Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-04-30 / 12. szám

APRIL 30. 1870 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 105 eladó. CSÁRDÁS, G éves deres „Hack" apja bábolna arabs „Asslan", a. erdélyi kancza 14 m. 3 h. beta nitott hátas ló ; ára 300 frt. Közelebbit Reál-tanoda utcza 2. sz. I. emelet. Kérdések és feleletek. Kerestetik a „Vadász- és Versenylapnak" 1864 — 1867-dik évi 4 folyama. Ajánlatok az ár megnevezé sével szerkesztőségünkhöz küldendők. Eladó. A „V. és Vers.-lapnak" 1857-től, vagyis e lapnak keletkezésétől számitandó minden évi kiadása, bekötve és tökéletes számban, s minden hiány nélkül bármikor megszerezhető. — Ha valakinek ez érdemben közelebbi és határozott szándoka lenne, jóllehet a 13 évi lapok körülbelül 130 ftba kerültek, ezen áron alul, de csak összesen és együtt tétet vén eladóvá, a netalán tudakozódásnak a felelet megadása késni nem fog. Ez ügybeni levelek g. F. S. betűk alatt Gácsra intézendök. Az erdei szalonkák még is soká időznek nálunk az idén; s most már az erdeiekkel vegyest minden féle gyepi és vizi szalonkák is megjöttek ; april 25-dikén még Pest utczáin árultak 5—6 pár erdei szalonkát, mellyek még azon frissen lőttek lehettek, s állítólag 2 3-kán Félegyházról küldettek. Volt köztük két pár igen apró kéklábu, barna hátú s szürke hasú ; egy pár valamivel nagyobb sárgásbarna tollazatú, testszinü csődökkel biró, s végre 3 darab egészen fehéres-szürke, apró szalonka, igen eleven piros csődökkel. Párja az apró jószágnak 3 fi t volt. Vadászati kirándulás Norvégiába és Svédhonba! (Figyelmeztetés.) — Mint több lapban már volt emlitve, Rau Vilmos Bécsben, a keleti utazások rendezője, ez idén társas utazást intéz Norvégiába és Svédhonba. A társaság Junius eleje táján indul el Bécsből, s junius közepe táján Christianiába érkezik, innét 3 héti vadászati kirándulásintéztetik Norvégiának legv a ddus abb vidékeire, melly után meglátogatva a legnevezetesebb helyeket és városokat, a társaság Stockholmon keresztül tér vissza Hamburgba. Az utazás 60 napot fog igénybe^ venni és minden ellátással összesen 850 ft ezüst pénzbe kerülend. A vadászati kirándulásokat egy odavaló tapasztalt vadász rendezendi. Miután alólirott, fentebbi Rau Vilmos vezetése alatt tavaly egy három liavig tartó nagyobbszerü keleti utazásban vett részt, s igy tapintatos rendező képességéről meggyőződött: annál fogva ezen érdekes utazást különösen a vadászat kedvelők figyelmébe ajánlani annyival is inkább bátorkodik, miután személyesen is részt venni szándékozván, ezen utazasastól, különösen vadászati tekintetben, ritka élményeket hisz várhalni. A terjedelmesen körülirt uti tervet Rau Wilmos Ur Bécsben Stephantplats Nro 2. felszólításra mindenkinek szivesen megküldi. Pozsony, April 20-ikán 1870. Róth József. (Ügy hisszük hogy a „V. és V." lap törzsolvasói kedves meglepetéssel veszik rég hallgató öregvadászunk e felszólamlását, s hogy az ő ajánlata legilletékesb ez ügyben. — Egyúttal kedves hirül adhatjuk, hogy a lapunk mult évi 34-ik számában érintett keleti utazázáról „Két szerencsés lövés a sz. földön" czim alatt, érdekes kis vadászati élményét hozzuk lapunk jövő számában. szerk. A berezeg EsterMzy-család Mszatai Ozorán. Irta gr. Festeticli Leo. — Tiz, Prestel J. G. festvényei után fényképezett műlap , egy arczkép-csoportozat, két térkép és vadász-zenedarab mellékletekkel. — Kiadta Laufer Vilmos könyvkereskedő Pesten. Ára szinezett fényképekkel 70 frt, sziuezetlen fényképekkel 40 frt. (Irodalmi ismertetés). (Folytatás.) Megérkezés a vadászat helyszínére. (IV. kép.) Háromnegyed óra multával, a zárt szövetvadászathoz érkezett a társaság; a szövetfal anynyira le volt eresztve, és két erdész által leszorítva , mennvire szükséges volt a koesik átjárására. A szövetfalon belül jobbról és balról, két erdőmester lóháton és a hat kürtös lelkesítő összhangja fogadta a vendégeket. Az erdőmesterek a kocsik elé vágtattak, hogy a társaságot állásukra vezessék. Oda érkezve, kiki már teljesen elkészülve tálálta vadászait,és valóban csodálkozást ébresztett, hogy milly gyorsasággal tünt el egyszerre kocsi, ló, és minden a vadászathoz nem tartozó személyzet, mintha a föld nyelte volna el őket. Magától értetődik, hogy a szövetfal, a kocsik hazatérte után, ismét felállíttatott. Alig tájékozhatta magát állásán a vendég, és máris a kürtök jelt adtak a hajtás kezdetére. Messziről hallatszott a hajtók véghetlen soában beosztott erdészek ostorcsattanása. Az általános csend után, kezdetben távolról, később mindinkább közeledve hallatszott a csendesen lözeledö vadak által tiprott levelek zörgése, és a száraz ágak ropogása, mig elvégre rengett a föld, és a rohanó vadnak gyors léptei által okozott dörgő robaj, a közeledő vad rémítő mennyiségét bizonyította. Eleintén a vad mintegy golyólövésnyi távolságra állott meg az erdőségben, de rövid idő múlva, midőn a hajtók közeledtek, lassan előre nyomult, és csodálkozni lehetett a vadnak azon mennyiségén, melly most a fasoron készült áttörni, s ekkor kezdődött — a vadász-rendszer szerint — a lövés hátrafelé. Mig ezen nagy kondák kisebbekre nem oszoltak, a vezér-sutának rendes szerepét egy dámsarj u vette által, melly szokott nyögésével vezette az egész nagy sereget; elvégre neki szánván magát a fasoron áttört, s illyenkor sét, nem ritkán 300 darab vad követte őt; elöl a könnyű dámvad, azután a lapátdámok, ezek után a szarvassuták és a könnyebb szarvasok, elvégre pedig az erös szarvasbimek törtek át. Else nap Bankón. (V. kép.) Kezdetben két, bárom helyen törtek át illy erős kondák, de később eloszlott a vad, és 30-40 darabonkint szökött keresztül a fasoron; mig elvégre az igen erös szarvasbimek magánosan, a suták pedig 5—6 darabból álló kis csapatokban haladtak át. A vaddisznók csak kezdetben vegyültek a többi vadsereghez, de ha csak egyszer is bajtattak a fasoron keresztül, már is elpártoltak a többi vadtól, egy bizonyos átjárást választván maguknak, mellyet majdnem mindig állandóan megtartottak. Folytonos nyugtalanitásuk nem ritkán ellenszegülésre ingerelte őket, elannyira, hogy szembeszálottak. Egy izben magam voltam olly szerencsés, egy vadászlegény melléről egy erős emsét lelőni, melly már a bátor fiúnak kezdte letépni egyenruháját. Bevégeztetvén a hajtás, a hajtók egy része átvitte az állás-páholyokat a fasornak túlsó oldalára, mig mások az elejtett vadat rakták sorra a fasor szélére; azután jobbra s balra elkanyarodván, azon helyükre vonultak vissza, a honnét elindultak volt. Ekkor a kürtök harsogó jeladására a szövetvadászat ellenkező végén álló hajtók indultak meg a hajtásra, és minden ugy történt, mint az első hajtáskor. A reggeli. (VI. kép.) Igy folyt a vadászat, a két hajtás felváltva mindig ugyanazon fasor felé tétetvén, mindaddig, mig a kürtök a villásreggelire adtak jelt. — Ekkor mindenki a herczeg állásához sietett, hol árnyékos helyen egy asztal, mintha a földből kiugrott volna, teritve készen állott; és ezen pillanat valóban szép eleven képet nyújtott. A vendégek az asztalnál vidoran társalogva, a sürgő-forgó szolgaszemélyzet, az asztal mindennel ellátva, mit a legfinyásabb izlés kívánhatott. a herczegnek és vendégeinek valóban szivböl eredő jó kedélye, a Prinster testvérek gyönyörű zenéje, gyönyörű fogatú Brancard-hintók,mellyek a reggelit s a cselédséget hozták; a berezeg közelében parancsait leső erdömesterek és a lovas fővadászok szép paripái, mindenütt élet, mozgás : mindez bizonyára olly képet mutatott, melly minden résztvevőt a legderültebb kedélyre hangolta. Vendégeit uj tevékenységre szólitván fel, a herczeg felkelt a reggelitől s kiki a maga állására sietett. Időközben az elejtett vad el volt takarítva, e hely rendezve, tisztázva, és a vadászat újra kezdődött. Második nap Bankón. (VII. kép.) Bankón a vadászatok rendesen két nap tartattak; azonban a mennyire nagyszerű és meglepő volt első nap a vadászat, annyira kellemetlen volt a második napon ; nem azért, mintha a vadnak menyisége megfogyott volna, ez majdnem ugyanaz maradt; hanem egyedül azért, mivel a sok sebzett vadat nézni nem épen örvendetes látvány volt. Az első nap tartott folytonos hajhászás által az egészséges vad ki volt fárasztva, a sebzett pedig csak kinnal mászott előre, s igy állott be azon eset, hogy előbb egyes kondákat és végre a vadnak egész menynyiségét a fasoron áthajtani lehetetlen volt. E bajnak orvoslására egy-két póráz kopó ha ez nem ha ssznált, még sokkal több bocsáttatott a vadnak űzőbe vételére. Illy alkalommal nem ritka eset volt, hogy egészséges és bátor himszarvasok a kopók közül egyikét-másikát elölábaikkal levágták és szemágaikkal halálra megsebezték.