Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-07-10 / 19. szám

94 VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. a dombon keresztül menjen, vagy legfeljebb csak igen meggondolt lépésben halad tova. E különös magavi­selet oka csakhamar látható lesz, az elmés állat mái messziről felismerte a „ Springhasen " és „ Mierkatzen" gyarmat telepzetét, melyek a talajt nagy kiterjedésben aláásták, s a lovakra nézve rendkívül veszélyessé te­szik. A „ Springhasen " csak abban különbözik a mi me­zei nyulainktól, hogy lombosfarka van minta rókának. Azonban még a legnagyobb elővigyázat mellett is gyakran megtörténik, liogy oly gödrökbe jutunk, melyek a bokrok között egyszerre megnyílnak, s leg­többnyire ló és lovas egyszerre csókolják a földet. Bámulatra méltó ez emberek ügyessége a bukás köz­ben, különösen ha meggondoljuk, liogy az egyik kéz rendcsen a megtöltött fegyver tartására szükséges. A lovas mindig ideje korán félre veti magát, s még egyik közivel a földreterülést gátolja, a másikkal a fegyvert emeli magasra, liogy a széttöréstől meggátolja. Súlyos balesetek ritkán fordulnak elő, nolia a leesés igen gyakori. Igy esett le Mr. Ch. együttlétünk második napján ötször, a lónak gödörbe esése következtében, a nélkül, liogy valami baja lett volna, vagy fegyverében hiba történt volna. Egyszer épen egy csoport bless-bakot. vert fel, s épen le akart ugrani a lóró', liogy lőjön, a mint a ló elbukott, s ő maga előre esett. Noha fej­jel esett a földre, mégis azonnal felugrott, s az anti­lopok egyikét lelőtte, mielőtt azok 200 lépésen tul lettek volna. En magam is több izben és különböző időben estem le, a nélkiil, liogy legcsekélyebb bajom történt volna. Ily esetekben csakhamar megtanuljuk a nyugodtság és bidegvériiség fenntartását, valamint a szükséges elővigyázati rendszabályok megtételét is. Erre nézve szükséges, liogy soha se lovagoljunk más­kép, mint kurta kengyelben, s mielőtt leugranánk, a kengyelt elbocsátjuk, nehogy abban fennakadjunk. Az afrikai, elég eszesen, soha sem liord zsebében valami nagyobb, kemény testet, nehogy esés közben megsértse vélt magát. Egy közönséges csappantyús kés minden, a mit magával hord, s ez épen elegendő a vad felbontására. A fegyver vagy a jobb csontra támaszkodva, vagy a nyeregben keresztbe téve legyen, de vállon soha sem, különben ha előre buknánk, épen reá esnénk. De menjünk tovább. Blesz-bakjaink ez idő alatt valószínűleg már mesz­szebb távoztak, semhogy még tovább is üldöztethetnék őket, azon kiviil a nap is a dél ponton áll, s ilyenkor a vékony légrétegen keresztül könyörtelenül süt le a sivatagra. Vissza akarnánk térni, ámde most az a kér­dés : liol keressük a szekeret ? A vad üldözése köz­ben keresztül-kasul nyargalásztunk, egyik dombról le, a másikon fel, szurdokokon át, s most előttünk sikság teriil el, egyenlően benőve, egyenlő alakban húzódva mértföldekre. A delejtií nem vezet czélra, miután az teljes lehetetlenség, hogy vadászat közben folyton figyelemmel kisérjiik annak mind Untalani vál­tozását, s igy nem marad más a további tájékozásra, csak a távoli hegycsúcsok a láthatáron. Ezeket, s alak­jukat és egymásliozi állásukat kell figyelemmel ki­sérniink, liogy utunkat visszafelé megtaláljuk. Ezen kiviil még a legegyhangubb síkságon is bizonyos, ám­bár csekély kiilönbségii talaj képződést veszünk ész­re, sajátságos alkatú bokrokat, bangyabojokat vagy szerte heverő csontokat figyelünk meg, mint tájék­jelzöket, mert különben eltéveszthetnék a kocsit, mely a völgyben áll. Igy téveszté el kocsiját néhány év előtt egy angol kapitány, Shelley, ki vadászat közben messze beha­tolt Kuruman éjszaki részébe, s daczára minden fáradt­ságának, nem volt képes azt újra feltalálni. Miután több napon át hasztalan kereste, nem maradt neki más hátra, mint egyedül térni vissza Kurumanba. Három héttel kocsijának eltévesztene után ért be a nevezett helységbe, hol öt a téritök, noha már előbb is ismerték, a szinesek egyikének tárták, annyira ki­vette formájából a fáradtság s a kiállott nyomor. Most azonban biztosak vagyunk utunk felől, mert ha ama távoli begyek felé tartunk, fel kell találnunk a nyomot, melyet az ez utón keresztül jött kocsi reggel vissza hagyott, s azt követve, a kocsit okvetlen be fogjuk érni. Itt van a nyom! Tisztán húzódik keresztül a talajon. Még egy kis lovaglás, s a táborííz felvillan előttünk, mely körül az ökrök és tartalék lovak ólálkodnak. I L ajjtulajdonos " ózv. Bérozy Karolj né. A kocsihoz érve, társainkat már ott találjuk: a reggel élményei szőnyegre kerülnek, uj tervek foga­natosíttatnak, miközben az egyszerű ebéd elköltetik, mely főtt vagy pörkölt vadhús és rizsből áll Rövid pihenés után uj lovat fogatunk elő, felnyer­geljük, s ismét kivonulunk a virányra, hol most, dél­után, a vadat, s kivált a „szökő-bakot" már sokkal szelídebbnek találjuk, mint reggel. A tikkasztó nap, ugy látszik, még a sivatag állataira is érvényesíti behatását. Későn este térünk vissza tábor helyünkre, honnan szekerünk e közben felkerekedett, liogy a vadászat zsákmányát a kijelölt helyekről elhozza. Embercink ép most térnek vissza ez utjokról, s az állatok bon­czolásával foglalkoznak, melyek a szekér körül a földön bevernek. Most következnek az estéli mulatságok, melyek az élvezett vadászati örömök ismételt elbeszéléseiből, a fegyverek és lovak egybeliasonlitó vizsgálatából, egy játszma piqueböl stb. állanak, vagy pedig a bo­hókás szinesek fecsegésérc figyelünk. Amott a gyepen a tűz körül, mely halványan vi­lágosítja a környéket, három jó madár iil, ép oly festői, mint tréfás alakban ; mint főszemély, liázi­udvarmesteriink tűnik ki, épen az esteli elkészítésé­vel foglalkozva, mely vidáman rotyog a bográcsban. E ficzkó, sárgás barna arczával„ melyből világosan látható az ostobaság a jószívűséggel párosulva, egé­szen áthatottnak látszik hivatala fontosságától s állá­sának felelősségétől, ugy hogy csak nagy ritkán vesz magának annyi időt, bogy a társalgásban egy-egy szóval részt vegyen. E társalgás tárgya kiválólag egy kaffer, az ökrük legfőbb elöljárója, s egy bastard közt foly, ki a lovakra ügyel. Ez a bastard egészen fel van fuvalkodva magas származása s a fehérekkeli közle­kedése miatt, kiknek szolgálatában már régebb idő óta áll, büszkén fölényeskedik a szegény kaffer felett, ki lábait összehúzva gugzsol a tűz mellett, sovány kezeit a tliz felé tartva, látszólag minden érzés nélkül. Vékony tagjait csak a carosz födi, gyapjas feje véd­telenül van kitéve az éjjeli légnek, mig amaz tökéle­tes ruházatában egész gavallérnak néz ki, noha nad­rágja oly tarka, mint Németország térképe, s egyes rongyai ép oly lazán függenek egymáson, mint ez ország államai 1866 előtt. A szinesek sajátságos ügyességével, mely embertár­sai legcsekélyebb hibáit felfedezi, s a vegyes faj egész ravaszságával tör ki a kaffer ellen, ki a támadást bi­zonyos fortélylyal hárítja el magáról, mint az e nem­zetségnek oly gyakran tulajdona. A felelettel ritkán marad adós, legkevésbé fordul elő a sajátságosan nyomaték'os „lm, iin !" sokat mondó szempillantások kíséretében. Igy megy a vitatkozás, rosz hollandi nyelven, egész cstvén át, mig nem a kialvó tüz nyugalomra tériti a feleselöket, s hortyogásuk csakhamar tudatja, hogy a környékbeli hyaenák és sakálok üvöltése álmukat egyátalán nein zavarja ; a szekér közelében még csak az ökrök lassú „kérödzését" hallani, melyek éjszaká­ra a rúdhoz kötöztetnek, s a hamuvá váló tüz lassú sertsegését. A kép, melyet itt vázolni szándékoztam, feltünte­tése akart lenni azon mód és rendszernek, hogyan szoktak a vadászatok történni a dél-afrikai sivatagok­ban. Mindez azonban esak körvonalozása az egésznek, miután egyes esetekben a jelenetek nagyobb tarka­ságban változnak, s a vadászra nézve fontos pontok ismertetése maga képes volna egy könyv betöltésérc. A legnagyobb nehézségek egyike a távolság meg­birálása, annyira sivár és egyenes a sivatag. Hiányoz­nak a közbeeső tárgyak, melyek más vidékeken a távolság fclismerlietését nagyban könynyitik. Egye­dül a vad látszólagos nagysága után Ítélhetünk, s itt ismét annyira csalékony a légtükrözödés, liogy a gya­korlatlan egyén gyakran tévútra vezettetik általa. Csak hosszas gyakorlat után leszünk képesek a tá­volságot megközelítőleg jól megbírálni, eleinte a lö­vés nem lesz más, csupán a jó szerencsérc bízott próba. Egy körülmény jön itt azonban a vadász segélyére, s ínég a téves lövést is hasznos gyakorlattá teszi, tudni illik, liogy a kopáron benőtt, száraz tulajon a golyót rendesen felpattanni látjuk, s igy az elkövetett hibát magunk ellenőrizhetjük. Az én fegyveremből is történt két napi vadászat ! alatt számos ily gyakorlati lövés, azonban kezdetben beérhettem az eredménynyel, s harmad napra aztan felnyergeltem paripámat, liogy vissza lovagoljak Bloemfonteinra, hol különféle számos foglalkozás várt reám. Közli : S. J. E­Vegyes» A kolozsvári lóversenyek sorozatát épen most, la­punk zártakor vettük, mely szerint a versenyek sept. 24. 25. és 26-án fognak tartatni. A második napon szekérverseny 50 arany. — A részletes Programmot legközelebb hozzuk. Horváth alezredes a mezöliegyesi ménes eddigi igazgatója, hír szerint, a magy. kir. államméuesek főfelügyelőjeiil neveztetnék ki, s egyúttal ezredesi rangot nyerne. Az eddigi főfelügyelő br. Mengen ez­redes a szekerészei és lóvásárlási főfelügyelőséggel bízatott, meg a hadseregben , mig Alberti ezredes, a kisbéri ménes jelenlegi parancsnoka, nyugalomba kívánkoznék. Egy gyakorolt lovászmester, ki az állatgyógyá­szathoz is ért, és több jó bizonyitványnyal rendel­kezhet, valamely nagyobb istállóba felajánlja szol­gálatát. Ertosités e lapok szerkesztőségénél. Ausztriai ló-tenyésztési egylet alakult a Lajthán tul, melly a magyarországihoz hasonlóan, szintén nemes anyakanczáknak évenkénti vásárlását Angliá­ból tiizte ki czéljául. Az egylet mintegy részvényes társulat mintájára alakult, s mindenki tetszés szerinti összeggel léphet hozzá; eddig vagy 35000 frtot je­gyeztek. Elnöke : gr. Potocki Alfred. Bizottm. tagok : gr. Grünne, hg Rohan Lajos, gr. Esterházy Miklós : titkár Mr. Cavalicro, ki egyszersmind a kanczák be­vásárlásával is megbízatott. Az idén csak 5—6 de kitiinö anyalovat akarnak beszerezni, mellyek megér­kezését Augustus végére várják. Az árverés a prágai versenyek alkalmával fog megtartatni. A frankfurti nagy handicapra nevezettek közt látjuk Zápolyát —• Mameluke, Brocklesby , Vieux G arcon, Iguatio és Honesty társaságában. Ml'. Blenkiron. a nyakravaló gyáros, egy évess inek árverése Angliában a napokban történt meg ; ötvenöt egy éves csikó átlag 240 guinea árán kelt cl ! Saját telivér tenyésztésünkre, különösen a Buccaneer iva­dékokra nézve érdekes, liogy a mult évben Cavalicro által Angliába szállított s hg Lmchtcnst -in által tenyésztett Buccaneer csikó 1000 guineaért kelt el ez árverésen. Nálunk tavai köriilbelöl 3000 írtjával — söt Veith ur által egy 5000 frton felül vétetett — de az idei árverés már tetemes kedvcsökkenést mutatott • nagyhírű apaló ivadékai iránt. Azt kezdik b szelni, liogy illy magasan nemes anyag növelésére a mi éghajlatunk és talajunk n in olly kedvező mint az angliai, s mig Buccaneernek itt növekedett fiai íi in Ígérnek anyit mint töliik vártak, addig az Angliába eladottak legelső rangú lovakká növik ki magokat. Mikor tavai a fentemiitett Mr. Blenkiron 1 50,000 frton kérette Buccaneert, a kormány nem ni'Tte odaadni, félvén az ezerfej ii közvélemény fel­zúdulásától, melly el nem hitte volna, bogy Buccaneer árán lótenyésztésünk előmozdítására nagyobb hasznot tehetnénk, mint vele magáva 1. A newcasteli berezeg ménese mult héten keriilt árverés alá, hol nagy számú egy évesek, liágómének és anyakanczák adattak el összesen 9000 guinee áron. Legnagyobb áron vétetett „Polynesia" kancza, Mr. U. S. Crawfurd által 1550 guineen; a többi csikók átlag 700 guineen. Mi eredménnyel reánk nézve, még nem tudjuk. Szerkesztői posta. Csetneky urnák Becses levelére a napokban külön fogunk válaszolni. A lapunk számára küldött tudósításért pedig addig is legszivesb köszönetünket. Farkas K urnák Pesten. Az észrevételeket leg közelebbi számaink egyikében hozzuk. Felelős szerk.: gr Lázár Kálmán PEST. 1869. NYOMATOTT AZ „ATllhNAKUM""NYOMD 'SsrrkvKtii társuk : Keve Jóisef. - Sárkány Jan. Fer VJÁBAN.

Next

/
Thumbnails
Contents