Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-04-30 / 12. szám

APRIL 30. 1870 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 105 eladó. CSÁRDÁS, G éves deres „Hack" apja bábolna arabs „Asslan", a. erdélyi kancza 14 m. 3 h. beta nitott hátas ló ; ára 300 frt. Közelebbit Reál-tanoda utcza 2. sz. I. emelet. Kérdések és feleletek. Kerestetik a „Vadász- és Versenylapnak" 1864 — 1867-dik évi 4 folyama. Ajánlatok az ár megnevezé sével szerkesztőségünkhöz küldendők. Eladó. A „V. és Vers.-lapnak" 1857-től, vagyis e lapnak keletkezésétől számitandó minden évi kiadá­sa, bekötve és tökéletes számban, s minden hiány nél­kül bármikor megszerezhető. — Ha valakinek ez érdemben közelebbi és határozott szándoka lenne, jóllehet a 13 évi lapok körülbelül 130 ftba kerül­tek, ezen áron alul, de csak összesen és együtt tétet vén eladóvá, a netalán tudakozódásnak a felelet megadása késni nem fog. Ez ügybeni levelek g. F. S. betűk alatt Gácsra intézendök. Az erdei szalonkák még is soká időznek nálunk az idén; s most már az erdeiekkel vegyest minden féle gyepi és vizi szalonkák is megjöttek ; april 25-dikén még Pest utczáin árultak 5—6 pár erdei szalonkát, mellyek még azon frissen lőttek lehettek, s állítólag 2 3-kán Félegyházról küldettek. Volt köztük két pár igen apró kéklábu, barna hátú s szürke hasú ; egy pár valamivel nagyobb sárgás­barna tollazatú, testszinü csődökkel biró, s végre 3 darab egészen fehéres-szürke, apró szalonka, igen eleven piros csődökkel. Párja az apró jószágnak 3 fi t volt. Vadászati kirándulás Norvégiába és Svédhonba! (Figyelmeztetés.) — Mint több lapban már volt emlitve, Rau Vilmos Bécsben, a keleti utazások rendezője, ez idén társas utazást intéz Norvégi­ába és Svédhonba. A társaság Junius eleje táján indul el Bécsből, s junius közepe táján Chris­tianiába érkezik, innét 3 héti vadászati ki­rándulásintéztetik Norvégiának leg­v a ddus abb vidékeire, melly után megláto­gatva a legnevezetesebb helyeket és városokat, a társaság Stockholmon keresztül tér vissza Hamburg­ba. Az utazás 60 napot fog igénybe^ venni és min­den ellátással összesen 850 ft ezüst pénzbe kerülend. A vadászati kirándulásokat egy odavaló tapasztalt vadász rendezendi. Miután alólirott, fentebbi Rau Vilmos vezetése alatt tavaly egy három liavig tartó nagyobbszerü keleti utazásban vett részt, s igy tapintatos rende­ző képességéről meggyőződött: annál fogva ezen érdekes utazást különösen a vadászat kedve­lők figyelmébe ajánlani annyival is inkább bátorkodik, miután személyesen is részt venni szán­dékozván, ezen utazasastól, különösen vadászati te­kintetben, ritka élményeket hisz várhalni. A terje­delmesen körülirt uti tervet Rau Wilmos Ur Bécs­ben Stephantplats Nro 2. felszólításra mindenkinek szivesen megküldi. Pozsony, April 20-ikán 1870. Róth József. (Ügy hisszük hogy a „V. és V." lap törzsolvasói kedves meglepetéssel veszik rég hallgató öregvadá­szunk e felszólamlását, s hogy az ő ajánlata legille­tékesb ez ügyben. — Egyúttal kedves hirül adhat­juk, hogy a lapunk mult évi 34-ik számában érin­tett keleti utazázáról „Két szerencsés lövés a sz. földön" czim alatt, érdekes kis vadászati élményét hozzuk lapunk jövő számában. szerk. A berezeg EsterMzy-család Mszatai Ozorán. Irta gr. Festeticli Leo. — Tiz, Prestel J. G. festvényei után fényképezett műlap , egy arczkép-csoportozat, két térkép és vadász-zenedarab mellékletekkel. — Kiadta Laufer Vilmos könyvkereskedő Pesten. Ára szinezett fényképekkel 70 frt, sziuezetlen fényké­pekkel 40 frt. (Irodalmi ismertetés). (Folytatás.) Megérkezés a vadászat helyszínére. (IV. kép.) Háromnegyed óra multával, a zárt szövetva­dászathoz érkezett a társaság; a szövetfal any­nyira le volt eresztve, és két erdész által le­szorítva , mennvire szükséges volt a koesik átjárására. A szövetfalon belül jobbról és bal­ról, két erdőmester lóháton és a hat kürtös lel­kesítő összhangja fogadta a vendégeket. Az erdőmesterek a kocsik elé vágtattak, hogy a társaságot állásukra vezessék. Oda érkezve, kiki már teljesen elkészülve tálálta vadászait,és valóban csodálkozást ébresz­tett, hogy milly gyorsasággal tünt el egyszer­re kocsi, ló, és minden a vadászathoz nem tar­tozó személyzet, mintha a föld nyelte volna el őket. Magától értetődik, hogy a szövetfal, a ko­csik hazatérte után, ismét felállíttatott. Alig tájékozhatta magát állásán a vendég, és máris a kürtök jelt adtak a hajtás kezde­tére. Messziről hallatszott a hajtók véghetlen so­ában beosztott erdészek ostorcsattanása. Az általános csend után, kezdetben távolról, később mindinkább közeledve hallatszott a csendesen lözeledö vadak által tiprott levelek zörgése, és a száraz ágak ropogása, mig elvégre ren­gett a föld, és a rohanó vadnak gyors léptei által okozott dörgő robaj, a közeledő vad ré­mítő mennyiségét bizonyította. Eleintén a vad mintegy golyólövésnyi távol­ságra állott meg az erdőségben, de rövid idő múl­va, midőn a hajtók közeledtek, lassan előre nyo­mult, és csodálkozni lehetett a vadnak azon mennyiségén, melly most a fasoron készült át­törni, s ekkor kezdődött — a vadász-rendszer szerint — a lövés hátrafelé. Mig ezen nagy kondák kisebbekre nem oszol­tak, a vezér-sutának rendes szerepét egy dám­sarj u vette által, melly szokott nyögésével vezette az egész nagy sereget; elvégre neki szánván magát a fasoron áttört, s illyenkor sét, nem ritkán 300 darab vad követte őt; elöl a könnyű dámvad, azután a lapátdámok, ezek után a szarvassuták és a könnyebb szar­vasok, elvégre pedig az erös szarvasbimek tör­tek át. Else nap Bankón. (V. kép.) Kezdetben két, bárom helyen törtek át illy erős kondák, de később eloszlott a vad, és 30-40 darabonkint szökött keresztül a fasoron; mig elvégre az igen erös szarvasbimek magánosan, a suták pedig 5—6 darabból álló kis csa­patokban haladtak át. A vaddisznók csak kezdetben vegyültek a többi vadsereghez, de ha csak egyszer is baj­tattak a fasoron keresztül, már is elpártoltak a többi vadtól, egy bizonyos átjárást választván maguknak, mellyet majdnem mindig állandó­an megtartottak. Folytonos nyugtalanitásuk nem ritkán el­lenszegülésre ingerelte őket, elannyira, hogy szembeszálottak. Egy izben magam voltam olly szerencsés, egy vadászlegény melléről egy erős emsét lelőni, melly már a bátor fiúnak kezdte letépni egyenruháját. Bevégeztetvén a hajtás, a hajtók egy része átvitte az állás-páholyokat a fasornak túlsó ol­dalára, mig mások az elejtett vadat rakták sor­ra a fasor szélére; azután jobbra s balra elka­nyarodván, azon helyükre vonultak vissza, a honnét elindultak volt. Ekkor a kürtök harso­gó jeladására a szövetvadászat ellenkező végén álló hajtók indultak meg a hajtásra, és min­den ugy történt, mint az első hajtáskor. A reggeli. (VI. kép.) Igy folyt a vadászat, a két hajtás felváltva mindig ugyanazon fasor felé tétetvén, mind­addig, mig a kürtök a villásreggelire adtak jelt. — Ekkor mindenki a herczeg állásához sietett, hol árnyékos helyen egy asztal, mintha a föld­ből kiugrott volna, teritve készen állott; és ezen pillanat valóban szép eleven képet nyújtott. A vendégek az asztalnál vidoran társalog­va, a sürgő-forgó szolgaszemélyzet, az asztal mindennel ellátva, mit a legfinyásabb izlés kí­vánhatott. a herczegnek és vendégeinek való­ban szivböl eredő jó kedélye, a Prinster testvérek gyönyörű zenéje, gyönyörű fogatú Brancard-hintók,mellyek a reggelit s a cselédsé­get hozták; a berezeg közelében parancsait le­ső erdömesterek és a lovas fővadászok szép paripái, mindenütt élet, mozgás : mindez bizo­nyára olly képet mutatott, melly minden részt­vevőt a legderültebb kedélyre hangolta. Vendégeit uj tevékenységre szólitván fel, a herczeg felkelt a reggelitől s kiki a maga állá­sára sietett. Időközben az elejtett vad el volt takarítva, e hely rendezve, tisztázva, és a vadá­szat újra kezdődött. Második nap Bankón. (VII. kép.) Bankón a vadászatok rendesen két nap tartattak; azonban a mennyire nagyszerű és meglepő volt első nap a vadászat, annyira kel­lemetlen volt a második napon ; nem azért, mint­ha a vadnak menyisége megfogyott volna, ez majdnem ugyanaz maradt; hanem egyedül azért, mivel a sok sebzett vadat nézni nem épen örvendetes látvány volt. Az első nap tartott folytonos hajhászás által az egészséges vad ki volt fárasztva, a sebzett pedig csak kinnal má­szott előre, s igy állott be azon eset, hogy előbb egyes kondákat és végre a vadnak egész meny­nyiségét a fasoron áthajtani lehetetlen volt. E bajnak orvoslására egy-két póráz kopó ha ez nem ha ssznált, még sokkal több bocsát­tatott a vadnak űzőbe vételére. Illy alkalommal nem ritka eset volt, hogy egészséges és bátor himszarvasok a kopók kö­zül egyikét-másikát elölábaikkal levágták és szemágaikkal halálra megsebezték.

Next

/
Thumbnails
Contents