Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-07-20 / 20. szám
JULIUS 20. 1870 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 177 Angliából, mint a „Sportblatt"-ban olvassuk, s pár napi pihenés után folytatták utjokat Kisbérre. Lapunkban annak idején már ismertetvén a kanczákat angol adatok után, most a fentemiitett lapot halljuk, melly el van ragadtatva általuk, s a következőképpen rajzolja őket: „A nápolyi annyira el van telve szülővárosa szépségével, miszerint azt mondja : „hogy a ki olly boldog volt s Nápolyt láthatta — bátran meghalhat" ; a spanyol közmondás pedig azt tartja : „a ki Sevillát nem látta, az még nem látott csodát ; — mi pedig azt mondjuk, hogy egy sportmannek ne legyen nagyobb kivánsága: mint lady Elisabethet láthatni, ki a maga nemében nem kevésbbé csodálatos, mint Sevilla minden szépségei. Lady Elisabeth-et leirni annyi volna, mint őt lealacsonyítani ; ó' annyira magasztos, hogy egyetlen leirás sem illenék hozzá. Gondolja valaki — feltéve, hogy élénk képzelő tehetséggel van megáldva — a legtökéletesebbet, a mit csak a természet egy lóalaknak adhat, azután gondolja, hogy e ló pejszinü és előtte van — Lady Elisabeth. — A másik két kancza — azt hinnők legalább — bogv eltörpül illy társasághan és egy önkényes összehasonlítást ki nem állnak , csakhogy arra nem is gondol az ember ; igy aztán Beeswing és Mrs. Stratton is igazságos Ítéletre számolhat, és valóban van elég ok rá, mert a mit egy versenylótól és anyakanczától csak kívánni lehet, ezen kanczákban egyesülve találjuk. Nem kevésbé értékesek az őket kisérö csikók ; Lady Elisabeth egy ivadéka — sajnos — nem régen kimúlt; de azért Lecture által van fedezve, és a mint hiszik, vemhes. Jövő évben Kisbér egy Ely- és egy Knowsley-csikót számithat egyévesei közé, 1872-ben pedig egy fiatal Lecturer-t Elisabeth-tól, egy Blinkhoolie-Beeswing-ivadekot és egy Y-Melbourne-Mrs. Stratton-csikót. Ezek aztán a csikók árait ismét valamivel magasabbra verik ; kivált majd egy Buecaneer-csikó Lady Elitabethtöl. Szerencsés Kisbér! te a világ legjobb ménjét és kanczáját birod !" Figyelmeztetjük lótenyésztőinket és birtokosainkat a. m. földm. minisztcriumnak lapunk mai számában közlött s az állami mén-telepek részére vásárlandó lovakról szóló hirdetésére, miszerint bejelentéseiket idejekorán megtehessék. A baden badeni, frankfurti, valamint a többi délnémet gyepre történt nevezések az idén alighanem csak a papiron maradnak az olly rögtön kitört háborúskodás miatt, mellynek legközelebbi színhelyei éppen e versenyhelyek, s hol a „nagy nemzetközi versenyben" az idén egészen más erők fognak küzdeni mint Blue-Gown contra Trocadero stb., valamint Jurymannek is a hamburgi akadályverseny alkalmasint utolsó győzelme az idei német versenyeken. I figyelmezteti a vadaskertek és területek t. cz. tulaj! donosait , jószágigazgató és erdészmester urakat, a jövö 1870—71-ki vadászidényben eladásra szánt fő-, apró- és szárnyas vadak ára, remélhető menyisége és egyéb feltételeire nézve szíveskedjenek a fentebbi s Pesten már 35 év óta fennálló vadkereskedessel érintkezésbe lépni, s erre vonatkozó értesítéseiket a „Fuchsberger-féle vadkereskedésnek, Pesten, városháztér 4. szám" cziinzet alatt beküldeni, megjegyeztetvén, hogy az időközönként mentől szebb és jobb állapotban szállítandó vad azonnali készpénz-fizetéssel átvétetik. Eladó. A „Vadász- és Versenylapénak 12 évi kötetei (1857 — 69), mellyckböl egy szám sem hiányzik, csinosan bekötve 50 írtért. Bővebb értesítést alulírott adand, ki is a jól becsomagolt könyveket Pestre szállitandja. Gáeson, junius 22. 1870. Szedlácsek Ferenez, erdész. Az én tiz vizslám története. Mutatvány Bujanovics László tábornok egy nagyobb müvéből. E mü a 60-as évek elején Bécsben, Wallishauser könyvkereskedésében jelent meg német nyelven, 8r. kiadásbau, vagy 124 oldalon, még most is kapható, s nézetünk szerint még most is egyedüli, melly a magyar és közelebbi német vadászirodalomban, a gyakorlati ebidomitást illy tisztán körvonalozott és kellemesen elbeszélő modorban adná elö, s bár nem kételjük, hogy német nyelvet biró hazai vadászaink egy része előtt ismeretes, de a nagyobb rész előtt kedves szolgálatot s lapunk szakkörét illető tisztet vélünk teljesíteni, valamint a tábornok ur jóváhagyását is reményijük: ha, alkalmasint az akkori idők okozta viszonyok miatt a „V. és V.-lap"-ban még eddig nem ismertetett müvéből, minden előleges jelentés nélkül, (ismeretlen levén előttünk jelenlegi állomásozása), általános vázlatokat és egyes részeket ismertetünk. * * A Hamburgi versenyek még éppen csakhogy a kapuzárás előtt megtartathattak. A 2 évesek versenyét Marathon (egy Buccaneer-csikó Niobetól) nyerte meg Bauernfänger és Mädchen für Alles ellen. — Anagy handicapet Crown Princess — a vén Fauconberg és más 9 ló ellen, köztük Workman 6-ik. — Az aranyostort Ghuznee vitte haza Mon Espoir előtt. A jj^jGojHíjvn jedig Adonis let QjJsö^ Nathan 2-ik, Ritter v. Geist 3-ik és még más 2 ló futott. Az Unionclubbp reist Flibustier vitte el Belfast (Henckel fiatal esikaja) és Sclodo ellen. — A Hanzadijjal Citissime futott be Ilias és Metella előtt, mig a TrialStakes ismét Marathoné lett Goldelse és Mädchen für Alles mellett, kik boltversenyben jöttek be a 2-ik helyre. — AHenckel-dijjat Blue Gown vitte haza, mint első szerzeményét gazdája Pless hg et Comp, számára; versenytársai Gouda és Crown Princsess voltak, s végre az Akadályversenyben illökép gr. Esterházy vágtatott be elsőül Juryman hátán — Eastun és Orissa előtt. Colonel ugy látszik még nem idült fel. MyrHbtéfQ Közlési dij : "25 kr. egy ritkitatlan borgis sor helyéért Vadhus-kereskedés. A közelgő vadászidény megnyiltából, a Fucbsberger féle pesti vadkereskedés „Léteznek ugyan számos és jó iratok a vizsláról — ugy mond Bujanovics ur —- mindazáltal azt hiszem, hogy azok legnagyobb részében az ebek nevelése és idomítása nem eléggé gyakorlatilag van előadva. Azon iratokban különösen a vizsla idomitása, inkább csak a szakavatott erdész vagy vadász, mint a kezdő gentleman számára Írottnak tűnik fel előttem, pedig ez is szeretné ebeinek első nevelését ellenőrizni, s a későbbi idomitást is személyesen vezetni. Ezekre nézve tehát a hasonló iratok nagyon is szárazok és aprólékosak, s nincsenek a kellő szellemben és elegantiával előadra és igy eltévesztik czéljukat. De különösen egy főpont, és pedig azon út és mód van bennök elhanyagolva, hogy miként bánjunk nehezen kapható s a vadásztól drága pénzért idomitott kutyával, hogy az mindig kezes marad j o n. „A felemiitett hiányokat iparkodtam elkerülni, midőn a tárgyat gyakorlati példákkal megelevenitni törekedtem, s főleg olly idomitási rendszert ajánlok, mint a melly biztos eredményre vezet, s egyszersmind gentlemanhez illő." Az idomitás rendje és módszere. Valamint a gyermeknek eleintén csak egyes szavakat mondunk, s azok értelmét a felmutatott tárgyak által eszközöljük, ép ugy kell a fiatal vizslánál is eljárni, egyetlen szót mondunk neki s azutáu megmutatjuk, mit kell neki arra tenni, erre aztán a felfogás jóakaratáért mindenkor bátoritó szavakkal, simogatással s egy darabka kenyérrel jutalmazzuk. E jutalmazásnak később, midőn a tanulékony eb az egyes szavakat lassan-lassan már tökéletesen megérteni tanulta, csupán az engedelmességnél szabad előfordulnia. Ha az eb az oktatás alatt, ami a legtöbb esetben előfordul, netaláu félénk vagy vad lenne, akkor e legdurvább nevelést hibáról jó bánásmóddal s kedvezéssel kell leszoktatni s jóakaratának legcsekélyebb jelénél megjutalmazni. Még akkor is, ha a szobai-idomitás és az ebnek sétálni vezetése be van végezve, s kezdődik a mezőn oktatás, a kedveskedést és jutalmazást ép ugy kell gyakorolnunk, mint azelőtt. Illy eljárás által egy pár óra alatt, mintegy játszva, legfontosb eredmények éretnek el, melyek különben kimondhatatlan fáradsággal s a fiatal eb ki nem fejlődött idegrendszerének rovására volnának csak elérhetők. Azon kivül illy módon még azon veszélyt is elkerüljük, hogy az ebet félénkké tegyük, vagy összeverjük. Ha az eb az idomítás egyes pontjaiban már szilárd, akkor az eugsdelmességérti megjutalmazás ily alkalommal rendesen elmarad. Azonban mindig, még az öreg ebekkeli vadászásnál is vinni kell magunkkal egy kis kenyeret, zsemlét, vagy valami más jó falatot, melyet az ebnek alkalmilag valami rendkivüli sikernél, söt még akkor is átnyujtunk, ha engedetlenségre mutatna hajlamot (a mi különösen gyakran szokott előfordulni, még a legszilárdabb ebeknél is, ha nedves időben használtatnak). Az illy alkalomszerű etetéssel mérsékeljük és el is nyomjuk az eb abbeli vágyát, hogy a belépett éhség esetében a vadat szoritsa, sőt hogy még ki is kezdje. Az idomitásnál a kedveskedés és jutalmazáson kivül, a pirongatás és büntetés is elmaradbatlan. Eleinte a fiatal kutyánál soha sem alkalmazzunk többet egy „Pfui"-nál s egy könnyű ütésnél hátuljára a tenyérrel. Azon mértékben, a mint az eb az idomitás egyik pontjában szilárd lesz s csupán szórakozás, kötekedés, vagy a roppant buzgalom következtében valamely ügyben nem engedelmeskedik, alkalmazzuk a pirongatáson kivül a korbácsot is, mint büntetést. Hogy azonban a korbácstóli félelmét elvegyük, idomitás közben tartsuk azt gyakran kezünkben, s koronként simogassuk meg vele. A korbácscsali büntetésnél vegyük szivünkre azon alaptörvényt, hogy az ebet, mielőtt ötnegyed évét el nem érte, soha se verjük meg érzékenyen, s még később is — kivéve a rendkivüli eseteket — kímélettel tegyük azt, —• azonban az adott büntetés után soha sem mutassunk az ebnek utólagos haragot, mert az félénkké és vaddá teendi öt. I. Az idomitás gyakorlati példái. Miután tehát az olvasó a rendszert ismeri, megismertetem öt annak gyakorlati alkalmazásával ebeim némelyikénél, melyeket névleg fogok felsorolni. Először is : „Fog." 1836. július vége felé volt, hogy Bécsből, mint életeleveu technicus Magyarországba, atyám birtokára érkeztem. Első kérdésem a kastélyban egy kilencz hónapos vizslát illetett, mely egész addig névtelen volt, és — horribile dictu — a lóistállókban fetrengett. Én elneveztem öt „Fog"-nak, laktársammá tevém s megkezdem e végkép elhanyagolt eb nevelését, melly az angol, fekete, hosszú szőrű fajból való volt. Először is megfoghatóvá kellett előtte tennem, hogy az én szobám nem istálló, a hol szükségeit tetszése szerint elintézheti. Nyolcz napi őrködés, összekötve kipirongatással, orrának in flagranti bemocskolásával, s erre a rögtöni kivezetés, e'egendő volt, hogy ez erkölcstelenségről leszokjék. Ez alkalommal meg kell azonban emlitenem, hogy én akkori ifjú hevemben még azon gondolatra is vetemedtem, vájjon nem sikerülne-e nekem kutyámat
