Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869
1869-03-30 / 9. szám
MÁRCZIUS 30. 1869. VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. 39 állomány által a vetéseken, az ültetvényekben, vagy más gazdászati és erdészeti tárgyakban okozott minden kárért teljes elégtétellel tartozik. E végre azonban megkívántatik, hogy a kár mind a hatóságnak vagy megbízottjának hat nap alatt a felvehetés czéljából bejelentessék. A megtérítendő kár értéke a kapás növényeknél, a szőlőkben és kaszálókban rögtön, kalászos nemüeknél pedig mindig az azok letakarítását közvetlen megelőző időben történik; zsinór mértékül szolszolgálván a károsított terület körül fekvő termés állása. 15. §. E. e. Ha a bérbe adóközség többsége kivánja, a lóháton való vadászat az illető területen eltiltható, ez azonban a bérbeadásnál előre is határozottan kikötendő. 16. §. E. e. Azon bérlöt, ki e törvény rendeleteinek eleget tesz, vadászati jogának törvényes gyakorlatában scnkisem gátolhatja ; F. köteles azonban, nehogy a bértartam utolsó évében a vadállomány pusztítása által a következő bérbeadást lehetlenné tegye, vagy az egyes birtokosnak vagy a községnek melytől a vadászatot bérben tartja, az illető közigazgatási tisztviselő jelenlétében, vadállományát bemutatni, és annak annyi magvát meghagyni, — mennyit az illető birtokos (akár egyes, akár község) vagy a következő bérlő a vadaknak azon vidéken szokásos árán készpénzül nékie megtérít. 17. §• Bérlő nem lehet. F. a) Valamely község vagy város, akár saját akár más község területén. b) Községekből egyesek, kik nem birnak elegendő biztossággal a bérsomma fizetésére és a vadállomány emelhetésére nézve. c) Kik a vadak tenyésztéséhez a kellő őröket és szakférfiakat, a szükséges felügyelő személyzetet tartani vonakodnának. (Folyt, következik.) g A mult évi fajdvadászat. (Egy öreg fajdvadász naplójából.) Husz tavaszon át vadásztam egymásután a keleti erdőségek*) azon terein, hcva a fajdok dürgésre gyűlnek, anélkül, hogy a nagy fajdkakas e szerelmes korszakának kezdetén vagy lefolyása alatt valami lényeges rendellenességet vettem volna észre. Április közepe előtt a magasan fekvő párzási helyek ritkán kezdtek zajlani. Május 10-ike körül mindennek vége s ez idö tájban már csak kivételesen hangzik a leselkedő vadász fülébe néhány dürgés, mint még egyszer felvillanó szerelcinszikrája az ezelőtt kevéssel oly rohamos izgatottsággal telt fajdszivnek, vagy mint bosszúhangja az ezelőtt vívott harczokban elkeseredett két kakas még ki nem holt szerelemféltésének, — de már sokkal nagyobb időközökkel és kevesebb hevességgel, mintsem megközelithetésüket remélhetnék. A legjobb párzási és vadászati idö április 20-ika és május 5-ike közé esik, amint ezt régi tapasztalásból tudjuk. Ez azonban csak a magasb helyekre értendő. A mélyebben fekvő előtereken egyes fajdok már egy-két héttel előbb kezdik a dürgést, azonban mégsem oly korán, mint a délnek fekvő fenyvesekben, hol a hamarabb ébredő természet a fajdnépség szerelmét is előbb felkölti, mialatt éjszaki hegységeink meredélyeit még sokáig hó tömeg borítja. A most másodévi tavasz e rég megszokott rendtől azonban eltért. 1868. april vége felé bizonyos ügyben utazván, a Sudetek keleti részére vetődtem ; egy szép napfényben uszó reggel a távol hegyormok oly meleg fényben s oly nyári világosságban tűntek elém, hogy ugy tetszett, mintha a langy szellő lengése a fajdok halk „kelip" hangjait hozná füleimhez. Ellenállhatlan vágy ragadott meg az erdőkbe menni, *) A „Sildet" hegyláucz Csehország és Porosz Szilézia között. és csak hamar várakozásteljesen siettem feléjök. És mennyire csalatkoztam ! — Csak egy hónappal később ez eset után haliám az első két, valószínűleg a szerelmeskedésben már jártas fajd kedves duettjét ; s május vége volt már, midőn egy fiatal fajd rövid élet- és szerelem-tavaszával az idényt is bevégzém. Az lr67 — 68-ki csikorgó tél a párzás idejének rendes beálltát illető reményemet végkép elrablá ; és valóban meg voltam lepetve, midőn április utolsó napjaiban tudósítást kaptam, hogy a fajdok ilürgeni kezdenek. De legalább egy hétig még háborítatlanul kellett hagyni a szerelmeskedésének kezdetén gondosan őrködő vadat. Hanem ezentúl egymásután érkeztek tudósitások az első fajd elejtéséről, dürgésök teljes beálltáról, és meghívások pár barátomtól, kiknek egyike már két kakast lopott meg. Igy tehát én is pogácsát süttettem az asszonnyal s a legközelebbi hajnal vasúton talált, hogy az erdőségek felé röpítsen. Meg kell emiitnem, hogy april vége felé a magaslatokon ismét üde hó esett. Május első napjaiban tehát rövid kikelet után, ismét hideg éjszaki szél lenge át a vidéket s az ébredő életet fagyos lehelletével visszatartá, most pedig oly verőfényes, mondhatni forró napok következtek, hogy ily meleg a hegyek között máskor alig van nyár derekán. Midőn egy délután, már jó későn, az éjszaki Sudetek egy mellék ágának ösvényén egyedül ballagtam fel, a szük hegyi völgyek fölött a vihar előtt megjelenni szokott nyomasztó, rekkenő bőség uralkodott, mig a távol keleten havas fellegek tornyosultak. Sebes menetemben meglehetősen megmelegedtem s még egyszer visszapillantva az alattam mélyen fekvő völgybe, épen halántékom és hoinlokomot törültem meg kendőmmel, midőn az ébredő tavasz képelábaimat és szemeimet sokáig lekötve tartá. Lenn kedves képet nyújtanak a virágzó kertek ékes flórája között a kis lakházak, mellettök tovább az élénk és kissé gyöngébb zöld rét táblázotok és a messze messze elnyúló téli vetések sötét zöld bársonya. Fönn pedig a völgy felett a Sudetek ormai hóval födvék s fagyos tekintetet vetnek a zöldelő tájra. Az utak szélein csírázott s faladozott a fű, az egész vidék hemzsegett a munkás néptől és az újra éledt madarak hangjaitól ; itt egy pinty fiiíyölése, amott a valódi tavaszhirdetö kakuk egy forma kiabálása hangzott. Miután pedig mindez a tavasz ébredését hirdeti, a fajdnak is javában kelle dürgeni. E gondolatra a távollevő czél elérése jutott eszembe, s gyorsan hatoltam tovább fel a hegyre. A sötét fenyvesek éjéből, pár lépés után, jéghideg légáramlat tört felém, melly ha kissé meglepett is, de okát illetőleg rövid időn semmi kételyem nem volt. A lesiető folyam ugyanis mar elérte a hóréteget s a vidék egészen télies lett, s legkevésbbé sem hasonlított az éppen elhagyott mosolygó tavaszra. Csak midőn az ut legfelsőbb pontján valék, lehete észrevenni, egy könnyű fuvalom lengéséből, hogy a zord tél már a magaslatokon is meg van törve. Nem sokára elértem az erdő túlsó szélén fekvő csendes crdészlakot. A háttérben terjedő hegyi falun már homály derengett, mely olly gyorsan sötétült, hogy nemsokára a falu felől közeledő barátomat is majd elrejté szemeim elöl. Egy est hamar elmúlik, ha régi vadásztársak hosszú távollét után ismét együtt ülnek, s külöflösen akkor, ha a vendégszerető födél alatt az embernek anyagi szükségleteiről is kellőleg gondoskodva van. Emellett társam még a reggeli szerencse óta igen vidám hangulatban volt. Végre fiatalabb korunk minden élményeit kölcsönösen elmondtuk s utolsó szivarunk is elégett. A rövid nyugvásra szánt időt fel kellett használnunk, mert a következő napra vonatkozó parancs igy hangzott: felkelni 1 3/ 4 órakor ! — Még egyet pillantva ki a nyitott ablakon, a teljes hold szende fényétől átrezgett legszebb tavaszi éj pompáját láttuk, mely holnap reggelre a legszebb reményeket nyujtá. Rövid, mély álmomból mindig élénkbedő álomképeim ébresztettek fői. E képekből dallamos zenehangok üték meg fülemet, majd ismét az összekoccanó poharak csengése. Már félig ébren valék, és még mindig nem tudtam megkülönböztetni, vájjon citera-hangok e ezek, az alsó emeletben reggelig ébren levő kisérőink vig ujongási, vagy mi lehet e sajátságos hangok okozója. Hanem mihamar elég érthetően megfejté ezt nekem egy hatalmas szélroham, mely után a régi épület is megrezzent. Az emelkedő szélnek kezdetben lágv fuvalma egy széttört ablakot Eol-hárfává alakitva át, azt gyöngén ringatta s ebből származott az erőteljes nyújtott hang, s most mint a közelgő vihar hírnöke, erösebb és erösebb rohamokban haladt előre, s a csak kevéssel ezelőtt csillagoktól ragyogó tavaszi égre a keletről felkapott fekete vészfellegeket boritá, s a közeliévé erdőnek még csak körvonalait sem lehete kivenni. A távolban már hangzott a menydörgés tompa moraja s hatalmas szél rohant át egész sötét méltóságában a hegyi téreken. A villám folytonosan czikázott, hatalmas menydörgéstöl követve s nemsokára zápor zuhogott barátságos tanyánk zsindely födelére. A vihar majd egy óráig tombolt s mi a reggelt illető reményekről már-már lemondtunk, midőn a menydörgés moraja a távolban lassanként kezdett elhalni s a rohanó fellegek keleten egy mindinkább szelesbedö világosságnak engedtek helyet. A vihar végre elhangzott felettünk s tombolásával felhagyván — a felkelésen volt a sor. A távol fellegek keleten még elzárák a nap első hirdetőjét, hanem már nagy idö volt ránk nézve, amennyiben az erdészlak és a süketfajd dürgés helye között még hosszú s fárasztó ut feküdt, mig a nyirfajd a közel erdősszélen szokta párzását tartani. Az oly hirtelen megnyugodott természetbe léptem. A sötét fenyvesektől környezett hegyi falu néma csendben feküdt előttem. Keleten, a magasan fekvő erdöszegélyen a teljes hold most lemenőiéiben pompázott s a mezőkön nemsokára napfény áradt szét. Fölöttem száz és száz pacsirta örömdala zengett, az erdőből méla bagoly-uhogás, alulról a nyirfajdok folytonos kiabálása. Sebesen haladtam tovább, társainnak még egy kis pihenést engedve. A keskeny réten mihamar áthaladva a szakadást elértem. — Ezen s a meszszenyuló magaslatok felett szakodozott ködfoszlányok lebegtek. A meredek sziklaösvény mellett csörgedezett az esőviz s a ritkás fenyii és nyírfákról folytonos cseppekben ömlött le az éji eső maradványa. Nemsokára a magasabban fekvő erdőt is elértem ; az ut a sikamlós liómaradványok és sötét pocsolyákon keresztül nem kevéssé volt fáradtságos. Csak miután egy kijárt téli útra akadtam volna, mehettem sebesebben és könnyebben fölfelé. — Fáradalmas ut után végre elértem a tető magaslatát s a dürgési hely előtt közvetlen fekvő cserjést. Keleten mind világosabb lett, s a kezdődő szürkületben a tárgyakat már nagyobb körben lehetett felismerni. — Az éneklő rigó éles füttye jelenté a nap közeledtét, az előre siető vadászok feje fölött makogva repült el egy szerelmes szalonkapár, s a cserjés felé egy falka felrezzentett rötvad. Ideje volt hogy helyre értünk. Vigyázva s óvatosan hatoltunk be a cserjésbe s nesztelenül vonultunk tovább, a fajd ismert dürgési helyére, melly egy sötét sziklafal mellett, a tető legmagasabb pontján volt. Rövid nyugalomra volt szükség egy részt a megerőltetett tüdőkre nézve, másrészt a helyiség kineszezése tekintetéből. A fajd bizonnyal már rég megkezdte „kappogását," ha csak az elvonult vihar kissé le nem hangolta. Minden nyugodt volt. Gondos felhasználásával a hónélküli helyeknek lopóztunk tovább, midőn feszülten neszező füleinkbe egy kakasnak mély kappogása hangzott fői az alsó térekröl. Még egy pár óvatos lépés előre, s egy erösebb szellő érthetővé teszi a rövidkén kiejtett „klip, klip — kelip K-jét a fajdnak, mely mindig gyorsabb és gyorsabb lett, mig végre bekövetkezék a szabályos húzás, vagy amint a fajdoknál nevezni szokás : „ köszörülés ". A kakasnak már ez első világos dürgése pár lépéssel megrövidíti a távolságot. A dürgés hangjai mind szaporábbak s kivehetőbbek lesznek, annyira, hogy pár merészebb ugrást minden aggodalom nélkül koczkáztathat a vadász. Ez azonban tulajdonképen nem is ugrás, hanem óvatos előre szökés, amidőn t. i. a fajd dürgése ügyesen felhasználtatik az elválasztó tér rövidítésére ; mert a jól ismert dürghelyet elmállott s csalékony mohhal fedett kőzetek fedik, melyeknél sebes vigyázatlan ugrás a még uralkodó félhomályban veszélyes is lehetne. 9*
