Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-07-30 / 21. szám

182 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JUNIUS 10. 1870. Állami lótenyésztés, különös tekintettel Magyarországra. 1. Altalános értelmezése e kifejezésnek: állami lótenyésztés. 2. Fölosztása a lófajaknak, mellyekkel egy országnak birnia kell, hogy lótenyésztése szükségleteinek megfeleljen. 3. Az erre vezető eszközök. 4. A kötelességek, mellyek erre nézve az állam különböző tagjaira háramlónak. 5. A magyarországi lótenyésztés viszonyainak ezen általános fóltételekkeli összehasonlítása. 0. Az ebből szükségképen származó intézkedések s az állam különböző tagjainak miheztartása. 'Folytatás.) ad 4. Különfélék a teendők az államok külöufélesége szerint; de összemüködni kell az állam valamennyi Vígjának, úgymint: kormány-, törvényhozótestület-, kerületek-, helységek- és egyeseknek. Angolhonban a kormány csupán végrehajtja a törvényeket, serkenti az egyleteket, kiállításokat rendez stb., e tárgyba pedig csak annyiban avatkozik, a mennyiben verseny és kiállítási dijakat tuz ki. Ez már egyrészt az angolok nemzeti jellemében gyökeredzik, kik a kormány részéről minden beavatkozást félreutasitnak, másrészt azonban ott a lótenyésztést olly kedvvel és szakértőleg űzik, nemkülönben az éghajlati, talaji és pénzbeli viszonyok annak annyira kedvezők, hogy nincs is ott szükség a kormány gyámolitására. Más államokban, hol a lótenyésztés szintén nem régóta virágzik, mint Francia- és Németországban, hol azonban szintúgy megvoltak a tenyésztést előmozdító tényezők, már csak az által is, hogy a kormány a hanyatlásnak indult belföldi lókészlet iránt tapintatos és erélyes intézkedésekhez nyúlt, célja elősegítésére külföldről telivéreket behozatott és mindenfelé szaporított; továbbá tenyésztőktől vett és megpróbált miuőségü állami esödöröket állitott fel, nemkülönben jutalmakat tűzött ki versenyekre és félvér tenyészanyagra : a lótenyésztés igen rövid idő ala't nagy lendületet nyert. Ehhez járult még e népek józan felfogása, tudományuk és szorgalmuk s a kedvező éghajlati viszonyok. Az úgynevezett állami csödörök felállítása s azoknak állam ménesekbeni tenyésztése olly rendszabály, melyet legtöbb állam elfogadott Angolország kivételével, azon különbséggel mindazáltal, hogy pl. Franciaországban már nem ten) észt maga az állam, minthogy hágató lovakat kellő számban és minőségbe n kaphat magántenyésztőktől. A többi államok azonban még saját méneseket tartanak, még pedig részint azért, hogy bizonyos becse3 fajok tisztán fentartassanak, részint mivel bizonyos alakok magántenyésztőktől nem kaphatók, mivel azokat vagy épen nem, vagy csak igen kis mennyiségben nevelik ; az állami csödörök előnyösségét, sőt szükségességét belátja tehát az egész világ, kivéve az angolt, de ennek nincs is reájuk szüksége. Az állami lótenyésztés szintén legtöbb országra nézve szükségesnek látszik, mintogy azt Franciaország kivételével mindenütt találjuk. Épugy, miként a kormánynak kötelességében áll, a nemzeti vagyon e fontos ágának fejlesztéséhez járulni : az állam lakóinak is kötelességükben áll az egésznek sikeréhez tehetségük szerint közreműködni. A kerületek állitsanak egyleteket, melyek a lótenyésztésnek minden fontos mozzanatát szemügyre vévén, a kormányt jó szándékaiban támogassák s a lótenyésztés körüli általános ismereteket terjeszszék. Ott, hol a lótenyésztés \irágzik, minden egyes tenyésztő iparkodik valami jóravalót felmutathatui, követvén e végre a lótenyésztés általános alapelveit, úgymint : helyes párosítást, felnevelést és betanítást. Hol ellenben a lótenyésztés alant áll, a lakosság nem tesz semmi kezdeményezést. Minden a régi kerékvágásban halad, s ha mindjárt a kormány vagy egyes társulatok és tenyésztők még annyi jó példát vagy utmutatást adnának is: a nagy lótenyésztő közönség tudatlanságból vagy közönyösségből reájuk sem hederit. Keveseknek van tiszta tudatuk arról, mit akarjanak és bírjanak nevelni, nagyon csekély azok száma : kik csikóikat okszerűen nevelik, s a mi a fiatal ivadékoknak munkára való fogását illeti, ez többnyire kocsisra vagy lovászcselédre bizatik, kik a fiatal állatokat munkával határon túlterhelik; következetes eljárásnak csak nyomára is ritkán akadunk. Honnan van az, hogy olly országokbrn, mellyek egykor nagy számban neveltek jobb fajú lovakat, mostanában hanyatlás mutatkozik ? Mert elhanyagolták a régi jó kipróbált belföldi fajokat, mert a kancza-készletnek nevelés általi előkészítése nélkül sok idegen vért kevertek a régi közé, s egyszersmind a lótenyésztés, párosítás, nevelés és alkalmazás alapszabályaira sem voltak semmi tekintettel. Hatalmas ugrásokkal a lótenyésztés körül nem megyünk semmire. ad 5. Mindenekelőtt azon nézetben vagyok, hogy mióta Magyarországban az állam esödöröket állított fel, a fóldmivesek lótenyésztése, ha mennyiségre nézve tán alább is szállt, de minőségre nézve emelkedett. Mig ellenben nagyobb lótenyésztőknél, kik az egykor híres magyar lovat szolgáltatták, határozottan hanyatlás állott be. Magyarországban az állam tenyészt lovakat, vannak nagyobb és kisebb magánméneseink, vannak nálunk lótenyésztő földbirtokosok, bérlök, hivatalnokok, papok stb., stb. a föld népe is nálunk általában foglalkozik lótenyésztéssel. Az éghajlat, valamint a talaj egyáltalában nem kedvezőtlenek a lótenyésztésre. Vannak ugyan kivételek, például a Tisza mentébeni száraz, füszegény sikság, hol a lótenyésztés csak nagyon szorgalmas és értelmes kezelés mellett lehetséges, azonban még itt is mehetni valamire. Nem lehet ugyan tagadni, hogy vau némi szenvedélyünk a lovakhoz s azok tenyésztéséhez, csakhogy előrehaladás 20 — 30 évi hátramenés után lassan történik. Az ország különféle tájainak megvannak saját idomú lovai, s igy vannak : hegyesvidéki és siksági lovak, homokos tájról és kövesebb vidékről valók, csak a nehéz igás lovat találjuk csekély számban képviselve a Muraközben. A magánuiénesekböl többnyire jó, könnyű nyerges é3 hámos lovak, sőt még erősebb fajták is kerülnek ki. A kisebb tenyésztők többnyire nyerges és hámos lovak közti középminöséget nevelnek ; ennek következtében az egészen nehéz lovak kivételével majd minden idomuakat látunk az országban képviselve. Tudvalevő azonban, hogy azok nem állanak a tökélynek magas fokán; pl. még ritkán neveltünk nagy terhet elbiró vadászlovakat, valamint igen kevés iigyes léptű hintós lovunk van; söt még erős szekérlovunk és gazdászatunk körül részben szükséges erősebb igás lovunk is igen kevés van, és mindennek oka abban rejlik, hogy nálunk a lótenyésztésnek a megfelelő sikert biztositó tényezők nem vágnak össze. A lótenyésztésnek tudománya 25 — 30 év előtt nem állott ama magas fokon mint jelenleg; nálunk a talajnak nem volt értéke, a gazdászat csak még elvileg létezett, akkoron tehát a lovaktól nem is igényeltetett annyi nálunk, mint most. Sok ló növekedett fel a füvei benőtt munkálatlan térségeken, s ezek közül aztán nem volt nehéz a jobbakat kellő számban kiválasztani. Idegen vérrel még nem igen volt ekkor keveredve a régi törzsökös magyar ló. Ennélfogva a tulajdonképen vadon tenyésztett lovak megfeleltek az akkori igényeknek. Futtatós lovak, nyergesek, hadsereg számára való pótléklovak és csekély számn gazdászat körül szükséges igás lovakon kivül egyéb a lótenyésztéstől nem követeltetett. Az erős nyergesek és nagy szekérlovak külföldről hozattak. A fóldmives akkor, mint most is, legtöbb munkáját lovaival végezte. Egyes tenyésztők ugyan már akkor is belátták, hogy az eddig követett módszer nem elégíti ki a jelenkori követelményeket, de nem voltak még tisztában az iránt, hogyan és mit kezdjenek ? Tán telivér ló mint a legtökéletesebb segitui fog, gondolák ; hoztak is az országba belőlük, minthogy azonban n ncs a világon az a telivér csődör, melytől az akkori kanczakészlettel s a tenyésztés olly elhanyagolt állapota mellett mindjárt első nemzedékben hintós-, vadász- és nehéz igáslovak származhattak volna, s igy a régi kanczatörzsöknek tömege is e csődörök ivadékainak hibás nevelése folytán kárba veszett ; majd arabs lovakkal és külföldről hozott erős félvér csödörökkel probá tak szerencsét. — De hogy mire lehet menni az arabsokkal, nagyon is jól tudjuk. Tiz közül alig sikerül egytől ivadékot kapni. Külföldről hozott félvérekkel is bajos boldogulni, mert nehezen honosíthatok meg, vérük sem egyenlő a íi léinkkel és elkerülhetlenül beáll a szülökrei visszavágás! — De a külföldi félvér kanczákkal sem lehetett többre mennni. Pedig mennyi hozatott be Angolhonból, Irlandból, Mecklenburgból és egyéb erős lovakat tenyésztő németországi vidékekről. Nagyon szeretném látni csak a legcsekélyebb kedvező befolyást is, melyet e behozott készlet tenyésztésünkre gyakorolt légyen ? Ugyan mire mentünk a percheroni, norfolki, holsteini, sőt még pinzgaui kanczákkal is tett kísérleteinkkel ? Semmi-, vagy csak igen kevésre! És miért ? Csupán azért, mert a lótenyésztéshez szükséges tényezők nem voltak meg a kellő arányban. Ha mindjárt a legerősebb kiil- és belföldi kanczákat vesszük is, és még olly oksz-Tüen párosítjuk, azonban az ivadékoknak tenyésztését és nevelését elhanyagoljuk : bízvást állithatni, hogy ezek sohasem lesznek olly minőségűek mint szülőik, eltekintvén attól, hogy még egészen nem is bizonyos, valljon külföldről behozott lófajokat lehet-e nálunk is ugy tenyészteni, mint hazájukban ; pedig Magyarországnak kell erős, nyerges, igás és hintóslovakat tenyészteni birnia, és bizonyára fog is tenyészteni. Az 1848. és 1849-ik év is sokat mozdította hátrafelé a lótenyésztést, már csak a nagy áldozatok és veszteségek folytán is, melyeket az ország mindennemű lovakban szenvedett, de főkép azért, mert a beállott események következtében több azelőtt fennállott ménes részint megsemmisíttetett, részint feloszlattatott. A megyék- és helységeknek alig van honnan csödörbevásárlást tehetnének, s igy kanczáikat kizárólag saját nevelésű csödörökkel kágatják, s hogy azok milly rosz tenyésztésben és nevelésben részesültek, már említettük, minélfogva csak siettethették a tenyésztésnek csökkenését. Voltak pedig megyék, mellyek saját jó ménesekből szerzett hágató lovakkal birtak , pl. Zalamegye csupa Jankovich-féle esödöröket tartott s évenkint megvette annak készletét. Az okszerű lótenyésztésről! általános fogalmak és elkerülhetlenül szükséges ismeretek részint hiányoznak még nálunk, részint meg azok, kik értenek hozzájuk, nem alkalmazzák azokat, majd előítélettől vezettetvén, majd pedig minthogy gazdag tenyésztők, csak saját szükségleteik szerint tenyésztenek, s igy n m is törekszen k lovaikat ugy tökélitesitni, a mint lehetne, hanem csak a mint czéljaiknak megfelel, de meg rosszul számító gazdászok is egyszersmind. Sok helységben olly esödöröket találunk hágató méuekiil alkalmazva, mellyeket épen öröklött hibáik miatt kikerélui kellene. Néhány napja ezelőtt egy nagyobb helységből jöttek hozzám emberek, liét darab 3 — 5 éves csődört hozván megtekintés végett, ők ugyanis elakarták azokat adni a kincstárnak. Kettő ezek közül teljes nyullábbal bírt, egy másik hitvány testalkatú nyomorék volt, hárman egészen visszamaradtak a kifejlődésben, de legalább nem volt hibájuk, a hetedik az jó volt. Bár tanácsoltam nekik, hogy ezt az egyet használ ják, a három előbbit heréitessék ki, s a másik hármat jól tartsák táplálékkal, igy talán jövő évre alkalmasak lesznek, mégis valószínűleg mind a hetet az idéu már liágatják. Mi lesz ennek következménye ? Mint ménes parancsnoknak többször alkalmam van tapasztalni, hogy tenyésztők, kik kanczáikat nálam hágatják, kérdésemre: valljon mit akarnak nevelni, előbb gondolkoznak, hogy mit feleljenek és elvégre is legtöbb esetben minden intés és magyarázat daczára ép az ellenkező minőségű csődört választják ki hágásra. Hány olly nagyobb tetenyésztöre akadtam, kik öröklött hibákban nvavalgó esödöröket használnak félvér tenyésztésre.