Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-03-10 / 7. szám

MÁRCZIUS 10. 1869. VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. 31 lAtMKKV. Egy farkas-vadász élményei Oroszországban (Basiltól. - A „Field" után.) Meguntain már testestől lelkestől a mi angliai üres hajhászatainkat, ez örökké se hideg se meleg levegőt és embereket, s a fáczánok s grouseok üzletszerü Jelövöldözését; s vágytan valami igazán veszedelmes, hevitö vadászat után, farkasra vagy medvére. Miután pedig ezt a capriceomat itthon ki nem elégiihetém, felkerekedtem s elmentem Oroszország közepére; ott lesz elég farkas s igazi tél. Oroszországba ugy az ösz kezdetével értem, s meg kell vallanom, hogy a benyomás, mit reám tett, nem volt kedvező. Hogy is ne, megérkezésem után hat hétig folyvást bzakadt, s egy nap se volt eső nélkül. Hozzá még az, hogy én türelmetlenségemben, miszerint mentől előbb kedvencz vadászatomhoz láthassak, s az idő hamar kiderültét remélve, sz. Péterváron meg se álltam, hanem onnan vagy 100 versenyire kirándulva, egy kis szurtos városkában állapodtan meg, hol aztán egy még szurtosabb kis szobában kuksolhattam legényemmel és kutyámmal együtt s ásítozhattunk egymásra akkorákat, hogy majd fölfordultunk bei

e. — No ez gyönyörű kezdet, gondolám magamban. Ezért érdemes az embernek tengerre kelni s pár száz mérföldnyire utazni. Ha csak még hozzá valami társaságra, casinora, clubbra akadna itt az ember; de hiába, a pópán meg a postáson kiviil eenkit se találtam a közel környékben, kivel civilizált létemre gondolatot cserélhettem volna; s mint vettem észre, ezeknek is nagyobb kedvük telt az én Angliából hozott vhiskeym s az ö gabnapálinkájuk közti különbség elemezésében — mint az én kedvencz themám, a farkas vadászat vitatásában. Nem állhattam ki tovább e négy fal közt; a szabadban meg — ha mindjárt a csatakos essöben bolyongást semmibe sem vettem is, lehetlen volt megmaradni a dermesztő hideg szél miatt, mely minden waterpropf öltönyeim daczára ugy megrázott egy pár ily kirándulás után, bogy a lelkem is remegett bele. — No ilyen ok nélkül disznó idő még sincs De nem mertem kimondani, hogy hol ? Posta kocsit rendeltem tehát mindjárt harmadnapra, s miután a pópa és póstás érzékeny bucsut vettek volna — mint hiszem nem annyira én tőlem mint whiskey üvegeimtől — elhajtattunk délfelé, s téliszállásul s farkasvadászataim leendő székhelyéül a Tchernigoff kerületet választám, s itt Krasnoe Rog városkában állapodtam meg, mint egy 400 mértföldig délnyugotra Moscautól. Krasnoe Rog az északi szélesség 53 foka körül fekszik, s azt lehtne hinni, hogy az égalj ugyanaz, mint Anglia közép vidékein; de a tengertöli nagy távolság, a légmérsékletben ugy a nyár mint a télre nézve feltűnő különbséget okoz. Alig van tél, hogy a hévmérő (Fahrenheit szerint) zéruson alul 25 fokra ne essék. Gyakran még hidegebb is van, s a tél rendesen október közepétől april közepéig tart, ugy hogy itt igen csekély köz van a tavasz, nyár s ösz között. Ismerek egy helyet, a mely nyugotra 100 mértfölddel távolabb, s következőleg a tengerhez közelebb fekszik, s itt öt hónapnál tovább ritkán tart a tél : ily csekély távolság is oly nagy különbséget okoz. Három hótig ugy augusztus hó körül, a hőség gyakran majdnem kiállhatlan. Láttam, hogy a hévmérő 95 fokon állt az árnyékban. Ha a hőség ily nagy, csak a folyóban lehet nyugtot s enyhet találni; itt van az egyedüli menedék ugy a hőség, mint a szúnyogok ellen. Alig hogy Krasnoe Rogba értem, a tél beállt, vagy legalább nékem ugy tetszett, s éppen beértem volna vele, mert nagy hó volt, és kemény hideg; azt mondták, hogy ez csak az ősz vége, s a tél még nem kezdődik. Nő gondoltam, itt majd teljesül a kivánságom. Persze legelső dolgom volt, hogy farkasok után kérdezősködjem, mert aggódva vágytam e dühös vadakkal minél előbb szembe nézni. Szál• lásadómnak, a postamesternek, majd hogy nyakába borultam midőn biztosított, hogy nincs annál könynyebb dolog, s ha tűrni tudok, még az éjjel lövésre kaphatok egyet. — No ez a liamarság meghaladta minden várakozásomat; ilyen könnyen farkast kapni! Hej, ha ez ugy odahaza Yorkshirebeu volna, mit nem adnának értté ? . .. . Gazdám persze biztatott, hogy csak vinnök el mind, szivesen odaadnák. „De hát hogy tudja, hogy az éjjelre farkasok lesznek itt a környéken, hisz ina reggel még semmi hirét sem tudták?"... . „Hja uram, az éjjel hó esett, ez kizavarja őket az erdőből, mert semmi életet nem találnak, aztán ineg a Wasilei Michaelnek ugyancsak ma éjjel megdöglött egyik lova, s a dögöt kivontatta a falu végére Ennek a szaga három mértföld környületből ide csalja az erdei fülemiléket, s lessz az éjjelre olyan concert, melyben megsiketülliet az ur. Csak maradjon lesen az éjjel s vigyázzon azon lódögre, mely a falun kívül, egy paraszt házhoz közel vau kitéve." Miután még a póstás megigérte, hogy a lesül szolgáló ház tulajdonosával majd közli szándékomat, s egész szives fogadtatásra számolhatok az előre küldendő üveg gabnapáliuka fejében — este ugy 7 óra tájban elballagtam oda társaságában. Még eddig soha se voltam paraszt házban, s valóban e ház belseje, nem volt valami hívogató. A ház közel állt egy méheshez, a hol méhek voltak, s itt három személyből álló család lakott, kik a mékeket őrizék. Megkellett hajolnom, hogy bemehessek az ajtón, mely e háznak csúfolt alkotmány egyetlen szobájába vezetett. Fojtó gőz volt itt a lég helyett, mi, a hideg üde levegőről jővén, még nyomasztóbbnak tetszett. A szoba negyedrészét, vagy még többet is, egy nagy agyag kályha foglalta el, mely egyszersmind ágyul szolgált a családnak ; ezenkívül még néhány darab deszka volt szögezve két bak-lábra, alig pár láb magasságnyira a földtől, s ezen is két ember aludt, mint kivehetém egy férfi és egy nő. Bejövetelemkor senki meg sem moizant, s én bizonyosan meghátrálok e sans géne familliárisságtól, de a postamester megfogott; egészen szokatlan volt előttem, hogy egy hálókamrába lépjek hol idegen nö van. Azután meg itt már alusznak. Hisz csak nem zavarhatjuk őket. Dehogy alusznak ; mondá a posta mester. Ugy-e Petru Michael, hogy nem alusztok ? Keljetek föl, inert ez az ur azt hiszi, hogy nem szivesen látjátok; s csakugyan mindnyájan talpra ugráltak ; nem is láttam szemeikben egy csepp álmosságot is. De hát uram istenem, hogyan és miért tudnak lefeküdni az emberek este 7 órakor már ? Mindez igeii különösnek tetszett akkor. Egy keskeny, kerek asztal, pár fa szék, két három agyag edény, s fa kanál képezék ez egyszerű liáz összes bútorzatát. Egyik szegletben egy szent kis képe volt felakasztva, előtte pislogó lámpa ; Oroszországban nem lehet e nélkül egy ház se. En szeretem ezen orosz parasztokat. Ugy találtam, hogy igen illedelmesek, s szívességre készek, ha velük jól bánnak. Azt tapasztaltam, hogy ők igen hamar megérték, a mit akartam nékik mondani, és bár az orosz nyelvet oly rosszul beszéltem, hogy majdnem aggódnom kellett miszerint kicsúfolnak a hibámért, csak egyszer se nevettek ki. Miután még a postás röviden beszélt volna velők, embereim a deszkapad elé, mely számukra fekhelyül szolgált, egy széket tettek, s mutatták, hogy arra leülve a falba vágott kis nyiláson a dögre látok ki, s miután a postamester is, jó szerencsét kívánva lesemhez eltávozott, s én is a széken helyen foglaltam volna, a parasztok leteritve a földre s padra juhbör ruhájukat, minden ceremónia nélkül leheveredtek, s nem sokára igazán aludtak. Már most itt ültem magam egy három lábu széken, s virrasztottam mint egy kotlós tyúk, kidülledt szemekkel meredve ki a fehér hó lepeltől világított éjbe, mig gondolataim száz meg száz mértföldön át messze haza kalandoztak. Néha néha felijedtem nincs e farkas ordítás, de bizony csak laktársaim harsogó concertje volt a mi felriasztott. Már elütötte ébresztő órám az éjfélután 3 órát, s nem reméltem többé farkasra, s álomba merültem, mely ellen, alkalmasint a meleg szoba miatt párszor hasztalan közdöttem. Nem soká aludtam ugyau, 4 óra tájt már felébredtem egészeu sötétben, oly valami érzéssel, mintha nyakamat tekerték volna ki, mi a folytonos bóbiskolásnak következménye volt, azonfelül egész testemben reszketve a hidegtől s a szokatlan guggolástól: de legelső gondom a kitekintés volt, s hát uramfia, csakugyan ott falatoz a dögön valami állat 1 No végre hát rá sózhatok első farkasomra, s már arczomhoz emeltem golyós csövemet, midőn egyszerre eszembe jutott, hogy még uem láttam farkast, s ez állat anynyira hasonlít egy kutyához Alig mertem mozdulni, hogy el ne riasszam, s még se volt kedvem meglőni, szörnyen resteltem volna, ha az sül ki, miszerint első farkasom is kutya volt! Mit volt mit tennem, felköltöttem egyik emberemet, lábammal gyöngéden megrúgva, fölébredt, s a mint csak tudtam, elkezdém neki mutogatni s kérdezni: farkas, vagy kutya rágódik-e a dögön? Azonnal válaszolt, s szépen elsütötte kedvemet: hogy biz ez nem más mint kutya! Nem is hiszi, hogy az éjjel farkas jöjjön. No ez szép vigasz egy ily keserves éj után. Akkor nem is kujtorgok itt tovább, hanem megyek s lefekszem magam is. Ki mentünk aztán szemügyre venni a kutya nyomait, hogy meg győződjünk miszerint nem csalatkozánk. Csakhamar a nyomokra akadtunk, s láttuk a kutya mint fut a falu felé. Nagy kedvem lett volna utána lőni. De csak haza mentem. A következő éjjel ismét lesen valék, s nem több sikerrel. Kezdtem átlátui, hogy még Oroszországban sincs minden bokorban farkas ; aztán meg e két éjjel ugy össze csipdestek a poloskák, hogy köszönöm én azt a sportot, ha ily áron juthatok csak hozzá; elhatároztam miszerint egy házzal tovább megyek. Cs. B. (Folyt, követk.) Gácsról, 1869. Márcziusában. A „Vadász és Versenylapok" érdekessége soha sem fogja a kivánt polczot elérni, ha e lapok tiszt, szerkesztőségének azon leközelebbi felszólítását: miszerint „egy rövid kis tudósítás ezen vagy azon vidékről vajmi maga helyén lenne" keleti közömbösséggel elolvastuk, elgondoljuk : hogy bizon igaz az, de tenni mit sem teszünk, rectius : nem irunk. *) A gácsi uradalom mult évi lőjegyzékével eddig azért nem szolgáltam e lapoknak, mert megvallom, éppen nem felel meg a várakozásnak ; hanem ha némileg megfejtem a meddő számok okait, ezzel talán még is szolgálhatok az ügynek. A gácsi, kékkői és részben a w i 1 k e i uradalomban esett összesen : hasznos vad: 1 villás fövad, 1 dám bak, 2 özbak, 7 6 uyul, 14 fáczán, 190 fogoly, 7 7 fürj, 18 haris, 134 erdei-, 95 sárszalonka, 25 récze, 118 mindennemű g lainb és gerle. 7 48 db hasznos ártalmas vad: 32 róka, 1 vadmacska, 1 nyest, 9 menyét, 75 házi macska, 43 kobor eb, 55 öly, 48 karvaly, 633 csóka, bagoly szarka varjú, 898 db ártalmas. Az eredmény, tekintve az előbbi éveket, igen leverő, söt részben semmis ; de ígéretem szerint azonnal megfejtendem okait. A fent nevezett uradalmak birtokossai Forgách Antal és József grófok, a mult évbeu megosztozván, egy és más közbe jött oknál fogva a szokásos hajtó és portyázó vadászatok tökéletesen elmaradtak ; az ősszel még azzal biztattuk magunkat, hogy a télen igy meg amúgy fogunk hajtatni, azonban a tél beálltával legkisebb havunk sem volt, a locspocsban portyázni pedig épen nem lehetett. Midőn végre a tél valódilag beköszöntött, azaz január közepe felé, akkor már bagzott a nyul; s igy sem ezt, sem hó miatt a rókát és más dúvadat csapázDi nem lehetvén, az összes eredmény is semmi maradt. Egyébként a mi a mindennemű vadak állományát illeti : fövadjaink, minő a d á m- és szarvas, a prágai vadasban igen szépen tenyésznek és bátran *) Igaza van méltóságodnak, s köszönjük a részvétet. Lapnnk nem bír a „Field- vagy más külföldi vadászlap budgetével, hogy fizetett reportereket tarthasson a vidéken, s a megjelenő czikkeket csak az ügyszeretet íratja. Pedig ez maga magát jutalmazná meg, mert ha széles Magyarország vadászainak mindegyike évenként csak egy két rövid tudósítást irna. — helyette szazakat olvasna, s idényszerüleg érdekes volna, ha igy egész ország vadászatát áttekinthetné.