Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-11-10 / 31. szám

272 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. NOVEMBER 10. 1870. A tisztavérü arabs ló hazájában sincs olly nagy számmal, mint általánosan hiszik, leginkább a Beduin törzseknél található és nagyon kevés arabs ló, mely mint ilyen Európába hozatik, tisztavérü. A beduinok azt állitják, hogy lovaik ősatyja egy a Salamon király istálójában volt és Aegyptomból származott mén volna, egyszersmind öt főtörzsre osztják, mellyek mindenike Mahomet 5 kedves kanczáinak egyi kétől eredeztetik. Ha ennek hitelt nem adunk is, még is arra mutat, hogy a beduinok századok óta tsztin és minden keveréstől menten tartották fel lófajukat. A beduin lovát nagyra becsüli, ezt életmódja hozza magával, miután rablásaihoz szükséges, hogy oly lova legyen, mely egyik helyről a m isik távol 03Ő pontra sebesen vigye, éhséget, szomjat, fáradalmat könnyen eltűrjön. Sok lovat nem tartanak, mert szegények, s nomád életmódjuk miatt, még csak takarmányt sem termeszthetnek. Lovaikat többnyire árpával tartják, ezt is veszik. Leginkább kanczákon lovagolnak, miután ezeket ép o'y tüzeseknek tartják, minta méneket, söt minden viszontagságot jobban kiállanak, jámborabbak és tanulékonyabbak, végre pedig csikót ellvén, szaporít és pénzt is hoz bo. Lovaik leszármazását a kanczáktól vezetik le, mellyeket a méneknél többre becsülnek, de azért csak tisztavérü és kitűnő ménekkel fedeztetik. Kanczacsikóikat nagy gonddal ápolják, a méneket nagy részint még kiskorukban eladják. Az arabslónak oly valami különös jellege van, hogy, ha valaki bár csak egyszer látott is, más alkalommal rögtön felismerheti. A fej formája oly különös valami, kifejezése olyan, minőt másfaj u lovaknál hiába keresünk; száraz homloka szélesés többnyire homorú, pofacsontja is az, szeme nagy, kiülő, sz"mpillái feketék, ez utóbbi nagyon szép, mit az arabok föismertetö jelnek tartanak. Fülei kurták, ámbár lrnsszabis fordul elő, de mindig vékony. - Áll csontjuk többnyire erős, orrcsontjuk egyenes vagy befelé görbe, orrlyukaik nagyok és fáradtság által kitágulnak, és ez fejük szépségét méginkább kiemeli. Nyakuk a termethez arányos és hol a fejbe átmegy, ott k ssé hajlott, mi által a hattyúéhoz hasonló formát kap; futásnál fejét hátr i veti és ez által nyaka a szarvaséhoz lesz hasonló. Marja lapoczkái felett kiemelkedik, a nélkül azonban, hogy éles volna, háta egyenes, oldalbordái szépen kidomborodnak, keresztcsontjuk nagyon széles. Közmondás az arabsoknál, hogy : „a ló eleje az oroszláné, keresztcsontja a farkasé legyen." Mozgásnál farkát felemeli. Mind elejére, mind hátuljára szélesen áll. Lapoczkája szabadmozgásu, lábai szárazak, de izmosak, patájuk kicsi, szarujok SZÍVÓS. Agyvelejük igen nagy, serényük finom, bosszú, szőrük k rta, selyemtapintatu cs fényes, farkuk a csigolyáknál szőrösebb és igen hosszura megnő, mit az arabok nagyra becsülnek. Szinök többnyire szürke, nagyon becsesek a sötétszürkék, aztán pej, végre a sárgaszőrüek. Fekete nagy ritkaság. Szőrük nagyon finom és sima, ha nap süt reá mindenféle szinekot játszik. Az egészen febérlovak bőre is fekete, miáltal szőrük szépsége még inkább kitűnik. Az arabok néha nagyrabccsülnek olly lovat, mely a mi szemünknek nem tetszenék és valóban nem is szép, de tulajdonai oly kitűnők, hogy ez minden más társa fölé emeli. Átalában csak olyan lovat használnak tenyésztésre, mely minden jó tulajdonokat egyesit magában, habár szépségben fogyatkozást szenvednek is. Ezt állíthatni a puszták lakóinál, de a többiekről nem, mert ezek már nyerészkedés szempontjából is sokat adnak a külső formára. Syriában például nagyon szép lovakat lehet kapni, de ezek nem tisztavérüok. Hogy tiszta vérű lovak mennyit tehetnek, azt tapasztalhattuk az Európába behozottak utódainál, és ba mindazon szép lovak tisztavérüek lettek volna, sokkal előbbre volnánk, mint vagyunk. A hires angliai mén Godolphin a mostani I angol telivérek egyik ősatyja, nem volt szép ló, Párisban vizhordószekérben járt. Csak midőn Angliába került, és utódai olly figyelmet gerjesztettek, kezdték megbecsülni és ott is harmadik tulajdonosa kezében volt már, midőn olly nagy hirüvé lett. — Vezira legjobb mének egyike, a zweybrückeni ménesbon sem volt szép. Türkmain — a porosz trakehner faj ősatyja, póstaló volt Damaskus és Aleppo között. Hágómént csak származása és utódai által lehet biztosan megismerni, fájdalom, arra sok idö kell, hogy az utóbbit meglehessen ítélni, és igy nem marad egyéb bátra, mint elődeit figyelmes vizsgálat alá venni. Kétséget nem szenved, hogy hazáján kivül is lehetne az arablovat tiszta eredetiségében tenyészteni, de ez nem történik, mert életmódjuk egészen más mint nálunk és az éghajlat közötti különbséget sem egyenlíthetjük ki. Az éghajlat hatása különben nem ront rajta semmit sem, csak is fejlődési irányát idomítja a helyhez aránylagosan. Európába behozott arablovak többnyire KisÁzsia-, Syria- és Mesopotámiából valók és Damascus- vagy Aleppóban vétettek. Van itt is sok tiszta vérű, de sok a syriai lovakkal keresztezett — és ezek szép külsejük által könynyen megcsalják a vevőt, e'.ért hozatott be sok nem tiszta vérű ló, mint original arab. Herczeg Pückler Muskau utazási munkájában ezt mondja: „jelenleg majdnem lehetetlen Syriában tiszta vérű, nemes származású lovakat kapni, hacsak a pusztákon nem keresné fel a vevő; ez pedig olly nagy fáradsággal, nélkülözéssel és veszedelemmel jár, hogy nem hiszem, miszerint akadna sok ember, ki puszta szenvedélyből reáadná magát. Az itteni vegyitett vérű lovak külseje igen szép, nagyságuknak megfelelő látszólagos izom és csonterősséggel is birnak, de valódi erő és kitartás nincs bennök, mi főként utódaikon vehető észre. „Hedjasban többféle fajú lovak vannak, legbecsesebb a „Nedsd", ezek tulajdonosai semmiféle keresztezést nem tűrnek és minden illynemü mesalliancet vétkül tekintenek. Nehezen és csak nagy árért vásárolható tölök ; tevetejben S'étnyomott datolyával, tojással,! szőlővel cs füvei tartják, árpát ritkán kapnak. Ezen lovak középtermetüek, nagyon erősek és felette magas kort érnek el, nem ritkaság a 30 éves mén, mely még tökéletesen használható." Syriában a lovak többnyire mint arabok adatnak el, és hogy ezt bebizonyítsák, nagy pontossággal szerkesztett családfát adnak vele. Ezek hitelt nem érdemelnek, kivált a beduin lovaknál, miután a puszták lakói lovaik származását nagyon jól tudják ugyan, de csak szájról szájra adják át egymásnak, miután irni és olvasni nem igen tudnak. Hogy arabok lovaikat miként ápolják, arról az utazók tudósítása nagyon különböző, némelyek azt állítják bogy a legnagyobb gonddal, mások o'lenben: hogy nagyon keményen bánnak velük. Ezen ellentmondást könynyü megmagyarázni, az utazók cszleleteiket különböző helyeken tették, a szokások pedig elütnek egymástól. Arábiában vannak a legszebb és legjobb lovak, és velők csakis Anglia versenyezhetik, miért? mert mindkét nemzet nagy előszeretettel viseltetik a lótenyésztés iránt, szenvedély nélkül pedig jó eredményre nem juthatunk. Ezen két nemzet példáján okulva kell nekünk is cselekedni. A feljebb emiitett berezeg, ki nagy lóismerő, legjobbnak tartja a boduin lovakat, és azoknak könnyebb megszerzésére a következő módot ajánlja: „A puszták lakói csödörcsikaikat nem mind nevelik fel és féléves korukban többnyire eladják. Közel Damaskushoz, october hónapban nagy lóvásár tartatik, és ide számos illy I csikókat hoznak, s mérsékelt áron adják el. Ilyeneket kellene aztán Európába hozni, mert ezek származásának tisztaságáról biztosak lehetnénk és könnyebben is szoknának éghajlatunkhoz, mint az öregebb, már kifejlődött lovak." 2. Berber ló. A tökélyoek majdnem egy fokán áll az arab lóval és könnyebben megszerezhető mint az arab. Algir megbóditása tette lehetővé, hogy a fraueziák közelebbről megismerkedjenek ezen fajjal. Ide irjuk tehát Mo rris ezredes tudositását: „A berber faj a régi numidiai utódja. Az arabok 700-ban Kr. u. hódításaik alkalmával, roppant sok lovat hoztak be (Aliitólag 75 ezeret,) ezeknek a benszülöt'ekkeli keresztezéséből származott e mostani kitűnő faj. Testalkata és tulajdonai hasonlitanak az arabéhoz, csak hogy sokkal magasabb. Az első futó lovak, mellyek Angliába vitettek, ezen fajból valók és nagybefolyásuak voltak a mostani telivérek formatiójára. De fájdalom, ezek sem találhatók nagyszámmal hazájukban sem, mert nem minden ottani ló ezen fajból való, sőt azt lehet mondani, majdnem olly ritkák mint Európában." Ezek valamivel hátrább állanak az arab fajnál, mert akad köztük magas csüdü, söt kurta derekú is. A berber lovak között a Sahara-sivatagiak legjobbak. Strucz- és gazella-vadászat kedvonczmulatságuk lévéu, ehhez sebes és kitartó lovak szükségesek. Életmódjuk és lónevelési rendszerük nagyon hasonlit a beduinokéhoz, csakhogy mig ezek nagyobb súlyt fektetnek a kanczákra, amazok a mént sokkal becsesebbnek tartják. A b d-E 1-K a d e r azt mondja, Daumas „Les chevaux du Sahara" czimü müvéhez csatolt jegyzeteiben : „a kancza nem egyéb egy magtartó zsáknál, ba aranyatteszel belo, akkor aranyat, de ha rezet, akkor csak rezet szül." Takarmányuk árpa, datolya, teve- vagy juhtej és a legelön levő fü. Szénát nem ismervén, azt árpaszalmával helye:tesitik. Már csikókorában szoktatják nagy munkához és nélkülözésekhez. Tizennyolcz hónapos korától kezdve lovagoltatják könnyű gyermeI kekkel, két éves korában megnyergelik és négykor tökéletesen idomitva van. Vadászaton vagy rablás alkalmával C3ak egyszer e'etik lovaikat, árpával, nap lemente után. Jó lónak 20 óráig tartó folytonos menést ki kell állam. — Legnemesebb és legsebesebbnek tárt át a Hay raus törzs lo.ait, ta'álhatok ugyan más törzseknél is, de c<ak gazdag családoknál. Szi ,uc többnyire pej. Nagyon kedvelt faj a B o u-G hare b, ezek nagyobbak és fehérek. A Merozi g-faj közönséges emberek által használt .tik, szürkék. Hires két faj még a R a k e b y és U 1 a dNayl. 3. Aeyyytom. Régi nagyságát a lótenyésztés tekintetében hiába keressük. Diodor beszéli, hogy Sesodris aegyptoini király (körülbelül 1400-bau élt Kr. e.) 24 ezer lovast és 27 ezer szekeret állított ki egy hadjáratban Salamon király lovait innét hozatta és ennek egy Aegyptomból került ménjét tartják az arab faj ősatyjának. Lótenyésztése nem volt, és a hadsereg számára jelonleg is Syriában vásárolják a lovakat. A Khediwe ezen segíteni akarván, nagyszerű állami méneseket alakított, és ugy látszik kellő eredménynyel. Nagy lendületet ad az ottani lótenyésztésnek az évenként Cairóban tartatni szokott versenyek. 1869-ben jan. 15. és 16-án tartattak meg ; nagyobb távolságra az arab eredetű lovak az angolokat mind megverték. A legkitűnőbb angol lovak az augol király Köbbé nevü méneséből valók voltak. Ez évben novemberben is voltak versenyek. 4 Persia. A persa ló közel rokona az arabnak é3 valószínűleg egy eredetű. Itt már nem csupán a hadi czélokra használtatik, de teher-