Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-10-30 / 30. szám

144 VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. meresztő kapaszkodás. S hozzá me'g két vén asszony kapaszkodott a meredélyen. Fáradt vagyok. Yesdd meg az ágyat, vacsora után mindjárt lefekszem. Mit állsz itt tátott szájjal, mint valami népgyűlésen. Ha a gazdasszony jön, nézdd hogy egymásután eltisztuljon. Ma nincs kedvem fecsegéseit hallgatni. No, itt jön a beszélő orgona. — Jézus Mária, báró ur, egyetlen darabka máj sincs. Alkalmasint nem igen ügyeltek. No, holnap majd minden jól lesz. Szarvas van elég, a füvet mind lelegelik, s az elriasztás sem basznál semmit. Mindig mondtam én az öreg Békásinak, hogy lia a szarvasok lopni akarnak, oda állithatnak tiz zsandárt, mégis lopnak ; de a báró ur csak lőtt, s reménylem, nem is hibázott ? Az a hülye Jóska persze azt állítja, hogy nem talált vérnyomot, de az uram meg azt mondja, hogy a kövérség alkalmasint előre esett, s igy a seb nem vérezhetett. Az uram — Asszony, gyorsan a vacsorát, fejem fáj, s pihenni akarok. A báró most már rendkívül fel volt ingerülve. Jóska odakünn ácsorgott. — Hogy volt Jóska ? — kérdé Jancsi. A vadászlegény ujját ajkára illesztve, suttogá : — Megint elrontotta. — Mindjárt tudtam, a mint uram a szobába lépett — viszonzá a fegyverhordó ép oly lassan. — Tegnap a lövést elbarkácsolta, ma meg egy bakra lőtt, pedig két szarvas alig ezer lépésnyire legelészett tőlünk a meredélyen. — Jancsi — mondá a báró a vacsora után — holnap nem megyek a reggeli lesre. Aludni akarok. Olyan vagyok, mintha kerékbe törtek volna. VI. A helyzet mindig sötétebb lesz. Másnap reggel finom eső állt be, köd kezdett ereszkedni, mely mindig sűrűbben lebegett a hegyek csúcsain. Az egymással küzdő légáramlatok csatarendjéből csakhamar kivehető volt, hogy a reggeli lesjárat kevés eredményt nyújtott volna. A déli láthatárról sötét, szenynyes, kuszált szélű és alant úszkáló felhők húzódtak fölfelé, az eget komor szürkébe öltöztetve, s a leverődés mindig erősebb lett. — Előre éreztem a rosz időt, s a ma reggeli lesjáratra csakis valami műkedvelő ment volna — mondá a báró büszke önérzettel a belépő szolgához. — Jancsi, mint mond a légmérö. — Emelkedik. Oda künn azt mondják, délig esni fog, s estvére a legszebb idő lesz. Békási azt hiszi, hogy ma felséges lesjárat lesz, mert a méhek már korán reggel igen meszszire repültek a kasoktól. Mikor az eső csak ugy szakad, s a vadászat kedvelőjének semmi kilátása nincs valami jó eredményre, akkor egy magas hegyoldali vadászkunyhóban tartózkodás nem valami kellemes ajándéka az isteneknek. Dc bármily lomhán s bádjasztólag folyjanak is az órák oda fenn, az ingerlékeny kedélyekre nézve mégis sokkal elviselhetőbbek azok, mint az unalom szellemet és ideget összeőrlő férgei egy tiszta, istállók és trágyadomboktól körülvett falusi korcsmában. Félóráig nézegettetett a szarvas-fej az eresz alatt, a másik félóra a ló és tehén-istálló megtekintésére szenteltetett. A konyha látogatásáról gyorsan le lett mondva, mert onnan olyan kozmás szag ömlött ki, mint valami vásári kolbász-kunyhóból, az ivószobában, no ott volt még csak az igazi ambra illat. Könyveket vitt ugyan a báró magával, éli.ényeit is meg akarta irni, szépen kikerekitve, üres óráibarr, s a mindenes, mint a világi közlekedés egyetlen képviselője által e vidéken, a legközelebbi postára küldeni a bárónő számára, de a nagy viharban sem az olvasás, sem az írás sehogy sem akart menni. Unta magát, mint valami iskolai vizsgán. De a feketeleves, az még hátra volt. Már vagy százszor kitekintett az ablakon, ép anynyiszor tekintett a falon függő, a négy évszakot ábrázoló képre is, továbbá egész figyelmét forditá egy csoport tábornok arczképére a zajos ujabb korból, nem kevésbé a pocsolyában tornázó és lubiczkoló libákra is. Kétségbeesésében már a rettegett daemont is segitségííl hivá, tudniillik beszédbe mert ereszkedni a bőbeszédű gazdasszonynyal, .... mind hiába, az unalom ónsulya és sziklaszilárdságú hatalma mind erösebben kapaszkodott a vadászvendég nyughatatlansígába, már majdnem tartlizott volna az ivóban üldögélő vándorlegénynyel is, ha szt. Crispin ifjának csak némi fogalma lett volna is e játék finomságairól. A báró ideges volt. Az ideges emberek kevés álomnak örvendenek, mely őket napközben még makacsabban keriili. Nem volt más hátra, mint magát a legmélyebb nyugalom csendjének átengedni, s bevárni a következményeket. — Átkozott szivar. Minő müve'szilcg van megpörkölve. „Különlegesség!" Valóságos szédelgés. De nem is lehet máskép, ha a pénzügyminiszter csak két krajezaros szivarokat szi. Larisch jobban értett hozzá. Uj adóktól is megkímélt. Már a régiek is elviselhetlenek voltak. Ezek az emberek még csak újsággal sem birnak. Egész idyll. Minő ostoba história volt azzal az őzzel. Bakot otthon is lőhetek. No dc hiszen holtig tanul a jó pap. Más is csak ugy van vele. Hát még az államférfiak. No, derülni kezd. Szabad ! E szóra Békási Jóska lépett be. — No, mi haj, Jóska. — Jelentem alássan, a szarvasokat már megint láttam, s este felé a tizennégyes bizonyosan ott fog feküdni a dobosvágási fiatal fák közt, a hol mindig bujkál, hanem hát lesbe kell állani, mert a vad csak későn bújik elő a mérges legyek miatt, mikor már sötétedni kezd, s akkor a lövés künynyen hibázhat. — Készen leszek. Elindulunk ugy — Legfeljebb három óra tájban, mert a meredélyre a másik oldalról kell felmennünk, mivel a gulya már a túlsó oldalon van, a hol a báró ur tegnap állt, s a bakot — Jól van, jól. Belátom, hogy heveskedtem. De mikor az ember két napig semmit sem lát, nem csoda, ha a legjobb vadász is türelmét veszti. Majd megfontolom a dolgot. Nesze, itt van tiz forint. De ha unokaöcsémnek csak egy szót szólsz is a bakról, akkor vége a komaságnak, meg a barátságnak. Mit csinál a Lidi ? -— Csókoltatja a báró ur kezeit, s azt kérdezteti, hogy teheti-e tiszteletét a holnap reggeli lesjárat után. — Szívesen látom. Örülni fogok, ha ismét láthatom. Mást nem láttál ma, Jóska fiam ? -— Két szarvast, borjaival, egy özbakof, aztán meg három agancsárt — Hát a tegnapi bakkal mi lett ? — Kutya baja, báró ur, nagyon magasra méltóztatott lőni, a fában találtam meg a golyót. Ugy gondolom, hogy az a puska magasan hord. — Persze, már hogy is ne. Mar tizennégy év óta lövöldözök vele, s csak nagy ritkán hibáztam. — Ha a báró ur megengedné, szeretnék vele egypár lövést tenni a fegyverhordóval. O is azt hiszi, hogy magasan hord. — Akkor az csak az ö hibája, hanem hát épen Jancsi bírálhatja azt meg legkevésbé. Mondom, hogy az a puska már nem is hordhatna jobban. Hogy a bakon tul lőttem, ha igaz, akkor annak csak az az oka, hogy hirtelen leugrott az alantabb fekvő völgybe. Hanem majd meglátod, hogy az a gazficzkó ma nem fogja a golyót magasan kapni. — Báró ur, kész az ebéd — jelenté Jancsi. — Az eső is elállt. —- Tehát három ói-akor Jóska. Jancsi, Jóska meg az apja a te vendégeid lesznek. (Vége következik.) A nyul is fölmegy a fára. „Egy nyul sokáig bolonddá tartott" beszélé előttem egy 60 éves öreg tisztelendő úr, ki aggkora daczára szenvedélyes s fáradhatlan vadász, s jó egészségét, örök tiszta, vidám kedélyét ezen foglalatosságnak tulajdonitja. „Nem hinné öcsém, hogy a gaz ficzkó fára mászik a kopó elől, s onnét nevet rajta. De hallja a dolgot a miként történt." „Egy napon kiballagtam az erdőre nyulászni, s kopóm — melynek párját hét vármegyében kereshette volna — rövid idő múlva gyors csiholással jelezé a nyulat. Állást foglalék : jól ismertem a helyiséget és a vadforgást. A csiholás közeledik; figyelek, hol szökik elő tapsifiiles, de im — egyszerre megszűnik a csiholás : a kopó nyomot vesztett. Nem volt szokása. Haszontalan minden várás, a nyul eltűnt, a kutya hiába kereste, haza kellett mennem. Fúrta a fejemet a dolog, s mihelyt szerét telietém, ismét azon helyre menék. A kopó ismét rövid idő alatt fölveré a nyulat, s azon helyen, a hol múltkor, ismét elveszté. Már most becsület kérdéssé vált nálam a dolog: vén vadászon, hírneves kopón kifogna egy nyul ! Nem lehet. Hogy nyul, megismertem a hajtásról; e fölött nem volt semmi kétség. Midőn ismét kijövék, ott foglaltam helyet, a hol gondolám, hogy kopóm nyomot vesztett. A nyulat csakugyan megláttam, dc nem lőttem ra. Engem az érdekelt, hogy fog ki a gazficzkó rajtam s kutyámon, nem pedig pecsenyéje. Most világosan kivehetém merre esik az eltűnés helye, s jövő alkalommal oda állottam. Hajt a kutya, csihol erősen, szorítja és sebes hajtással közeledik ; baktatva jön a nyul egészen felém. Előttem 4 lábnyi magasságban két ágba szét futó agg tölgy állott. A mint oda ért, körül futotta a fát s egy szökéssel a két ág közé vetette magát, s onnét tekintgetett oda, honnét a csiholás közeledett. Végre megérkezett a kopó, körül futá a fát egyszer, kétszer, nagyobb s nagyobb körökben, de nyomra nem talált. Ekkor arezomhoz emelém fegyveremet, czélba vevém a viliázat közepén diadalt ülő gazficzkót; a fegyver dördült, s kutyám örömére halva hengeredett le biztosnak vélt helyéből nyul komám. Vén csaló volt." Hasonló esetet két más személytől is hallottam még. Az egyik véletlenül állott ép oly fa elé, liol szegény nyulacska menedéket keresett, de halált talált. A másik pedig utazás közben kopók által szorongatott nyulat látott azok elől egy vizmelletti fűzfára menekülni, s az áruló — az oda érkezett vadászoknak kik nem tudták mire vélni a dolgot hová lett a nyul — a fűzfán való rejteket megmutatta. Szükség törvényt ront, s a nyul is fölmegy a fára, ha szorítják. „Az Erdészeti lapok után." Agarászat. „A csanádmegyei agarász-egylet" választmányának határozata alapján az „öreg agár verseny " folyó évi november 18-án fog tartatni Mező-Kovácsházán. A nevezés ugyanazon hó 17-én a kovácsházi fogadóban este 7 órakor történik. A tét-összeg társulati tagok agaraira 5 frt, az idegenek agaraira 10 frt. A billikom-nyeríes agarakra kettős tétel. A kiindulás 10 órakor történik. Az „agarász-paripák versenye," a melyben csak egyleti tagok lovai vehetnek részt, szintén Kovácsházán, az agár-verseny befejeztével tartatik meg, tét 10 frt. Kelt Ó-Földeákon, 1869. october 21. NÁVAY GYÖRGY. e. jegyzi. A Bács-Bodroghmegyei agarász egylet öreg agáiversenyét Szabadkán f. é. november 20

:án fogja megtartani; az első nyertes agárnak 200 frt ért., a másodiknak 100 frt ér', tisztelet díj tüzetett ki. Futhat minden agár, bárkié legyen. Tét 10 frt, nem részvényes kettős tételt fizet. — A tétöszsz az első és második agár közt osztatik meg. — Az agarak nevezése a díjagarászat előestéjén történik. Eladó. Négy kölyök-agár; láthatók és megpróbálhatok nov. 8-kán a bihari agarász-egylet versenyén, Sóstón (Biharmegye ;) addig is levélbeli választ ad vagy még örömestebb látja a vevőket lakásán (Tóbik, u. p. Fegyvernek) RETSKY ANDRÁS. Igazítás. A Zápolya és First-Lord közti holtversenyre vonatkozólag mult számunkban közlöttekre nézve gr. Keglevich B. ur levelét vettük, melyből értesülünk : hogy nem a pályabiróság által történt a Zápolya részérei kedvező ítélet, hanem First Lord tulajdonosának felhatalmazottja tette — ujjabb döntő futam mellőzése végett — az euilitett couipromissumot, mely nem 100, de 200 aranyat tett, s melyet Charleyért fizetett tulajdonosa. Luptulajdonos: ózv. Bérczy Károly né. Felelős szerk.

: gr. Lázár Kálmán. s:,'k,.x;t...t., Keve József.> S&rk&nv Jan. Fer. PEST. 1869. NYOMATOTT AZ „ATHENAEUM" NYOMDÁJÁBA^