Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-12-10 / 34. szám

158 VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. NOVEMBER 10. 1869. Tenyésztés és telivérek. Országos méneseink állapota és költségyctése, A napokban osztatott ki a földmiv.-, ipar- és kereskedelmi minisztérium 1870-ik évre szólló költségvetése, melyben a többi osztályok mellett az álladalmi lótenyész-intézetek budgetje is külön szakaszban tárgyaltatik; e szakaszhoz „Jelentés" czim alatt még egy külön füzetke is mellékeltetett, mely a száraz számok magyarázójául szolgál, s egyszersmind a ménesek létszámát s utóbbi három évi történetét foglalja magában, mind jogi mind anyagi tekintetben. Közölni fogjuk a költségvetést egész terjedelmében, mely évről évre érdekes statistikai összehasonlitásokat fog eredményezni, de megelőzőleg célszerűbbnek tartjuk a „Jelentés" tartalmát kivonatilag megismertetni. Bevezetésül elmondja a jelentést tevő miniszter ő exja röviden, hogy az álladalmi ménesek kezelése a kiegyezés után a delegátiók határozata s O Felsége rendelelete következtében a katonai hatóságéból az illető szakminisztériumokba volt átadandó, addig is, mig a birodalom két fele közt fenforgó jogi czimek, illetőleg követelések tisztázva lesznek. A dolog ugyanis akként állt, hogy a lajthántuli minisztérium az eddig közös adóalapból szerzett és tartott ménesek, épületek, és más beruházások megosztását kívánta, és pedig 70 perczentet igényelt 30 ellenében, okul adván: hogy lóvásárlások s a történt beruházások nagyobb részben a tetemesb ausztriai adóalapból kerültek. Ennek ellenében a földmivelési minisztérium ismét azon ellenvetéssel erőtlenített: miszerint Magyarország a pénzkiadásokon kívül azelőtt 36,000 hold, 1850-től fogva pedig 46,000 hold birtok jövedelmével is járult az eddig közösen kezelt lótenyésztéshez, holott hiteles kimutatások által bebizonyithatólag, magából a mezöhegyesi ménesből az ausztriai lótenyésztés gyarapítására 70 év óta milliókat meghaladó értékű mén-számmal több adatott 4t, mint Magyarországnak; de meg, eltekintve minden egyébtől is : Magyarországnak a ló tenyésztés czéljaira szánt földbirtokokon létező épületek, és a birtokokba fektetett mindennemű beruházások iránti joga kétségbe nem vonható, ép ugy, mint az emiitett földbirtokok iránti tulajdonjoga. Igy állván a dolgok, s egyelőre egyik fél sem engedvén, tartani lehetett tőle, hogy a ménesek kezelése továbbra is a központi katonai kormány kezelése alatt marad, melytől pedig az országos lótenyésztés előmozdítására •— a felteendő jóakarat mellett sem sokat lehetett reményleni. Belátták ezt a Lajthán túl is, s igy a magyar kir. földmiv. minisztérium abbeli ujabb felszólítására, hogy végleges elintézésig kezelje mindenik fél a birodalom illető felében épen „status quo" létező lóállományt, hajlandók lettek volna beleegyezni, ha ugy nem találják : hogy az átvétel megkezdése pillanatában a birodalomnak 7345 darabot tevő összes lóállományából Ausztriában 3188, Magyarországban pedig 4157 darab létezett, s igy a Lajthán inneni részben 969 darabbal több találtatott egyrészről; másrészről pedig azon hátrány nem fenyegetné őket, hogy miután a ménesek és méntelepek 1850 óta, az előbbi „egységes államterületen" olymódon vezettettek, hogy a birodalom túlsó részéhez szükséges lófajok, főleg Magyarországban tenyésztetvén, e/.ek sarjai innét szállíttattak az ausztriai tenyésztés használatára: most az elkülönítés által egyszerre elvágva ezen forrástól, a birodalom másik telének lótenyésztése nagy kárral megzavartatnék. Belátván a m. kir. miniszter cz aggodalmik alaposságát s a méltányosság is ugy kivánván, elfogadta az országos bizottmány azon nézetét, hogy bizonyos lófajok közt kicserélés történjék, meg azért is : mert a birodalom másik felében ismét oly fajok tenyésztetnek, melyek Magyarország tenyésztésének jelen stadiumában hasznosaknak ismertetnek el. Leszállítva azonban a cs. kir. földmivelési miniszter ez irányú nagyobb követelését, azon ajánlat tétetett, hogy : A magyar ménes-intézetekből az ausztriai igazgatásnak átengedtetnék a nehezebb fajokból 280 db anyakancza s 9 mén; viszont az ausztriai ménesekből a magyar igazgatásnak 55 db anyakancza s 1 mén. Ezenkívül a magyarországi nehezebb fajok 1, 2, 3 éves ménsarjainak fele az ausztriai ménesekben létező hasonszámu és korú ménekért lenne kicserélendő, — ha az ausztriai kormány minden további követeléseiről lemond Ezen engedmény folytán a birodalom mindkét részében létező lóállomány aránylag még mindig ugy áll, hogy daczára az átengedésnek, Magyarország 736 lóval birna többet, mint Ausztria. A magyar minisztérium ezen ajánlatának mármár elfogadását lehete várni, midőn a császári minisztérium 1869. évi april hó 4-éről 87. szám alatt kelt átiratában váratlanul kinyilatkoztatá, hogy fen kivánja tartani a beruházások iránti követeléseit, melyek szerint: „minden, a magyar álladalom területén létező lótenyész-intézeteknek lólétszámára, építkezéseire, szereire s minden javításokra nézve 70 perczentet igényel — 30 ellenében." Ezen követelések irányában a m. kir. miniszter a fentemlitett s 1869. évi julius hó 7-éről kelt átiratában előadott érvekre hivatkozott. E pillanatban tehát a vita a jogi kérdésekre nézve eldöntve nincs A jogi kérdések ezen vitatása azonban nem akadályozhatá : liogy a ménesek , telepek s ménesbirtokok 0 Felségének 1868. évi november 2-án kelt legfelsőbb elhatározásánál fogva ideiglenesen, 1869. év julius 29-én kelt legfelsőbb elhatározás folytán pedig véglegesen a m. kir. földmivelési minister rendelkezésére bocsáttassanak. Ez utóbbi időszaktól fogva tehát, az említett intézetek igazgatása véglegesen Gorove minister ügykörébe tartozik. Ezen eljárás következménye volt, hogy miután az ausztriai kormány a beruházásokra való követeléseit fentartván, -— a két kormány közt végleges egyezség létre nem jöhetett, — a magyar ministerium is a fentebb e'ösorolt fajkiegyenlitési ajánlatát függőben tartotta, — s igy tagadólag volt kénytelen válaszolni a császári földmivelési miniszter azon kívánságára, hogy az emiitett fajkiegyenlités szerint akár a kancza tenyész-anyag átadassák, — akár a nehezebb fajok ménsarjadékának három évjárata kicseréltessék. Midőn azonban az osztrák földmivelési mínisternek ezen most emiitett óhaját vissza kelle utasítani — a magyar minister-tanács folyó évi november 7-én tartott ülésében beleegyezhetni vélt az 1866-ik évben elletett nehezebb fajú ménsarjadék fele számának egyenlő számmal való kicserélésébe, ml a nélkül hogy jövőre bármely praeeedens esetet képezhetne, vagy a Magyarország joga elismerését feltételező kiegyenlítés mozzanatául volna tekinthető, — tisztán mint a két állam lótenyésztése előnyére tett intézkedés hajtatnék végre. * * * Itt minister 0 excja áttérvén a ménesek kezelésére, e részben tett intézkedéseit a következőkben adja elő : „Tekintettel azon körülményre, — hogy úgy a ménesekben folytatott tenyésztésnél, — mint a telepek kezelése- és felhasználásánál is e nagyértékü tenyész-anyag ellátása és kezelése körül, csak a legpontosabb rendtartás és szabatos eljárás mellett lehet az ország érdekeit és vagyonát biztosítottnak tartani, — elhatároztam, hogy miután hazai népességi viszonyaink mostohasága és cselédrendszerünk hiányossága, a nagy kiterjedésű és sok egyén szolgálatát igénybe vevő intézetek ke'zerö-szükségét mindenkor és minden időre biztositni alig engedné, — a lótenyész intézetek kezelésére nézve a katonai szervezetet továbbra is megtartassák, s miután kiderült az is, bogy a katonai szervezet melletti kezelés — eltekintve a pontosság" és szigorú rendtartástól — a polgári kezelésnél nevezetesen olcsóbba kerül; — s mert honvédelmi törvényeink a honvédségre kötelezett polgároknak háborún kivül folytonos szolgálatra használását nem engedik, kénytelen voltam a közös hadsereg kiegészítő részétképező méneskarnak a magyar területen levő intézetekben szolgálatot tevő részét igénybe venni, s tárczám költségére vállalni át az emiitett méncskar szükségleteinek fedezését. Eddig a hadiigyministeriura igazgatása alatt a tenyésztés vezetését s minden, ennek érdekében s e körül előfordult teendőket a katonai felügyelő intézte; ma azonban ez intézkedés a felelős ministernek magának van fentartva, s a katonaság csak az emiitett végrehajtással van megbízva. Ennek előtte a ménesbirtokokon folytatott gazdaság is az illető ménesparancsnok felügyelete s a katonai felügyelő igazgatására lévén bízva, — elkerüllietlen szükségnek mutatkozott, hogy a gazdaságok vezetését a ménes vezetésétől elválasztva — az a ministerium főfelügyelete alatt a katonai szolgálatból kivált polgári gazdasági igazgatók kizárólagos felelősségére bizassék. Mindemellett azonban a gazdaságok szükségelte kézieröt az említett méneskar úgynevezett gazdasági osztályához tartozó katonaság állítja ki. A gazdasági osztály létszámához tartozó ezen katonaság katonailag fizetve és élelmezve, tisztán gazdasági foglalkozásra használtatik; gazdasági teendőkre nézve az illető polgári gazdasági tiszt rendelkezése , katonai tekintetben pedig egy külön gazdasúgosztályi katonaparancsnok vezénylete alatt áll. A hadügyministeriummal történt egyezkedés szerint, a folyó évi sorozástól kezdve a magyarországi méneskar szolgálatába csak amagyar korona kötelezettel sorozhatok, s az összes katonai kar magyar egyenruhát nyer. Nemkülönben az üresedésbe jött tiszti helyek i s magyar születésű tiszteknek lesznek lehetőség szerint fentartandók. A ménesekben folytatott tenyésztést, a méntelepek létszámának az országos lótenyésztés érdekében való felhasználását, s végre a ménesbirtokokon vitt gazdasági eljárást illetőleg, hogy az ügyek vezetésénél az egyoldalúság lehetőleg mellőztessék: minden, a lótenyész-intézetek körében előforduló fontosabb tenyésztési, gazdasági vagy szervezési kérdések megvitatására egy központi bizottság lön alakítva, oly czélból, liogy ez — a minisztérium részéről előadott kérdésekre, vagy pedig saját kezdeményezése folytán — javaslatokat terjeszszen elé. E bizottmány a pesti lovaregylet három, a központi gazd. egyesület két választott tagjából, s az ország különböző vidékein lakó hat szakértő tenyésztő gazdából alakult. A központi bizottmány ilyetén alakulásában az emiitett intézetek minden kezelési ága lévén képviselve, elérni reményli a minisztérium azt, hogy habár az emiitett bizottság egyes elemei kiválóbb előnyben kívánnák is részesíteni a tenyésztés egyik vagy másik ágút, az összes bizottság — már alakításánál fogva is — az intézetek ösz hivatásának szem előtt tartása által képes leend megfelelő, s minden érdeket számba vevő tanácsot adni. (Folyt, követk.) Az összes magyar- és osztriai versenylovak pályázata 1869-ben. A túloldalom rovatolt kimutatáshoz csak néhány szavunk van. E szerint 215 versenyló pályázott f. évben a monarchia mindkét feléből a continens 28 gyepén, mellyeknek éppen fele a birodalom határain kivül esett. — Nyertes volt a 215 lóból 79, tehát circa egyharmada. A nyeremények összege 292,316 frtra rúg. Az egyes lovak közül legelső helyen állnak e tekintetben : Mercury (gr. Henckel H.) . . 14950 frt. Brigadier — — . . . . 14485 „ Honesty (lissai ist.) . . . 13925 „ Wolfsberg (kladrubi) . . . 13809 „ Signal (gr. Zamoisky) . . . 13665 „ Zápolya (gr. Keglevich) . . 13594 „ Pantaloon (kladrubi) . . . 12735 „ First lord (br. W.-Czindery) . 11761 fttal. A mi az egyes istállók nyereméoyc't illeti, c részben első helyen áll a Kladrubi udv. istálló 40,457 írttal. Érdekes e hasonlatok tovább folytatása, s alkalmilag még visszatérünk reá.