600 méter magas gránitfalak között 80 méternyi eséssel zuhan le. A lengyel nyereg kopasz orgona-sipjai, s mély sziklavölgyeiben a fekvő örökös hava zárják be a háttért. Délfelé pedig nyitva áll a kilátás az egész Poppervölgybe. Olly festői kép ez, mint a minőt a Svajcz is esak gyéren tud felmutatni; — mi csoda tehát, ha a köznép inesés dolgokat beszél vizi szüzek, aeoli hangok és kaján syrénekről Dr. Szontagh Miklós. (Folyt, köv.) Hívatlan vendégek. Világrészközi vadászrajz. Tempora mutantur; ezen mondás jut önkénytelen is eszembe, ha összehasonlitom emlékezetemben a különbséget, mely a „gúlák mesés országa" és köves Arabia mostani állapota s azon fényes kép között van, melyet ugyanazon vidék az emberi szellem egyik legfényesebb diadala ünneplésekor nyújtott. De noha e vid knek most elmúlt is már „saison"-ja, és noha egész Európa az ellenkező égtáj felé veti aggodalmas pillantásait, uem vélek visszaélni az olvasó türelmével, ha újra visszautaztatom szellemben Keletre, s olly látványt idézek lelki szemei elé, minőt a mi „vén" világrészünk nem igen nyújt. A Vöröstenger melletti tartózkodásom közben nem annyira kenyérben szenvedtünk hiányt, mint inkább húsban; hogyis ne, mikor Dschebbel Toor-ban.