Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-08-20 / 23. szám

AUGUSTUS 30. 1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 207 hallják nevén szólittatni, s nem fogják elmulasztani, hogy hozzá csatlakozzanak. Arról is biztosak lehetünk, hogy ha egyikük korbácsot kap, a falka nagyon jól tudni fogja, miért lett az a szegény ördög megbüntetve, s mindnyájan okulni fognak a leczkén. Ha a kutyákhoz beszélünk, erős hangot kell adnunk, s a magas hanghoz egyúttal némi jóságot is kell csatolnunk. Tegyük fel, hogy a vezér-ebnek nincs igaza, hisz e földön mindenki tévedhet, s a nyomot többé sem előre, sem hátra meg nem találhatjuk, ez esetben a vadászoknak egyesülniük kell a a tért gyalog felkutatni. A bokrokat le kell vernünk, a cserjét s a magas füvet letaposnunk. Soha sem kell kétkednünk a felől, hogy a nyul itt van, csak keressük s meg fogjuk találni. Mihelyt a nyul nagy lármát hall, aunál inkább oda lapul fekhelyére, a helyett, hogy kiugrana, s onnan meg nem mozdul. Az öreg bak ott marad, inert teljes biztosságot helyez czombjai erejébe. A fiatal és terhes nyul is ott marad, mert félnek, hogy felugrásuk közben elkapkatnak S e részben igazuk vau, mert biz az gyakran megtörténik. Ha egy kör felkutatása közben régi és uj alomra, felkapart helyre és fris hulladékra bukkanunk, akkor bizonyos, hogy a nyul, melyet keresünk, éjjel rendesen ott tartózkodik, s onnan nem messze lehet. S ez elég ok arra, hogy keressünk. Hogy a környékben kell lennie, azt a t ipasztalás tanítja. Ha nem volna ott, vissza kell jönnie, s ezt a tapasztalás mindig igazolta. Ha megpillantjuk a nyulat fekhelyén, nyugodtan menjünk tova, miközben jeleket teszünk, s a kutyákat azonnal az ellenkező oldalra hivjuk, s a nyulat felhajtatjuk. Vannak emberek, kik vadászoknak akarják magukat tartatni, s mégis illy esetben a legkisebb fogalommal sem bírnak arról, hogy a nyulat fekhelyén orozva meggyilkolni nem szabad. Ha kérdőre vonjuk őket, rendesen azt felelik: „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok!" Az ilyen vadásznak fordítsunk liátat, s többé ne barangoljuk be velők a tájékot. A további közlekedés velük hátrányunkra lehetne, s a példabeszéd is azt mondja : „mondd meg kikkel társalkodol, s én megmondom, ki vagy !

u Akár parforce, akár fegyverreli vadászatot tartunk, a nyúlnak fenn kell lenni és szaladni, soha sem szabad felugrása közben rálőni. Ez csak a vizslákkali vadászatnál van megengedve. Mindazáltal a nyulat fekhelyén megölni olly vétek, melyeta művészet mesterei soha sem fognak megbocsátani. Gátolnunk kell, a mennyire lehet, hogy a kutyák ne jöjjenek mindjárt kezdetheü a nyúlra, miután az nekik túlságos erőlködést okoz. Azon reményben, hogy elfogják, azonnal lelkendezésig futnak, s ez aztán meggátolja őket abban, hogy a nyomot-jól megtartsák. Azonkívül mindig azt gondoluák. hogy csupa kedvtelésből újra kezdendjük, s ha aztán később reményük nem teljesül, a vadászaton lomhák lesznek. Martin, az ismert állatszeliditö, egykor bemutatta a vadállatok körüli csodálatraméltó idomitását. Benn volt az oroszlán ketreezében, a mint egy roszul elzárt ajtó felnyilt, s egy óriási medve harmadiknak csatlakozott a társasághoz. A két pajtás pofájáról látta Martin, bogy, a dolog kezd melegedni, s a mulatság árát alkalma-int ö neki kellene megadni. Gyorsan határozott, s a medvét egy tőr-döféssel leterité. Az eleintén megrettent nézők magukhoz jöttek, s Martint roppantul megtapsolták. Emberi kéz soha sem tett még biztosabb döfést. Az előadás második napján, a mint Martin belépett, hogy látogatást tegyen az oroszlánnál, a nézők nagy része már azt hitte, hogy Martin ez időtájt majd minden este egy hatalmas siberiui medvét fog megölni, hogy közönségét annál inkább mulattassa. Ugyanazon okból, melynél fogva a falkát meggátoljuk abban, hogy anyulat szembe kapja, nem szabad a fiatal kutyákkal sem kezdeni az erdő kö- ! zelében. Sokkal jobb sik téren kezdeni, olly helyen, a hol nem igen hamar bukkanunk nyúlra. Tanácsos, hogy a kutyák előbb keressenek, mintsem találnak. Ha ahhoz szoknak, hogy mindjárt a vadászat kezdeténél találjanak, akkor aztán nem igen akarnak keresni jövőre. A nyul felugrott, a kutyák nem látták. Ez esetben az egész falkát össze kell hivni, a fekhelyre vezetni, mindenik kutya oda fogja dugni orrát, hogy a szimatból a maga részét kivegye, s a nyomot sokkal egyenlőbben fogják követni, mint ha a nyul előttük van. Most nem arról van szó, hogy feltüzeljük, sőt ellenkezőleg, viszsza kell tartanunk őket, nehogy hirtelen, s csakhamar a kimerülésig fussanak. Hogy a leghevesebbet feltartó itassuk, kiá'tunk rá: „Lassan! Lassan!" Ha lá'juk, hogy okosan működnek, ez esetben vagy szóval, vagy kürttel támogatjuk őket: „Hajrá! Emerre ! Emerre ! Hajrá ! Hajrá !" A ki egy falkát élvezettel akar követni, maradjon mindig hátra, s azon oldalra nézzen, a hol a nyúlnak lenni kell. A falkanagy is az ebek háta mögött foglal rendesen állást, ott könnyen helyrehozhatja az elkövetett hibát. Néha a nyul a lármára magától is kiugrik, keresztül csúszik a füvön, meglapulva mint a csiga ; ekkor a vadász kiáltson egy „Hajrá"-t, hogy az ebek a nyomra vezettessenek. Ha fegyverrel vadászunk, akkor ez az igszi pillanat a futásra, s azon gyanítható helyre kell igyekezni, a hol a nyul futását változtatni fogja. Olly helyen várhatjuk öt, a hol több ösvéuy keresztezi egymást, s könnyen elfogadható, hogy arra fog futni, mert mindig jobban szereti a tisztás, járt utat. Egy másik vadász valami kopár helyet ismer a sűrűségben, tudja, hogy a nyul szívesen fut azon keresztül, s egy fa mögé áll. Egy másik valamely gödörbe lapul, ott unatkozik, aztán elalszik, s a nyul ébreszti fel, keresztül ugorva rajta. A tapasztaltabbak tudják, bogy a nyul rendesen visszatér azon helyre, a honnan felverték. Nyugodtan engedik futn>, fekhelyén bevárják, azután, ha futásában semmi sem gátolja, lelövik. Illy vadászatra borz-ebeket is használhatunk. A nyul nem fél ezek lassú futásától, kényelmesen megy, ! soha sein csinál „hosszú lábakat," s az elrejtőzött vadász gyakran talál alkalmat lövésre. Mihelyt a nyul kimúlt, azonnal kürttel jelezzük, vagy ha ez nincs, akkor egy előre meghatározott füttyentéssel vagy kiáltással, hogy a környezetet magunk köré gyűjtsük. Miután az ebek a nyulat megszagolták s vérét megízlelték, újra elöl kezdjük. Más nyulat keresünk mindaddig, mig az ebek annyira ki nem fáradtak, hogy tovább vadászni képtelenek. Illy módon öt-hat nyulat is leteríthetünk egy nap alatt. Ez persze csakis azon fortélytól függ, melyre az ebek képesek, s az időtől, a melyre szükségünk van, hogy lövéshez juthassunk. Ha a nyúlra falkával vadászunk, akkor ritka eset, hogy ugyanazon napon több mint két halalit csinálhassunk. Nyulvadászátuál mé^ a legjobb ebek is hibákat követnek el, s ha e hibák délfelé történnek, mikor a föld már jó száraz, azok nem egykönynyen hozhatók helyre. Azonban itt ismerhetjük fel az ügyes vadászt, mert illy esetben minden tudományra szükség van ; egy hibát jól helyrehozni annyi, mint jó vadásznak lenni, a jó figyelő, jó gyakornok. Ha hibát csinál, csak ugy fői a^vadász feje; valsmenynyi öreg és fiatal nyul fortélya eszébe jut, egy pillanat alatt mindarra emlékezik, a mitt látott, a mit olvasott. Az elmélet a gyakorlattal összekötve, husz eszközt és utat nyújt neki valamely hiba jóvá-tételére. Mihelyest egy nyulat meglátott, jelzését már felvette; tudja, hogy bim vagy nöstény-e, fiatal-e vagy öreg, vörös-e vagy szürke, szürkefehér-e vagy barna. Hí a fáradt nyul cselvetést tesz, s egy másik nyulat kényszerit hogy az ő helyében szaladjon, ez esetben a vadász mindjárt az első pillanatban megsemmisiti a ravaszságot. Viszzahivja az ebeket, melyek a hamis csapást felvették, s azon helyre vezeti őket, a hol a nyul visszamaradt. Ha fiatal a nyul, melyet az öreg bak helyettesitőjeül választott, könnyen fel fogjuk azt ismerni a gyakori önmaga körüli fordulások és tekergődzésekből, a nélkül, hogy tért nyerni iparkodnék ; de ha az öreg bak egy másik öreg bakot állított helyére, ez esetben össze kell hasonlítani, miközben vagy a csapást igyekeszhnk felismerni, vagy a megfigyel éseket használjuk arra, melyeket szemeinkkel tettünk. Ha az ebek szimatot vesztettek, ha orrukat a levegőbe tartva, egymás közt tanácskozni látszanak, akkor a vadásznuk minden tapasztalásait kell segitségül hivnia. Ha a föld nedves, a felhők csőre mutatnak, akkor a nyulat száraz helyeken, dombokon, kövecses helyeken fogja keresni; s ha beszalad is a nyul az erdőbe, de ott uem fog maradni, hanem csak egy pillanatra az ut szélein, majd az egyik, majd a másik oldalra ugrik, s azutáu csakhamar visszatér a szántóföldre. Ha az időjárás száraz, s a uyul erdei-nyul, akkor a vadász az erdőben fogja őt keresni, mert ha az a szántóföldön lyukat vájt is magának, bizonyosak lehetünk a felől, hogy abban nem maradt meg. Azonban jól fog tenni a vadász, ha, mielőtt az erdőbe menne, a sikon a visszamenő csapást felveszi, miután a szél és a nap később megsemmisítik a szima tot. A vadász az erdőben mindig biztos lehet a felől, hogy a nyulat ismét fel fogja találni, miután az szükségkép füveket és ágakat fog érinteui, mire az ebek a csapást még azután sokára is felismerik. Ha meleg van, számithatunk arra, hogy a nyul vagy egy luezernás, vagy egy fiatal vágás szélén, magas füvei benőtt területen, egy kertben, egy káposztafej alá lapulva, vagy a bokrok közt fekszik, hol a nap sugarai s a legyek clleu meuekvést keres. Hogy a nyulat megtaláljuk, kis körökkel kezdjük, melyeket mindig nagyobbítunk ; illy módon időt és utat kímélünk. Azonban van e szabály alól is egy kivétel, ha a nyul például egy juhnyáj közé vegyül, akkor rögtön gyorsan a másik oldalra kell szaladni, s egy nagy kört felvenni, hogy lá'hassuk, miként folytatta útját a nyul Ha. a keresés a távol körben nem sikerül, akkor az utat visszafelé kísértjük meg, mert az is meglehet, hogy a nyul, miután egy ideig a juhok közt ide-oda ugrált volna, csapásán viszszafordult. Ha a két manőver semmi eredményre uem vezet, akkor visszitérünk azon helyre, hol az ebek a szimatot elveszték, s a nyáj közt kell keresni, s ba közelben homok-gödrök találtatnak, régi fal vagy kövek, galyak stb , akkor a nyulat ott fogjuk találni. A szimat elvesztése pillanatában, jól kell ügyelnünk, melly irányban szalad a nyul, s a kört ez irányban még egyszer fel kell keresni, kivált ha semmi akadály sincs kéznél, a mi őt visszafordulásra kényszerithetné. Gyakran találkozik a nyul idelgen ebekkel, parasztokkal, kik őt üldözni kezdik, s ez ez kényszeríti őt egy vargabetű csinálására, melly csatatervébe nem illik bele azonnal. Illy esetben a tapasztalt vadász az előbbeni fekhelyből azonnal fog következtetni az útra, melyet a nyúlnak el kellett foglalnia. A nyul könnyen megszokja fortélyai ismétlését. „Azok már többször sikerültek — ugy" mond — miért ne sikerülhetnének ismét." A terület áttekintésénél, miközben a szelet, az időjárást s az évszakot is figyelembe veszi, a vadásznak igy kell szólni önmagához : „Az én nyulamnak ott kell lenni!" Aztán ha a nyul niucs ott, úgy: „Istenemre, ennek a nyul az oka," Napoleon egyszer meglátogatottt egy csatatért a köztársaság idejéből, s a környék lakosai által kijelöltette magának a kát hadsereg állását. — Sire — magyarázá Kaiserslautern praefectje — itt állott a franczia tüzérség, midőn a poroszokat lemenydörögték. — Az lehetetlen — viszonzá a császár. — Bátor vagyok felségedet biztosítani, hogy. . . . — Az lehete'len, uram. — De Sire, én magam láttam. — Ön téved. Kellermann nem követhetett el olyan hibát, hisz ágyúi nagyoa is szabadon állottak volna. Minden bizonynyal valami erdöszélen állottak. — De Sire, akkor itt egy erdő volt, melyet oeak néhány év előtt irtottak ki. — Nos? Hát miért nen mondta azt mindjárt? (Folytatás következik.)