Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-04-30 / 12. szám

A PRIL 30. 1870. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 107 hogy csak hím medvét ejtsek el. Megjegyzendő hogy medvéink a leghozxáférhetlenebb és legsűrűbb he­lyeken tanyáznak, de lehető közel a helységekhez. Az orosz paraszt hiedelme szerint ezt azért teszi a medve: „hogy hallhassa minden reggel a kakas ku­kurikolását." De elmondom egyúttal röviden, hogyan szokják környékünkön a medvét vadászni. Minden melve­vadászatnál kell hogy legyen egy jó erös falka kutya, e's két — háromszáz ember, ez utóbbi különben a helyiségtől függ. Ez embereket tiz lépésnyi távolság­ra kell egymástol elhelyeztetni, ugy, hogy az egész kerületet befogják ; néhány vak töltésű puskával ellátott embert is kell közöttük elosztani, hogy ezek lövöldözés és lármával visszaijesszék a netalán ki­törői akaró medvét. A vadászokkal szembe vannak a falkavezetök felállitva, mindenik néhány kutyá­val, ezek kötelessége azokat elbocsátani akkor, ha már felvertek egy vadat; a vadászok kik lehe­tőleg a kör közepén helyezkednek el, soha sem álla­nak magánosan, de mindeniknek van két vagy há­rom embere. Minden vadász rendesen két kettős csö­vű golyós fegyvert visz, segédeinek pedig, kik vagy erdőkerülők, vagy pedig bátor med ve vadászok, min­deniknek egy egycsövű fegyvere van. Hogy csak golyós fegyvert lehet használni, azt talán mondanom sem kell, valamint hogy csak kis távolságra szabad löni, mert különben a sebzett vad könnyeu veszélyt hozhat vadászára, mint ez rajtam is majd meg­történt. i I Midőn a vadászat kezdődik, a kör azon részén, melly a vadászokkal szemben vau, nagyon lármáznak, mig ellenben a másik oldalon mély csend uralkodk. Igy aztán a felkelt medve kénytelen a vádászok előtt elmenni, és ha kedvez a szerencse, el is esik. Ha pe­dig vissza fordulván netalán ki akar törni, ugy lár­ma és vak lövések által visszariasztatik. A vadászatot a fentebb elsorolt előkészületek megtétele után elkezdetvén, az első napi hajtásban semmi különös nem történt. A második napi hajtás­ban mindjárt egy roppant nagy fekete medve jött rám, mellyre kissé heveskedve 35 lépésnyiről tüzel­tem ; igaz, hogy golyóm — mint később kisült —­szivén találta, de rögtön nem levén elég erös vágó­dása, a fenevad roppant orditással — mellyel mind­nyájunkat ugyancsak megijesztett — egyenesen fe­léin tört, de tiz lépésnyire összerogyott és megszűnt élni. A golyó fáradt levén, nem fúrta keresztül egé­szen a szivet, s a vér is csak a mozgás utáu ömöl­vén ki, ez okozá, hogy a tüzelésben rögtön fel nem bukott. Harmad- és negyednap én és Saxaroff folytattuk a vadászatot, miután csak kettőnknek tartottam fenn a jogot, medvére lőhetni, segédeink pedig csak azon esetben voltak erre felhatalmazva, ha netalán vala­melly sebzett medve reánk rohanna ; igy az ered­mény is nagyon csekély; én kettőt lőttem (közötte az elébb említett nagy feketét), Saxaroff is kettőt. Az eddigi négy hajtás következő eredménynyel ment végbe: Első hajtás (marczius 2.) Egy hároméves nőstény medve esett el, két lövést kapott tőlem, er­re Saxaroffra ment, és ez három lövéssel leterítette. Második hajtás (marczius 3.) Esett egy nagy hat éves fekete medve, egy lövést kapott szivén ke­resetül, Krementz erdömestertől. Harmadik hajtás (marczius 4.) Esett egy hétéves közép nagyságú fekete medve. Kapott két sziv-é3 egy máj-lövést Krementz erdömestertől, még valami kétszáz lépésnyire szaladt, aztán kimúlt. Negyedik hajtás (marczius 5.) Esett egy kétéves középnagyságú medve. Az első lövést az or­rába kapta, mire vissza fordult és valami negyven lépésnyire kimúlt, két nyak- és egy oldal-lövés kö­vetkeztében, Sixaroff által elejtve. Eddig e négy hajtást csináltam, mellyek mind szerencsésen végződtek. A mennyire számukat kipu­hatolhattam : van erdőségeinkben mintegy negy­ven medve, közöttük két roppant nagy him a „Schittin" revier-ben. Ezekre s'.ivesen vadásznám, csak társaim akadnának. Mindenki fél, megígéri, hogy eljön, aztán nem jelenik meg ; annyira vagyok, hogy kénytelen leszek a további vadászatokkal fel­hagyni, vagy pedig egyedül vadászni. Medvevadászatokra mi itt nagy öblű fegyve­reket használunk és golyóink hegye aczél­ból van Elete nagy szivóssága teszi est szükségessé, hogy bármelly testrészen keresztül utat törhessen magának, és hogy olly eset ne adja többé elő magát, mint két évvel ez előtt; ekkor nevezetesen egy med­ve harmineznyolez golyót kapott; még is reá tört az emberekre és köziilök liarminczötöt (! ?) többé­kevésbbé megsebesített. A sluski revierben is történt ez évben két szerencsétlenség. Egy árendás megláto­gatta szomszéd barátját pu-kával válláh, két kutya kíséretében. Visszajövet kutyái vadat vernek fel, utánok akar menői, hogy meglássa ini az, de e percz­ben egy medve nyakon ragadja, eÁ csak kitűnő kutyái által sikerült a biz ínyos haláltól megmenekülnie. Tökéletesen sk ilpirozta, nyakát, vállát és alfelét keményen megiebesitette. A második eset a következő : Egy paraszt kocsi­zott az erdőn keresztül egy kis kutya kíséretében, ez elkezd csaholni, és e perezben egy nagy medvét lát maga előtt; természetesen kitért előle, kifogta lovát, és belovagolt a közel lévő faluba, hogy az alerdészt értesitse ; az alerdész és egy másik paraszt kísé­retében visszatértek azonnal. A medve felkel, reá veti magát az egyik parasztra, a másik elszalad. A nagy lármára elő szalad az alerdész és a paraszton fekvő medvét egy lövéssel szerencsésen leteríti. A szegény ember roppantul össze volt tépve. Azt akarom még megjegyezni, bogy a medve rop­pant sebesen tud szaladni és kivált a támadásnál villámgyors. Szaladás vagy ellentállás lehetetlen, leg­jobb a földre vetni magát és a sorsra bizni életét." R. B. Nyúlban — szárnyas egér! Tisztelt szerkesztő ur! Idecsatolva küldöm bo­ros-sebesi gr. Waldstein és repszegi birtokostársaim nevében a lőtt vadak jegyzékét, s ez alkalommal „Vadásztáskája" számára egy kis curiosiumot is. A mult novemberi vadászatok alkalmával egy nyul ejtetett el a többiek közt, melly igen vastag levén, a vadásztársaság közül többen ugy vélekedtek, hogy az hasas. Részemről nem hihetvén annak illy korai bekövetkezését, azt állitám, hogy nem ; ennek követ­keztében a nyulat tulajdon erdőkerülőmmel felbon­tattam és csudálkozásunkra bendőjében egy g o m o­1 y a g o t találtunk, ezt az erdőkerülő felbontotta, és ki Írhatja le meglepetésünket — és egyszersmind a hihetetlen dolgot — egy tökéletes és még emész­tetlen szárnyas egér volt. Hogy került oda : az bizonytalan, miután tudtommal eddig a nyúlra senki sem foghatja, hogy húsevő volna, de hogy benne volt, arra több szemtanú van, kik hitelesen bizonyítják e tényt. Repszeg, mart. 10. 1870. Hendrey Pál, birtokos. HIRDETÉSEK. Egyhasábos Bourgeois-sor helyéért : 15 krajezár fizetendő. Bélyegdij külön minden beigtatásért 30 kr. 6—3 GLASZ JÓZSEF, ki 12 évig mint segéd működött az ismeretes FALTENMAYER-féie l üzletben, s tőle ezt átvette, ajánlja saját és valódi angol nyergeit, lovagló szereit, ugyszinte lószerszám, istálló, nti és vadászeszközeit. Elfogad megrendeléseket és javításokat. PEST, uriutcza 7. sz. # Magyar kir. udvari papir- és festőszer-kereskedés SEEFEHLNERI. L

Next

/
Thumbnails
Contents