Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-05-10 / 13. szám

118 VADÁSZ-ÉS VERSENYLAP. MÁJUS 10. 1870. ni, hogy e tekintetben a föld egy ne'pfaja sem tesz tul a mienken. Azért hát jobboldal, balközép ! vegyétek már egyszer elő a vadásztörvényjavaslatot s ne irtózzatok azt megtoldani még egy-két következő czikkel, t. i. a) a vadászati engedélyért a vadászati joggal birók áital minden évben 5 frt fizetendő a községi pénztárba. b) minden három évben egy puska után két frt, egy-egy pisztoly vagy revolver után 1 frt dij fizetendő az állampénztárba. (A napokban Lukynich Bódog ur szóba hozta a képviselöházbsn a vadászati törvényjavaslatot, s a háznak nem igen lett volna ellenvetése, miután épen felesleges ideje volt, ha az ellenzék egyik vezérférfia (már most másodizben) elő nem áll Pató Pál-féle közmondásával: „ráérünk arra még!", s a tisztelt ház, melly pedig tudta, liogy május 2-kán és 3-kán tárgy hiányáben nem tarthat ülést, rámondta az „áment." Nem tudjuk, mire való e halogatás egy olly tárgynál, mely már régóta eléggé előkészítve van, hogy a legrövidebb idő alatt elvégeztethessék. A mi a fentebbi czikk végjavaslatát illeti, tekintve az annak indokolására felhozottakat, elvben elfogadhatónak tartanok, csak alkalmazását vélnök másként módositandónak; p. o. a) A vadászengedél y-j egyért minden erre képesített honpolgár (min. törvjav. 13. és 17. §§.) évenkint 5 frtot fizet az államnak, ott, hol adóját fizeti. b) Vadászengedclyjegyet nem váltók minden puska után évenként 2 ftot fizetnek illető községük pénztárába, feltéve, hogy a fegyvertartás közbiztonsági szempontból (min. törvjav. 17. §. a) b) c) és d) pontjai) meg nem tagadható tőlük. Igy nem terhelné a vadászt kettős adó

? s még sem minden dologkerülő tarthatna jogosultan fegyvert, mi közbiztonságunk érdekéhen is egyúttal Dem kis nyeremény lenne. S z e r k. II. U j hátultöltő. Mr. Bacon angol tüzértiszt a napokban a „Field" szerkesztőségének egy uj fartöltésü vadászpuskát mutatott be, mellynek két csöve külön nyittatik és töltetik ugyan meg, de mert ennél a peczekrugó fölhuzása s a kilőtt tölténynek a puskábóli kivettetése egy tempóval, s a puska megnyitásával egyidejűleg történik : mégis olly gyors, hogy egy perez alatt 18 lövést tehetni vele. Képét csak rajzzal tüntethetnék ki elég érthetöleg, de a ki a porosz gyútüs puskát és a belga Montigny hátultöltöjét ismeri, azon nézethez jutand, hogy Bacon uj fegyvere ezen két rendszer combinatiójából állíttatott össze. Szakértők egyelőre magaaztalólag szólnak róla, mert gyors és olcsóbb, s a közönséges lancaster-töltényekhez van alkalmazvá, de a rendszer tartóssága iránt még nem nyilatkoznak határozottan s csak egy hátrányára utalnak, arra tudniillik, bogy a puskaeső farának meghosszitásában levén alkalmazva a zár, e miatt a puskacsöveknek két és fél hüvelykkel hosszabbaknak kell lenniök, mint a többi hátultöltőknél, mellyeknél a csövek tölthetés végett lehajlanak, mig a Ba conféle fegyvernél a cső mozdulatlan marad. Okrutzky Aurél. Állatrajzi és vadászati képek. NYULASSY FAIIKASTÚL. hagyva. A helybeli vadász föladata kilesni a dürgési helyet, elkészíteni az ugró ösvényt és lövésre vezetni a vendéget. Gyakran ez bajjal jár, s ha a vendég ügyetlen, sikeretlen is. Az élelmes vadász azonban segit ma gán. Elmondok illy esetet, remélvén, hogy a siketfajd-vadászoknak tetszeni fog. C . . . berezeg Németországban igen szép vadászterületekkel bir, es szenvedélyesen üzi a vadászatot; számos előkelő vendég látogatja és élvezi vendégszeretetét. X. porosz tábornok egyik volt ezek közül, de az ágyuk dörgése fülhártyája fogékonyságát az illy finom nesz fölvételére fogékonytalanuá tevé, szemét pedig a vénség meggyengité. Nem csoda hát, hogy pár napi ugrálás után sem sikerült kakast ejtenie ; de az sem csoda hogy haragos volt és duzzogott : hisz az ördögbe, hát csak haszontalan ugráljon egy tábornok ! A berezeg látván az öreg ur sajnos állapotát, igen szivére köté egy erdészsegédnek lövésre juttatni öt bármiáron. A segéd ismervén emberét, belátta , hogy rendes uton biz az nem lő kakast, igy fundálta ki tehát a dolgot. Egy fiúnak a mult napon lőtt kakast adott kezébe, és keményen megparancsold, mászszék fel egy kijelölt fára s lövés után vesse le a kakast; félnie nincs mitől, mert a puska csak porral lesz töltve, de különben sem találná el az öreg ur. Dictum, factum, pitymallat előtt már botorkál a két vadász az erdő sötétjén keresztül; s biztos lövés reménye által kecsegtetve az öreg ur igen jókedvű ; elérve a kijelölt helyet, már hallják a dürrögést, a kakas ugyancsak feni a kaszát. „Látja excellentiád, ott a kakas." „Az ám, és minő nagy." Rajta 1 ugranak vigyázva, óvatosan, szabályszerüleg ; közbeközbe féllábon, a legkínosabb helyzetben perczekig várnak, inig újra kezdődik a „fenés." Az öreg ur ugyancsak neki melegedett, akár a watterlói csatában sem jobban. Végre inti a segéd, hogy löjjön. Czéloz, a fegyver dördül, a kakas zuhan le. Ugrik mind a kettő oda felkapni a zsákmányt, de visszapattan mind a kettő, mintha kigyó csipte volna meg. Mi baj ? .... Hát az a gézengúz zsákostul dobta le a fajdkakast! A tábornok dúlt, fúlt, meg akarta lőni a segédet, de miután az figyelmeztette, hogy másik csövében sincs göbecs, az övé pedig 1-el van megtöltve lemondott szándékáról, s még a herezegtöl sem véve bucsut elutazott. „Hát ön mit csinált a tábornokkal," kérdé a herczeg neheztelve ; de megbocsátott, hallva a történetet. Az összegyűlt vadászok sokat nevettek az eseményen, a tábornok pedig nem jött el többé siketfajdra. (Folyt, követk.) A berezeg Esterházy-család fővadászatai Ozoráii. Irta gr. Festetich Leo. — Tiz, Prestel J. G. festvényei után fényképezett műlap , egy arezkép-csoportozat, két térkép és vadász-zenedarab mellékletekkel. — Kiadta Laufer Vilmos könyvkereskedő Pesten. Ára szinezett fényképekkel 70 frt, szinezetlen fényképekkel 40 frt. (Irodalmi ismertetés). (Folytatás.) II. A siketfajd és vadászata. A siketfajd- (Tetrao Urogallus L.) vadászat egyike a legnemesebb és hevélyesebb sportnemeknek, csakhogy ritka vadásznak jut hozzá szerencse. Csak a felsőbb vidék rengeteg fenyveseiben tanyáz e hatalmas madár, s csak a föld vidéki vadász találkozik gyakrabban vele. Szerencsés az, kit ily erdő birtokosa meghívására méltat, és kétszer szerencsés, ha e vadászat nemét értvén, hozzá még ügyes vezetője akad a ki lövésre vezeti. Tagadhatlan az, hogy idegen helyen, csak a véletlen segíthet lövéshez, ba saját magunkra vagyunk A palánk-csalit rajza. Ezen terv sürü csalittal benőtt területet mutat be, mellynek közepe felé egy erős deszkákból összeszegelt négyszeg-kerités, és ennek mindenik oldalán egy széles kapu észrevehető. E kerítésnek falai 10 láb magasságnak, ezeknek belső oldalain a sűrűség mindenütt 9 láb szélességre tisztán ki van irtva, és annak helyébe tiszta gyep növesztve. A deszkakerítéstől mintegy 80 lépésre befelé, a palánknak falaival mind a négy oldallal I párhuzamban vonul egy gyalogút, melly a vadászok állásaihoz vezet; minden állástól a palánk felé van irtva egy lőtér, melly az állásnál 10—-12 láb,apaiánk felé pedig 6 öl szélességig tágul; a tisztán kiirtott lőtéren nevelt gyep pedig a palánk mellett körülfutó gyeppel összeüt. A már felemiitett deszkapalánkon kivül észrevehetni még más kerítéseket is, mellyek 10 láb magasságú [hasított fakarókból allittatnak fel; az ily bekerített területek mellékkerteknek neveztetnek, s ezeknek kapui a vadnak tetszése szerinti bevonulására mindig nyitva állanak. Ezen mellékkertben a csalit közt, kell hogy álljon egy magas fa, melyen egy kerülő, őrként lesiavadat, s mikor észreveszi, hogy egy csapat a mellékkert kapuin bevonult, akkor lejö a fáról, beteszi a mellékkert kapuit, ismét felsiet leshelyére és onnan azt lesi, bogy a vad mikor vonul a palánk-csalitba. Mikor ez is megtörtént, akkor bezárja a palánks-csalit négy kapuját, a mellékkertét pedig ismét kinyitja, s ba ebbe újra vonulna be a vad, akkor ugyanazon rendet követi, mint első izben. A palánk-csalitban a vadászat akként történik, bogy a hajtók az egyik gyalogutnak egész hosszában felállíttatnak, és a lőállások mögött hajtanak el, mi által a vad a sűrűségnek közepéből kiszorittatik és igy részint a palánk melleti gyepen baktatva, részint a leállásokhoz közelebb az irtott lörésen keresztülszökve jő lövésre. A hat nap tartatott vadászat alatt elejtett vadnak mennyiségét az ide mellékelt hiteles lölajstrom mutatja be, és ez már magában is nyilvános bizonyítéka a vad azon mennyiségének, melly e tilos vadászterületen honos volt, s hogyha e területnek mostani állápotát és az ország uj viszonyait számba veszszük: bizton el lehetünk készülve arra, hogy soha és sehol, de még csak közelitöleg sem fog ily vadászat ismét létrejöhetni. A tisztelt olvasóban most azon természetes kérdésnek kell magától is támadni: de vájjon mi történt az elejtett vadnak ezen roppant menynyiségével'? Az egész vidék mindig tudta, bogy a berezeg mikor fogja tartani a vadászatot, s miután régi szokás szerint az akkori jobbágyok közül az ki vadat akart, nyomban a vadászat napján este ingyen részesittetetett benne, azért természetes volt, hogy a Hallali-helyen illendő távolságra nem csekély számú parasztkocsik voltak észrevehetők, melyek részint saját, részint pedig küldöttjei számára vadat vinni jelentek meg. Midőn a herczeg s vendégei a Hallali-hely. tői távoztak, akkor nyomban közeledtek a fentemlitett oldalas kocsik, és az e végre különösen oda rendelt erdész kinek-kinek azon darab vadat engedte felrakni, melyet kivánt. Mindazon vad, melly a Hallali-helyen még fenmaradt, s ez az elejtett vadnak sokkal nagyobb része volt, elbonczoltatott (zenvirkt), az az agancsok és takarók a tamási erdömesteri hivatalba beszolgáltattak, a busa pedig egy különösen e végre kiásott mély gödörben, a lehető legnagyobb vigyázattal eltemettetett. Feltűnő volt, hogy minden darab erdeinek