Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869
1869-12-30 / 36. szám
170 VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. A R Oisn s 30. 1869. III. Mezőhegyesi ménes. a) angol telivér Amaty 60 frtért. Deutscher Michel 80 „ Extract 50 „ Grizzly Boy 60 „ Macbeth 60 frtért. Revolver 80 „ Wieland 50 „ b) arab telivér. El Delemi 30 „ c) angol-arab telivér. Castor 30 „ d) eredeti arab. Atuan 30 „ e) angol félvér. Oranien .... 40 „ f) arab félvér. Shagya X 30 „ Shagya XI 20 „ úgyszintén a többi mezőhegyesi félvér törzsmén 20 „ A kanczák elhelyezése a ménesekben díj nélkül eszközöltetik ; a szükségelt takarmány és egyéb tápszerek a legközelebbi piaczi ár szerint fizetendők. A fedeztetési dijon kivül minden kanczáért a legénység számára 5 frt fizetendő. Ha a tulajdonos saját szolgáját nem kivánja kanczája mellett hagyni, ugy annak ápolása szabadságolt méneskari katonára bizatik, ki ezen szolgálatáért minden kancza után havonkint 4 frtot kap. Minden egyéb felvilágosítást az illető ménes parancsnoka ád, kihez a fedeztetési jelentkezések is f. évi december hó 31-ig benyújtandók. Ha valamely ménre több kancza lenne bejelentve, mint a mennyit a saját ménesbeli kanczákon kivül fedezhet, a bejelentett kanczák fedezése sorshúzás utján fog szabályoztatni. Kelt Pesten 1869. évi december hó 2. A fóldmivelés-ipar és kereskedelmi m. k. ministerium. Tenyésztés és teíivérek. Országos méneseink állapota és költségvetése. (Folytatás és vége.) Hogy a gazdasági jármas- és igás-erő kevesebb költséget igényeljen, másrészt pedig, hogy ezen jármas-erő mellékes teendők által szét nem forgácsoltatva, tisztán a földmivelés szoros körére fordíttathassák, — ugy intézkedem, hogy a meddőn maradt erősebb kanczák, — meddőségük alatt a könnyebb munkák végzése által a gazdaságnak segítségül szolgáljanak, s igy egy évi gyümölcstelen tartásuk az intézetet ne terhelje. Hogy a kis-béri és bábolnai birtokokon részint kellő trágya-készlet termesztessék , részint pedig liogy a szükséges jármas ökrök beszerzése kevesebb költséggel járjon, egy- és két éves tinók bevásárlása rendeltetett el, — melyek mint haszon marha-állomány, addig is némileg pótolni hivatvák a rendes gulyát vagy juhászatot, — mig az egyik vagy másik rendszeres felállítása iránt intézkedni lesz alkalom. Mig azonban ezen két ménesbirtokon az igás-erőnek tinók nevelése általi előállítása czéloztatik, addig a mezőhegyesi gulya növedékeiből előállított jármas állomány jövőre bevásárlás által fog eszközöltetni ; mert a Mezőhegyesen létező kitűnő magyar faj gulya sarjait, az országos marhatenyésztés előmozdítására kötelességem fentartani; ennekutána a mező-hegyesi bika-borjuk a kellő osztályozás után, mint 2 éves bikák, a tenyésztő közönség számára fognak árvereztetni; igy juttatván a tenyésztő közönség kezére a számfeletti négyéves, már fedeztetett üszők is. A járomból kisorolt szarvasmarha hizlalt állapotban rendeltetett eladatni, mi által egyrészt a gabona-ocsu értékesítése, másrészt a trágya szaporítása c éloztatik. Ha a helyi gazdasági viszonyok megengedhetőnek bizonyítják, — nem fogok késni a gazdasági ipar egyik vagy másik ágának létesítésével, s habár az egyes birtokokon tartott lólétszám részére igényelt aránytalan takarmány-termelés és legelö-fenhagyás szüksége miatt ezen jószágok közvetlen jövedelmei nem fogják is egy, tisztán földmívelést és haszonmarhát értékesítő gazdaság jövedelmével a versenyt kiállhatni, — mégis biztos reményt nyújthatok az országnak arra , hogy ezen birtokai a specialis viszonyok által engedett eredményt okvetlenül felmutathatják. Midőn az emiitett intézetek fentartására, illetőleg foko'atos javítására a ménesbirtokok jövedelmén kivül 753,000 ftot kérek megszavaztatni: érzem, liogy kötelességem indokolva tüntetni elő szükségét a mondott összegeknek. A mint a költségelőirányzat rovatában látható, a 46,000 catastr. holdat tevő ménesbirtokoknak gazdasági tiszta jövedelme 363,000 frtra rug, s igy holdankint közelíti a 8 frtot. Minthogy azonban az ezen birtokokon elhelyezett ménesek 677,000 frtba kerülnek, s csak 330,000 ftot jövedelmeznek, — ennélfogva 347,000 frtnyi hiány által a gazdaságok tiszta jövedelmét (16,000 frt híjával) felemésztik. Habár a ménesek ezen kiadása tagadliatlanul nagy összeget képvisel is, — mégis könnyen megleli magyarázatát abban, hogy azok kezelésére s ugy az egyes darabok, mint az egyes ménesosztályok őrzésére és ápolására, biztonság szempontjából, sokkal nagyobb személyzetet kell tartani, mint bármely más tenyészdénél. Figyelembe veendő ugyanis : hogy a ménesekben létező apalovak, a törzskanczák, a felállított sarjadék, mind oly szoros gondviselést igényelnek, — miszerint ezek közül alig lehet egy ápolóra két lónál többet bizni; mig másrészt a ménesosztályok őrzése is — veszélyt hozható egybekeveredések elkerülése szempontjából — lehetetlenné teszi, — liogy egy osztály részére több ember ne rendeltessék. Természetes, hogy a ménesek egészségi állapotának fentartására felesebb számú állatorvosi személyzet is szükségeltetik, s természetes, hogy a nagy létszám következtében az orvoslási költségek is nem csekély összeget vesznek igénybe. Egyrészt a méneknek a kanczáktól, s a növendék évjáratoknak egymástól való szükséges elválasztása következtében, de másrészt azon megczáfolhatlan elvnél fogva is, mely szerint egészségi szempontból sok lovat egy fedél alatt tartani nem czélszerü, sőt tekintettel az uralkodó ragályokra, okszerűen lehetetlen is; a ménesek elhelyezésére szükségelt épületeknek mind felállítása, mind jó karban tartása tetemes összeget vesz igénybe. A lovak felnevelésénél a test és tehetség kifejlesztése lévén elengedhetlen alapelvül kitűzve, nem volna lehetséges tápszer megszorítás által tenni meggazdálkodásokat, s ily hamis számítás által, az ország tenyésztési érdekét koczkára tenni ; — a rend, pontosság és takarékosság kellő szeinmeltartása mellett, bő vagy szük évben egyaránt kellvén a tenyészanyagot részesittetni, a lovak évi élelmezése, ugy a a legelő-területek igénybe vétele, mint a kész takarmány fogyasztása által, nagy áldozatokat igényel. Habár tehát a ménesek fentartására fordított összkiadásokat ismételten is magasaknak kell nyilvánítani, lehetetlen, hogy ez idő szerint — országos tenyésztésünk tönkre tétele nélkül — az álladalmi méneseket mar most csökkenteni vagy épen feloszlatni tanácsos volna ; mert sem" általános országos tenyésztésünk, sem az egyesek lóneveldéi nem állanak a kifejlődés azon szerencsés stádiumán, liogy a tenyésztésre szükséges mén-létszámot, akár szám, akár eröképesség, vagy pár biztos faj-megállapodottságra nézve is előállítani — az emiitett álladalmi ménesek nélkül — képesek lehetnének. Ha a ménesekből kikerült mén-anyag által hazai tenyésztésünk azon fokra lépend, — hogy egyesek értelme által biztos fajból származott mének magánosoktól elegendő számban megszerezhetők lesznek, — akkor — de csakis akkor — kötelességévé válnék a kormánynak, az álladalmi méneseken létező anyagnak a tenyésztő közönség kezére való juttatása után, — a méneseket, mint államméneseket, a lehető legkisebb, — de kiváló törzsre szállitani le, s a ménesbirtokok jövedelmét egyéb közszükségek fedezésére engedni át. Epen e ezélnak minél előbbi elérhetése tekintetéből kell, liogy jelenben a ménesek a legnagyobb gonddal ápoltassanak,— s habáráldozatok mellett is, olly karban tartassanak, hogy az emiitettek eszközlésére biztos alapul szolgáljanak. A lótenyész-intézetek egyes ágai közt az orsz. lótenyésztés emelésére közvetlenül befolyó méntelepek fentartása igényli a legnagyobb kiadásokat. Népünknek sem tenyésztési fogalma, sem önliasznának méltányolni tudása, fájdalom! még nincs azon fokon, hogy fel lehetne tenni, — miszerint az állam gondoskodása nélkül önmaga volna képes gondoskodni lótenyésztése szükségeiről ; ennélfogva egyetlen mód : az álladalmi telepekből látni el ménekkel az egyes helységeket. Ha a tenyésztés iránti érdekeltség népünknél jobban fejlődik, ha az állam gondoskodása iránti elismerés, s az állami vagyonnak, mint minden egyes polgár részvagyonának respectálása a nép fogalmaiban gyökeret verend, — s ha községi viszonyaink ohajtott rendezése folytán, az illető elöljáróság a közvagyon megbizható őrének lesz tekinthető, — úgy és akkor, bizonyára kötelessége leend a közgazdászati ministernek az egyes helységek számára kiadott méneket, nemcsak a fedeztetési idényre és használatra, — hanem mindenkorra egyszersmind ellátásra és ápolásra is, a helységeknek engedni át, s az azokra való felügyeletet, egyszerűen a hatóságra bizni; mig azonban e feltevések nem valósulnak, a nagy felügyeletet s pontos gondviselést igénylő mének biztosan csakis a fegyelem és pontosság által kitűnő katonai kezelés mellett tartandók. A méntelepek ilyetén kezelése az, mely ezeknek fentartásat oly drágává teszi. Azon körülmény, hogy a mének a bevégzett fedeztetési idény után, bizonyos öszpontositási helyekre állitandók, — nagy kiterjedésű és nagy tőkét képviselő épületeket tesz szükségessé, melly épületeknek fentartása is nem jelentéktelen összeget emészt fel évenkint. A telepekben alkalmazott altisztek és legénység létszámának nagysága abban leli magyarázatát, — hogy helyi viszonyaink folytán aránylag igen sok fedeztetési állomást kell fentartani, s mindamellett hogy az állomások egyenként ritkán haladják meg az 5 lóból álló létszámot, — sőt leginkább csak 3 ménlóval birnak, már magának a fedeztetésnek czélszerü intézkedésénél fogva, de a véletlenségek számba véíele kedvéért is szükség, hogy minden állomásra legalább 2 legény adassék ; a rend fentartása, az élelmezés pontos eszközlése, a költségek és bevételek feletti számadások vezetése végett pedig elkerülhetetlen, hogy minden állomáson egy, a felelősséget vivő altiszt legyen mint parancsnok. A telepek jövedelmezése aránylag csekély ugyan, — mert a ménekért darabonként fizetendő fedeztetési csekély dijak nem is ugy tekintendők tulajdonképen, mint jövedelmet ezélzó összegek, hanem inkább csak a légre állapitvák meg, hogy az áldozatra is kész s igy feltehetőleg gondos tenyésztők a mének felhasználásában az ingyen nyerendő előnyök kizsákmányolására kész, de áldozatot hozni nem szerető egyesek által ki ne szoríttassanak. Ha a közjólét emelkedni fog — s a tenyésztőknek a lónevelésböl eredt jövedelme a jelen örvendetes lendületnek megfelelő arányban szaporuland, a tenyésztők érdekének megsértése nélkül lehet, sőt kell majd a dijakat felemelni, minek következtében a telepek jövedelmének gyarapodása csökkenteni fogja a fentartasukra igényelt országos közsegélyt. A telepeknek minden egyéb kiadásait illetőleg — mindazon viszonyokra lehet mutatni, melyek a ménes-tartás költségei indokolásnál már előfordultak. A lótenyésztési összes ügy előmozdítására rendkívüli költségkép 100,000 ft igényeltetnék, — mely összegnek fele külföldről behozandó, — s a ménesek törzsét képezendő anyag beszerzésére volna fordítandó, — mely törzsnek sarja következetesen a tenyésztő közönség kezére juttattatnék, — igy lévén biztosítva az, bogy a nemes vérű anyag folytonos szaparodás mellett, mindig szélesebb mérvben terjedjen el az országos lótenyésztés körében.
