Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-10-10 / 28. szám
D E O Z E M H E R 20.1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 251 araszszal elébe, s ugy alája lőtt, bogy a szegény nyul, talán inai napig is fut ijedtében ! s ez onnét történt, mert Tompos bácsi a lőfegyver elsütésénél a ravaszt olly erővel rántotta meg, mikép a lövésnek szükségképpen a vad elébe kellett fúródnia, szóval vagy nem lőtt a vadra, vagy ha igen, mindig bibázott ; _ illyen lövész volt valódilag a dicsekvő Tompos bácsi. Mielőtt azonban magát, a hősünkön történt kis tréfát elmondanám, az ennél szereplő még egy egyént kell olvasóim előtt röviden leirni, ez Karády István, az inspector! udvar hetese. E-.en tisztes egyéniség foglalkozása télen át: sertéshizlalás, favágás, fűtés, pecsenyeforgatás és szarvasmarbaetetés; tavasztól fogva pedig egész késő őszig az inspectorális nagy területű kertben a kertészkedés, gyümölcsőrzés és aszalás volt; e szerint, a mint látjuk, a munkából jól kijutott neki, de évi bére is a sokoldalú e fáradságos munkához volt szabva, ugyanis: évi fizetése élelmezésen és a terjedelmes uri konyhában! szabad lakáson kivül : készpénzben 12 bankó rénes forint, két pár bocskor, egy pár uj csizma, egy pörge kalap s 3 évre egy, Kisvárdában készült debreczeni hosszú rojtu suba volt. Boldog idők! boldog emberek! Ezen szükséges előzmények után lássur végre magát a hősünkkel történt vadásztréfát. Az 1828-ik év September havának vége felé, egy vasárnapi napra, az inspectorék több uri vendégel vártak. Én, hogy a várt vendégek vadban szükséget ne szenvedjenek, szombaton délután vadászni mentem jól idomított vizslámmal, s még napszállat előtt két nyúllal, néhány fogoly- és vadkácsával terhelve haza érkezvéu, az ügyes szakácsné a nyulak bőrét azonnal lefejtette : én a nyulbőrök egyikét, melyen a fejet rajta hagyattam, magammal vivén, hasallyát összevartam, s az egészet tiszta kenderszöszszel szépen kitömtem. — Másnap reggel előszólitván Karády Estván uramat, a kitömött nyulbőrt az urilak mellette kertben lévő káposztás táblába, egy hatalmas káposztafej alá ugy oda helyeztem, miként nemcsak Tompos bácsi, de akár más gyakorlottabb vadász is, a kitömött nyulbőrt vaczkában fekvő valóságos nyúlnak nézendi; ezen műtét után, Karádyt kellő utasításokkal ellátva, miután a jókedélyü házi ass onyt mindenről értesítettem, lakásomra mentem. Ezalatt a fogatokon, mintegy 11 órakor, egymást érve robogtak be az udvarba, a várt vendégek, kö/.tük Tompos bácsi is megérkezvén, a jó, régi, jámbor szokás szerint az Istenházába mentek szent misét hallgatni ; s onnét visszajöttökkel az asztalt a nagy ebédlőben szokott csinnal s renddel már terítve találták, s mire a nők kalapjaikat, keudőjöket s felöltönyeiket a mellékszobában lerakták, pontban 12 órakor a leves is fel volt tálalva. Folyt az étkezés vidám tréfák és enyelgések közt; egyszer csak Tomposhoz fordulva, megszólal a komoly házi ur : „ Erdömester ur, mikor gondolja, hogy megtarthatjuk az idei úrbéri v tdászatokat ? Szerintem legjobb lenne november első napjaiban, mikor még hó nincs s az idö sem igen hideg, megtartani". Az erdőmester még habozott a felelettel, midőn a háziasszony közbe vág: „Ti már a megtartandó hajtóvadászatról értekeztek ? derék, hires vadászok, s azon nyulat, melly kertemben a zöldség-, és káposztában annyi károkat tesz, nincs kinek meglőni I Virágh ugyan állítja, hogy egynehány éjjel lesett is rá, látta is, de olly távolságban, miként sikeres lövést rá tenni nem lehetett; higyje a ki akarja, de én nem hiszem, miután köztudomásu dolog, hogy a vadászok gyakran szoktak füllenteni". — S ezzel a társalgás más tárgyra vitetett át. Az ebéd végeztével, épen midőn a vendégek az asztaltól felkeltek, nagy sebbel-lobbal Karády az ebédlőbe rohan, s nagy tűzzel jelenti, mikép éppen most látta azon nyulat, a melly a kertben tartózkodik, a krumpliföld bői a káposztás táblába bemenni s megleste, mellyik kápo-zta-fej alatt csinált magának vaczkot s bele is feküdt, most meg lehetne ezen kártékony állatot valahára lőni. Erre en, Tompos bácsi és az inspector fia, azonnal a fegyverfogoshoz rohantunk, s a körülbelül hat db kovás egycsövű fegyverekből mindhárman egyet egyet lekapván, azt rendesen megtöltöttük s az ebédlőből a kertbe nyiló kétszárnyú ajtón a kertbe rohantunk ; ez alatt Tompos bácsi Karády val suttogott s elsők voltak a káposztás táb'áuál, azonban mi ketten is oda érkezvén, én a menetrendet ugy intéztem, hogy Tompos bácsi, Karádyval háta mögött, középen, én baloldalt, az inspector fia pedig jobb-felöl induljunk a nagyszerű irtó csatára, s igy történt. Vigyázva, csendesen, felvont fegyverrel megindult a csatártáncz s Karády ugy irányozta hátulról Tompos bácsit, mikép ez egyenesen a nyul vaczkának tartó tl. Egyszerre, midőn már a káposztás-földnek mintegy felére érkeztünk, megrántja Karády Tompos bácsi kabátját, s ujjával előre mutatva, súgja neki : „Amott van ni, azon nagy káposztafej alatt, csak hamar, mert mindjárt felugrik". — Erre Tompos bácsi is megerőltetvén a nélkül is már gyenge szemeit, meglátja a nyulat, fegyverét arczához teszi, és elkezd czélozni; mink erre mindketten megálltunk és vártuk a végzetteljes eredményt ; — valahára a fegyver eldurran, a füst szétoszlik s Tompos bácsi diadalmasan elkiáltja magát: „Megvan" s két szökéssel a nyúlnál terem, azt fülénél fogva felkapva, magasra emeli s örömtől sugárzó avczczal a szintén a kertbe utánunk jött vendégeknek akarja a prédát mutatni, midőn oh szörnyűség! oh szégyen! a nyulbőr hátulsó részéből hosszan kicsüngő szöszt meglátja ! — Erre felém fordulva, ugy a lábamhoz csapta a kitömött nyulbőrt, mikép ba csont és bus lett volna benne, bizonyosan megsántitott volna — s most Karádynak fordult s ezt bizonyosan megpuskatusázza, ha ez a gyanúper ől tartva, azalatt, mig Tompos bácsi czélzott, szép c.-endeskén vissza nem huzza magát s a tett helyéről meg nem szökik. Végre nem levén, kin bosszúját kitöltse, a szégyentől veres arczczal, az összes vendégcsoport kaczaja közt az udvarra siet s befogatván, buesu nélkül haza hajtat • — azonban jövő vasárnap a legvidámabb arczczal megjelent a gazdasági üle'seu s maga is jo izüt nevetett a sikerült tréfán, s ujjával engem megfenyegetvén, nagy lurkónak nevezett, s ha én jelen volta m, sohasem dicsekedett hősies vadász tetteivel. V. J. Hogy fognak czilinderrel baglyot. A napokban történt egy jó barátommal itt Pesten, hogy késő este térvén haza s ablakai nyitva levén, a mint vetkezésbez kezd, egyszerre egy denevér repül be szobájába, utána pedig nagy garral az őt üldöző éji-bagoly, egész hajtóvadászatot tartván a teremben szegény fülesegérre. Barátomban is rögtön felébredt a vadászszenvedély, s az ablakhoz rohanva, éppen jókor csapá be azt a menekülni akaró bagoly előtt, s aztán megkezdődött a vadászat. Miután pedig hamarjában nem volt barátomnak kezeügyében alkalmatos fegyvere, czilinderjét kapta fel, mellyel a világosságban káprázó s a szük helyen magát miduntalan a falba verő madarát Pallasnak — csakhamar le is fülelte. Hanem már most mit csináljon a szokatlan prédával ? Mindenekelőtt pedig hogyan biztosítsa azt ho'nap reggelig? A selyemezilinder nem látszott alkalmas kalitkának ; kissé sziik volt, s még megfullad a szegény állat. Szerencsére ott volt a kalap-tokja, s barátom egész könyebbült lélekzettel boritotta azt deliquensére az asztalon, biztosításul még egy nagy ménkő eodexet is fektetvén reá súlyozónak, s miután még a skatulya oldalán pár lyukat is furt volna vendégének — megnyugodott szivvei dőlt Morpheus karjaiba szomszéd szobájában. — Hanem itt még nincs vége a bagolykalandnak. Kora reggel nagy sivalkodás és lármára ébred fel barátunk, s a mint ugy ártatlan állapotában kirohan, az első, mit megpillant, a földön heverő skatulya, és sivalkodó gazdasszonya, ki egy nagy lepedővel védi magát a gondatlansága folytán kiszabadult s szintén menekülni akaró szárnyas-ördög elöl, melly a betóduló cselédség által azonban csakhamar másodszor is fogságba ejtetett, s most a városligeti állatkertben elmélkedhetik az ő „sedani" catastrophájáról. V © f | © 8. A Balaton környékéről irják a „Somogynak" : Tihany félsziget közepén, a Balaton szinétől 30 — 40 öl magasságban volt egy két öl mélységű tó évtizedeken át, mely most egészen kiszáradt, s helyén luczernát kaszálnak, mig a lecsapolás mellett a Balaton ez évben nem hogy fogyott volna, hanem a beépített szántódi révhez most 2 — 300 ölnyire vizbe kell menni, a ki Tihanyba át akar eve«ni. — Vadászok beszélik, hogy az egész évtized alatt egy évben sem volt kevesebb vad, mint most; napon át járhat a vadász, s nem lát egy árva fürjet; — nyulat, rókát pedig csak akkor, ha a vadász temetését megnézi a — képen! Hogy a Balatonban mily nagy a halpusztitás, csak annak lehet fogalma róla, ki reggeli órákban látja az ázott-fázott halászokat bevonulni csoportostul a halászat bérlőjéhez gugyira, s mig ezek leiszszák a éj fáradalmait, addig a surgyanka gyerekek és leányok felmetélik az iczi-piczi halakat, melyeket azelőtt a hálóból visszaeresztettek a vizbe, s a part hosszában gyékényen szárogatják. Vide: Szárszó, Szemes és több pontján a déli Balatonpartnak. Mire a halászati törvény megszületik, akkorra a Balatonban alig lesz hal. — Félünk hogy igy lesz majd a vadászati törvénynyel is. A mohácsi szigetről, melly apró vadban olly dus szokott lenni, s meilyet Havas Sándor ö mltsága pár év előtti vadászataival e lapokban olly kitünöleg ismertetett — szintén panaszkodnak, hogy az apró vad majd egészen kiveszett. f Jobb hirek vannak a Bácskából s a szomszéd Torontálról, különösen gr. Karácsonyi uradalmaiból, Beodráról stb,, hol fogoly, de különösen fürj volt nagy mennyiségben. Hogy a szabadkai agarászoknak lesz-c nyuluk, arról Fama hallgat. Xántus egy SZarvorrut és egy vadbivalyt is lőtt Borneoban, mellynek földi maradványai szintén a napokban érkeznek meg. Xantust magát november elejére várják. Tettünk lépéseket hogy vadászatairól bővebb közléseket is hozhassunk. Vadhlis-kereskedés. A közelgő vadászidény megnyíltából, a Fuchsberger-féle pesti vadkereskedés figyelmezteti a vadaskertek és területek t. cz. tulajdonosait , jószágigazgató és erdészmester urakat, hogy a jövő 1870—71-ki vadászidényben eladásra szánt fő-, apró- és szárnyasvadak ára , remélhető mennyisége és egyéb feltételeire nézve szíveskedjenek a fentebbi s Pesten már 35 év óta fennálló vadkereskedéssel érintkezésbe lépni, s erre vonatkozó értesítéseiket a „Fuchsberger-féle vadkereskedésnek, Pesten, városháztér 4. szám" erimzet alatt beküldeni, megjegyeztetvén, hogy az időközönként mentől szebb és jobo állapotban szállítandó vad azonnali készpénz-fizeté" el átvétetik. A csanádmegyei agarászegyiet ez idei kölyökagár versenyét f. é. oktober hó 25-én fogja Ó-Földeákon megtartani; Versenyezhet minden egyleti tag egy éves saját nevelésű agara. Nevezni a verseny ellőtti napon (az az oktober hó 24-én) esti 7 óráig a hely szinén lehet. —Makón, 1870. oktober hó 7-én. Lonovics Albert, egyleti jegyző. (Fentebbi sorok lapunk sajtó alá menetelekor érkezvén, a rendes helyen nem szoríthattunk számára helyet. — Az agár-versenyek eredményét mindenünnen szivesen fogadjuk, s mentől részletesb leírásukat kérjük. Szerk.) A velenczei tó, a koczavadászatok e bajdani hires helye, napról napra jobban apad, s még az idei esődus idény sem segített rajta. Úgy látszik talajemelkedés okozza ezt, minélfogva forrásai is eldugulnak.
