Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-05-30 / 15. szám

136 VADÁSZ-ÉS VERSENYLAP. MÁJUS 30. 1870. legbuzgóbb segítője, s midőn ennek foganatosithatására mindenekelőtt a versenypályának alkalmas helyiség volt keresendő, egyik szép napon neki indult gr. Széchenyi István és b. Wesselényi Miklóssal a Rákosnak s addig meg sem álltak, mig harmadnapon a mostani versenygyep helyére akadtak, melly akkor persze csak szegényes, kopár gyep volt, egyetlen fa, vagy bokor nélkül. Az akkor javaidejebeli kapitányra roppant feladat várt s lankadatlan munkásságának eredménye a már egész erdőkkel biró ültetvényes, miután inin 1 Széchenyi mind Wesselényi sokkal inkább el valának foglalva másutt, mintsem erre elegendő gondot fordíthattak volna. S valóban ki a Rákos fa-puszta hoirokbuczkáit köröskörül látja, elképrelheti, hogy egy illy oáz létesítése a kevés pénzerövel, mi rendelkezésére állt, nem kis feladat volt. A lovag azonban, — mint régi katona, ki még a franczia köztársaság és Napoleon világdöntő csatáiban harczolt, s ki mint tüzérkapitány győztesen látta Parist — egyike volt azon fáradliatlan jellemeknek, mellyek az egyszer elvállalt feladatért nem csak tehetségeik szerint munkálnak, de biztosan sikerre is vezetik. Ez időtől fogva a versenyeknél az intéző tisztét Í3 viselte, s a 43 évi időköz alatt egész a mult tavaszig nem volt egyetlen verseny, melly a lovagot szokott helyéD, a bírói páholy mögötti magas kilátón ne találta volna, s jelen nem léte az utolsó versenyen gr. Károlyi György és a versenyek több öreg látogatójának azonnal feltűnt. Utolsó tisztességtételére meglátogatták régi bajtársai s ismerősei, Heinzl altábornagy, gr. Zichy Henrik, Besze János, gr. Szápáry Gyula, Urházy Lajos b. lov. kapitány stb., valamint a rendes hadsereg több gyalog- és tüzér tisztje, kik egy fél század gyalogsággal adták utolsó kíséretét s egy sorlövéssel az utolsó tiszteletet az öreg katonának, ki mindenütt megállta helyét. Áldás emlékére. A lembergi versenyekre csupán az 500 arany császárdijjra vannak tőlünk nevezve : Zápolya, Advocate és Triumph. Hibaigazítás, melly ugyan zavart nem okozhat, fordult elő mult számunkban, a pesti versenyek másodnapja, május 10-ke helyett junius 22-kére levén téve. Közlési dij : '25 kr. egy ritkitatlan borgis sor helyéért Eladó lovak: Egy pár 16 markos barnapej 7éves herélt, mélt. br. Bánffy Dániel ur méneséből, egész hibátlan, tüzes, da azért jámbor, páros magas járású, erős, nemes kocsilovak eladók. Bővebb értesítést L. L. tulajdonosnál Reszegén, u. p. Piskolt. Egy 10 éves pej kancza, 15 markos, Nonius állami fedezöméntöl hágatva, eladó. A kancza igen derék szép anyaló, ménesbe való, de hámban is jól jár még. Ivadékai igen csinos, erős csikók. — Állomása Tarna-Mérán, Almásy Vincze ur istállójában (u. p. Heves). Ara 300 frt. o. é. Két világos pej herélt, 16 m., 7 éves, magyar fajú, jól betanított ésbölgyekalá is igeD alkalmas csinos paripa, mellyek már városban is használtattak és tökéletesen baj nélküliek. Áruk 1000 írt o. é. Láthatók Zetényben, 7 mfdnyire Tokajtól (u. p. Király-Helmecz) gr. Klobusitzky János istállójában. Egy dupla ponny, deres kancza, nyereg alatt és kocsiban egyaránt alkalmas, 200 forintért eladó Előszálláson D.-Földvár mellett Finkmány Justus ménesmesternél. Eladandó fogatok: Keczer Miklós ur négyes fogatja, 2 pej és 2 sga, keresztbe fogva, 15 m. 1' magas 6 és 9 évek közt; igen jó menők. Bővebb értesítést a tulajdonosnál Kassán. Házőrzőül kerestetik egy nemesb, nagy faj eb, a s z.-b ernhardi, new-foundlandi, vagy d á n-d o g g fajból, melly legalább 7—8 hónapos, de 1 — 1 Y2 évesnél nem idősb. Ajánlatok az eb részletes leírása, ára és a szállítás legkönnyebb módjának megjelölésével e lapok szerkesztőségéhez. B. M. J/szakállas-zerge vadászatra megy. (Humoresk.) Bevezetés. Semmi sem olly nyomasztó egy gentleman kedélyére , mint másnak lekötelezettje lenni, s ez teszi megfoghatóvá , hogy csak emberi gyengeségünkhöz legközelebb álló tárgyról beszéljek — miszerint a szerelem rózsás kertjében folyvást jó szerencsével cserkésző sportsman is megunja végre a kóborlást olly kecsek után, mellyek más tulajdonát képezik, s végre is az illedelem által követelt erkölcsi kötelezettségre gondolva, megházasodik. — Minő észrevételek ! Mennyi ! morál ! — hallom mondani. Ezzel azonban, tekintve e lapok irányát, csak azt akarom mondani, hogy még a legönzőbb, különben mindenütt szívesen látott vadászpajtás is, ki az idény alatt egy pár tuczat meghívást kap, s évek óta mint vándor-darázs szívta a vadászati örömök szinmézét, végre is egy saját vadász-területet óhajt, ha csak a „nervus rerum" megengedi. Kétségkiviil, vannak oly emberek is, a kik mindig darázsok és — agglegények maradnak. A dus javadalmu, de uj nemességü báró Mondel János bírt ugyan saját, csinos kis vadászattal, ámde már ismerni kezdé a magasb vadászati élvezetek értékét, s mint tudjuk, Diana nem volt irányában kegyetlen a hegyek között.*) Egy papi urodalom kormányzóságával tartott hosszas tanácskozás után végre Sz. Egidy napján megköttetett a bérleti szerződés, mellynek értelmében báró Mondel egy tekintélyes, évenkint előre lefizetendő összeggel birtokába jut egy, meglehetős számos tömeg nemes-vadés zergének, úgyszintén őz, siket- és nyir-fajd, s több más vadaknak, a mennyiben azok a szerződés megkötése napján a kibérelt területen netalán tán még életben volnának. A nyert tudósítások szerint a vadállomány több kiváuni valót hagyott ugyan bátra a vad, mint a vadorzókra nézve. Azonban, egészben véve, mégis kitűnt ama megnyugtató kilátás, mellylyel a vadászat barátja szívesen beéri, a kibérelt területen nem a szabadalmazotthusvágó-iizletet akarván gyakorolni, hanem csakis a koronkénti öröm élvezetére törekszik, mellynek légköre, —- a mit a báró különben saját tapasztalásából tudott, — persze igen gyakran ellenkező irányú szélrohamok által volt fenyegetve. Tehát a báró gyönyörű vadász-tei ülettel birt. A bárónő is oda működött. Jelleme és belátásteljes életébersége a gyermektelen s már nem épen *) Ujjabb olvasóink számára megjegyezzük, hogy mult évi folyamunkban már két beszély jelent meg a báró ur vadász-élményeiről. Szerk. fiatal nőnek a zajos élvezeteket s főkép az úgynevezett világi igényeket már csaknem nélkülözhetlenekké teve. A fürdői élet már untatni kezdé őt, vágyakozni kezdett jövő élet-idényét egy vadász kas tély csöndes magányában eltölthetni, környezve az erdők illatától s a nagyszerű természettől. Hajlammal a vadászatra, s meglehetősen beavatva a tájfestészet iiditő művészetébe, mi ma már egy hölgyre nézve az Alpesek közt bizonnyára jelentékeny nehézséggel birna, épen amaz, a világi országúttól félreeső hegység, liol a báró zászlóját felvonta, nyujtá az anyagot a szórakozásra, szemben ama korlátozott léttel, melly az emberek által népesített tereken kínálkozott. Wurzbacher Simon személyében a sors egy idegen országból bevándorolt erdészt vezetett a báró elé, hogy urának terjedelmes erdőiben a fákat alacsonyabb vagy magasabb növésre kényszerítse, a mire a bennszülött természetbúvárok nem voltak képesek, s a ki egyszersmind bérleti igazgatóvá és fövadászszá is lön kinevezve. A kitanult, de még mindig erőteljes erdész, a mint mondák, a hegység minden vadjáratát, valamint minden vadorzót ismert, s csupán egy hibája volt, hogy valódi erdészkedélye az egykor kincstári koczapuskás-kezelési évek folytán némileg nyers és elkeseredetté vált, a mi különben a vadászatot még el nem rontja, kivéve hahogy világfájdalmát és bosszúságát bizonyos kopár vidékek nagyon is fel nem keltik. I. Az első ibolyák. To ram or not to ram. Shakespeare után szabadon. A legközelebbi mezőváros polgármestere, egy gazdag földbirtokos, ki a bárónak mintegy az elöbbeni vadászatok rendezője lett ajánlva, igen nagy barátja volt a szabadságnak és igazságosságnak. De mégsem ollyannyira — hogy a wakefieldi lelkészszel szóljunk — miszerint nem szeretett volna minden más embert alattvalójának tekinteni, s ne ügyelt volna mindig saját előnyére. Csupa „tiszteletből" átengedett a bárónak egy enclavet a vadászterület kikerekitése czéljából, a hol — állítólag — a nemes vad telelni szokott, három szarvas és két őz évenkinti rendkívül csekély adózása mellett. Azonkívül önkényt és minden díjazás nélkül, csupán annak kedvéért, hogy végre egy érdemes uraság jött a vidékre, ajánlkozott a vadászkastély kijavítása és egyéb költségek be.-zámolásának elvállalására, melly alkalommal már az első nyolez nap alatt tevékenységének és képességének olly jelét adá, hogy az igazi emberbarátnak valóban könyekre kellett fakadnia. „Méltóságos ur! Kegyelmes báró ! Vonatkozva a számadástételre, mellyet méltóságod kegyelmesen kijelölni méltóztatott a kis kastély kellő kijavítását stb. illetőleg, utalva a kiadások alábbi részletes sorozatára, sietek a méltóságos báró úrral legalázatosabban közölni, miszerint, kivéve az ágyi ruhákat, minden rendben van, hogy méltóságod már pár nap múlva beléphessen, a mi mindnyájunknak roppant örömöt fog okozni. — Nagy méltóságod nehezen fogja tudni magának kegyelmesen elképzelni , mennyire örvend mindenki, hogy illy magas, kedves és bőkezű uraság kegyelmes jelenlétével minket, szegény , de becsületes hegylakókat, többször is szerencséltetni szándékozik. Az egész, nagyon szegény község, mellynek temploma és iskola-háza már dűlőfélben van, Isten jóvoltából boldognak érzi magát olly jó és gazdag uraság lábaihoz borulhatni, valamint Nagyméltóságodnak legalázatosabb szolgája is, Nadályosi Gyula, vendéglős és polgármester." — Karoline. Qu en dites-vous ? Minő jezsuita stylus. — Olly egyszerű, olly kedélyes, egyhangú ibolya-illat, persze, egy kissé összetett — viszonzá a bárónő mosolyogva.