Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-01-30 / 3. szám

24 Sport a jég hátán. (Sikamlós elmefuttatás ós egy kis történet.) Kevés olly nemes mulatságot nyújthat télen a szabad természet, mellyet mindenki olly könnyen élvezhetne s testét annyira edzené, mint a korcsolyázás, melly felfrissíti tagjainkat, erősiti tüdőnket a hideg behatása ellen, s ege'sz magatartásunkat könynyebbé teszi, nemesiti, jobban mint a táncz. S aztán valami kimondhatlan édes érzetet, mintegy büszkeséget ad, midőn képessé tesz bennünket olly gyors haladásra, melly a legsebesebb állatokkal versenyezhet, s úgyszólván repülni tanit. Egy pár korcsolyán pár óra alatt — folyók, tavak mentében, egész napi utat játszva tehet meg az ember. A korcsolyázásnak testre és kedélyre ható jótékony befolyása rég ismeretes s nagyra becsült sport a világ majd minden nemzeténél, s nemcsak a fiatalság kedvencz mulatsága télen, de koronás fők s államférfiak is gyakorolják. Elég legyen e tekintetben csak III. Napoleonra utalnunk. Nálunk is nagyobb lendületet kezd tenni e nemes mulatság, s midőn az újonnan alakult „pesti korcsolyázó-egylet" a napokban megkezdi idényét a városligeti tón, tisztelt szerkesztő úrtól —>•- mint c nemes sport egyik kiváló gy.ikorlottságu tagjától — egy kis helyet kérünk, e nemes mulatságról némelyeket elmondani. A korcsolya formája századokon át ugyanaz, s tulajdonkép kétféle létezik, a sima aczélu, hollandi, hosszú csőrrel, s a karezos (geriefte) közönséges korcsolya. Ujjabb időben az északamerikaiak ugyan tömérdek változatosságot találtak fel, de alapjában csak maradt az a régi formára. A jó korcsolyában fökellék : hogy talpa mentől kevésbbé dörzsölje az az súrolja a jeget, s be ne metsze. E végből mentől keskenyebbnek és simábbnak kell lennie alól, a nélkül hogy szögletei tompák legyenek, mint egy lineánál, soha se legyen domború, különben az egyensúlyt veszélyezteti, ha megállunk. De hogy keskenységc miatt a jégbe ne messen, az aczélkéseknek nem szabad igen előre görbülniük, ellenben igen egyeneseknek se szabad lenniök, különben nem lehet körben futni velők. Ha azonban nem akarunk körben futni, de egyenes vonalban a legnagyobb sebességet kivánjuk kifejteni, ugy sima, keskeny és teljesen egyenes talpú vasat használjunk, mert ezeken könnyebben állunk, bár nem olly gyorsan sikamlunk. A kik azt hinnék, bogy a hajdankor nélkülözte e sikamlós mulatságot, azoknak bemutatunk — illetőleg leírunk itt egy korcsolyát, melly ezelőtt 4000 évvel használtatott, s mai szerszámjaink mellett nem kevés csodálkozást keltene — ha mindjárt Jackson Haines lábain is. Ez antiquitás a czölöpépitmények közt találtatott és egy darab ló-c-ontból készült. Formájára nézve félig-meddig hasonlít mai korcsolyánkhoz, miután a mintegy 11 hüvelyk hosszúságú lócsont, alant és két oldalt simára van köszörülve, ugy hogy mintegy 9 vonalnyi széles és 10 hüvelyk hosszú talpvonala fut a jégen. Karcza (Rinnen) nincs a korcsolyának, s ebben hasonlit a maiak legnagyobb részéhez. Fölfelé szélesebb e csont, ugy hogy a talp számára mintegy 1 '/

2 hüvelyk széles és 11 hüvelyk hozszu nyugpontot ad. A csont elején egy lyuk, hátulján pedig bemetszés van, mellybe a szijjat igazították, hogy a lábra köthessék. E nemesitő mulatság és izomerösitö gyakorlatok előmozdítására most mindenfelé egyletek keletkeznek, különösen a józan mulatságban olly gyakorlati amerikaiak közt, hol fedett jégpályákat épitnek, mellyen a gyengébbnem a zimankósabb napokon is gyakorolhatja magát. Bécsben néhány sportkedvelő ösztönzésére egy korcsolyázó-clubb alakult, melly, mint mindenütt, hol egyszer elkezdték, a korcsolyázás iránti kedvet nagyban emelé. Az egyletnek külön készitett pályája van a Dunaesatorna hátán, hol a hölgyekés urak vegyes serege egész quadrilleket tánezol, s a legszebb proinenádokat végzi. A hölgyek igen czélszerü és ízléses öltözéket használnak e czélra, melly mozgásaik báját még jobban kitünteti. Rövidre felbuzott alsó ruha, magasszáru kecses füzötopánok és prémes tunika, fejükön pedig a csinos kucsmával — repülnek és forognak majd magánosan, majd párosával a jégen, mint megannyi tánezoló viliik. Az egylet minden télen nagy ünnepélyt ad, midőn az egész pálya fényesen és szines lámpákkal világittatik ki. A pálya közepén tavai egy nagy jégpalota volt emelve, mellyet belülről ragyogó bengáli tüz mesés fényűvé varázsolt. A korcsolyázó hölgyek közül sokan szines kis miniatűr lámpákat viselnek kucsmájukon vagy övükön, mi a partokról nézve ugy tetszik mintha megannyi repülő sz. János bogár volna — csak kissé nagyobbak. Az illy mulatságok tündériesen néznek ki. S hogy a korcsolya, e télen át mindennapi barátunk és mulattatónk — hogyan lehet életmentő: arról oda át Amerikában a következő épületes kis történetet hallottam : Egy északamerikai települőt fogtak el az indusok , s pár nap múlva két korcsolyát mutattak neki , mellyeket az ő kirabolt falujából hoztak magukkal, s mellynek használatával ismeretlenek levén, felszóliták öt, begy mutassa meg nekiök azt A szegény fogoly kétségbeeséssel vívódó szivét egy reménysugár czikázá át a korcsolya láttára. Reszkető kczzel sietett azokat felcsatolni, s ment le a jégre. Eleinte ügyetlennek tette magát, ide oda hajlongott, elcsúszott és felbukott. Az indiánokat mindez igen mulattatta. Lassanként mind messzebb távozott a parttól, s szemeivel méregette a beláthatlan távolságra terjedő tó jégtükrét, melly messze a láthatárban tűnt le. Midőn emberünk elég biztosnak gondolta már magát, utolszor bukott cl, hogy koresolyáját szorosabban fűzze. Majd felkelt s teljes iramban kezdett el repülni a sik pályán — mig az indiánok alig tudtak bámulatukból megtérni, s pár golyót küldtek utánna, mellyek azonban csak fáradtan 8 a jégen gurulva érték utói. — Emberünk most ugyan szabad volt, de nem minden veszély nélkül a roppant jég hátán, élelem és hajlék nélkül. — Ugyancsak sietnie kellett, nehogy éhen-szomjan vesszen, vagy a prédára kullogó farkasok és más indiánok kezébe kerüljön. Sokszor órabossznyi kerülőket kelle tennie, hogy a szélesen megrepedt jégen átugorhasson, s két nap és éjjel telt el, mig szárazföldet értek lábai, s egy hód-vadásztársulat telepjére bukkant. Több mint 200 angol angol mfldet tett egy futamban ! Azt hiszem se gyalog se váltatlan lovon nem tehetne meg senki egy huzamban illy utat, ha mindjárt élete volna is rajta, mint volt elbeszélésünk hősének.—Tanuljunk korcsolyázni ! U. J. ->M50(8*!>y e> g y e S. Királyné ö Felsége rókavadászata a ..Campagnában". Ö Felsége a császárné és királyné, mint ismeretes, f. hó 22-kén, egy hónapi távollét után ismét Budára érkezett római útjából, s hogy hosszasb ideig szándékozik itt mulatni, abból gyanítjuk, mert paripáinak egy részét Bécsből lehozatta. Ez alkalommal megemlithctjük, hogy Rómában léte alatt Felséges asszonyunk is élvezé a „fox hunting" sportot, melly a lapunk mult évi folyamában gróf Sztáray A. ő méltósága által hasonló alkalomból ismertetett „Campaguan" folyt le, s mellyen a „Sportblatt" tudósítója szerint O Felségén kivül a volt nápolyi király, gr. Trani és neje, s O Felsége kíséretében Hunyady grófné és b. Nopcsa főudvarínesteren kivül a római főrangú világ sportmanjei és úrhölgyei és számos külföldi vendég vett részt. A mezőny összesen 120 —130 úrlovas és hölgyből állt, mellyet még számos fényes fogat is követett. A vadászat maga azonban — a Campagna e ezélra ismeretes alkalmatlansága miatt —• mintegy három órai tartam utáu — hallali nélkül végződött, miközben azonban többször akadt alkalom, hogy Ö Felsége ép olly biztos mint sebes lovaglásával feltűnjék. Még egyszer „fox hunting" és „Sportblatt." — Nem volt még alkalmunk t. collegánkról a Lajtbán tul megemlékezni, s annál nagyobb örömmel tesszük most ezt, midőn utóbbi számában hozott s a „kopászatról" szóló értekezésének végén ollyan ügyet pendit meg, mellyet szerettünk volna már rég szőnyegre hozni, s ez : egy „királyi kopő-falka". — Lehetetlen az önzéstelenség elismerését megtagadni tisztelt collegánktól, midőn illy fényes sport helyéül, csak a czélszerüséget tartva szem előtt — egész önzetlenül Gödöllőre, mint a monarchiában legalkalmasb helyre mutat. Mellőzve most az ő, valóban jeles tollal fejtegetett érveit, — mellyre alkalmilag még visszatérünk — szabadjon csak a mult évi falkavadászatok megindultával e tárgyról irt elmefuttatásunkat közölnünk : „A lepsényi falkáról jut eskünkbe, milly nagy horderejű volna vadázsparipáink tenyésztésére, ha Gödöllőn vagy környékén egy „királyi falka" állíttatnék fel — mint Angliában a wiudsori falka, akár szarvas akár rókára, mellynek hajtásaiban a környék, de különösen Pest lovas gentyrje is részt vehetne. Egy illy pár száz lovasból álló mezőnynek jobb paripákbani szükséglete észrevehető keresetet idézne elő lótenyésztőinknél, s mennyire megelevitené ez Gödöllőt; hány passionatus rókavadász és főúr tartana ott házat, istállót stb., hogy az őszi idényen O Felségét falkája egy-egy jo futamában követhesse; ki mint a birodalom egyilt legpassionatusabb vadásza s excellens lovas, bizonyára szivesebben látogatná a másként kis3é — valljuk meg — unalmas levegőjű kastélyt; s ugy hisszük, magát Felséges asszonyunkat is, ki annyira szenvedélyes lovagló — nem egyszer láthatnánk egy-egy „goodrun"-ban, delnőink s sportmaneink cavalcádjától kisérve a magyar rónaságokon száguldani. Estére pedig megtérve a vadászatról, a gödöllői kastély szinháza — delnőink műkedvelő előadása s néha nemzeti intézetünk jobb erőivel adott érdekes előadásokkal és concertekkel zárhatná az érdekes napot. Mennyire épülne nyelvünk s honosulna meg a királyi salonokban, s az udvar és a főrangú világ csak időközi kivonulása is, mennyi igényt támasztna, hogy Gödöllő virágzó iparos várossá nöhesse ki magát : ezt Fontaineblau, Windsor és Letzlingen példáiból következtethetjük Nem is kételkedünk, hogy a királyi falka példája, hevélyes lovassági sportot annyira kedvelő nemességünknél a legélénkebb viszhangra találna, országszerte alakulnának a kopó-falkák, a kopó-falkákkal pedig a jó paripák szaporítása, mi tetemesen siettetné ló'enyésztésünk javulását, s mig alakuló honvédlovasságunk tiszti karának legjobb gyakorlati iskolául szolgálna — mint régóta Angliában és ujjabban Poroszországban — addig nemzeti véderönk összes lovassági szükségletére is a legüdvösb befolyást gyakorolná. Az ö mltsága gr. Andrássy Manóné iady-patronessége mellett alakult pesti korcsolyázó-egylet ma (jan. 29.) d. u. 3 órakor nyitja meg idényét a városligeti tavon, hol elkülönített pályával-bir. Nagy katonai zene, quadrilleok és kettős versenyek, 6 óra felé fáklyavilágnál egy nagy cotillon s végezetül tűzijáték fejezendi be az első jég-spoit ünnepélyt. A napokban küldetett szét az ujjon alakult ..pesti lovar egylet" (Joekey-clubb) első évkönyve a tagok névsorozatával s az egylet alapszabályaival — ugy a tagok mint az európai rokon egyletek számára. Anglia. Mint az angol lapokból látjuk : Zápolya múltkori Sévesként szerepeltetése csak sajtóhiba volt s már rendre igazíttatott. Abbeli aggodalmunk pedig, hogy chesteri neveztetése miatt a pesti versenyeken nem jelenhetik meg — még nem olly bizonyos ; minek versenyeink érdekessége végett csak örülnénk. Az idei angol Derby kedvenczei közé számittatnak : S u n sh i n e p. k. by Thormanby aut of Sunbeam, by Shanticleer, her dam Sunflower by Bay Middleton, aut of Io by Taurus és — Sunlight sga m., by Stockwell, aut of Sunflower by Bay Middleton aut of Io by Taurus ; —• mint látjuk, igen közeli rokonságban állnak egymással Figyelmeztetjük olvasóinkat lapunk mai számában az ausztriai Derby-re nevemettek fogadás-tételére. (3-ik oldal.) Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk, s igy előfizetéseket is elfogadunk. Laptulajdonosok: a szerkesztők. Felelős szerk.: Keve József. NYOMATOT!

1 AZ „ATHENAEUM" NYOMDÁJÁBAN. Szerkesztő társ: Sirkiry Jin. Fer.