Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-12-20 / 35. szám

168 VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. DECEMBF.n 20. 1869. lopáson érte, s el akará tőle venni, beharapta ujját, s ez volt halálának oka, melly 7 hónapos korában érte el öt, teljesen felnőve s olly bizott állapotban, mint ritkán láttam egy nyestet. * * * Egy a fentebbihez hasonló s valóban megtörtént esetet mi is tudnánk, mellynél egy kopó-szuka vette át a dajka szerepet, és pedig egy süldőnél. A k. . i erdész a mult télen egy 10—12 éves koezát emelt ki alomból és vitte haza. Volt neki egy szuka-kopója is, mellynek passiója volt a vaddisznókra, s olly bátorsággal fülelte meg őket, hogy a legjobb vér-eb se különben. Ez a szuka azelőtt vagy 1 4 nappal külykezett meg, de fiai közül egy se maradt életben; ezt szemelte ki az erdész a k's kocza dajkájául. Haza érve, felmelegité a kályhánál találmányát, s aztán a szuka emlőit — mert teje már kissé visszaütődött — jó friss tejjel megkenve, ráfekteté a malaczot. A szuka eleinte nagy szemeket meresztett s morogni kezdett, de kemény subordinatiólioz szoktatva, csakhamar a legszeretőbb anya lett fogadott fián, s nemcsak liogy táplálta, de toilettjére is felügyelt, s kissé kondri szőrével eleget bajlódott; ha gyámoltját a fiatalabb pajkos ebek közül valamelyik fülén rántá s ez egyet visitott, a gondos anya azonnal ott termett s megszulasztá a liáborgatókat. Illy gondos ápolás mellett a kis süldő csakhamar szépen megnőtt, de elkényeztetvén, igen bátortalan volt, s ha valaki feléje közeledett vagy vele ingerkedni kezdett, azonnal visitni kezdett, mi sokszor igen comicus mulatságul szolgált. Csak az erdész egyik szolgálója iránt mutatott a kis kani nagyobb vonzódást; már nem tudom, az általa nyújtott sok jó falat vagy mi okozta, de a lányt mindenüvé követé. Eljárt vele a kertbe gyomlálásra, a mezőre s mindenhová. De ha útközben valami ismeretlen, vagy éppen négy-, lábu állat közeledett feléjük, azonnal kereket oldott, liazafutott gyámanyjához. — A világon mi sem állandó ; ezt kelle tapasztalnia beszdlyiink kondor bősének is ; mert az e kó elején beállt hideg alkalmával — erőszakosan kenytelenittotett megválni o világtól, mellyben pedig oly kevés ganddal és oly megelégedetten élt. Ilusa 60 fontot nyomott és igen Ízletes volt. — S gyámanyja ? — azt gondolhatnék, hogy gyámfiávali ismeretsége után felhagyott a sertésvad iránti ellenszenvével ; de nem, mert mint barátomtól — ki az egész esetet elbeszélé, baliám: most is csak oly kedvvel vadász reájuk, mint azelőtt. Hasonló esetet hallottam még egy vizsla-szukáról is, melly szeretett az őzek után járni, s egy kis iinőt egcsz szeretettel szoptatott; ez azonban nem maradt meg, alkalmasint nem Ízlett neki az eb-tej. Csak nem párduez. T — i Szabó egyike G—megye legliirhedtebb vadászainak, nem azért mintha valami különös biztossággal kezelné lőfegyverét, hanem mivel merészebb röptű phantasiával ki sem adja elő vadászéleményeit mint ő kegyelme ; s ez állításom igazolásáéi szolgáljon egyik vadász-kalandja, melyet okképen ád elő. — Több évvel ezelőtt, midőn még a vadászatot ki sem és misem korlátozta, bármikor tettük is azt, egy szép tavaszi estén a Sz—i erdő alján, liol szép vetések voltak, állottam nyúlra lesben, hol nem egy-két „fiiles komát" ejtettem már zsákmányul; — reméltem, liogy ily szép estén sem kell üres táskával haza térnem. Azonban bámulatomra nyulat nem láttam sehol, bár oly jó helyen állottam honnan csaknem az egész mezőséget bo lehetett látni. De mivel már a-, idő jól elhaladt, csalódva reményben, félig bosszúsan, félig leverten ballagtam hazafelé. A mint a J—i erdő szélére értem, egy gyanús kinézésű tömeg tiint szemembe, azt felismertem, hogy valami állat, de hogy mi legyen sehogyseni birtam kitalálni. „Csak nem párduez!" gondoltam magamban, s arcomhoz emeltem fegyveremet; a lövés eldördült, s mintha lövcsem szétszakította volna az állatot, tagjai jobbra balra gurultak ; hirtelen oda szaladtam, lenyúlok a földre, felveszem: nyul, újra lenyúlok, felveszem: hát nyul, s igy 14 nyulat vettem fel egymás után ! Meglőtte a kísértetet. B. faluban egyszer a paraszt puskások s kerülők közt teljes hitelre talált s közbeszéd tárgya lön egy öreg vadász azon állitása, bogy a Cz. liarasztos erdő szélén kisértet jár egy furcsa állat képiben, melyet nem fog a fegyver : az öreg erősen állitá, hogy ő egy szép holdvilágos estén, alig néhány lépésről lőtt rá, mily távolságról egy verebet sem hibázna el, s a lövésre a vad nesz és nyom nélkül csak egyszerre eltűnt, mintha csak a föld nyelte volna el. A helybeli földesúr, ki akkori időben egyike volt a vidék legszenvedélyesebb vadászainak, meghallván ez esetet, sokat évődött az öreggel, hogy már egyszer néki is mutasa meg azt a liircs kísértetet, a mellyet nem fog a fegyver. Nemsokára ezután megkezdődött a szalonka vadászat, s egy esti húzásról hazajövet, B. ur vadásztársaival ép arra a helyre ért, hol az öreg vadásznak a kísértettel volt kalandja. B. urnák eszébe jutott a dolog, s újra kezdett az öreggel évődni, hogy nem látja-e most is a kisértetet; alig tettek néhány lépést előre, midőn egy kanyarulatnál az öreg csak meghúzza 15. ur kabátját, s egy bent az erdőben álló zömök s alacsony állatra mutat — mondván: „No hát ott a kisértet" — B. ur egy pere alatt lekapta válláról fegyverét, s az állatra lőtt, mire az rögtön felbukott, s neliáuy ott álló bokor köze hemperedett. Mily nagy lön azonban csodálkozásuk, midőn oda érve liiilt helyét találták. Az állat hihetőleg borz volt; lyukának ott kellett valahol közelben lenni, azért tiint cl oly hirtelen, mit is eléggé magyarázott B. ur az elbámult vadászoknak : de ők most is szentül hiszik, liogy kisertet volt, s a vadásztanyákon még most is gyakran elbeszélik, liogy mint lőtte meg B. ur a kisértetet . . . BALOGVÜLGYI. Hogyan vadásszák a medvét. Spanyolország északi tartományaiban is otthonos a medve, s vadászatukra jóformán csak egyedül Osero völgyének lakói vállalkoznak. Az osoroi legény lőfegyver nélkül keresi föl a medvét, csupán két tőrrel fegyverkezve és két kutyától kisérve. E tőrök egyike kettős hegyű, ugy liogy fogantyúja vagy nyele a közepében van ; a másik tőr azonban egy hosszú háromélü hegyes kard. A kettős-tőrt balkezével, a hosszú hároméliit pedig jobbjával használja, s ha a medvével birokra került, a két végű tőrt állkapczája és melle közé iparkodik feszitni, illetőleg vele nyakát megsebezni, midőn aztán a matykó mind jobban rázza fejet s tulajdon mellébo vervén a vasat, a legény is alkalmat talál liosszu háromélü vasát megforgatni szivében. Néhány év előtt élt még Finnlandban. Kemi város közelében egy negyven éves ember, ki puska nélkül negyven medvét végzett ki. Néhány kopóval szokott az erdőre járni, a megállított medvét kézi szekerezével támadta meg, s fejét ketté hasitá. Nem is olly nehéz dolog (!?) csak bátor sziv, helyes szemmérték és gyors kar szükséges hozzá. Egyébiránt mint Ujfalusy és Kendeffy beszélték, Erdélyben az oláhok és székelyek közt is találkozik néhány illy medveölő. Laptulajdonos: özv. Bérczy Károlyné. Y © g y © sA ..Vadász és Versenylap" jövő c'vtöl kezdve tetemesen bővített t a r t a 1 o m m a 1 (8 ol lal) és nagyobb hetükkel szedve jelen meg. Részletes programmunk mellékelve van s ajánljuk elolvasását. Ő Felsége dccz. 14 kén érkezett I\stre, 17-re volt tervezve a vadászati kirándulás Gödöllőre, melly azonban az újra beállt esőzés miatt elmaradt. A napokban O Felségével együtt József fó'hg is készült a gödöllői vadászatra, legjobb fegyverei azonban Alcsutbon levén, nem volt elég idő azok elhozatására, s igy derék iparosunknak, K i r n e r Józsefnek jutott a szerencsés meghívás, liogy készítményeit mutassa be. Igazi vadászembereket kiJztudomdsilag nehéz kielégíteni; annál nagyobb örömmel registrálhatjuk, liogy 6 Felsége igen elismerőleg nyilatkozott Kimer fegyvereiről s egy pompás kettős csövű Lefaucheuxt meg is vásárolt tőle. Ugyancsak Kimer nem régiben kapóit szabadalmat czélszerü találmányára, a javitott gócztüzü (Lancaster) fegyverre. A „Hon" után. (Hozzátehetjük még a fentebbi sorokhoz, hogy Kirner e találmányára — mit lapunk jelen évi folyamában részletesen ismertettünk — nemcsak a magyar-, de az ausztriai részekben is megnyerte a szabadalmat. Szerk.) Vadász-sakk. Lapunk mai száma mellett küldjük szét a Lcnyey István ur által feltalált „Vadászjáték" rövid ismerteiését és árjegyzékét. Sajátságos, liogy e pár év előtt kir- szabadalommal ellátót találmány külföldön már ismeretesebb, mint nálunk. Lapunk nagyobbodván, talán lesz alkalmunk néha egy-egy partié eljátszását bemutatni. Megjelent: az „Erdészeti lapok X—XI. füzete," az orsz. erdészeti egyesület közlönye. Szerkeszti és kiadja Wagner Károly, főmunkatárs Divald Adolf. Nyomatik í-'elmeczen. Érdekes tartalma következő : Az államerdők az alkotmányos magyar kormány kezében ; az alább megnevezett állam-erdők térképeivel és egy rajztáblával. Divald Ailolf jelentése a Maros és Béga melléki, a diósgyőri, az ungvári, a szomolnoki, a sóvári és hradéki erdőkről. A fa mint nyers anyag a műipar terén. Néhány szó a sarjerdö-iizemről. Rajzmagyarázat. Különfélék. Továbbá tartalmaz még több rendbeli erdészeti állomásokra pályázatokat. Ajánljuk az erdészeti lapok füzeteit — melyek valóban megérdemlik a pártfogást — a tiszt, közönség részvétébe. Ára a 12 füzetnek egész évre 5 ft, melly Selmcczre küldendő. Nyul-kaland. Egy nagyon passionatus vadász ismerősöm beszélte, hogy a napokban Száldobágyon vadászván, a többek között egy szerfelett nagy nyulat lőtt. Az elejtett vad a többiek közé az e'ppen jelen volt vadászkocsira tétetett. Történt azonban, hogy nem sok idő múlva a kocsis a nyulak között turkált, mire az imént emiitett, legutóbb kocsira tett nyul felugorván, a kocsis kezét ugy megharapta, liogy ez hangos sikoltásba tört ki. Erre a nyul a kocsiról a földre vetette le magát, s mintha puskát soha nem is látott volna, vigan fütyörészve neki iramodott a cserjésnek. A kocsis utáuna ment volna, de — mint mondá attól félt, bogy a fene vad -—- njra megharapja. Gr. Károlyi I. tótmegy eri urodalmában nagy körvadaszatok tartottak, dec. 6-tól 16-ig,jpellyben 6 puskás által a következő vadmennyiség ejtetett ol : nyul fáczán fogoly összesen Tótinegyeri erdőkön 14í) I 704 7 2202 Baabi „ „ 337 316 1 654 Andrásudvar „ „ 451 — 5 456 Összesen: 2279 1020 13 3312 Respectabilis számok. Szint' nem hittük volna, liogy magyarországi területeken még ennyi vad található. Érdekes volna az ország többi részeiből is illy kimutatásokat bimi, mellyekből azután a vadászcv zártával (jövő február végéig) oly nagy tabelláris kimutatást adhatnánk, mint utóbbi számainkban a pályázott lovakról. Felkérjük lapunk t. olvasóit c szándékunk elösegélésére. A bábolnai magyar királyi ménes katonai parancsnokává Friedrich őrnagy neveztetett ki. Friedrich azelőtt mint kapitány, a 8-dik vértes ezredben szolgált, s mint lóismerö jó hirben áll. Races past. Kapható szerkesztőségi irodánkban a bécsi Jockey-C ubb ellenőrzése alatt Wackerow 11. úr által szerkesztett „ 0 e s t r.-U n g r. Rennk alender" az 1869-ben tartott versenyek hiteles sorozatával, a vcrscny-ló tulajdonosok színeivel, s a a nyertes lovak sorozatával apjaik szerint osztályozva. Azon t. olvasóinknak, kik lapjainkat óvenkint szokják - netalán hibázó számokkal szivesen kiadóhivatal. Kerestetik a „Vadász és Vers. lapok" év folyama két példányban. Ajánlat az ár vezésévcl szerkesztőségünkbe küldendő. beköttetni szolgál a 1865 ik megneFelelős szerk. : Keve József. l'EST. 186 5. NYOMATOTT AZ „ATIIENAEUM" NYOMDÁJÁBAN. Melléklet: Lapunk előfizetési felhívása és Lényei „Vadászjátékának" programmja. Szerkeszt,i-t,irs.- Sárkány Jan. Fer.