Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-12-20 / 35. szám

166 VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. DECEMBER 20. D69. A magyar-, ausztriai- és németországi gyepeken 1869-ben nyertes urlovarok névsora két hasábot foglal el a berlini „Sporn"-ban, s öszszesen 16 7-en vannak, köztük 11 magyar. Az idén nem a mienk ugyan a legelső hely — mint volt már pár év óta — de a két matador mégis mindjárt a 2-ik és 3-ik helyet foglalja. Lapunk szük köre nem engedi, bogy e bosszúra nyúló s többnyire ismeretlen urlovarok névsorozatát közöljük, s csak az első húsznak adhatunk helyet. Megjegyezzük még, hogy e contingens legnagyobb részben a porosz hadsereg tisztikarából került ki; s bár átlag csak egy-két versenyben vettek részt, mégis mutatja, miszerint ott az akadályversenyeket — mint Angliában — a hadsereg legjobb lovagló-iskolájának tartják. Óhajtjuk, hogy honvédlovassági tiszteinknél is mielőbb gyakorlatba jöjjenek e hasznos exercitiumok indult gyözt. kör. j. Y-ik Biilow hadnagy 29 15 — 7 Gr. Szápáry Iván 23 14 — 3 Gr. Eszterházy M. 35 12 1 9 Oehlsehlager ur 18 9 — 2 Kalckreuth hadn. 18 8 1 6 André ur 16 7 — 5 Gr. Redern W. 15 6 j 4 Fleischer hadnagy 8 5 — 1 Schultz hadnagy 13 4 — 1 B. Ziegler hadnagy 7 4 — 3 Briinnek hadnagy 11 4 — 2 Rosenberg kapitány 11 4 — 2 Köster C. ur 10 4 — 2 Gr. Eulenburg hadn. 11 4 — 1 Jachmann kapitány 8 4 — 1 Schulenburg hadnagy 6 4 — 1 Hinüber hadnagy 5 4 — 1 Gr. Festetits Pál 7 4 — — Kolk hadnagy 11 3 — 2 Maltzahn h. (9. Ul.) 9 3 — 2 A mi az indulás mennyiségéhezi gyözclem-arányt illeti, e részben gr. Szápáry legkedvezőbben ál

1, miután 14 úgy aránylik a 23-hoz, mint 2 : 3-lioz, mig Biilow hadnagynál 15 úgy aránylik a 29-hez, mint 1 : 2-hez ; azonkívül nem tudjuk : vájjon a „Sporn" felvette-e számításába a lepsényi versenyeket; mi azt hisszük nem; legalább az e versenyben részt vett urlovarok közül néhányat nem látunk említve a „Sporn" kimutatásában. Az 1869-ben győztes üzleti lovarok névsorozatát a pesti gyepről is jól ismert s sok ideig a császári színeket viselő Madden nyitja meg. Összesen 59 lovar van megnevezve, melyből nyolczan akadályversenyeket lovagoltak, s ezek közt legelső az idei pesti őszi nagy akadályverseny nyertese (Transylvanian hátán) Frais, lovagolt 8-szor, s győztes lett 5-ször. A sik-versenyben működök közül az első 10 a következő sorrendben jő: indult győztes körülj. 2-dik Madden 65 31 — 9 E. Fisk 95 23 2 28 Little 74 23 1 21 Chapmann 54 21 1 14 Entwistle 65 19 — 12 Whiteley 51 17 2 15 Bayles 40 13 — 10 Cook 46 8 2 14 C. Pratt 10 7 — 1 Wicks 26 6 1 10 A pesti gyepen ismertebbek között találjuk még a 14-ik helyen Oram (Zápolyát is lovagolta), 18-ik helyen Robinson (a gr. Károlyi lovakon), 19 : Powlett, 20: G. Long, 21 : Kelly sat. A gödöllői vadászterület s vadállomány. (Vázlatok.) A gödöllői jó tapintattal irott czikk udvari vadászatainkat élethűen festé, s igy jelen soraim czélja inkább ezen vadászterület és vadállományunk ismertetése, mi e lapok t. olvasóinak figyelmét már azon oknál fogva is megérdemelné, minthogy hazánkban alig létezik párja. A gödöllői koronái uroadalomlioz tartozó Isaszegh, Kerepes, Dány (Sz.-Király), Gödöllö, Valkó, Sz.-László, Bagh és Mácsa határaiban fekvő 26,000 hold erdőségekben, többszöri becslés és összehasonlítás szerint mintegy 500 darab fövad létezik, mely egyik batárból a másikba vándorol, és elegendő tápanyagot kapván, mind testalkatra, mind agancsaira nézve rendkívül ki van fejlődve. Van többek közt egy régóta ismert, bár keveset látrtt aganesárunk, melynek hátsó lábnyomatát agyagtalajban megmértem, és mely 4" széles és 6" hosszú. Agancsait megszámlálni eddig nem voltam képes, miután a hosszú 16 ág közt sok törpe kinövése van; de tud is magára vigyázni, olyannyira: hogy a vadászati idényben csak késő éjjel jött ki a legnagyobb sűrűségből, és már hajnal előtt tanyájára húzódott. Miután már nagyon öreg, tehát túl tette magát unokái csapodárságán, és csak igen ritkán contrázAt egyetkettőt a mindig tiszteletteljes távol-ágban tartózkodó többiek hangversenyébe. Attól lehet tartani, hogy kitűnő agancsait levetve, nem lesz többé képes szabályszerűen felrakodni. Egy különös természeti jelenséget kell itt a fövadak agancsoscdására nézve megjegyeznem. Nálunk ugyanis igen ritka eset, hogy a csapos, mint más vidéken, villákat rakjon fel, hanem egyszerre 6 — 8 agancsot jelez, mit alkalmasint az enyhe tél és dús táplálék idéz elő. Átalában pedig 16., 18. és 2<">-as agancsár erdeinkben nem tartozik a ritkaságok közé, Síep vadászataink egyes élményeiről ezen becses lapok körét meghaladó adatokat Írhatnék. Megírhatnám ö Felsége rendkiviili vadászati avatottságát, kitartását, türelmét; — megírhatnám : miként, daczára, hogy 0 Felsége a vadászatot kedveli, — de midőn a kiszabott idö elérkezik, melyet legmagasabb teendőire határozott: ajánlkozzék bár a vadászatban még mily siker : abban hagyja és kocsira ül stb. — de ez nem czélom*), miután leginkább Garami urnák szép tapasztalatai késztetnek, szinte régi vadász létemre, különösen arötvad elejtése körül tett némi észleleteim közzétételére. Kissé hidegvérű vadász, ha a lőpor fiistje által nem akadályoztatik, majdnem pontosan meg tudja mondani: hol fúródott be a golyó ; de külömben is minden talált vad egy bizonyos lőjelt szokott adni. Igy p. lágyéklövésre meglapul, elején találva hátsó körmével odarug, stb. Egyébiránt biztos jel a vad kiugrása, mely, hajói van találva, mintegy 2 • téren szint' egyet fordul, és a földet körmével rézsűt mélyen felhasitja. Nyomozás alkalmával, mit azonban csak egy pár óra múlva kell tenni, — mert ha a sebzett vadat fekhelyéből felriasztjuk, többé ritkán nyugszik le mig ereje végkép el nem hagyja, s igy néha igen messzire halad, rendesen pedig elvész — jó jel: ha az egyenes irányt folyvást változtatja, tétova ugrásokat tesz, a hegyet kerüli és inkább a völgynek tart. sat. Én csak négyféle lövést ismerek, mely az erös vadat azonnal leteríti, s ez a nyak, fej, hátgerincz és magas v á 11 a plövés, mert többször tapasztaltam, hogy tüdején, szivén keresztül lött erös vad még 80 — 100 lépésnyire iramlott minden vérjel nélkül. Egy ily lövésről eszembe jut, mit ez öszi idényben, O Felségével a valkói határban, egy kellemes völgyben készitett szarvasfürdőnél állott lesen tapasztaltam. Előre kell itt bocsátanom, hogy rendkívüli azon pontosság, melylyel a vad, ha ellenkező szél, vagy más által nem háborgattatik, szokott járását majdnem egy perezre megtartja. De hogy elbeszélésemre térjek: van ezen völgyben egy forrás, melyből kis patakcsa mintegy 200 ölnyire csörgedez, és a homoktalajban egyszerre elenyészik. Ezen a ponton készítettem a szarvasfürdöt, és folytonosan észleltem a vad megjelenését. Minden délután hatodfél órakor egy tizenhatos és egy tizenkettős agancsár szokott e forrás körül egymásnak légyottot adni, és kevés küzdés után — miben rendesen a tizenkettős húzta a rövidebbet — a tizenhatos, miután szomját enyhité, végig nyújtózott az iszapban és egy-egy jó órát csapott magának. A vadaknak is megvan az ő saját gourmandiesjök. September 28-án délután, kevés perczczel 5 óra után, egy kissé felhős és borongós időben értünk e helyre O Felségével, s egy jó vastag tölgy mellé állottunk lesbe, honnan azonbau *) Pedig igen fogjuk kérni, e kétszeres érdekkel biró vadászatok mentül körülményesb ismertetését. Magánlevélben bóvebben a hangyák csakhamar eliiztek, s igy kénytelenek voltunk egy törpe gyertyán mellett állást foglalni, várva a két vetélytárs megjelenését. Nem sok ideig állhattunk itt, mialatt O Felsége még egjszer biztositá fegyverét, majd órájára tekintve, mondá: mindjárt fél hatra lesz — midőn már hallottunk is a lejtön egy kis csörtetést, s mig 0 Felsége oda figyelt volna, én balra tekintek, és látom, hogy jön már a tizenkettős is, mire azonnal figyelmeztetőm öt. Bánom, hogy szólottam, mert az elébbi zörejta tiztmhatos idézte elö, melyet aztán később szintén megláttunk. Igy azonban — minthogy a tizenkettős gyönyörű állat volt, 0 Felsége ezt vevé czélba s rátüzelt. Az erősállat ugyan megugrott, de én jól láttam, liogy lapon van találva, s O Felsége is ugy vélekedett. Sietve a helyszínére mentünk tehát, hol igen szép kiugrást találtunk is, — de semmi vérnyomot. Miután azonban bizonyos voltam, hogy a vad messzire nem mehetett, keresésére indultunk, és mintegy 120 lépésnyire egy törzsön keresztül dőlve találtuk. Mint később feltörés után O Felségének constatálhatám, ennek szintén tüdején és szivén hatott keresztül a golyó. Átalában a fövadra uem ajánlható a csúcsos golyó, mert az okozott keskeny sebhelyen csak hosszabb időre és gyéren tűnik elö vér, s semmi csapást sem hagy. Ilogy vadállományunkra még egyszer visszatérjek: ezelőtt mintegy 12 évvel egypár öz is vetődött ide, nyilván a Mátrából, de daczára a legnagyobb kíméletnek sem birtuk az állományt 30 — 4G darabnál feljebb vinni; ennek oka a sok róka, és részint a vadmacska, mellyek gyenge ünöiket felfalják. Ugy hiszem sokan tapasztalták, miként az özek a rötvadaktól távol, fiatal és igen sürü állabokban kiilön társaságot szoktak képezni. — Végre, ámbár ez. már nem tartozik a vadászathoz, megemlitem, hogy erdeinkben a vadkörtefa telyes virágzásban van. Valkón, 1869. decz. 7-éu. HUBER KÁROLY, kor. főerdész. Lepsényi emlékek. (Falka-vadászatok és versenyek.) (Folytatás és vége.) A lepsényi versenyek után való nap, azaz november 15-kén a találkozó ismét Csikváron volt, de szintén nem számitható a szerencsések közé ; több nyulat is hajtottunk, de ismét el is veszítettük, ugy hogy néhány jó futamon és a közbeesett fövenyi határárok átkelésén kivül sok sportot e nap nem nyújtott. Annál jobb vadászat volt november 16-án Ecsin, hol három hajtott nyúlból kettőt elfogtunk, s a harmadikat pedig már hallalira hajtva, kénytelenek voltunk egy kukoriczában hagyni, hová mégis be tudott menekülni. Ritka jó szimat volt ez nap, úgy hogy az ebek feltartott orral és tele hanggal hajtották vadjukat, s az egész mezőny a legsebesb iramban lovagolt utánnuk. Különös látványt nyújtott azon ritka eset, hogy második nyulunk szemre hajtatván, irányát nem változtatva, az ott álló kocsi-közönség közé futott, és közvetlen egy szép kezek által hajtott pony-kocsi kerekei közt surrant el, nyomban követve a teli hanggal hajtó falka által, mely 30 lépésnyire a kocsiktól el is érte. Rákövetkező nap, november 17-én, Polgárdin volt a találkozó, s ismét szép és erös vadászat volt, kiválóan sok ugrással, bele értve a kellemetlen határárkokat három soros akácz-spalierjaikkal. A november 19-iki ecsi vadászat a legjobbak egyike közé tartozik. A szimat égető volt, ugy hogy falkánk a felvett nyulat verseny „pace"-ban követte, s az enyingi uradalomhoz tartozó hodosi erdőn hajtván át, nagyon szép vidéken vezetett keresztül, útba ejtvén egy meredek völgyet is, több ugrással. Itt azonban nem mertünk sokáig időzni, félve a kerülök puskáitól, ugy hogy az első checknél összehívtuk falkánkat s Ecsire visszalovagoltunk. A futam majdnem egyenes vonalban mintegy 30 perczig tarthatott. A második nyul sziut' azon irányt vette, de már nem oly sebesen s nem oly szép vidéken keresztül ; mégis 25 pereznyi futamunk volt vele, mig az enyingi határban felkvlö friss nyulak hazamenetelre nem késztettek. Folytatás a iuclléklapon.