Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-02-30 / 6. szám

V a d á s z- és Verseny 1 a p. 27 maga nem tenyészt, s igy vásárolnia kell, olyanokat vegyen, melyek még 2 éves korukat el nem érték. Ha maga tenyészt, ugy nagy izmos kan­czát válasszon, mig a ménnél annak járása legyen irányadó. Azért vásároljon két éves csikókat, mert ezek nem voltak verseny-idomár kezei alatt s igy szabadabb és magasb mozgással birnak. B. B. Farkas vadászat Szabadkán.*) Szeged város közgyűlése f. é. január 25-kére hajtó farkas vadászatot rendelvén, ilyennek megála­pitott terv szerinti közös megtartására városunkat, a kis-szállási uradalmat és Halas városát is megkereste, mely hivatalos megkeresésnek Szabadka város köz­gyűlése is engedve, ezen hajtó farkas vadászat ren­dezésével s vezényletével a keb. kapitányi hivatalt bizta meg. Megütközéssel vettük e határozatok hírét, mert a tapasztaláson okulva tudtuk, hogy a hajtó vadá­szatnak a farkasokra nézve semmi, a hasznos vadra pedig a legkárosabb eredménye les zen ;**) ugy is lett. A nagy pus­kás tömeg megjelenvén, a hajtás elején rendesen ment, de csak hamar elkezdődött a lövöldözés anyu­lakra, foglyokra, s midőn a nyulak egy irtásos Z s o d r á 1 ó nevü erdőben, melyet a várós­tul több vadászkedvelő haszonbérbe tart, szaporábban keltek, oly sürü puskatüzelés tá­madt, hogy heves csatártüznek is beillett; hullott a sok n yu 1, s hellyel közel fogoly is, mire a puskások még nagyobb ingert kapva, a ti­los erdőt ismételve meghajtották, s csaknem minden nyulat kipusztítottak vagy megsc­*) E levelet a következő sorok kíséretében vettük : — Tisztelt Szerkesztőség! A mellékletben röviden vázolt farkas-vadász at igen botrányosan ütött ki; a vadászati jog bérlői által néhány év óta kiméit s megszaporodott nyulak csaknem telyesen kiirtattak; azért mások óhajtására leirtam e vadászatot, s közlését kérve maradok stb. — Bár mult számunkban O. A. ur szívességéből megemlítettük e fiascót, mégis jónak látjuk e levelet egész terjedelmében közölni, mert ismét alkalmat ad a vadászati törvények sürgetése mellett a tulajdonjog védését is a megnyílandó törvényhozás figyelmébe hathatósan ajánlani. Addig is tisztázzuk az e körüli nézete­ket. Jövő számunkban egy e törvényjavaslatra vonatkozó nagyobb dolgozatot kezdünk meg. S—s. **} Bizony kár volt néhány tapasztalt vadásznak egész tekinté­lyét ideje korán mérlegbe nem vetni az illető városi tanácsnál s figyelmeztetni őket az előrelátható nyul-háboru által részint a már is fenálló vadásztörvények, részint a tulajdonjog bekövetkezendő megsértésére. Mert mit használnak a legjobb törvények, ha megsér­tésükre — mint jelen esetben — akaratlanul is alkalom adatik. Ki fizesse most a bérlők által szenvedett kárt? — Szolgáljon ez tanul­s ígul — más részben is : hogy nem elég a jóakarat valamely czél elérésére, hanem fődolog az eszközök megválogatása; különben remélbető haszon helyett csak kárt vallunk. S—s. ugyanazon lemezen, melyen ez elragadási jelenet van metszve, feltűnnek még Európa hölgyei, bá­mulva és jajgatva, úrnőjük elragadtatása s árvasá­guk miatt. Az agy alsó részén tündérregékböl vett alakok vannak az elefántcsontra metszve. Ezután egy sima vontcsövű golyós fegyver veszi igénybe a látogató figyelmét, melynek asphalttal bevont agyába elefántcsontból a legremekebb met­szett alakok vannak berakva. A rajz finomsága és szabatos kivitele egyedüli a maga nemében ; különö­sen egy elefántcsontra metszett magyar és német lovag közti párbaj. Továbbá müremekül tekinthető még egy golyós­fegyver, melynek csövére egész hosszában császári sasok vannak kimetszve s ezüsttel kiöntve ; fájdalom, hogy a sas-szemekbe, czimerek és koronákba helye­zett drágakövek hiányoznak, mi által e pompás példány fénye mindenesetre sokat veszt. A fegyver palissander-fából készült, agya arabeszkek s remek faragványu állati alakokkal van födve egészen; ele­jén egy babérkoszorú van kimetszve a császári ko­inával, melyek között egy kivájt E betű látszik, mely a jelek után Ítélve , drágakővel lehetett kitöltve. Az E betű, a császári korona és a császári sas értékes ékitménye azon sejtelmet ébresztik, hogy e fegyvert Eleonora ajándékozta férjének II. Fer­dinándnak ; ez oly valószínű, hogy állításunkat majdnem biztosnak mondhatjuk. A leirt gyönyörű fegyver után következik ismét egy golyós fegyver, vont, aranyozott s helyenként arabeszkek és alakokkal ékeskedő csövei, — agya ezüst, megaranyozva s bemetszett mezőkkel, melyek zománczolt alakokkal vannak diszitve. Az arczlapnn győzelmi jelvények és török foglyok felett Victoria ül. Ide tartozik egy épen igy elkészített löporszaru. E szekrényben levő mestermüvek között utolsó besitettek, s ha lehetséges a magját is kiirtották volna ; hiába iparkodtak a kapitányi közegek a rend­fentartásán, hiába mondogatták: „nyúlra löni nem szabad", a felizgult tömeg nem hallgatott már a ve­zényszóra. Farkasnak természetesen nyoma sem volt; egy agarat néhány felpálinkázott puskás farkasnak nézett, a többiek utánna kiabálták, s ennek hire a Szegedi Híradóba is elment. De hogy is lehetett volna farkast látni, midőn a nagy lárma, puskázás az irtó hadnak jöttét messze földrül hirdette. Az egészben csak az isteni gondviselésnek tulajdonit­ható, hogy a sok rendetlen, s egymás elleniben irány­zott lövéseknek ember élet nem lett áldozatja. Ezen hajtó vadászat eredménye is igazolja a va­dászati törvényjavaslatban foglalt azon intézkedést, hogy a hatósági hajtó vadászatok jö­vőre megtiltandó k. Kívánatos sok tekintet­ből, hogy a vadászati törvényjavaslat a közelebbi országgyűlésen mi hamarabb tárgyaltassék s e kér­dés is az ország viszouyaival s más müveit országok e tárgybani eredménydus szabályaival egybehangzó­lag elintéztessék. Igen sajnos, hogy a lefolyt ország­gyűlés alatt e tárgy, mint nem legsiirgetosebb elha­lasztatott; mert ha a törvényhozás ezen oldalról tekintendi e kérdést, ugy mindég találkozandnak sürgetösbb tárgyak s a vadászati törvény, mely után ezerek epednek, egy évtized múlva sem jövend létre. Köszönjük az illető városok közgyűlésének bölcs gondoskodását a dú-vad kiirtására nézve, de arra kérjük, hogy ha afarkasoktul menekülni kiván, próbáljon meg csak 10—15 ftos dija­kat egy-egy farkas elejtésére kitűzni, s meglátja, hogy ezen áldozattal biz­tosabb eredményhez jután d. Zárszavunk pedig ez : községi s vadászati törvény, jöjjön a te országod ! több rendes vadász nevében is K RI S Z T o F O RO V I C S JÁNOS. Róka lakodalom. A berlini „Sportnak" irják: Szerdán f. é. febr. 10-kén egy erdész, Bergen vá­roska felé útjában, egy fenyves erdő haladt át, ugy naplement táján, bár még egészen világos idővel, midőn maga előtt vagy harmincz lépésnyire, a magas fenyők alatt egy rókapár szerelmeskedése vonta magára figyelmét. Eleinte játszadoztak s a macskák szokásaként majd czirógatták s muzsikálták egymást, majd pedig böstörködtek s pofozgaták, inig végre vagy félórai mulatság után összekötődtek. Az erdész csak egy oldalfegyvert viselvén, nem löhette meg őket, de hogy megtudja, vájjon a rókák nem ragad­nak-e össze mint az ebek, feléjök tartott rejtekéből. A mint ezek azonban a hivat! m vendéget megpil­lanták, elváltak s szétfutottak. A bátor vidra. A 1 grófi uradalom erdésze a mult öszön Rathen falu mellett, a Weisztritz folyóban észrevön egy vidrát, s kijáratához tört al­kalmazott. Másnap reggel egy vidrakölyköt talált benne, a mit aztán szépen haza is vitt, s a lakszobá­ban egyelőre az ajtó mellett a padlatra vetette. A mint az erdőmester reggeli mellett ül, családja kö­rében, kaparást és dörömbölést hall szobaajtaján, melynek fakilinese a nyomásnak könnyeu engedve feltárult, s azon egy vén vidra osont be, hogy közel a bejáratnál heverő kölykét még egyszer meglát­hassa és körül szaglászsza. A vén erdész bámulattal vegyes érzékeuyüléssel nézett a bátor állatra, mely nagy fénytelen szemeivel mintegy bánatosan pillán tott fel reá, s aztán magzatját fogai közé véve kio­sontott. Csak ekkor ocsúdott fel az elbámult család dermetségéböl, s az erdész nagy legény fia, egy töltött puskát ragadva le a falról, kirohant utánna. Pár pillanat még s egy durranás birdeté, bogy a bátor állat anyaszeretetének áldozata lön. Bár ez korán reggel történt, midőn az állat sem útjában az erdész lakásaig, sem annak pitvarában senkit sem talált kitől megijedhetett volna, mégis hallatlan dolog, hogy ezen különben oly félénk állat ily vak­merőségre vetemedett. Anya volt! Mind a vén, mind a fiatal vidra böre ágyszönyegül használtatott föl a 1 i s s a i várkastélyban. A nyul mint anya. A mult számunkban már emlí­tett Schlick föerdész beszélte a kővetkező történetkét is. „Vasvár és Gerse között kukoriczac3utkás földön megpiilanték egyszer egy varjuserget, mely nagy károgást ütve, le-leszállott és meg fölrepült egy álta­lok körülfogott nyúlra. Egy puskadurranásra mind a varjuk, mind a nyul menekülni iparkodtak. Oda­sietvén, három kis nyulat találtam o't, alig lehettek 2—3 naposok még, s azokat védte volt édes anyjok, mely most egy kissé távolabb megállapodva, s há­tuljára guggolva meredezett felém. Egy kevés gazzal gyöngéden betakartam szegényeket, hogy ujabb táma­dástól megóvassanak. egy pompás vadászfegyver, kerékmüvel és ket sár­kánnyal ; a kerékmü lemeze, valamint a cső is metszett alakok és arabeszkekkel van kirakva, s a mélyedésekben megaranyozva; a kerékmü tokja valamint a löporserpenyő fedele gazdagon van ékitve. Agya egészen elefántcsonttal van boritva s csak a szögletek és az arabeszkek vannak ébenfá­ból. E csoportot két tőr zárja be, kristály és boros­tyánkő markolattal. A VI. számú szekrénynek közepét egy vadász­kard foglalja el, piros bársony-tokban, melynek arany és gyöngyházból álló markolat i drága kövekkel van kirakva; pengéje nagyon réginek látszik, leg­alább az elcsiszolt s alig észrevehető rajzokból ezt. lehet következtetni. — E csoport egyik legremekebb diszdarabját kétségkívül egy golyós-fegyver teszi, melynek ágya egy darab elefánt-csontból van, s mely tudomásunk szerint eddig a legnagyobb ; fogá­sának mindkét oldalát mélyre vésett alakok s állatok csoportja ékesítti. A kerékmü fedele, mely egy kettős sast mutat, jelentékeny mübecscsel bir, s aezél­ból van metszve. — Az épen igy ékitett csövön Michael Gull neve olvasható, ki valószínűleg bécsi fegyvergyártó volt a 17. század második felé­ben. Töltöve3szője magában egy remekmű, mely egy darab elefántcsontból áll, s gombja aranyozott zöld zománcz. Az ezen fegyverhez tartozó löporszaru, mely, mint ezen korbeliek többnyire lapos, köralaku, mindenben megegyez a fegyver kiállításával s vele hasonló Ízlésben van ékitve. — Mindkettőt, a fegy­vert és a hozzátartozó löporszarut a szíves látogató osztatlan figyelmébe ajánljuk , mivel anyagának értékére nézve hasonmását sehol sem találhatja fel. A többi hat, e szekrényben foglalt, kevésbbé kitünö darabok közül emlitést érdemel egy a 16-ik század­ból való. A vont cső egész hoszzában dombor ezüst­futtatással van ékitve; kerékmüve ugyanezen mun­kát tünteti elő; agya fából van, födve a legízlete­sebb faragványokkal s fogásán a császári sassal. A következő egy golyós fegyver, mely az évszámon kivül (1664) a fegyvergyártó nevét is mutatja : Kas­par Keiser in Eger. Kerékműve kevésbbé sikerült ékítményekkel van ellátva, nemkülönben a többi vas-részek is; a feketére páczolt fa agy vadászati és lomb-ékitményeket visel, s alárendelt minőségű mun­kára mutat. Jön ezután egy vontcsövű fegyver Stifier Hanstól, évszám nélkül ; a löporserpenyő födelén E IV betűk láthatók elefántcsontra metszve, egy „ koszorúban a császári korona alatt; az arezhoz jövő részen a birodalmi czimer s e felirat ; DES HEILIGEN ROEMISCHEN KÖNIG WAPPEN ; ott van egy vadász és kutyáitól üldözött szarvas ; valamennyi ékítmény elefáncsontba étetve; a kerék­mü-lemezén Orpheus, lantjával elbűvölve az állatokat. A legközelebbi tárgyat egy sima, minden ékitmény nélküli fegyver képezi. Agyának arezhoz álló részén díszlik a két oroszlánytól tartott kétfejű sas, mely, mint minden rajta levő ékesség, csak fába van metszve. E csoport utolsó remek müva hasonlóan egy sima, ékitmény nélküli fegyver, agyát kivéve, mely gazdagon van gyöngyházzal kirakva, melyeken arabeszkek, állatok és vadász-jelenetek vannak be­vésve. Közepén egy angyal tűnik fel, tekercset tartva kezében, melyen Johannes Härtel név látható. E csoportot is két disz-kard zárja be a 17-ik szá­zadból. VII. E szekrény jelentékeny nagyságú s majd­nem egy oldalát foglalja el az egész teremnek; díszpéldányokkal gazdagon megrakott beljében tar­6*

Next

/
Thumbnails
Contents