Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-01-20 / 2. szám

15 JANUÁR 1 0. 1870. 2. Csatár, p. m., a. Skirmisher, a. Target. 2. Kurucz, p. m., a. Gun boat, a. Tourterelle. 2. Andorka, p. k., a. Buccaneer, a. Brown Agnes. 2. Gerle, p. k., a. Buccaneer, a. Pampas. 2. Kaczár, p. k., a. Charactacus, a. Vogelfänger. Tenyésztés és telféimL Pártolj nk a vidéki gyereket. Hazánk egyik legkitűnőbb sportrnan-jétől egyszersmind a „Pesti lovaregylet" igazgató választmányának egyik legérdemesb tagjától kelle egykor, nem éppen régen, hallanom ezen nyilatkozatot: „nem vagyok barátja a provinciális versenyegyleteknek, mert czél nélküliek." — Ha mástól hallottam volna e nyilatkozatot, ugy föl sem veszem; de éppen olly szakértő egyéntől, ki a sport terén mindig az első helyet foglalá el, söt sokat áldozott a versenyek és lótenyésztés ügyéért: hallani ezt, megvallom. nem jól esett. A kor-külömbség tisztelete és magas állása nem engedek meg, hogy szerénytelenség nélkül, bővebb felvilágosítást, illetőleg magyarázatot kértem volna. Nyilatkozata csodálkozást gerjeszte bennem és — mai napig magyarázatlan. Huzamosbb idő óta a legnagyobb szenvedélylyel és legéberebb figyelemmel kisérvén a vidéki versenyegyletek mozzanatait, gyűjtött tapasztalataim után talán még is szerénytelenség látszata nélkül állithatom, miszerint a vidéki gyepek létele hatalmas tényezőül szolga' a lótenyésztés előhaladására. A jelen is, de a jövő még jobban fogja megítélni tudni, miszerint azon ujabbi intézkedés, mellynel fogva a vidéki gyepek is részesittetnek államdijakban, milly jótékony hatású, milly gyümölcsöző s milly nagy horderejű a lótenyésztést illetőleg. Nem csudálkozom azon, bogy a súlypont a pesti, mint anya-egyletre volt és van fektetve; sőt csak rosszalni lehetne, ha ez nem igy történik. A pesti versenyegyletnek meg kell adnunk az igazat, miszerint 1857-ig csak a legnagyobb áldozatokkal, s egynehány versenykedvelö lelkes pártfogása által volt képes magát fenntartani ugy a hogy. Mi a tenyészauyag nemesbítését illeti pedig : abban a lóversenyek magyarországbani keletkezésétől a fentemiitett ideig, nagymérvű haladást ugyan nem tapasztaltunk, de 1857 óta a magyar-osztrák birodalomban megállapított császár-dijak csakhamar megtettek hatásukat. — Ugyanis, körülbelül 12 év lefolyása alatt legalább száz darab nemesnél nemesebb telivér-mén, és vagy kétszer annyi kancza hozatott át Angolbonból a magyar-osztrák birodalomba, és ezekből a kanczáknab mintegy két-harmad része kizárólag Magyarországnak jutott. A fentemiitett császárdijak, mellyek 1857 óta a magyar-osztrák birodalomban 63 első- és ugyanannyi másodrendű dij j at adtak (szárnitva az előbbit 1000 darab, utóbbikat 600 darab aranyával,) összesen 96,800 db aranyra rúgnak*) s darabját ismét legalább 5 forintjával *) Ezen kiszámításom annyiban nem tökéletes, miután a kolozsvári és lembergi császárdijjak kissebb értékűek ; ha azonban a bécsi, prágai és lembergi III-ad rendű császárdijakat számitanók, ugy körülbelül pótolva van a hiány. Gr. Szt. B. ! véve: 484,000 ftot tesznek, mellyhez, ha még a tételeket és bánatokat hozzáadnók, ugy a főösszeg okvetlen jóval felülmúlná a fél milliót. Midőn már most tekintetbe vesszük, hogy az I. rendű császár dijakból 26-ot, a II. renditekből pedig 19-et magyarok nyertek el, és ennek nagyobb részét, talán az egészet, friss, nemesebb tenyész-anyag vásárlására forditották: nem csoda, hogy a lótenyésztésben azon állásra jutottunk, miszerint már Angolhon is kezd nálunk egyes vásárlásokat tenni. De eltértem talán a dologtól, mert hiszen nem statistikai kimutatás volt czélom. Mint mondám tehát: a „Pesti lovaregylet" császárdijjakban részesittetvén, ezek és a legközelebb lefolyt években alapított több rendbeli dijjak által, olly erős alapot szerzett magának, miszerint remélhető, hogy nem fog ezentúl a vidéki gyepekre féltékenységgel tekinteni.*) A vidéki versenyegyletek, mellyek eddigelé részint mostoha pártfogásban részesültek, ugy a szó szoros értelmében saját erszényükből készlték a dijjakat, ezentúl — mint már a mult években is tapasztaltuk, államdijjak által lévén fölsegitve — több nagyobb s kisebb dijakkal lesznek képesek a versenyzőket magukhoz csalogatni. Szerintem fődolog, hogy minél több s ha lehet minél nagyobb értékű dijak legyenek. Hasznos és jó következményeket von maga után — mi azonban a sorstól függ egyedül — ha a nyeremények minél inkább megoszolnak az illető versenyzők között, többeknek ambitiója elégíttetvén ki ekként. — Mindennapi tapasztalás bizonyítja, miszerint a versenyeknél, az anyagi érdeken kivül, két fő tényező: a dicsvágy és a szenvedély. Tekintsünk azonban a világ elsőrendű — vagyis Angolbon — gyepeire, s meggyőződhetünk, hogy ott sem a dijak egyedül azok, bár meglehetős nagyok, mellyek egyeseket anyagi jóllétükben elősegítik; karöltve jár ott a versenyzéssel mindennemű i p a r á g, mi által indirect igen sokan részesülnek nyereményben. Mezei gazdák, kereskedők, nyereggyártók stb. mind egyaránt érdekelve vannak a versenyzésben. A fogadások roppantak. Üzlet tárgyává váltak a versenyek, mi által annyira megbonosultak

) hogy az az első lordtól az utolsó földmivesig szenvedélylyel vesznek benne részt, ezerenként látogatván egyik gyepet a másik után. Országunkban is meg van eléggé a versenyszenvedély, bizonyitják ezt tettleg a számos apróbb versenyek, mellyek imitt-amott rendeztetnek. Alig néhány év előtt a debreczeni gyepet kivéve, egy vidéki sem létezett, s ma már öt rendes gyepet számítunk : az aradit, debreczenit, kassait, pozsonyit és s.-a.-ujhelyit, mellyeknek mindegyike, pártfogóik és intézőik erélyes eljárása és áldozatkész tevékenysége által olly biztos alapra j utott, hogy csakis büntetést érdemlő indolentia, vagy szántszándékos hanyagság következtében érhetné bukását egy is. Számtalanokat volnék képes nevezni, kik ha nem is csupán, de főleg ezen vidéki gyepek lé*) Méltóságod felszóllalása épen á propos jött, s miut lapunk mai számában látható — a dispositióra álló nem éppen jelentékeny összegen, a pesti lovaregylet többi társaival — aránylag testvériesen osztozik. Szerk. tele által buzdittattak a versenyzésre, s ez által a lótenyésztésre is. Több rendbeli méneseink pedig, mellyek a legnagyobb pangásban léteztek, most újból fölfrissülnek, a legnemesebb tenyészanyagot szerezvén meg. Szóval, ha érdekkel kiséri valaki a vidéki gyepek által előidézett következményeket, tapasztalni fogja állitásom igazságát^ hogy t. i. mint ébre I egyesekben a versenyzési szenvedély s mily üdvösen hat ez a lótenyésztésre. Azért tehát pártoljuk a vidéki gyepeket. Tiba, 1870. jan. 14. OK. SZTÁRAY BÉLA. A franciaországi betanító-iskolák. (Eeoles de dressage.) II. Múltkori értekezésemben ez intézetek általános hasznosságát ismertetvén, áttérek most azok berendezésére. Laikus emberek nem igen ismerik fel ez intézetnek a lótenyésztésre ható nagy korderejét, s a lovaglásról vagy hajtásról ugy gondolkoznak, mintha magától értetődnék, miszerint azt mindenki tudja; hogy pedig a betanítás a lónál is csakúgy szükséges — mint gyermekeinknél a nevelés és gymnastika, arról fogalmuk sincs. No de erről majd alább. Itt mindenekelőtt egy illy iskola berendezését akarom felsorolni, ugy a hogy azt az 1863-ki szabályok rendelik. Az iskolák a császári ménes-igazgatóság alatt állanak, melly munkálataikat szabályozza és személyzetökre felügyel. Az üzletet s különösen a pénzkezelést egy felügyelő-bizottmány ellenőrzi, mell}' a község két tanácsosából, két gazd. egyleti tagból, a tenyésztők közül választott két tagból, a kerületi lótenyésztési bizottmány elnökéből s az iskola igazgatójából áll. A személyzetet egy igazgató (4—6000 fr. fizetéssel), egy számvivő (2—3000 franc), egy lovászmester (15—2700 fr.) és egy kocsismester (12—2400 frc.) képezik, az előbbi a lovaglás, ez utóbbi a szekerezés és kocsizás tanítója levén. A többi személyzetet, a lóállomány nagyságához képest, az igazgató nevezi ki, s az intézetnek mind kezelési, mind pénzügyeire nézve felelős. O határozza meg a takarmány bevásárlását, a lovak, szerszámzatok stb. beszerzését — a felügyelő bizottmány ellenőrzése mellett. A számvivő 3—5000 francnyi biztosíték letétele mellett — egyedül vezeti a pénztárt és a könyveket, s csak az igazgató által kiállított utalvány-szelet előmutatása mellett fizet ki valamit; azonban ö tartja számban a szerszámot, s más bolt anyagokat, egy szóval a gazdasági és ellenőrzési ügy az ö kezeiben van. Minden harmadik hónapban a felügyelő bizottmány által megvizsgált negyedéves számadást kell csinálnia és a ménes-igazgatóság elé terjeszteni, valamint egy föszámadást az egész esztendőről. Se az igazgatónak, se a számvevőnek semmi olly más üzletet nem szabad vinnie, melly az intézettel valamiben közös lehetne. A lovászmester kizárólag a paripa-lovak idomitását viszi, ö ad a lovaglásban leczkéket, s felügyel az istállónépre. —• A kocsismester a fogatok összeállítása, begyakorlása és kocsizása körüli oktatását vezényli. — Van ez