Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-08-10 / 22. szám

190 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. AUGUSTUS 10. 1870. 3. Ilg Rohan Lajos 3é. sga k. Irrlicht, a. Ephesus, a. Harriet. 4. Gr. Stubenberg József 3é. p. m. Bihar, a. Doneaster a. Inpetuous Bess. 5. Gr. Es'erházy Antal 3é. p. m. Meteor, a. Cotswold, a. Cornflower. C. Gr. Esterházy Miki. 3é. sga m Theseus, a Ephesus, a. Miranda. 200 aranyos államdij. 2 mfld. 1. Captain Blue Hé. sga m. Advocate, a. Virgilius, a. Pyrrha. 2. „Sz. yörgy lovag" 4é. p. m Zápolya, a. Zetland, a. Jane Eyre. 3. Hg Rohan Lajos 3é. p. k. Windsbraut, a. Teddington, a. Sampler. Elegy-verseny, 500 frt. l'/« uifl. 1. Captain Blue 3é. p. m. Braemar, a. Blair Athole, a. Phantom Sail. 2. Ugyanaz 3e'. p. m. Triumph, a. Buccaneer, a. Alix. 3. Gr. Berchtold S. 4é. p. k. Capri, a. Daniel O' Rourke, a. Gipsy. 4. Ugyanaz 3. f. k Marsava, a. Now-or-never, a. Gipsy. 5. Hg Rohan Lajos 4é. p. k. Vitám Vas, a. Starke, a. Miss Partridge. 6. Ugyanaz 5é. p. k. Pride of Erin, a. Langrauge, a. All Right. 7. Gr. Esterházy Antal 3é. p. m. Meteor, a. Cotswold, a. Cornflower. 8. Gr. Forgáeh László 4é. p. m. La Charantonne, a. The Nabob, a. Whirl. 9. Gr. Bawarowsky Wladimir 3é. sga m. Junak, a. Harlequin, a. Lady Florence. Állami lótenyésztés, különös tekintettel Magyarországra. 1. Általános értelmezése e kifejezésnek: állami lótenyésztés. 2. Fölosztása a lófajoknak, mellyekkel egy országnak bírnia kell, hogy lótenyésztése szükségleteinek megfeleljen. 3. Az erre vezető eszkőzök. 4. A kötelességek, mellyek erre nézve az állam különböző tagjaira háramlónak. 5. A magyarországi lótenyésztés viszonyainak ezen általános föltételekkeli összehasonlítása. G. Az ebből szükségképen származó intézkedések s az állam különböző tagjainak miheztartása. (Vége.) Jelenlegi viszonyainknak nagy hiánya rejlik abban, hogy a hágatókat a helységek és községek nagy távola miatt, valamint csekély számuk következtében, egymástól igen messzeeső állomásokon kell felállitni, s igy távol lévén az őket használni akaró lótenyésztőktől, ezek kanczáikat meghágatás végett gyakran több mértföldröl kénytelenek odahozni, minek következtében azok, ha otthon jól is sárlottak, vagy megszűnnek sárlnni, vagy legalább olly változásokat szenvednek nemi részeikben, hogy a csődör vagy nem kellőleg, vagy épen nem termékenyit, minek következménye, hogy annyi kancza meddő marad, s még a mellett a csődörök is megromolnak. Ebben rejlik főoka annak, hogy a kincstári országos hágatók elhiresedvék terméketlenségükről. Ezen bajon kellene és lehetne is véleményem szerint segitni, annál inkább, minthogy a tenyés/tö viszszariadván a nagy távolságtól, az állomásom várakozástól, s attól, hogy a nagy sokaság miatt még sem juthat csödörböz, nem is vezeti kanczáját a sárlás alkalmas pillanatában ama jobbakhoz, hanem azt inkább saját vagy szomszédja, bár silányabb csődöre által hágaija meg. Az államnak azonban minden jó akarata és fáradsága, melyeta lótenyésztés fejlesztésére fordit, nem veze? sikerre, ha a lakosság nem nyújt segédkezet. Mindenekelőtt a törvényhozás feladatához tartozik, miuden a lótenyésztést gátló s annak kárára való akadályt elháritani s uj törvények behozásával a tenyésztést fölkarolni. Mindenekelőtt jó gyakorlati törvényt kell közreboesátni. Nem kell minden csődört hágni hag) ni, s nem szabad megengedni, hogy miuden helység s magánosok is mindenféle hibákkal teljes csődöröket tartsanak és használjanak. Illy csödöröket, melyek öröklött bajokban sinlödnek vagy teljesen hibás alkatúak, valamint olyakat, melyek bizonyos betegségeken mentek át (mint idegbénulás) ki kell herélni Ép ugy meg kell törvényesen tiltani a csödöröknek a legelőn kancza csoportokbani tartását, legyenek azok akár már hágatósak, akár egy éves csikók. A községek ereszthetik ugyan esödöueiket a hágatás ideje körül az anyakanezák csapata közé, de ez ne történjék tovább , mint legfeljebb julius végéig, mert különben igen későn kapunk csikókat, s ezek mindig satnyák lesznek. Kezdetben sok helység esödörcsikóit tán nem is fogja akarni eladni az államnak, hanem maguk fogják fölnevelni azokat, aziránt tehát, hogy azokat okszerűen neveljék, véleményem szerint ismét legtöbbet tenne a gyakorlati példaadás. Alig tévedek, midőn állitom, hogy minden megyében fog akadni néhány, különösen német község, melyeket rá lehetend birni, hogy illy csikók nevelési helyéül egy középnagyságú aklot s e mellé félszerszerü istállót állítsanak, különösen, ha az állam az erre való költségeket egészben vagy legalább részben fedezné. 10 —15,000 frankon számtalan illy helyiséget lehetne állítni. Ha egyszer a csikók illyeu akolban vannak, nevelésben kell részesülniök, minthogy a jobb legelő nem lévén ott számukra elegendő, benn kell őket eleséggel jól tartani. — Néhány év múlva észreveendik ezen, valamint a szomszéd helységeknek lakói a különbséget, mely eme nevelés s ama vadon tenyésztés között van, mi bizonyára jó előkészitöje leend a tenyésztés általános javulásának. Mindazáltal nem elégséges, hogy meglegyenek a törvények, pontosan is kell azokat végrehajtani, mi azonban nálunk vagy nagyon ritkán, vagy igen tökéletlenül megyen végbe, igy pl. csaknem lehetetlenség valamely község lovait kiküldött bizottmány által megvizsgáltrtni, minthogy a lakosok nem méltóztatnak lovaikat előhozni, pedig ezen vizsgálat legnagyobb fontosságú, minthogy csak ez által lehet, teszem az uralkodó idegbénulást vagy taknyosságot kimutatni s elterjedtségét meghatározni. Mindaddig, mig a hatóságok nem fognak maguk erélyesen segédkezet nyújtani a rendőri szabályok és parancsok végrehajtására, eredménytelen rnaradand mind a törvény, mind a legjobb intézkedések. Adatokkal szolgálhatok e tekintetben, melyek bizonyítják, hogy a bizottságok gyakran napokig várakoztak egy helységben, s a lovak minden parancs daczára, mégsem hozattak elő.*) Az államnak törvények kibocsátása mellett még az okszerű dijjazást, vagyis a tenyésztők jutalmazását és serkentését is kell behoznia. Olly időket élünk, hol a pénz és munka uralkodik. Dijjak osztatnak ki ugyan, de hányszor történik, hogy az illető dijjazó bizottság nem tudja, kinek adja a dijjakat, odaadja tehát azokat, hogy egyáltalában az aranyoktól megszabaduljon, vagy hogy az illetőknek bizodalmát el ne veszítse. Már pedig ez nem lehet a dijjazás feladata, melynek czélja az, hogy okszerű tenyésztésre szerkentsen s valóban tett muukát jutalmazzon. Oszt ki ugyan dijjakat mind az állam, mind egyes egyletek, sőt még je'entékeny összegben, de nem járnak el e körül a czélnak megfelelőleg. A tenyésztő *) Angolország lótenyésztésének ama rendkivüli haladását, melylyel már több századok óta minden egyéb államot fölülmúl, a tenyésztésnek általában kedvező talaji viszonyain kivül nagyobbrészt még törvényhozásának köszöni. Williams Youatt „The Horse" cziraü könyvében 3 fej. 54—CG oldal leírja, milly szigorú, sőt gyakran barbár rendszabályokat • bocsátott ki és léptetett ott életbe az állam feje s a I parlament. dijat nyer jó karban levő 2—3 éves csikajáért, pedig a jó csikókkal biró anyakancza érdemli meg legjobban a dijjat, stb. s menüéi többször mutathat fel uj csikókat, annál inkább kell a díjnak évről évre emelkednie, mert igy buzdítjuk a kancza tulajdonosát, hogy azt jól tartsa s okszerűen hágassa meg, igy becsben fogja tartani azt, nem fogja eladni. Hány esetet tudunk hogy a kereskedők mindjárt díjazás után megveszik a kanczákat és külföldre kiviszik pótlék lovakul, mert a paraszt már semmi értéket sem tulajdonit kanczájának ér könnyű szerrel odaadja azt, miután hiszen kapott érte 10 —15 darab aranyat vagy 100 —200 forintot jutalmul De ha ugyanazon kaueza jövő évben is jó csikót kap, ismét dijaztatik, akkor elhozza azt tavali gazdája, vagy ki netalán azóta megvette s több gonddal is fog tőle csikót nevelni. Nem árt ugyan 1—2 éves csikókért is dijakat osztani, ha eléggé módunkban áll, de ezélszerübbnek tartom 3—4 éves lovakat d jazni, akár külsejük, akár alkalmazhatóságuk tekintetében. Látjuk hogy egyéb országokban is, liol a lótenyésztés virágzik, ez utóbbi móddal élnek. Ha az állam a teli vérek számára futtatási dijak kitűzésével nyújt segédkezet, mint már teszi is, ugy e tekintetben elegendőleg megfelelt a méltányos igényeknek. Továbbá kötelessége a kormánynak a lovakkali kereskedésnek lendületet adni. A kereskedés által eszközöljük, hogy a tenyésztő lovait értékesíthesse, következőleg azokra forditott fáradságaért anyagi kárpótlásban részesüljön, s ezért az fontos. Magyarország lovainak nagy létszáma mellett, melyek között már most is igen jó minő-égüek vannak, egész tömegben juttathat ma azokból a külföldnek, a nélkül, hogy rövidségét szenvedne; de a külföldről hozzánk jövő vevő nem tudja, hol vegyen. Tulajdonképeni lópiaezunk Győr és Debreczenen kivül nincs, s aztán kik hoznak oda lovakat s milyeket ? Szekerezésben és nyargalásban ügyes lovaknak dijjazásával, csődörök vásárlásával, pótléklovak be zerzésével, néhány ujabb lópiaezot nyithatnánk, hová nagy számban gyülekeznének mindennemű jobb lovak, s ez bizonyára az idegen kereskedőket is ide édesgetné Hányszor tudakoztak nálam külföldről mindenféle minőségű lovak vásárlása érdekében, de határozottan nem válaszolhattam. Csak ott mén a kereskedés, hol van áru is, vevő is; s ez épen a jól látogatott vásáron történik. Valamint pedig a kormánynak kötelességében áll a nemzeti vagyon e fontos ágának emeléséhez járulni, ugy minden egyes is teendőjéül tekintse ennek sikeres létesítéséhez erejét fölajánlani. A lótenyésztés reánk nézve olly fontossága, hogy azt nem szabad tönkre jutni hagynunk, de kell is hogy mindenki az országban hozzzájáruljon : a kormány törvények előterjesztésével, a kerületek pedig okszeiü lótenyészlők által alakitandó egyletekkel, ezeknek kötelességükben álland, a kormáuy jó szándékait megértvén, azokhoz saját jóakaratukkal és tevékenységükkel járulni, s azon befolyás mellett, melyet a kerületeikben fekvő helységekre és egyes termesztökre gyakorolnak, a lótenyésztésröli általános ismeretek elterjesztésére szükséges javítások behozatalára s a kormány által ajánlatba hozott rendszabályok keresztülvitelére közvetitöleg hatni, szóval: tudományukkal, jóakarattal, és kitartással a lótenyésztés előmozdítása körül segédkezet nyújtani. Azt tartom, beláthatta az olvasó, miszerint helytelen volna, honi lovainkat roszaknak és használhatlanoknak tartani s tenyésztésünk javitását csak külföldről hozandó készlettől várni; jó ugyan ezeket is igénybe venni, de csak ugy és olly mértékben, a mint kísérleteink eredménye, s az e mellett nyert tapasztalat tanácsolják. Vegyük lótenyésztésünk javításához inkább saját, nálunk már honoä lovainkat, s azt szakértelein, szorgalom és kitartás melle t, s némi áldozatkészséggel minden bizonynyal elérendjilk. HORVÁTH, ezredes.