Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-11-10 / 31. szám

148 NOVEMBER 10. 1869. — Mi az ? — kérdé a báró remegve. — Létrási tarka kutyája, mind eliizi elölünk a szarvasokat. Már tízszer lestem a czudarra, de ma jól jár velem. Báró ur, tessék itt maradni az utón, mig bivni fogom. Én föl megyek a keresztutra. Ott kell neki elhaladói ; bizonyosan nyulat vert föl; hanem iszen majd adok én neki. IIa a báró ur felé jönne, esak tessék lelőni, ugy sem kár azért a dögért. Még van időnk, hisz már két órakor elindultunk. — De Jóska fiam, nem jöttein én kutya-lesre. — Ha meg nem kapjuk, befutja az egész tájat, s még csak szőrét sem fogjuk látni a vadnak. A szarvasok messze vannak, a lövést nem fogjak hallani. A báró kissé bizarrnak találta ugyan a neki átengedett működési tért, miután hozzá volt szokva a vadászat területéiii rendőrséget vadászai által gyakoroltatni. Hanem hát k la guerre comme á la guerre, mindeu ellenállás nélkül belenyugodott a gyerek parancsába, s a jóakarat sem hiányzott nála, mert a kutya mintegy félóra inulva csakugyan visszajött, s ha a báró el nem hibázza, Létrási tarkája bizonyosan áldozata lesz vadorzó kedvtelésének. Ez előőrsi harcz eredménytelen kimenetele kissé lehangolta Jóskát, mig a báró savanyu arczán világosan olvasható volt, hogy küldetésének hajótörése neki sem igen tetszik, jóllehet nem nagy örömmel vállalkozott reá. — Mondom, hogy lejjebb czélozzcn, báró ur, különben a szarvassal is ugy fog járni, mint az özbakkal meg a kutyával — mondá Jóska nyomatékos hanglejtéssel. — Ejh mit, negyven lépésnyiről egy kutyát futtában még Rohan herczeg is elhibázhat golyóval — veté oda a báró röviden. A fegyver újra megtöltetett, s tovább haladtak a meredélyen, s a házat mind hátrább hagyva, fentebb téresebb sikra értek, honnan az ut a még magasabban fekvő dobosvágásra vezetett. Egy szót sem váltottak többé egymással. Minden oldalra csendesen fürkészve, lopódzott Jóska előre, mint a veszélyt érező róka, s a báró szorosan nyomába. A hegyek is hallgatva tekintettek alá köröskörül. Még csak szellöeske sem lengedezett, s a felhők közül koronként előbukkanó nap egész erővel szivta magába a lehullott eső nyomait, de ez nem sikerült neki oly gyorsan a nedves gyalogúton, hol még csak egyetlen ágacska rccscsenése sem árulhatta el a vadászt. Olyan lesjárat volt ez, hogy annál szebbet már kívánni sem lehetett. Már jó hosszú idő telt el az ide-oda őgyelge'sben s némelly belyekeni ácsorgásban, s a nap búcsúpillantásai csakhamar emlékezetbe hozák, hogy itt az idő, midőn a nap becsülete legalább a lesjáraton megmentessék. A légkör szokatlan meleg volt, milliard bogarak repkedtek a levegőben, köztük temérdek csipős légy és szúnyog, melyek épen akkor kínozzák az embert leginkább, midőn a test kigözölgése verejték alakban gyöngyözik róla. A báró szeretett volna kissé monologizálni, de már az utolsó hegykanyarulatnál eljött a pillanat, midőn érzelmeinek csak a legmélyebb hallgatásban szokott kifejezést adni. — Későn fognak előjönni a szarvasok ; ezek a férgek átkozott mérgesek — suttogá Jóska. A báró olyan arczot vágott, mintha azt akarná mondani: „Vigyen el az ördög." Csekély távolból már hallani lehetett a gulya , koloinpját, a dobosvágási pásztorkunyhó mind közelebb jött a láthatáron a tova lopódzkodó vadászok . elé. Husz perez telt .el. — Terringettét, ahun áll ni — suttogá Jóska lehető halk hangon. — Nézze csak báró ur, ott azon a gyöpön. Ott állt a tizennégyes, alig száz lépésnyi távolban, egész szélességében a vadászok felé fordulva. A báró még három lépést tett előre, aztán jó állást vett magának, czélzott és lőtt. — Hahó, hahó ! — orditá Jóska, a dobosvágás leterített királyára rohanva. Egy hatalmas zörej, erős káromkodástól kisérve, visszatekintésre kényteté öt. Laptulajdonos : özv Bérozy Károly né. A báró, a fiu után sietve, egy fatörzsön keresztül bukott. A puska agya összetört, s a báró arc-za és lába megsérült. — Jézus Mária, báró ur, ini történt? Hisz ön vérzik — kiáltá Jóska rémülten. — Nem tesz semmit, nem ütöttem magamat nagyon. Elesett a szarvas ? — El bizony. Teringettét, de örülök neki. Mintegy tiz lépésnyire a diadal helyétől, egy gyönyörű szarvas tápászkodott fel lassacskán, mintha nehéz álomból ébredne fel, s azon pillanatban mint a nyil rohant árkon-bokron keresztül, le a hegyről, a nélkül, hogy a rendkívül elbámulok előtt csak legcsekélyebb jelét is adta volna azon okozatnak, hogy miért feküdt ott egypár perczig a lövés után, leroskadva, mint valami gyapjus-zsák. .... S én a puskámat ott hagytam a fatörzsnél — jajgatott Jóska. Egyetlen sebvér csepp sem volt látható ; hasztalan hadonászott Jóska kalapjával azon helyen, hol a tizennégyes feküdt, meg csak egy szörszálacska sem röppent fel a légoe, pedig olyan szelet csapott, hogy egy szélmalom is megindult volna. — A szarvas kapott, báró ur, az bizonyos, hanem —- Mi nem kaptuk meg — vágott közbe a báró mogorván. Megállj, sebvért látok a földön, ott ni. — Nem az az, báró ur, veres áfonya az, mely épen most kezd érni. Kutatni ma már későn van. Ugy gondolom, báró ur, legjobb lesz, ha lemegyünk ; én majd korán reggel kijövök az apámmal, meg a feleségemmel, meg az erdőszszel; s ha talán kissé később méltóztatik felkelni, talán a szarvast is ott fogja látni a korcsma előtt. A báró ur találta, még pedig jól, mert egy olyan szarvas nem vágja magát a földhöz minden csekélységért. Persze, hogy sebzett szarvast még soha sem láttam ugy szaladni, de azt hiszem, meg kapjuk mi őkelmét. Most csak nézze a báró ur, hogy a vért lemossa arczárói, itt a közelben mindjárt lesz viz, a hova a marhák inni mennek. (Vége köv.) Will ÍM,

if. A bécsi hajósegyletek nagy regattát szeretnének rendezni a jövő évre vagy Bécsben vagy Pesten. Ha pedig egyik helyen sem találnának elég résztvevőt, akkor Hamburgba küldenek egy csapatot. — Bécsben most három hajós egylet létez, de csak kettő bir elég erővel amüködésre; ezek egyike a „ Lia ", mely mintegy 10—12 „scullert" , s két „four oarst" állithal ki ; a „Donauhort" is jóformán ennyi erővel úszhatna ki egy reg ittára ; ellenben a „Wiener Ruderverein" aligha volna képes csak egy „four oarst" is evezősökkel megrakni, értvén persze saját evezőseit, miután a clubb régi „four oared crew"-je (gr. Wilczek és a két Bachmayr testvér) Bécstől távol levén, nehezen jelennek meg; egy újonnan alakuló csapatot p. dig a többi egylet gyakorlott tagjai hamar „elbuktatnának." Hanem azért a három egylet, s hozzá a pesti és budai egyletek pompás regattát állithatnának össze, csak egy kissé jobban egyetértenének s közlekedésbe jönnének egymással. Silberer Victor szándékozik is — lia legalább csak a bárom bécsi egylet egyetért vele — 1870. május havában a regattát megtartani. A programm megállapitása végett, mindenekelőtt szükséges, hogy a clubbok kijelentsék, minő versenyben (csolnakjai és evezőssei képessége szerint) akar megjelenni, illetőleg résztvenni. Alább adjuk e regatta előleges tervezetét, mely véleményünk szerint viszonyaink s tehetségeinknek legjobban megfelel; mert mig a nagyobb versenyekben csak a legjobb erőket állitná szembe egymással, addig a kissebbekben a gyengébb evezősök — megvédve a matadorok ellen — mehetnének ütközetbe. Programmja az 1870-ki május 15-én a bécsi Duna úgynevezett „im Kaisenvasser" részén tartandó baj ós-versenynek. 1. Verseny. Sculler-Verseny. Csak a „Wiener Ruderverein" tagjai számára. 2. Verseny. Pair oars, kormányos nélkül. Nyitva mindenkinek. Felelős szerk.: Keve József. 3. Verseny. Sculler-verseny. Csak a „Lia" egylet tagjai számára. 4. V e r 8 e n y. Nagy verseny négy evezősök számára. Résztvehet mindenki. (Megbivatnak a gmundeni (gr. Harrach), pesti, hamburgi és triesti egyletek ) 5. Verseny. Sculler verseny. Csak a „Donauhort tagjai" részére. 6. Verseny. Kis verseny 4 evezősök számára. Versenyezhet mindenki. A dijjakat olly versenyekre, inellyben csak bizonyos egylet tagjai vesznek részt: maga az egylet adná. Az által, bogy a kis clubb-sculler-versenyek a nagy négy evezősök elé tétettek, megakadályozni akarjuk, nehogy a 4 evezősben küzdő erő,b és gyakorlottabb tagok utólag egy illy seuller-race-ban résztvéve, a kevésbbé gyakorlottakat legyőzhessék. Mert azt nehezen fogja egyik evezős csapat is megengedni, hogy valamellyik tagja a nagy verseny előtt illy kicsinyben résztvéve, magát fárassza, s a négy-evezősben lankadt erővel húzzon. Az által pedig, bogy a sculler-versenyben csak egy ugyanazon egylet tagjai versenyezhetnek — eleje vétetik annak, bogv valamely igen erős * „sculler" két vagy három dijjat nyerhessen. Ha egynémelyek csak netán magán fogadási versenyt akarnának létesitni, ezt is szívesen felvesszük programmunkba. Vagy ha valamellyik egylet az itt előadottaktól különböző versenyt indítványozna, ugy ezt is iparkodunk — a többi egyletek meghallgatása után — létesitni. Végül pedig kijelentem, miszerint, hogy annál több időt fordíthassak a versenyek kellő rendezésére — én semmi léle versenyben részt nem veendek. Sí LN ERE it V

ICTOR. a newyorki Atlantic-Boatclubb tiszt, tagja. * , * A „Sport", mellynek hasábjairól e.közleményt átvettük, ártatlan malitiával beszéli el még végül : hogy ugy látszik mintha a „Wiener Ruder verein" nagy buzgalommal látna ujjabb időben az — állattenyésztéshez^'); mei t — folytatja tovább: midőn a napokban ez egylet telepjét „am Kaiserwasser" környékén felkerestük, hol igen szép emeletes clubb-bázat épittetett magának, — gyakorló tagokkal ugyan nem, de annál több mindenféle hasznos és pecsenyének való háziállatokkal- találkoztunk. Vigan hápogó kacsák és gágogó ludak mellett, stoicus nyugalommal sétáló kan-pulykák s fiatal, tapasztalatlan csibék szaladgáltak a veteményesben, hol spárga és saláta ágyak nyomai látszottak ; van nekik egy roppant juhászkutyájuk is, melly nem annyira juhokra, mint inkább egy nagy szakállú kecskére vigyáz, hogy a kis gazdaság fejes káposztáit le ne legelje, mellyekre pedig az utóbbinak észrevehetőleg fáj a foga. A „pesti hajós-egylet" számára Hengslmiiller László ur — Bangkoekból, a siami birodalom fővárosából, egy eredeti siami csolnakot küld, mely hihetőleg nem sokára megérkezend, miután Sbanghaiból keltezett levele szerint már junius 28 án útnak indította. Vegyes» Ma csupa gyászhirekkel kell rovatunkat megnyitni: f Lord Derby, a hires államférfi, s „first célebre of th • lufs" f. october hó 23-án Knowsley jószágán. i- Gr. Wolff-Metternich Levin, egy falka-vadászaton történt bukás következtében oct. 29-én. f Marquis of Westminster, oct. 30-kán rövid heves betegség után. Benazet. az idei badeui „nagy akadály verseny" nyertese, lord Powlett tulajdona — nem régiben a la Marche-i akadályversenyben elbukott, gerinez csontját tore, s ott helyben le kellett szúrni. A vadászati törvényjavaslat talán végre még is színre kerül a képviselőházban, miután a napokban a baloldali körben tanácskozás alá vették. Megállapodás a következő főbb pontokban történt: A községi vadászterületek bérbeadásának módja a községeket illeti. A vadász jegyekért bejövendő összegek a községi iskolák javára szolgáltatnak át. Szerkesztő-társ: Sárkány Ján. Fer. PEST. 1869. NYOMATOTT AZ „ATHENAEUM" NYOMDAJABÄN.