Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-05-20 / 14. szám

70 VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. OCTOBER 20. 1869. eledelétől mulliatlan eldöglik ; experto erede,.... (lásd Fritsch Naturgeschiehte). Kunyhóim esak veszöbiil vannak fonva ; magasságuk 9 láb legfeljebb, van benne két igen primitiv pad, és két vagy bárom lőrézs ; — a madár számára felállított czölöp legfeljebb 15 lépésnyire, és solia a lőrézsel szemközt ne legyen. Gr. FORGÁCH SÁNDOR. A mult évi fajdvadászat. (Egy öreg vadász naplójából.) (Folytatás.) Sok évvel ezelőtt, késő ősszel, a közel G. erdei falucska egy lakója megmagyarázhatlan módon tűnt el egyszerre. Az eltűnt már régóta mint megrögzött vadorzó volt ismeretes, s mint ilyen többször el is volt fogva. Intéseink nem javították, hanem végre megöregedett és annyira megtört az élet súlya alatt, hogy a vadorzó kalandjai és fegyveréről le kellett mondania. Ezért már a vadászok egészen ártalmatlannak tartották. Eltűnésének elöbbeni életmódjával összeköttetésben kellett állania, mert társai és a község lakosai fáradhatlan kitartással keresték az egész környéken. — Az eset természetesen az akkor még mindenható csendőröket is talpra állította, hanem minden fürkészés és kei-esés eredménytelen maradt. — Magától értetik, hogy a férfi eltűnése az erdészés vadász-személyzet tettének tulajdonittaték. — A korcsmákban hajmeresztő birok keringtek a meggyilkolt halála felől, s a vadászok gorombasága és erőszakoskodása mindenütt egyhangúlag megrovatott. Így jött cl a tél, vele a szokásos hótümeg s az eltűntnek semmi nyoma. A talányt csak a tavasz oldá meg. Száraz galy-szedök találták meg hulláját fönn a begyormon, azon hely felett, hol most az emléktábla áll. A hulla helyzete és környezete az egykori vadorzó halálának okát tisztán megmagyarázták. A halott kiterülve, hátán a sziklafal hosszában feküdt, feje egy mélység párkányzatán csüggött le, kalapja a meredeken legurult s nyakán egy özbak csontváza hevert, melynek lábai burokkal voltak összekötve. Ez, amint igen világosan látható volt, egy közellevő tőrben volt fogva. Miután az orv zsákmányát a sodrony-tőrből kiemelte, valószinüleg nyakúiba vetve vitte tovább. A meredek sziklának már megjegesedett talaján elcsuszanilott s az esés pillanatában talán eszméletét vesztve, áldozatától megfojtatott, mert a még meglehetős épségben maradt bullán az esés által okozhatott sérülésnek semmi nyoma sem volt látható. Még a sajátszerű bosznlú Nemezisről beszéltünk, mely ez esetben hatalmát így nyilatkoztatta, s a vén bűnösre rég megérdemlett büntetését ráróvta, midőn éji tanyánkat elértük. — A vacsoráhozi előkészületek megröviditék az időt s nemsokára az éj is leboesátá fekete fátyolát. Ritka nyugodt és tiszta éj volt ez. Nesztelenül pihentek előttünk a sötét begyek s felettük a ragyogó csillagokkal hintett kék ég boltja derengett. Az egész környéken mély csend uralgott, a langyos tavaszi légben alig mozdult meg egy egy levélke. Reggelre e szerint minden előjel gyönyörű időt jósolt. A regg még nem jelentkezett a természeten, midőn mi vadásztéreinkre indulánk. Nekem azon kétes osztályrész jutott, hogy egy távol eső dürglielyre menjek, anélkül, bogy a fajdok ottani helyzetét ismernem. A pitymalló gyönyörű regg szemlélésének élvezetében kerestem vigaszt és igen elégedett voltain, midőn az alig szürkülő homályban egyszerre vadásztársam lövése dörgött át hozzám. — Hazatérve a fajdot már fogason pompázva találtam, s a szerencsés vadász vidám hangulatban már az ötödik szivart szívta. A reggelit elköltöttük, a regg élvei és élményeiről beszélgetve ; a rövid éji nyugalmat utólagosan pótoltuk ki. A nap delelő pontján tul volt már, ideje volt tehát, hogy egy messze fekvő áldottabb vadásztérre • induljunk. Elindultunk. Utunk először széles cserjés volt, melyet a mult év viharai kopaszra beretváltak. Ennek helyrehozásáról gondolkoztunk, mivel ily események nemcsak az erdész, hanem a vadász érdekeit is fenyegetik. A magasabb begyeken a vadállornások könnyű és tartós megtartására clkerülhetlen szükséglet, hogy mennél nagyobb területen legyenek véli fák. Ha a magaslatokon hiányzanak a vén fák, vagy pedig nem kellő terjedelemben léteznek, már egy közönséges tél is leiizi a vadat mind az előliegyek és síkokra, hol legtöbb esetben kész veszély vár rájok, vagy pedig a mélyekben fekvő állomási helyekre sereglenek, s a természetes tápanyagokban is hiányt szenvedvén, csak szorgos e'tetés által tarthatók fönn. A nagyobb terjedelmű vén fák nyárban is nagy jelentőségű táplálkozási helyekként szerepcinek. Egy ily helyiség fontosságának tényleges bizonyítékául egy az lit hosszában elterülő ván fákból álló erdő szolgált, melyben a déli nap által meglágyított bómezön nagy nehezen áthatolva, tovább haladtunk. A moliok s más növényekben, nemkülönben a madárbogyó kérge és rügyekben gazdag helyiség a mult, szakadatlanul kemény télen át is, szemléllictőleg több falka nagy vadat s özeket tartott vissza, és amint kitűnt, jól is táplálta. Végre az előttünk fekvő magaslatot átléptük. A hegység déli részére s a messze vidékre festői kilátás nyílott szemeink előtt s jutalmazá fáradtságunkat. Előttünk tomboló vihar állott s keletet látszott fenyegetni. Tanácsos volt sietni, hogy az ernyőül szolgálandó fedelet elérjük. Pusztán és magányosan állott az előttünk ; midőn felé közeledtünk, házi gazdáink valószinüleg még nem vártak ily korán s csak akkor jöttek be, midőn mi már egész lakályosan behelyezkedtiink. A vihar ezalatt kitombolta magát az előttünk fekvő völgyben, mire az est derült tisztaságában szállt le s az égbolt felhőtlenül ragyogott. Daczára e kedvező előjeleknek, reggel, midőn a szabadba léptünk, erős szél csapott arezunkba, mely kevésbbé volt érezhető, midőn a begy másik lejtőjén leereszkedénk. Az előttem fekvő dürgtéren még nem nagyon hatoltam be, s alig néhányszor megállva, kezdék a környékből hozzám jövő hangokra figyelni, midőn egy messze levő fajdnak halk dürgését véltem észrevenni. Egy pár lépés előre meggyőzött észrevételem valódiságáról, s nemsokára oly tüzesen dörgött, hogy én állomásához lőtávolban voltam, mielőtt a lövésre szükséges világosság előtűnt volna. — Kényszerítve voltam a szakadatlanul diirgö fajdban gyönyörködni s gyönyörködtem volna még tovább is, lia liozzálopózkodásom kezdetén mindjárt balról egy másik fajd hangja nem hatott volna füleimbe. Én a a reggelt fel akartam használni, s azért az első kétes világsugárnál lekapám a fajdot. Alig hangzott el a lövés a nagy erdőben, midőn a közel környéken lévő fajdok további dörgése ismét hallható volt. Vártam sokáig, hanem hasztalanul. Minden csendes volt, a fajd is elhallgatott, melynek dürgését elöremenésében a távolból hallani hittem. IIosszu szünet után az előbb hallott hangok irányában mentem előre, hanem a fajd makacsul hallgatott s végre csekély távolban elszállt. Épen visszafordultam a terjedelmes dürgte'r belseje felé, midőn társam lövésétől lepettem meg. Ezalatt a legjobb idő elmúlt, jókora esős szél támadt, siírü köd emelkedett a közel ormokon, s kétes fényben kelt föl a nap. Minden további várakozás nélkül a vadászkunylióba tértem. Bemenetét ma két fajd diszité. Azonkívül több fajdról is kaptunk tudósítást, egyet társam, daczára szorgalmas dürgésének, nem közelitheté meg, mivel az általunk kiszabott vonalon tul volt. Még a társas reggelit költöttük el, s az elmaradliatlan szivart szívtuk ki együtt, azután elváltunk s elszéledtünk különböző irányban haza felé. Vegyes, A siettini versenyek május 1, 2 és 3-án összesen 17 futamot adtak. A „Sporn" panaszkodik a pálya keménysége és a nagy por miatt, melly élvczhetlcnné tette az egész ineetinget. Az egyes futamokra 3 — 4 lóból álló mezőnyök jelentkeztek. — A csupa államdijjak (hat) és urlovarok (5) apró dijjaiból álló program kevés érdekeset mutathat fel. A 3 évesek versenyében a berlini „Renn-Vercin" p. ménje Der Erstgeborne (a. Lord Albemarle a. Bonnie Lass) lett győztes a graditzi kir. ménes p. m. Reform, és Krause ur Stamford esikaja ellen. A z 1000 tallér

os két nagyobb államdij egyikét (3é. és id. belföldiek számára) gr. Renard 3d. p. m. P n 1 i in p s e s t vitte el Schöne Helen, Typlion és Maurersee elöl. A másikat, mellyrc austriai lovak is jelentkezhettek volna, Below kapitány ismeretes 5é. s. m. Banké r nyerte el Goswin (gr. Alwensleben) és Johannes (graditzi ménes) ismeretes mének társaságában. — A Herren-, Jagdu. Offiziers-Reiten tiszt.-dijjait jó ismerősünk Bülow hadnagy vitte haza ; a másodikat Missunde, a 3-kat Caesar hátán. — A „Hürden-Rennen az Esbeck hadnagy által győztesen lovagolt 6é. p. m. T Ii c Beau (a. Prime Minister), az utolsó urlovar versenyt Kalkreut haduagv nyerte meg T reue (a. Seahorse a. Scandal) nevű p. kanczáján, melynek apai és anyai részről testvére Serenissimus a „Beaten handicappel" mint győztes zárta be a versenyek sorozatát. A berlini elsó' tavaszi versenyek máj. 9. 10 és 13-án a következő eredménnyel végződtek : Megnyitó verseny, 300 tall., belföldiek. 500 ruthen. Első a graditzi kir. ménes Reform nevű 3é. p. k. (a. Fazzoletto) 2-ik Langraf Friedrich v. Hessen 4é. p. k. Epernay. Az Officicrs R c i t e n t Prinz Croy Caesarja nyerte Briinnek hadnaggyal. A három évesek 500 tall érős verseli y é t. itt is a stettini győztes Der Erstgeborne vitte el egy fejjel Rabulist (graditzi ménes), Highringer (Henkel IL), Oscar (gr. Rcdern) és még 2 más ló ellen. Az eladó versenyben első K i r s a i t lett Hamlet és Galgenstrick ellen. A berlini hölgyek dijját Esbeck hadnagy nyerte The Beau lováu 150 font teherrel, a Bülow hadnaggyal hátán 1G0 fontot vivő Missunde, Snorry, Mountain Sylph és Souris ellen. Második nap. Grossfürst Tronfolger Alexander Rennen. 500 tall. Németországi és Ausztriai birod. lovak számára. Első Oertzen ar sga m. lNi v e s tm e n t (a. King of Diamond), 2-ik gr. Renard p. m. Palimpsest, utánuk Hector (Willamovitz gr. p. m.), Seehund, és Sclodo. Egyenlő teher mellett igen feltűnt a tavali legjobb két évesnek, s 3 — 4 őszi versenyben győztesnek, az utánna mindig 4 —5-iknek futó Investment altali e legyőzetése. 1500 tall. II. oszt. államdij. 4é. és id. belföldi lovaknak. Első gr. Henkel p. m. H i g 1 a nd e r tetszés szerint gr. Alwensleben Goswinja és gr. Renard 4é. Glossograplier nevű derék p. m. ellen. A P r e i s d e r Mark (Handicap) futamában Serenissimus (155 f.) szépen nyert a 17 fonttal kevesebbet vivő Kirsait, Golddust, Canoe, és Btimler ellen. Az állvány dijat liandicapben az ismeretes Daniel 0 Rourke ivadék Banker vitte el gróf Henckel Vieux Garconja ellen, 1G fontot adván neki ; futottak még Moritz és Johannes. Az előbbi a berlini versenytársulattól. Egy sövény-ugrásos Ii an die a pet Billow hadnagy nyert D u e n n a hátán gr. Redern Figarója ellen. A harmadik napot a félvérüek (Hack Stakes) versenye nyitotta meg. Győztes Scliaek kapit. ismeretlen sárga heréitje gr. Eulenbcrg által lovagolva, Prillwitz kamarás p. k. Seliea ellen, mellyet Esbeck hadnagy lovagolt. A két dijjas Steeple-c liaset urlovarok számára 180 f. rendes teherrel Oertzen ur vitte el sga kanczája T a u b e (a. Brother to Rostrum a. Rigolette) hátán, gr. Annin p. h. S t i 11 o n és Below kapit. p. h. Conrad ellen, mcllynek több kilátása volt a győzelemre. Az utolsó futam a Seliaffgotsch Johanna grófnő által felajánlott tisztelctdijjért, szintén egy Steep1 e e h a s s e volt, teher kiegyenlítés n é 1k ii 1. Győztes tetszés szerint gr. Schönburg fek. li. Aristocrat, Andere ur által lovagolva, 2-ik br. Loe p. h. Tiptap, 3-ik gr. Schulenburg p. h. Douglas, melly az állvány ugrásnál infiezumodást szenvedvén, kivezettetett. A Sporn igen meg van elégedve az első hadjárattal ; dicséri különösen a pályát, melly viz vezetéssel ellátva, folyvást öntözhető. — Mi az első három versenyt a fellépett küzdök után ítélve, pozsonyi versenyeinkhez hasonlítjuk. — A java a 17ésl8-ki futamokban valamint a júniusiakban következik, mit majd figyelemmel kísérünk.