Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-10-30 / 30. szám

D E O Z E M H E R 20 . 1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 267 siirübb és hosszabb szőrű „bundá"-val látja el, mint a milyen a tavaszi A menyét soknemü, szembetűnő sajátságaihoz most még a színezet változékonysága járul. A szalamandra-s'erü kis rablónál tehát még a bunda is a körülmények- és az időjáráshoz simul, a sötétebb sziuii a nyárnak, a fehér a tél hómezének megfelelvén. Illy különös sajátságos állatjellemeket az ember­nek védnie kellene. „Pardont" kellene kiá'tanunk, midőn a rövidlátó paraszt furkóval fegyverkezett kezét e csinos állatra felemelni látjuk, mivel ez hébe­korba egy-egy, alig pár krajczárnyi értékű tyúk- vagy galambtojástól fosztja őt meg; de másfelől udvarát a kártékony patkányoktól is megszabadítja, melyek ele­ségében, a csűrökben és kamrában sokszor több forint­nyi kárt okoznak ; a vadász is nem kevésbé egyol­dalulag fogja fel e két állat hasznosságát, midőn irtóháborút üzen neki, mert ollykor-ollykor a ki­sértésnek engedve, egy-egy vadászható szőrmés vagy tollas vadat ejtvén el, mesterségébe „pfuseroz". Legyünk nemesszivüebbek és messzebblátók, enged­jünk tért ez élelmi s állatnak ez udvaron és a sza­badban, sokoldalú tevékenységét kifejteni *) Hisz a zsákmányul ejtett állatka ránk nézve nem egyébb bolt értéknél, mert bundája csakis messze északon bir azon kiváló becscsel, mely a hajdankorban egye­dül őt képesité arra, hogy királyi vállakat ékitsen. Sir Baker vadászatai az Atbara és Setit partjain­i (Folytatás.) E helység mintegy harmincz kunyhóból álló kis szegényes falu ugyan, de vadásztanyául nagyon alkal­mas helyen fekszik. Baker megismerkedett a slieik­kel és egy némettel, ki már több év óta ott lakik ; nevére Flórián, s igen megörült, hogy európaiakat láthat, kikkel anyanyelvén beszélhet. (— Baker neje ugyanis pesti születésü, mit elfelejtettünk meg­emlitni, s jól beszéli a német nyelvet; Baker Cairo­ban ismerkedett meg vele. Szerk.) — Floriannak tehát nagy öröme volt s kért bennünket, hogy száll­junk be hozzá. Mi tehát tevéinkkel hozzá indult mk. Háza, az itteni szokásként — nem négyszögű vagy hosszúkás, hanem gömbölyű volt, egyébiránt kőből •épitve, s átmérője mintegy 12 lábnyi lehetett, teteje azonban csak arab formára szalmával volt fedve; egyébiránt volt két ablakja is, s ebben különbözött az arab lakosokéitól, kik megelégszenek azzal a vilá­gossággal, mi az ajtón befér, s kik e miatt mindig megcsodálták e házat, ba előtte elmentek. Flórián urat gyakori betegségei C30nt- és bőrből illó vázzá alakították át. Foglalkozására nézve kő­műves volt és Németországot, hazáját, azon szándék­kal hagyta el, hogy a Chartumban tervelt, de sze­rencsétlen véget ért ausztriai missióhoz csatlakozzék ; később azonban megvált ettől és Sufi-ban házat ala­pított. A kovács- és ácsmesterséget is értette, de főfoglalkozása volt: a nilusi ló bőréből korbácsokat •csinálni; ez áruczikk jó keletnek örvendett, darabjá­ért mintegy 20 ezüstgarast (1 fr 20 frt o. é.) kapott. Baker sok jó tanácsot köszönhetett e férfinak ; ő széltében-bosszában ismerte a vidéket és még a mult télen is a Setit (Takazze) mentén, — ez az Atbara egy mellékfolyama — nem kevesebb mint 53 nilusi lovat ejtett el. Most Flórián önként vállal kozott Bakert addig kisérni, mig ez a Setitet ala­posan át meg át nem kutatta. A tájék—Flórián álli­tása szerint — a száraz időszakban egészséges, s csak az esős évszakban veszélyes, különösen oktoberben, mikor az eső eláll és a felengedett talaj és a dús növényzet nedvessége a nap befolyása alatt elpáro­log. Baker tehát arra határozta magát, bogy a jobb időjárás beálltáig Sufibau marad s ott lehetőleg ké­nyelmesen berendezkedik; 10 piaszterért (mintegy másfél forint) csinos szilárd fedelű házat vett, azt 30 arabs által egy parkszerű magaslatra helyezteté át, és onnan élvezte a szép kilátást a gyönyörű er­dökoszoruzta Atbara-völgyre. Ezenkivül még két kunyhót vásárolt; az egyiket konyhánik rendeztette be, a másikat pedig szolgáinak szánta lakásul. „Egy ) Gazdaaszonyaink nehezen lesznek a tudós úr­ral egy véleményen. Szerk. hét folytán oly kényelmes tanyát rendeztünk be ma­gunknak, hogy Robinson Crusoe megirigyelte volna tőlünk. Mi most egy legelőben bővelkedő országban találtuk magunkat, és egy nyugtalan élet fáradalmai után mint egy másvilágban hittük magunkat. Ez a vándor igéret-földe volt — a nyuga'om. Mig mi igy néhány napi nyugvást élveztünk, ad­dig az elemek künn derekasan hozzáláttak a dolog­hoz. Minden Istm adta nap, kivétel nélkül, késő es­tig czikáztak a villámok és dörgött az ég, az eső pedig olly bőségesen ontá áldását, hogy az egész vidék körülöttünk, kivéve az Atbara körül levő ke­ményebb talajt, jártbatlanná vált. A fensik dus ta­laja, mint a kovászos tészta, felemelkedett és ragadós iscappa vált.-melybe a merész gázló térdig sülyedt bele. Fölületén pedig olly sebesen nőtt a fű, hogy már néhány bét múlva másfél öles volt. A zavaros, iszapos viz száz meg száz csatornákon sietett lefelé, a termékeny talajt serényen szállitva Aegyptom felé. Távcsövem segélyével észrevettem, hogy az Atbara túlsó partján nagyszámú vadállat legelészett, mig Sufi táján drága pénzen sem lehetett egy szálat látni. Most az volt a kérdés, hogy lehessen az özön­vízszerű eső és folytonos dörgés mellett a túlpartra jutni ?] Egy izben 26 darabból álló zsiraf-csopor­tot láttam; illy körülmények között akárki elhiheti, hogy szenvedélyes vadász létemre tantaluszi kinokat álltam ki. A folyam 200 röfnél szélesebb volt és mintegy 40 lábnyi mélységű. Én tehát egy fát vág­tam ki, s ezt gondosan kivájtam ; de kilenez napi munka után meggyőződtem arról, hogy e fa a kitű­zött ezélra használhatlan. Flórián vezetése alatt te­tehát egy tutaj épite'sébez fogtam, és mialatt ketten megfeszített szorgalommal ennek létesítésén töreked­tünk — bambusnádat és felfujt állati hártyákat hasz­nálván e ezélra, — túlról ismét 2 3 darab zsiráf m 1­tatkozott. Augustus 18-án végre vizb; eresztettük a tutajt; négy ember fért el rajta, de az áramlat olly seb us volt, hogy nem lehetett kormányozni. Sutiban épen nem hiányzott az anyag különféle megfigyelésre. Egyszer 200 lépésről egy a túlsó par­ton beverő krokodilt lőttem ; az ott levő tamarindfá­kat este az itatás ideje felé nagyszámú kutyafej-pá­vianok (Cynocephalok) Iátogaták meg, ezeK után leskelődő t a krokodil ; de a majmok okosabbak, mint ő, s nem igen mennek a lépre. Mielőtt a vizre mennének, néhány tapasztalt öregebb fő kémszem­lét tart és ba ellenséget vesznek észre, az egész tár­saság hangosan bőg és ugat, bogy a krokodilt elűz­zék. — Egyszer egy holt elefánt úszott a folyón le, s másnap ismét egy másik ; valószínűleg vizbe fult mindakettő, midőn a sebes folyót vagy egyik mellékágát át akarta uszui. Az arabok partra húzták s a zsákmányon nem tudván osztozkodni, összeezivód­tak ; a darabokra szétvágott bőr és a fogak végre di­adalmenetben a faluba vitettek. September elején eláll az eső és innentől fogva october végéig a levegő egész gőzfürdőt képez. Ek­kor már a ttizsugarakat lövelö nap kiszárította a ta­lajt ; de a közbeeső idő, — mint mondám, — az év legegészségtelenebb része. Septemberben a zsiráfok a túlparton mind na­gyobb csoportokban mutatkoztak ; de nem merészel­tek a völgybe lejönni, hanem a fensikon maradtak, mig az antilopok a völgy szilárdabb talajának adtak elsőbbséget. Én már most minden áron át akartam menni a folyón és hozzá is fogtam az előkészületekhez, A scheich (előljáró) és falunknak némely más lakosa professzionátus nilusiló-vadász volt; ugy úsztak, mint a kacsák, és a krokodilok daczára is olly jól érezték magukat a vizben, mint akár a szárazon. Mi tehát ismét egy tutajt rögtönöztünk ; e czélra anga­reb-emet (e tájon az ágyat pótolta) felfordítottuk, s ennek minden o dalához négy felfujt vizes tömlőt erősítettünk meg. Egy bádoggal kivert szekrény fog­lalta el közepét, és a tutaj előrészéliez két kötelet erősítettünk, melyen két uszó ember a folyón áthúzza. Kettő pedig hátul kapaszkodott belé, hogy azt egye­nes irányban megtartsa". E koporsósrerii alkotvány helylyel-közzel forgóba jutott, mely derekasan meg­tánczoltatta; de az úszók olly jól viselték magukat, hogy végre sikerült a túlsói partra jutnom, bol kézzel-lábbal dolgozva felmásztunk a sürii bozóton keresztül a magaslatra. A völgy mintegy háromnegyedórányi kerületre ko­pár és nagyon egyenlőtlen talajú volt, ugyanis kö­j vekkel volt boritva és 60 — 70 láb mély szakadá­sok és folyamágyak vonultak rajta keresztül; azon­kívül teljesen kopár sziklák emelkedtek rajta, bozót­tal fedett zátonyok- és fünövesü halmokkal vegyest ; mimosák is nőttek itt-ott hossza szalagokban. Egv szóval : a vadász ennél jobb talajt nem is kívánhatott volna. (Folytatás kiivetkezik.) Vegyes, Késó'i fogoly és fürjek. Éppen lapunk sajtó alá menetelekor küld be hozzánk Fuchsberger vadhus­kereskedése egy f. hó 27-kén a Csepel szigeten lőtt teljeseu kinőtt foglyot. — Szalai ur pedig a na­pokban beszólván hozzánk, emiitette, hogy még 20-ka körül a Balaton mellékén igen sok fürj tartózkodott s több párt lőtt is. — Ugyancsak Fuchs­berger kereskedése még tegnap is igen sok és szép kövér fürjet kapott a Pest alatti vidékről Dabastól Szegedig. Fogoly azonban csak elvétve található, fáczány még kevés érkezett a felső vidékről, szalon­kának pedig hire sincz. A turiai kincstári erdőkben a mult héten tartót ták meg a nagy hajtóvadászatot. Hetven vadász és 150 hajtó vett részt benue, eredménye azonban C3ak sovány volt. Egészben két medvét, egy négy éves vadkant, egy hiuzt és két rókát lőttek. Hogy mennyire előztek meg bennünket éjszaki testvéreink, a finnek általános műveltségben, és mily előnyösen külomböznek az ottani gyermekek a mi erdöt-mezőt pusztító fiatal nemzedékünktől, kitűnik a következő adatból: Helsingforsban Tonpelius ta­nár kezdeményezése folytán a gyermekek összeállot­tak egy, a kis madarakat óvó társulatba. Azon gyer­mekeknek, kik c társulat tagjai közé akarnak lépni , nevük aláírásával kell a következő pontokat megfo­gadniok: 1. hogy sohasem fognak állatokat kinozai és megcsonkítani; 2. hogy különösen a kis zenére­ket oltalmuk alá veszik ; 3. hogy a madarakat nem fogják kőhajitással, göbecscsel, nyíllal, léppel, vagy bármely más eszközzel elfogni és megölni; 4. hogy a madár fészket soha el nem pusztitják és a tojást ki nem veszik; 5. bármilly madarat, a kanárit ki­véve, nem fognak kalitkában tartani. 6. A már elfo­gottakat, a mennyire tőlük kitelik, a szabadságnak visszaadnak; és 7. minden erejükkel azon lesznek, hogy más gyermekeket is akadályozzanak a kis ma­darak elfogása- és kínzásától. A tanár e felhívásának olly sikere íőn, bogy a társulat most már 1300 gyermeket számlál tagjai közé. E példa nálunk is utánzást érdemelne. Hibaigazítás. Lapunk műit számának a „Kazsui elöliangok" czimü czikkében, a 256. lapon értelemzavaró saj­tóhiba maradt, a mit itt helyrehozni sietünk ; ugya­nis falkát helyett: f a 1 k á r olvasandó. Tévesen említtetett lapunk legutóbbi számában a tóbiki nimródról, hogy eddigelé fogatta el a 10,000 nyulat; hanem a mint jelen számunkban foglalt leveléből kitűnik, már 1851. évig érték el ál­dozatai e számot; szintúgy protestál levelező ur azon ál litás ellen is : hogy 30 éve esküdött St. Hu­bert zászlója alá, hanem 40 év ót van a nyul-koma nyomában. Szerkesztői ós kiadói posta. Marmarosba. Sz. R. urnák. Megkapta-e t. uraságod levelünket ? — Remélhetünk-e közelebb valamit ? N á b r á d r a. B. G. urnák. Levelünk, mellyben a szabolcs-vajai ló- és agárverseny eredményét kér­tük — talán eltévedt volna? Vagy nem tartattak meg a versenyek ? Válaszért esedeznénk. Kassára. V. J. urnák. Az ígért vaddisznó­vadászat hol marad? Ne felejtkezzék meg kérjük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents