Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-03-20 / 8. szám

MÁRCZIUS 30. 1869. VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. 35 Mi a többi vadásztilalmi időket illeti: ezek a vadászat okszerű tudománya szerént több esetre nézve hibásan vannak idézve, és sokkal czélszerübb lenne e részben a vadász tudomány rendjét követni, és nem azon időt felhozni, melyben ezen vagy amazon vadra vadászni n e in szabad : haneoi épen megfordítva : azon különbféle időt elmondani, melyben a külömbféle vadakra való vadászat megnyil és meddig tart; mint azt az általam szerkezteit törvényjavaslatban környülállásosan felhozom. Mindkét vadászati törvényjavaslatban előforduló vadak felsorolásából némely vadak egészen elmaradtak. Igy például nálunk három rendbeli fajd vau : siket fajd, nyirfajdéshófajd, ámbár ezeu utolsó ritkábban fordul elő. — Az első igen felületesen van említve, a többiről szó sincsen. Hasonlóképen nincsen felemlítve az egész honunk felsőbb vidékein és Erdélyben igen honos császár madár; pedig a vadak mind ezen nemei igen nemesek s nagy figyelmet és szorgalmas tenyésztést kivánnak, már csak azon oknál fogvást is : mert a jércze, ha fészkéből felzavartatik, ritkán inegyen vissza arra. Elmaradt a felszámításból a nyul, s csak egy helyen van emlitve: hogy azt hálóval elfogni tiltva van, de nincsen felemlítve hogy azt vadászni mikor szabadjon ? Az agar ászát ideje tökéletesen el van feledve. A miniszteri 20 § q. betűje szerint a tojásokatelszedni tilos; ez, általában rendelve egész helyes rendelkezés, de hozzá kell csatolni azt: hogy ide nem értetődik, ha fáczáukertekben vagy remizekben a tojások az illető erdészek által azért szedetnek fel, hogy pulykák által költessenek ki, és kézen neveltessenek fel a kikelt fáczánok és foglyok. A 22. § csak September 15-töl october 15-ig engedi meg a tenyésztőknek a fáczánok és foglyok elfogását. Ezen idö nem elegendő arra, mert számtalanszor tapasztalt dolog, bogy a fáczánokat, melyeket jövö évbeli tenyészetre a télen át pitvarban vagy kamarában tartani akarunk, csak az első hóeséssel lehet elfogni. Ezen időszakot tehát a tenyésztőkre kiszabni — kik saját vadászatukban bizonyára kárt tenni nem fognak, tökéletesen felesleges, de káros is. A ministeri törvényjavaslat 26. a kártékony vadak elpusztításáról szól, és ezek közé sorolja a vaddisznót. Miután a vadásztudomány kártékony vadak közé csak a ragadozó állatokat sorolja, különben a szarvast, özet, nyulat stb. is a káros vadak közé kellene számitni, a vaddisznó pedig nemcsak hogy nem ragadozó állat, de az okszerű vadásztudomány szerént a fövadak közé tartozik : ennélfogva annak a e helyeni hibás besorozása csak tévedésből eredtnek tekinthető. A ministeri javaslat 27. §. második részéhez — mint a vadak tenyésztésére egyik legszükségesebb feltételt, hozzá lehetne tenni, hogy házi kutyákat, akár kicsinyt akar nagyot, mezei munkára, földre, rétre, vagy erdőre magával vinni szigorúan tiltatik, s bogy a vadászterületen talált ily bármily nemű kutyát elpusztitaui kellessen. Ötödik fejezet. A vadászati kihágásokról és büntetésekről. Ezen egész fejezetben azon esetek, melyekre pénzbeli büntetések vannak ki szabva, igen helyesen vannak felsorolva ; hanem magok a büutetések nem csak hogy nagyon csekélyek, de közülök a legczélirányosubb és legsikerteljesebb el is maradt. A 34. és 35. §. helyett talán világosan kellene elhatározni, hogy : ki a tulajdonos vagy bérlő engedelme nélkül vadász, azt (miut már fentebb javasIám) fegyverétől megfosztani kell. A 38. §. pedig egészen átváltoztatandó, és erre az „erdész egyesület

1' törvényjavaslata lenne ajánlandó. A 37-ik és 43-ik §-ok a pénzbeli büntetésekből eredő jövedelmek mikénti rendeltetéséről és elosztásáról szólanak. Igénytelen nézetem szerint ezen pénzbeli büntetéseknek, már eredetüknél fogvást is, egész más a rendeltetésük. Folyjanak azok inkább egy az országnak minden kerületében külön alakulandó vadászpénztárba, honnan azon költségek födöztessenek, melyeket a vadtenyésztés előmozdítására, mint köszhasznu czélra, vadászati törvényjavaslatomnak egyik külön fejezetében tervezni bátorkodom. Hatodik fejezet. Az eljárásról. Ezen fejezet az illetékes bíróságról szól; azonban az egész vadászati törvénynek alkotását hozzá tartván jelen korunk viszonyaihoz, épen az illetékes bíróságra nézve, e következendőkben pontositom össze igénytelen nézeteimet. Mig a vadászat ügyének külön, minden személyes és politikai érdekektől független önálló törvényszéke nem leszen, még pedig az országnak minden kerületében külön, tebát Erdélylyel együtt 5 kerületben, addig gyors eljárásról, és a vad tenyészésben évről évre szembetűnőbb sikerről szó sem lehet. A vadászat ügye a birói eljárásban gyorsaságot, a gyorsaság pedig a birónak minden személyes és politikai tekintetektől való tökéletes függetlenségét feltételezi. A népképviselet és választási jog nagy faktorok. Igen szeretem elhinni, hogy honunkban egy biró sincsen ki e két faktor által magának irányt adatván, az igazságot kellőképen ki nem szolgáltatná s tisztjének meg nem felelne; de szeréntem a törvénynek sem szabad megfeledkezni arról, hogy minél erélyesebb és tevékenyebb valamely biró minden egyébb megyei hivataloskodásában : annál nagyobb kár lenne, a közérdekeket tekintve, ily bírót maga a törvény által zavarba hozni és állását mintegy koczkáztatni. Ezen oknál fogvást igen tanácsos, hogy a vadászat ügyének legyen egy külön független birósága, mely a vadászati törvény szerint hoz Ítéletet, mely Ítéletnek végrehajtása azonbau egyedül és kizárólag a megyei vagy városi igazságügyi közeget illesse. Ki légyen, és miként legyen organisálva ezen biróság: azt az általam összeállított és szervezett vadászati törvényben bőven előadom, e helyen csak azt jelentvén ki: miképen szeréntem ezen biróság nem szabad hogy az államnak bár mi csekély költségébe kerüljön. A költségek fedezésére szolgáljon azon pénztár, melynek mikénti alakulását s kezelését az általam bemutatandó vadászati törvényjavaslat környülállásosan taglalja. A miniszteri 49. §-ban van egy kitétel, mely bárhol ismételné magát, mindenhol mellőzendő. Ez ugy hangzik: kit tilos vadászaton kapnak. A vadászat szerintem az egész országban tilos levén, ilyen tételt talán igy kellene megváltoztatni : „kit vadászaton engedél y nélkül kapnak". — Talán több helyen is lennének ily kisebb változások teendők, melyek a tárgynak öszhangjára nézve netalán szükségesek. A Hetedik fejezet Helyesen fejezi be az egész törvényt. * * * Ennyiből állanak az előttem levő két rendbeli vadásztörvény javaslalatokra részemről a legtágosabb körvonalokban tett igénytelen észrevételeim, melynek következtében mintegy tartozásommá lön e két törvényjavaslatból általam összeállított és illetőleg bövitett vadász-törvényjavaslatomat mi elébb ezen lapban is bemutatni, és azt nyájas olvasóim kegyeletébe ajánlani. Gr. F. L. Egy farkas-vadász élményei Oroszországban. (Basiltól. — A „Field" után.) (Folytatás és vége.) A legközelebbi falu Pamkovka volt, mintegy 7 — 8 mértföldnyire, mint gazdámtól megértém, kinek ott egy jnhakla s szátnos döglött birkája volt — pár nap óta. Valami járványban hullottak el, s az ottani hanyag szokásként egyszerűen kidobálták őket az akolból. Ott van az egész környék farkasserege, mint az árendás beszélte. — Elhatároztam hogy rögtön oda megyek. Szerencsésen meg is érkeztem s egy sörházban telepedtem le. Gondoltam ennél jobb helyet már nem találhatok, mint a Gambrinus-nectár folyásánál ; hozzá még, liogy a fözöde pár ablakja éppen a mezőre nyilt, honnan az akiokra és a hintett csaldögre láthattam. Az igaz, hogy az a főtt és erjedő árpaszag kissé feleslegesnek tetszett a jóból, de gondoltam, majd megszokom. Midőn azonban estére helyemet elfoglaltam, akkorra úgy befütöttek s az árpaerjedés oly erös „odeurt" bocsátott szét a műhelyben, mely folytonos trüsszentésekre ösztönzött. Keserves egy éj volt ez, s miután éjfélig sem mutatkozott farkas, nagyon lehangoltan tértem vissza lakszobámba, hogy kipihenhessem fáradt tagjaimat. Hát ott meg az ágynak inár hihetőleg régibb lakói egész dühvel támadtak meg, s nem is hagytak békét, mig ősi patrimoniumjokat ott nem hagytam. Mit volt mit tennem, gyertyát gyújtottam, s egy ingben tanakodtam, mit csináljak. Legokosabb volt felöltözni s az asztalra felfeküdni. E házról azt mesélték, hogy egy kisértet jár benne, a kinek az a szokása, hogy hátulról megragad s megfojt mindenkit, ha itt magán találja. A pórnép hiszi, és senki se mer egymaga idejönni. Én ugyan nem sokat gondoltam e kísértettel, nem is láttam. Volt nekem nagyobb bajom, az t. i. hogy az asztalon fektemben a rendkivüli hideget ki nem állhattam, s ez kényszeritett, lrogy ismét más tanyát keressek. Nem messze volt egy nagy juhásztanya, egy 80 öl hosszú és 15 öl széles, alacsony épület. Azt tanácsolták, hogy mennyek a birkák közé. Soli se hittem volna, hogy ennyire jutok. — Bevezettek az akolba s egy üres bordóra ültettek ; a sok juh között ugy nézhettem ki, mint egy — nem mondom meg. Egy a falba vájt lyukon át azonban kényelmesen kiláthattam a csalfalatra. Itt végre jó helyre akadtam, mert itt elég meleg volt, s a poloskák se bántottak. Csak az az egy zavart meg, hogy a juhok szüntelen mekegtek, a mi az emberi hanghoz annyira hasonlított, liogy itt óra hosszat ülve, magánosan és sötétben, alig hihettem liogy juhok s nem mekegő emberek közt vagyok. Ha ezt ugy Yorkshireben elgondolhatnák ! Több éjt töltöttem igy, a nélkül, hogy csak egy lövést is tehessek, bár alig mult el egy éj, liogy néha több farkast is ne láttam volna. Legaláb én ugy hittem hogy nem álmodom. A szemre különös csalódással hat, ha folyvást a hóra nézünk. Gyakran meg voltam győződve, hogy farkast látok közeledni, a mint csendesen a döghöz lopódzik; pedig aztán láttam, hogy a farkasnak hire se volt, csupán egy egy kő vagy bokor, mely ugy látszott liogy felém mozog. Egyik éjjel jött egy farkas, ellenkező oldalról a hol ültem s elkezdett üvölteni, s járta körül az aklot mintegy két óráig, ugy tiz pereznyi szünet közzel egyet orditva; ez volt a legmelancolicusabb hang mit életemben hallék. Bizonyosan éhes volt, de nein mert a bulla közelébe jönni, s nem lőhettem reá sehonnét is, a nélkül, hogy egyik kaput ki ne nyissam, s ez kívülről be volt lakatolva ! Az a sz .. . r juliász be zárt engemet az akolba. Kétszer háromszor egész dühvel neki rohant a kapunak, a juhok nagy rémületére, melyek észrevették ellenségük közeledtét, s rémült zavarodással futottak a helyről. A farkas egyre üvöltött s próbálkozott betörni; én meg lestem vártam a pillanatot, midőn a csaldöghez megy. — Ugy négy óra tájban jött a juhász, hogy megnézzen : nem fáradtam e már el a lesben, s hogy ébren vagyok- e ? 0 otthon aludt, és igy semmit sem tudott a farkasról, mig az akollioz nem jött, s ekkor látta, hogy az erdő felé vette útját. Azt mondják a jó vadásznak nem szabad türelmét veszteni. No nekem már nagy szükségem volt erre. Ez a sok éjjeli hasztalan virrasztás, birkák s egyéb bogarak társaságában, még az én angol plegmámuak is elég lett már. De már most csak azért is kell lönöm egy farkast. Végre sok sikertelen kitartás után egy éjjel meg lettem jutalmazva; egy farkas jött szemem elé a csalfalatra. Nem jött egyenesen de czikk czakk, majd előre, majd hátra fordulva, de mindegyre inkább közeledett. Néha meg megállt s egy darabig a csaldögöt szemlélte, mintha félt volna közelebb jönni; de a hulla nagy vonzerővel hatott reá s végre is közelebb 9*