Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-08-30 / 24. szám

AUGUSTUS 30. 1870. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 215 A szakács, nemes haragtól felizgatva, tüdejének minden erejét összeszedi: „Hourvari ! No hát Hourvari!" — kiáltá stentor-hangon. Eddig minden jó volt, de szegény Cardonnak meg kellett volna gondolnia, hogy már nem volt többé peczér-segéd, nem szabad lett volna kiáltásaihoz hadonázni is. Elragadtatva a pillanat hatalma által , oda lökte a serpenyőt a sütő kályha izzó parazsába, mire azon pillanatban tiz füstoszlop kavargott a magasba, hogy mint hamus-eső, mint a Vezúv kitörésénél, ismét visszahulljon. A rémitő serpenyő-üteg szürke hóval lett fedve, mellyet a tüz nem tudott megolvasztani ; az estebéd el lett rontva, a báró elvesztette a nyulat; ebből látható, hogy egy hamis nyomraesés mennyi b.jt okozhat. A nyul nem boszorkány, de nagy számitó-mester. Ha egy egyiigyü emberről beszélünk, akkor azt szokás mondani : „Elveszti eszét, mint az üldözött 'nyul." E közmondás azonban hamis, s a ki azt felfedezte, bizonyára nem volt vadász. Leghevesebb futásában is igen jól emlékszik a nyul azon helyekre, a melyeket kerülnie kell, valamint azokra is, a hol nyomai kevésbé észrevehetők. A nyul tömérdek dolgot tud. A természet és tapasztalás megtankolták őt arra, hogy az ebek a szimat után üldözik, a mit útjában bátrahagy ; nagyon jól tudja, hogy ha szél ellenében szalad, az ebek sokkal könnyebben üldözhetik, hogy minden szimat-részecskét felfoghatnak, a melly felhevült testétől elválik. Tehát mit tesz ekkor ? Kapja magát, szalad a széllel. A helyett, hogy orrába fújjon, hátat fordit neki, s ha a szél erős és száraz, a nyom is csakhamar felszárad. Miután a nyul sokkal előbbre van, mire az ebek megjönnek, a szimat, melyet hátrahagy, már nem lesz többé feltalálható, a nap és szél megsemmisítették. A nyul tudja, melyik hely alkalmas ravaszságaira. Olly sebesen fut, a mint csak bir, hogy még az ebek előtt odaérjen, hogy ideje legyen útjait előre-hátra nyugodtan megtenni. Bámulatra méltó pillanat egy nyulat illy helyzetben látni. A véletlen többször engedé azt látnom. Futkos ide-oda, aztán ismét visszatér; ujjai hegyein s'.alad, szeretné, ha a földet nem is érintené, csakhogy ez lehetetlen, a szegény ördög valóságos négylábú állat. Ah, milly szívesen felcserélné ekkor négy lábát egy madár szárnyaival, s ha csak egy perczig tartana is, minő szépen tudna ő re.püini ! A hajdankorban a nyulat boszorkánynak tartották. Ha vadászat közben reá-bukkantak, nem vadásztak rá, minek ? Hiszen minden törekvés hasztalan volt. Minden birodalomban, valamint minden nép között el volt terjedve e hit. Németországban még máig is boszorkányhágónak nevezik azon utat, melyet a nyul a veteményeken keresztül tesz, s még máig is vannak Francziaországban vadászok, kik egész komoly arczczal bizonyítják, hogy e vagy ama nyul meg nem fogható, miután a lövések lepattognak bőréről. A Rogis-féle kastélyban, Valenciennes mellett, egy öreg nyul azon hírben állt, hogy meg van boszorkányozva. A vadászok Gáspárnak hittak ötet, s mindegyik azt állitá, hogy több mint száz lövést tett rá. Nem is lőtt rá aztán többet senki, nehogy porát és sörétjét hiába elpufogassa. Ha a vadászat alatt egy másik űzőbe vett nyul egy kis dolgot adott, akkor mára vadászok bizonyára igy szóltak: „Gáspárt látta ez is." Lehetetlen volt őket arról lebeszélni, hogy Gáspár elfoghatatlan és megsebesithetlen. Gáspár egy vén, félig fehér kinézésű ezermester volt, a gárda már messziről felismerte, s mindent elkövettek, hogy kikerüljék ötet, ha vadászatra mentek. Jól tudták, hogy ha az ebeket ráeresztik, elintézetlen ügygyei foguak haza térni. Az angol ebek sokkal jobban használhatók nyulvadászatra, mint a francziák vagy németek ; rendesen erösebben vannak a nyomon, s nem keresik hogy egymásmellett elrohanjanak, de sőt egymásközt tanácskoznak, hogy meg kell-e forduluiok. Francziaországban is vannak ebek, melyek soha sem „hazudnak," melyek a vezényletet átveszik, s a melyeket a többiek követnek. A Piqueurök ismerik ezt a fajt; az illyeuek először is az útra szaladnak, hogy felkutassák, nem ment-e a nyul arra kőrösztül. „Murát azt mondta, hogy bizonyos, Murát uem szokott tévedni." A vadásznak mindig kell egy olly kutyájának lenni, a melyre rábízhatja magát. Ha a tábornok nem mutat bizonytalanságot, akkor a sereg bátran követi őt. — Gyakran előfordul, hogy a falka nyúlja vagy egy juhászkutyával, vagy egy kis paraszt-kutyával, vagy egy házi kutyával találkozik mindegyik üldözi ötet egy ideig, s ha az ebek oda érnek, nagy különbséget találnak orraikban, a nyom nem ugyanaz, nem tudják, mit tegyenek, bámulva tekintenek hátra, uem tudva, hova forduljanak. Az öreg eb mindig fog futni, ő meg tudja különböztetni a nyomokat, de a fiatalok megakadnak, mint a színészek, a kik szerepeiket be nem tanulták. Ez esetben a vadász, a talaj megvizsgálása után mindjárt tudja, miért álltak meg az ebek ; neki fel kell őket tüzelnie, velük menni, biztatni mindaddig, mig az idegen nyomot észreveszi. IIa a vadász véletlenül meglátja a nyulat messziről magánosan futni, nem szabad neki ebeit a nyomtól elvonni, s a legrövidebb uton az ujabb nyomra vezetni ; nem, sokkal jobban teszi, ha a fonalat követi. Az ebeknek tanulni kell, hogy máskor meg ne akadjanak, azt kell hinniök, hogy az állatot ők maguk találták fel, daczára a kétes mellékuyomoknak. Azon módszer, hogy» az ebeket a legrövidebb uton , vezessük a nyomra, minden más esetben megjárja, itt azonban káros volna, mert az ebek azt hinnék, hogy illy idegen segélvlyel mindig a nyomra jöhetnek, a nélkül, hogy a kereséssel fáradnának. Ha aztán másnap valami hasonló eset fordul elő, akkor engedik a peczért a nyomról gondoskodni : minek gyötörnénk fejünket egy szegény nyul miatt, gondolják magukban ; ha mesterünk eljön, a ki úgyis tud mindent, majd megmutatja ő nekünk az igazi utat. (Folytatása következik.) Fürj- és fogoly-idény a Balaton mellékéről. Lelle, aug. 20. 1870. Tisztelt szerkesztő ur ! A fogoly és fiirj-saison kezdetét vette, sőt ez utóbbi már végéhez közeleg, de örvendeteset sem egyik sem másik ez idén nem hozott a vadászra. Ennek oka határunkban egyrészt az: hogy a fészkeket szedik el, s hozzám is öt fészken ülő jérezét tojásaival együtt hoztak be, mellyeket kaszálás közben fogtak meg. Én természetesen vögtön elbocsátani őket, de tojásaikat nagyobbára már hidegen találván, annak róhatom fel, hogy csak két fészekkel kelt ki, a többi záp maradt, Igy történt számtalan fiirj-fészekkel is, s ennek következtében bár a tavasz kedvező auspiciummal kezdődött ránk nézve, a vége annál rosszabb volt. Azután másrészt a folytonos esők és záporok tönkre tették a fiatal fogoly- és fürjfiakat, sőt a lapályosabb helyeken levő fészkeket még rajta levő anyjukkal is kiöntötték ; — ugy hogy tavaly eddig már 4—8 falka tartózkodási helyét is ösmertem, az idén mostanáig csupán egy falkát verhettem fel, mellyből kettőt leszedve, esudálatomra két vén fogoly-jérczét ismertem fel bennök ; a falka összesen 8 darabból áll, s igy fel lehet tenni, hogy a meddőn maradt foglyok képezték ezen csapatot. Hasonlót tapasztalt a szomszédomban levő egyik jelesb sportsmanünk is: gr. Zichy János, kinél pedig a legrendezettebb vadászatot találhatni egész vidékünkön; ott nem hiszem, hogy a fészek-rongálás tehette az idei kevés fogolyfalkákat, hanem az idő viszontagsága. Nem hagyhatom e helyen emlités nélkül, hogy mennyit tehet a rendszeres vadörzés a mi vidékünkön, hol annyira megy a vadorzók vakmerősége, hogy egy csengővel ellátott szelid ö zbornyainat, házamtól alig 400 lépésnyire agyon lőtték, noha az egész falu ösmerte, mert mindig az utczán szaladgált. Fentnevezett gróf ur most 10 esztendeje kicserélvén a bogáti uradalmáért, hol szinte szép vadászattal birt — a lengyeltóti uradalmat, itt igen elhanyagolt vadász ltot talált. Az úgynevezett tardi tilossát járta boldog boldogtalan : mig ő szigorúan véve fel az enyém és tied fogalmát, vadászat tekintetében is alkalmazta az ősi jogot; s a kopókat lövetni, a puskásokat pedig kiutasítani kezdé, s fegyvereiket elszedé ; eredménye az lön : hogy mig ö 7—8 őzet vett át alig tiz éve, most a legutóbbi időben (18G9-ben) ő maga és fia elejtett csupán bikát 34 et; az idén pedig fia eddig is 12 d arabot; és mind ezt, mint rendszeres vadászatnál szokás, csupán golyóval; — hasonló arány áll a nyulakra és foglyokra is. Az idei fürj vadászat, noha a tavalyinál sokkal hátrább áll, valamivel vigasztalóbb. — Éppen tegnap lőtte n egy kölesföldön, melly cirea 35 hold lehet, reggel 18 darabot, délután pedig 8-at; az igaz, hogy nem is sok maradt benue vissza, mit onnan gyanítok, mert ama tábla géppel levén aratva, mikor belementem, alig két holdat tett ki a még fennálló köles, s a fürjek, miután a gép körben jár, a zörejtől nem mertek kirepülni, s igy mind ama térbe húzódtak vissza ; a hol azután, időközben esőzés állván be s a gépet haza hozatván, ugy csaphattam illy kellemes vadászatot. Fürjet lőttem különben az idén eddig 114-et, — többnyire fennálló köles és a tarlók melletti luczernában. — Ezen rövid tudósításom *) után, marad tam a t. szerkesztőségnek Szalay Imre. Vadászidény kezdete és vadorzók a Dunán tnl. Igen tisztelt szerkesztő ur ! — Uraságod tegnapelőtti szives felszólításának csak nehezen felelhetek meg, miután az idei vadászati idénynek csak küszöbén vagyunk. A mit különben eddig észrevettem, ezennel igen szívesen szolgálok. A szarvas vadászat, a tatai, b. nánai, s kivált a budai oldalon fekvő erdős vidékekben igen élénken kezdődött, s kivált Bia, Baj na, Környe stb. már szép számú királyszarvast szállítottak e hó kezdete óta Budapestre, mellynek nagyobb része Bécsbe küldetett el. És pedig azért kelle Bécsbe szállittani, mert az orvvadászok már ismét annyi szarvast és őzt hoznak Budára, és Budáról Pestre, továbbá Kalocsáról és Komárom vidékéről gőzösökön directe Pestre : hogy becsületes uton szerzett vad egyátaljábau el nem adható, mert lopáson vett árukkal végre con cur válni nem lehet. Én magam beszéltem e hó 19-én Martonvásár és Baracska közt, egy az országúton kullogó fuvarossal, a ki nagy büszkén, egy legalább három mázsányi nehéz 16 águ gyönyörű szarvast vitt Budára, és bátran elmondta : hogy hetenként 4 — 5 darabot visz Budára, hol szivesen megveszik bizonyos egyének. Véleményem szerint e szarvasok a C z y r á k i- és L a m b e r g-f éle erdőkből lopatnak. Az a hires budai főkapitány, Kovics úr, könnyen tehetne ám ez ellen valamit, — nem ártana öt, a becsületesség és a tulajdon megóvása érdekében felszólítani s figyelmeztetni, hogy az ö kerülete az ország minden orv vadászának biztos s jövedelmező kikötője. Foglyok e hó közepe óta, és pedig Tóth-Megyer, Zseléz, Káczkeve, és Pest vidékéről szép számban érkeznek, ámbár sok, vagy épen fölösleg e madárban eddig még nem érezhető. Alsó-Ausztriából küldenek, de Csehországból eddig még nem ajánlottak, mi mutatja, hogy ott sincsen még túlságos sok. A piaezon szintén kevés árultatik. A fiatal foglyok mindeddig még nagyon parányiak és ollyanok, a mit a német „verniegelt"-nek nevez. Fehér-és Veszprém megyében, hol a napokban személyesen megfordultam, most kezdik a foglyot lőni, de nem nagy eredményt várnak. Általánosan kevés volt, s eddig végleg eltűnt ez idén már a fürj. Ez idén felét sem kaptuk annak, a mit már évek óta egy hó alatt eladtunk. F á c z á n szintén szállíttatott R.-Kévéről é3 T.-Megyerröl, de nem nagyobbak egy közönséges fogolynál. Hogy minő befolyása vau a tartós hideg esőzésnek e madárra, eddig még nem tudhatni. *) Igen köszönjük ez érdekes pár sort is ; s tisztelettel felkérjük a haza minden részében székelő vadászainkat hasonló közleményekre. S z e r k.