Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-10-20 / 29. szám
O CTOBER 20. 1870. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 2.7 > máuyuak magasra tartása által igyekszik kölykeit felingerelni. Az apró sereg némely tagja kedvetlen arczot csinál 8 csak oldalról kacsint a madár felé; egy másik kis kópé, a menyétszemtelenség korai indu'atának engedve, egy szökéssel igyekszik azt elérni, de az öreg ép olly gyors, mint ügyes oldalmozdulat ált tl elkapja előle. Bámulva látjuk itt, mily ügyességet és vérszomjat fejt ki a növendék-zsiványság, mely az öreg közreműködésével a zsákmányt csakhamar darabokra tépi és felemészti. (Folytatás következik.) Sir Baker vadászatai az Atbara ós Setit partjain, i. Baker már régi elefántvadász, s az ötvenes években Ceylon szigetén nagyban űzte azt, s/ázakat ejtvén cl ez állatokból tisztán vadászati passióból, — s nem az elefántcsontért, miután a ceyloni elefántok agyarai nem nagyok s nem igen értékesek. Albion e Nimródja tehát kevésbbé önző mint némelly honfiai, kik Afrikát ma-holnap csupa kereskedelmi érdekből kipusztítják ez állatoktól. Baker már jó ideje ismeretes, mint fáradhatlau utazó, a forró égöv alatt. Testalkata erős, egészéges, kilartó, lelke pedig k riandszomjas. 1861-ben vállalkozott, hogy a hires afrikai utazóknak : Speke- és Grantnak, kik Sansibarból egész az egyenlitő vidékéig hatoltak és onnan a Nil völgyén át visszautazóban voltak, Gondokoroig eléjökbe megy és élelmiszereket szállít. Össze is találkozott a Nilforrások ez állítólagos felfedezőivel, de csakhamar elhagyta őket, s tovább hatolt dél felé, ujabb felfedezésekre. Ez útjában fedezé fel a Luta-Nyige-tót, mellyet ő Albert-tónak keresztelt el, s mellyben állítólag ö is fedezett fel egy „Nil-forrást". E nagy tónak ugyan csak északkeleti partjait járta be, Vakovoától Magungoig, de az e környékről : „The Albert Nyanza, great basin of the Nile stb" czimü munkája, melyet 1866-ban Londonban adott ki, földrajzi tekintetben igen becses. Baker jelenleg (1869 végén) ujabb hadjáratot intéz Afiikt belsejébe s nagy vállalaton töri fejét, melly nem kevesebb, minthogy a fehér Nilus egész völgyét az egyiptomi vicekirály számára meghódítsa. Igaz, liogy e középafrikai tartományok lakóit azelőtt maga is „haszontalan vad csordának" tartotta, mellyre kár az időt is vesztegetni, hogy valaha csak egy kevés polgárisodáshoz szokjanak, hanem ujabban ugy gondolkodik, hogy fegyveres nyomással és kereskedéssel még is megkisérli, miszerint gyapot és más hasznos termeivények növelésére szoritsa őket. Majd meglátjuk mire megy velők. Mielőtt ez útjára (a fehér Nilus vidékér-.) kelt volna, jóval előbb a kék Nilus eredetét fürkészte ki, e ez utazásáról 1868-bm egy munkát adott ki, melly azóta német nyelven is megjelent, s mellyben a többi közt igen érdekes vadász-kalandjait beszéli el. Ezekből mi is kiszemeltünk < gy párt, s ezennel közlésükhöz fogunk, az általános előzmények után a szerző tulajdon szavaival élvén. Baker Kairóból indult el egy nilusi bárkán, s huszonhat nap alatt Korosko faluig ért. Itt partra szállt s a nubiai sivatagot vándorolta át Abu Hammedig, mi mintegy 50 geogr. mfdet tesz. Ez egész pusztaságban egyetlen egy helyen talált vizet, ez is sós és keserű volt, lianem tevéi azért igen jóizünek találták. Elfelejtettük megemlitni, hogy Koroskoban 16 illy állatot vásárolt össze, s egyébb élelmiszereken kivül édes ivóvizet is rakott rájuk. — A forróság olly nagy e homoktengeren — mint beszéli — hogy még árnyékban is 40—45 foknyi s a néha lengedező Sitnum szele a börtömlökböl a vizet elpárologtatja. Egész vízkészlete mintegy hét napra levén számítva, az 50 mfdnyi utat e rövid idő alatt meg kellett tennie. A nubiai sivatag borzasztóan egyhangú homoktenger, melly a nap hevében ugy lángol mint egy sütökemencze; s ha az ember akármeddig keresgél, szemeivel nem lathat mást, mint lángoló veres homoktengert, mellyet csak itt ott szakit meg egy-egy kis domblánezolat, mint látszik, vuleanicus eredetű sz'klatömbök, mellyek távolról tekintve liasonlitnak az egyptomi pyramisokhoz. — Nem tudjuk igaz-e, — mint Baker állítja — hogy a pyram'sokat ezek formája után épitették, de a mint tudjuk, Egyptomban olly sok pyramist épitettek, s olly egyszerű formájok van, hogy e végett nem volt szükség mintát keresni. Baker igen érdekesen festi a puszta szinezetét. „Némely helyeken, messze-messze, narancssárga világításban tündökölt a sivatag, melly azután lilaszürkébe ment át. Néha a Simum szele felkavarta a homoktengert s forró lehével majd ledöntött belliinket lábainkról. A tevék in csüggetegen hajtották le fejeiket s csak lassan haladtunk tovább Midőn a nap leáldozott, a lég mérséklete egyszerre 20 fokra szállt, s mi egész éjjel léhlzettiik be a friss levegőt, mert 20 foknyi meleg nálunk annyi, mint Európában 10 — 12°." Utazónk Abu Hamedben pár napot pihenvén, innen Berber felé, s onnan az e várostól nem messze folyó Atbara torkolatához utazott, melly folyóban akkortájt, bár medre közel 400 rőf széles, egyetlen csepp vizet sem talált. Pedig a partok 25—30 láb magasságúak levén, mcLsze földre világosan látszott, hogy a viz néha még ezeket is áthágja; s most, juniusban, mégis egészen szárazon feküdt! Volt ugyan benne néhány nagyobb területü mélyedés, mellyet az áradat vájván ki, a fjlyain elapadása után itt álló tavak maradtak vissza meglehetős kiterjedésés mélységgel, s itt aztán ember és állat szorongott egymás mellett egy kis vizeit. E mélyedésekben és körül, mellyek néha száz, sőt ezer rőfnyi hosszúságnak, csodálatos elevenség nyüzsög : halak, krokodilok, teknőczök, s néha vízilovak is szorultak együvé, egymásnak nem nagy örömérc ; mig a sivatag vadjai, mint a gazellák, struezmadarak, hyenák és vadszamarak csapatostól járnak ide szomjuk enyhite'se végett s könnyen a leselkedő arabok és egymásnak prédáivá lessznek. A madárvilág szabadon vándorol a hűvösebb hónapokban a vidéken át, de nyár folytán ezek is az ily vizes gödrök köré települnek; a galambok apáima koronái közt fészkelnek ; a kalandóczok (egy fogoly-nem) csak reggel és este jelennek ineg egy kis időre a partokon, azután ismét tovább repülnek ; kisebb madarak azonban állandóan a tóparti bokrokban húzzák meg magokat. „ A forróság rémitö volt, s a mint az Atbara partjain tovább lovagolnánk, fáradt állatainkon, mellyek az aszaló forróságu légben alig botorkáltak, ekkor tudám csak érezni teljes nagyságában a Nilus jelentőségét, melly ellenállani képes, liogy e homoktenger feligya és ez égető levegő elpárologtassa. Hát ha még meggondoljuk, liogy mintegy 2 70 német mértföldnyi hosszúságban, t. i. az Atbara beömlésétöl fogva a földközi-tengerig, egyetlen kis folyam se növeli e csodálatos folyó vízmennyiségét, se egyetlen csepp eső, kivéve néha a zivatart mi azonban olly ritkin történik, hogy az arabok máig se tudták megszokni s rend sen elijednek tőle. Csodálatos tehát, hogy a Nil legyőzi e nehézségeket, mig az Atbara kiszárad s csak pár tócsája marad szeles ágyában, melly illyenkor izzó homok. Megfogható azonban e csoda, ha feltesszük, hogy a Nilus csakugyan az egyenlitő alatti nagy tavakból ered, melyek egész éven át rendes mennyiségű vizzel látják el, s hogy áradásai, rendesen septeroberben, az Abyssiniából eredő kék Nilus és Atbara folyamoktól származnak, mellyek juniustól September elejéig, midőn Abyssiniában özönviz-szerü esőzések vannak,töméntelen vizet hoznak ágyába, mig a száraz hónapokban maguk ia szükségét szenvednek". Baker és karavánja az Atbara mentében fölfelé húzódott, Kassala városáig, mellyet julius 15-kén hagyott el, nyugotra fordulva, Korasi felé, hol ismét a folyamot érte, s ennek folyását követé aztán dél felé, alkalmas vadász tanyát keresvén Ekközben beállt az esős idő, s mintegy varázsütésre minden kizöldült; hanem kényelmetlen lett sz utazái, miután a tevék minden lépten-nyomon besüppedtek. Az euös idő egész népvándorlást keltett a puszta nomád népsége közt is, melly most kecske, és jubnyájaival felkerekedve s sátrait, nejeit, gyermekeit tevehátra rakva észak felé húzódott, hol dús legelők vannak, s illyenkor az állatokra nézve olly nagyon veszedelmes mérges legyektől nem kell tartani. E pásztornéppel több izben találkozott Baker és karavánja, s erőteljes férfi iknak rajzolja őket, kik karddal és paizssal valának fegyverkezve, kik azonban igen barátságosak voltak utazóinkkal. Baker e tájról tovább délnek húzódott, s 14 nap nuilva Sofi vagy Sufi nevü helységbe érkezett. (Folytatás következik.) V ©gy© s. Menyegző'. Gr. Festetich Andorf, hó 1-én tartá Zsirán (Sopron megyében) fénye3 esküvőjét Pejacsevich Lenke grófnövel. A fényes nászkoszoru féltizenegykor indult meg, ifj. gr. Pejacsevieh Márk kastélyából, mely Gyüleviz nevü kisded faluban van és pompás fogatokon érkezett a templomba. Az ünnepély fényét emelték a vőlegényen és a bájos menyasszonyon kivül : gr. Andrássy Gyuláné ; a násznagyok : gr. Andrássy Gyula miniszterelnök és gr. Almá3sy György honvédezredes, gr. Festetics Dénes, báró Meznil Viktor' és gr. Festetich Ágoston. Az esküvés után a nászkoszoru, mig a fogatok előrobogtak, a templom körül gyűlt össze, és a vidékről egybegyűlt urakkal, nagy néptömeg közt társalgott. Gr. Andrássy Gyula felismertetvén, élénk és harsány éljennel iidvözöltetett. Az esküvőt fényes reggeli zárta be. M. Á. t Fridvaldszky Imrp, magy. akad. tag, a nemz. muzeum volt eustosa; a természettud. kedvelői előtt az akad. nagy jut rimával kitüntetett munkájáról : „Adatok Magyarország faunájához" eléggé ismeretes jeles természettudós, boldogult Bérczy Károlynak volt ipa — f. lió 19 én, életének 7 2-dik évében meghalt. Egyik veterán agarászunk levelét közöljük legközelebb, mellyben irja, hogy az idén fogatta el agarai általa 10,000-ik nyulat! — Több mint liarmincz év óta lovagol már agarai után. Kitüntetés vadászirodalmi műért se sokakat érhetett még Magyarországon, s talán gr. Festetich Leo ő msga az első, kit mint a lapunkban is bőven ismertetett hg Esterliázy-féle ozorai Vadászalbum szerzőjét — e kitüntetéa ért, melly annál nagyobb értékű, mert 0 felségétől jő az elismerés. Szegedről írják, liogy a Tiszavölgyén szokatlanul sok volt az idén a fürj ; fogoly is szépen volt, csak a nyul ritkaság. Legközelebbi számunkban Ígérhetjük már ezen, évtizedek óta mindig érdekkel olvasott „Szegedi levelek" elsejének közlését. Császármetszés egy nyúlon. A ,,Pé -si L". irja : D. ur e napokban többekkel vadászni menvén, egy igen kövér nyulat lött. A va lászok előtt gyanúsnak tünt fel az állat terjedelmes volta s felmetszék basát, melyben két élő nyulfiut találtak. A fejbelőtt anyának — mely még a császármetszés előtt kiadá páráját — ikrei élnek s igen jól érzik magukat D. ur ápolása alatt. A lancasterek működése. Hg Trautmansdorf liorn sehaui csenderesében (Bischofteinitz mellett) oct. l-jén vadászat volt, melyen 7 lövész 5 óra alatt közel 2000 db vadat lőtt. A csenderes egy köröskörül fallal zárt fáczános közepén fekszik s pásztákra van osztra. A 7 lövész (Hg Traiitniannsdorf ur, hg Esterházy Pál, hg Rohau Lajos, gr. Stadion Ede, gr. Trautiu insdorff Fed., br. Korzi és br. Ludwigsdorff) 5—6-szor járta ineg e pásztákat d. c 11-töl d. u. 4 óra utánig, melly idő alatt 1175 fogoly, 29 3 fáczán, 310 nyul, 7 kertinyul és 3 varjú ejtetett el; utólagosan is találtak még 85 fogolyt, 21 fáczánt és 46 nyulat: összesen tehát 1910 db vad került teritőre. — Ha már felteszszük, hogy ezen 1900on felüli vad elejtésére a hibákkal együtt legalább 2 100 lövést kellett tenni a 7 lövésznek, ugy ez minden vadászra 300 lövést, azaz 5 óra hosszat minden perezben, minden vadászra egy-egy lövést juttat. — Hisz az formális kis csata.
