Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-09-20 / 26. szám

SEPTEMBER 20. 1869. VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. 123 hajtást figyelemmel kisérte, s tudta, hogy ha kópé­ink a vadat kitartóan üldözik , ennek a kruhletzki patakot meg kell kerülnie ; azért maradt el tőlünk, s reményében nem csalatkozott, mert alig fél órai várás után a bakot leterítette az emiitett patak mentén. — Összegyültünk, s bátrabb lépésekkel mint eddig haladtunk lefelé, az örömteljes zaj előre jelezte a helyet, hogy az elesett szarvastól nem messze vagyunk. Kibontakozván a sűrűből, előttünk tágasabb völgy nyilt, s ezen szemeinkkel végig futva, láttuk, hogy az elesett vadhoz közel vagyunk, a körülállt vadász czimborák érkezésünket észre­véve, „éljen a mai nap hőse!" üdvözlettelfogadtak, Megérkezésünk után a gyönyörű 10-es agancsárt megvizsgálva, az érdemekben megőszült, kitartó vadásztársunkat, F. S. urat mi is megéljeneztük s vadász örömében osztoztunk ; de osztozott örömünk­ben ez alkalommal a csapásokon átvonuló karaván is, mert nélkülök, kik a vadat visszaterelték, ez örömben aligha osztakozunk. Ezek után alig múlhatott el pár pillanat, a tüz vigan sziporkázva égett, s a hideg sültből álló ebéd izletesebben mint bármikor csak­hamar vége felé volt. Legfőbb gondunk volt a fel­vidéki népcsapatot, mint örömünk főtényezőjét, ugy a mint telhetett kielégíteni. Meg is lehettek elégedve, mert távozásuk alkalmával a szives fogad­tatásért „mnáhója lyitá" (éljetek sok nyarat) kiál­tással adtak érzelmeiknek kifejezést. Alig haladtak el, nyomaikat mi is csakhamar követtük, s a Peregyil s a Perelucsánszki hegyek közt lévő erdövédi lak­nál megállapodtunk, intézkedvén a hátrahagyott páranélküliek hazaszálittatásáról. A Perelucsánszki roppant terjedelmű rengetegnek az erdövédi lak felett kiálló sziklás része tegnap a hajtásból kimaradván, ma többeknek azon állitásafolytán,liogy e kis helyecs­ke ritkán van őz nélkül, meghajtatni határoztatott; de mint emlitve van, a liely kicsi lévén, pórvadászaink­ból hármat kiszemelve , a főbb átjáró helyeket el­állittattuk , mig egy hajtó egy pár kopóval e kis kúpos völgy csaktatását alólról fölfelé csakhamar megkezdé. E kis hajtás eredményét feszülten vártuk, a mennyiben még a hajtás kezdete előtt benne egy rókát láttunk lappangni, mely az alj felőli sűrűből, hol ide hol oda vetvén figyelmét, a vadászok előtt a tetőnek tartva, baj nélkül elvitte irháját. A kopók csaholása folytonosan hangozván az alj felől levő süríí mogyorosban, felkölté figyelmünket, bogy a hajtás nem a látott rókanyom után vezett; kis vár­tatra csakugyan pár özet szemléltünk a vadászok felé baktatni; képzelhető hogy szemeinket róluk le nem vettük , annál is inkább , miután e kis öbölből lövés nélkül nem menekülhettek. Ugy is lön. Midőn azon pontra értek, bol vadászaink állottak, s már a bozóttól nem láthattuk, ime egy lövés történt. Eleinte kétkedtünk, hogy talán későn vétettek észre s a lövés sikertelenül történt; de nem ; Kvák, az emiitett pórlövész a másik özbakot is irgalom nélkül keresztül lövé, s aztán a sziklás kúpról terhükkel alászállt. A bátrahagyott két drb vad is lehozatván, ezekkel együtt az alkony rókamezei barátságos ta­nyánkon talált. Az est vigan tölt el, s ily szép ered­mény után méltán is. Másnap délelőtt a szokottnál több időt enged­tünk magunknak fáradalmaink kipihenésére; szó­val: a früstök az ebéddel volt, mialatt F. J. barátunknak azon ötlete hagyatott helybe, bogy a vadak Dolhára, mintha élők lennének, állva szállít­tassanak le. E czélia egy négy kerekű talyiga és egy keretre volt szükség, mi a szorgalmas gyári nép által mindjárt előállíttatván, legott a vadakat a ke­retbe helyeztük, s az erdők királyát, a fél koronájú szarvast, gyalog fenyöágacskákból font koszorúval feldiszitettük, a jobb és bal felől elhelyezett özbakok pedig nyakukba borostyán szalagot kaptak. Ha e lapok korlátolt kerete engedné, ez érdekes szarvas­temetést rajzban is bemutatnánk, de igy be kell ér­nünk a puszta képzelettel. A menet Rókamezőről felzöldágazott bárom kocsi kíséretében délutáni 3 óra tájt indult ki, papját a nap hőse képezvén; Kusnicza és Bronyka községbeliek apraja-nagyja a menethez csatlakozott, s a kocsik után menve, a falu végéig kisért; bámulva a kereszt helyett egy törött fenyü sudár alatt elhelyezett páranélkülieket, mig csak­hamar a négyes fogat Dolba város kapuja alá szállt; itt a nap emlékeiil s jelezve jövetelünket, sortüzet adánk, s e jelre az utczák különféle részeiből a bá­mulok serege ismét előrohant. A nap hőse innen la­kásomra kisért, hol a szép vadak családtagjaink által megtekintetvén, innen robogtunk be a grófi,illetőleg az uradalmi felügyelői lakba ; itt ismételve pár lövés hangzott el, mire a házi család seraphjai is kijöttek, osztozván vadász örömünkben, s csengő hanggal elegyedvén a „vadászok mind igy szoktak" czimíi dalba, melynek elzengése után két napi vadászatunk ezzel véget ért. S most legyen béke veled, te áldott Rókamezei völgy, hogy dús lombjaid alatt a vadászok örömére annyi kincset takarhatsz ; legyen béke veletek is, ti elhullott szép vadak , emléketek közöttünk sokáig élni fog ! SZENKÓSZKY REZSŐ. Fáczánvadászat. (Mutatvány a ,,Fáczántenyésztés" czimíi műből.) A fáczánvadászat magában foglalja : 1. A meglepést; 2. A foglyászeb előtti lövést; 3. Gyaloghálóvali; 4. Huzóhálóvali fogást; s 5. A hajtóvadászatot. Hogy egy vadfáczán kertet fenntarthassunk, csak a kakasokat, és a három éven túli tyúkokat kell le­lőnünk, minthogy ez utóbbiak mindig kevésbbé ter­mékenyek , s mind használatlanabbakká lesznek a tenyésztésre. 1. A meglepés. A fáczáu ravaszságra, éles óvatosságra, s gyors elfutásra nézve egészen ellen­tétben áll a nyirfajddal, innét nem is oly nehéz öt meg­lopni. Különösen párzáskor lehet a fáczánokat meg­lepni és lelőni az erdőségekben. És miután a párzás idején kivül is este a fákon majd mindig hallatják magukat, ez által elárulják tartózkodási helyüket, s fától fához, bokortól bokorhoz lappangva közeled­ni lehet hozzájuk, s a fára ült kakast lelőni. 2. A foglyászeb előtti lövés. Mint­hogy a fáczánok a foglyász ebet jól bevárják, igen kellemes őket foglyászebbel, a mezőn vagy bokorban fölkeresni, s ha kiröppennek lelőni. Különben ezen vadászatnál mindazon szabályok tekintetbe veendők, melyek a fogolyrai vadászatnál érvényesek. Csak az jegyzendő meg, hogy azon helyeken, hol kevés fáczán vau, közönségesen egy tyúkot sem szabad lőni. Minthogy a kakas bosszú farkáról és sötétebb színéről könyen felismerhető, a nem heves és nyugodt lövész ennélfogva nem egyhamar tévedhet. Mint tudjuk, a fáczán fás helyeken, bevetett földek és rétek környékén szeret tartózkodni, kivált lia kö­zelben valamely kis folyóvíz van. Igen örömest nyu­goszuak nappal fás helyeken, vagy gabnaföldeken, melyek a vadfáczánkert közelében vannak. Ez utóbbiban a keresést, midőn a gabona magasra nőtt és megért, az idegen jószágot tiszteletben tartó vadász ugy eszközli, bogy a fás helyek felé fordul, s benne az ebet rövid zsinóron tartja, hogy mindig szemei előtt legyen. Ha megáll az eb, közeledik feléje, hogy a fáczánt fektében lelöjje, vagy pedig felrebbenésre késztetve, a bokorból elejthesse. Nappal gyakran megesik,hogy a legbuzgóbb vadász a legébrebb ebbel is, fás helyeken, hol valamely patak magas, kivájt és sürüu benőtt partok közt foly, min­den vigyázása és erömegfeszitése dacára nem talál fáczánokat, bár ott létükről meg van győződve. Ekkor a fásbelyet vagy emberek járták be, vagy a nap süt forrón, vagy szél és eső dühöng. Ezen esetben legjobb, ha minden további kutatással fel­hagy, s szorosan a viz mentében haladva, annak partjait bejárja. A kutyának rá kell szokva lenni, hogy a parton a legsűrűbb bozótot is kikutassa ; to­vábbá a magas és kivájt partoknál alant a viznél las­san össze-vissza keressen, mert ott húzta meg magát a falka, s gyakran az ember közvetlenül fölöttük állhat, sőt lábaival tombolhat is, a nélkül, hogy ma­gukat felköltetni engednék. Azouban ha jő a kutya, akkor felröpül a fáczán az első legkiállób ágak — vagy gallyakra, s minthogy a meglőtt, vagy éle­tétől megfosztott vad gyakran vizbe esik, tehát el­kerülhetlenül kihozza a lelőtt fáczánt. Ezen keresés rendkívül kellemes, s a fáradság többnyire igen jutalmazó, ha a vadász s az eb egyenlő türelemmel és kitartással birnak. Ügyes vadász igen gyorsan reászoktathatja különben jó kutyáját ezen sajátságos keresési módra. Olyan helyzetű környéken, valóban ez igen nagy jelentő­ségű, melyet fönebb leirtunk, és a ki ezen módot nem ismeri, vagy ügyesen gyakorolni nem érti: az gyakran az ilyen különben gazdag helyről üres tás­kával fog ismét hazatérni. Kicsiny, keskeny s világos színekben és fás he­lyeken, különösen sudarfás erdőben, a különben nem igen okos fáczán, a foglyokhoz hasonló ravaszsággal él. Ha nyilt mezőn, közel ilyen fásbelyekbez felzak­latjuk a fáczáut, ugy szabályszerüleg becsap annak szélébe, és ott elbúvik. Azt hinné az ember, hogy már bizonyosan az övé, és oda megy kutyájával ; a kutya kutat, keres, de a fáczán már akkor mint gyors futó eléri a liget ellenkező irányú szélét s nem jő szem elé, annál kevésbé lövés alá, s közönségesen azon kelle­metlen mulatsága van a vadásznak, hogy hallja a fáczán szárnyesapásait, a nélkül, hogy tudná, hol csörtet. Minden kutya a természettől sebesebb lesz a se­besen futó vad után, s közönségesen sebesebb az erdőben mint a mezőn. Az ebet e tekintetben rá kell szoktatni arra, liogy egy adott jelre a kutatást azonnal abbahagyja s az erdőből visszajöjjön, azt környékén sebesvágtatva körüljárja, s azután ellenkező irányban gondosan és csöndesen kutasson, mialatt a vadász ott áll nyug­ton, hol a fáczán eltűnt. A fáczán ezután ismét ugyanazon helyről búvik elő, vagy fára száll, mivel a kutyávali szemközt találkozás által nem kevéssé van meglepetve. Ezen fogást is sebesen, s könyen megtanulja a jó kutya, s épen oly bizonyosan megjutalmazza a fá­radságot a fogoly, mint a fáczánvadászaton. 3. A gyalog hálóvali fogás. A fáczánok fogása gyalogbálóval, minden másnemű fogásnak elébe teendő, mert az legbizonyosabb, fáradság nél­külibb s legjutányosabb, s nagy élvezetet nyújt. Zabföldek, alacsony bokrokkal benőtt buzérok, erdő­szélek azon helyek, hol legjobban lehet gyalogbá­lóval fogni. Még meg kell jegyeznem, bogy a fogás legdúsabb azon esetben, ha a fáczánok szétszalasz­tatnak s a szétfutott fáczánok — közt a háló ke­resztben áthuzatik. Meg el is kell őket egy kissé ámitani, hogy a fel­kelés a háló észrevevése által megőriztessék. A va­dász ha egy fáczánt hajnalban elvesztett, úgy an­nyira tűzze ki a helyet társának, vagy a hálóvivönek segítségével, meddig csak a háló elér. A háló követése oly gyorsan történjék mint csak lehetséges. Ha a háló egy fán keresztül függeszte­tik ki, ugy ismét visszamenni s zörrejjel kell ker­getni a fáczánokat mindkét végről a gyalogháló felé, vagy betanított kutyák által űzetjük őket mindkét végről a fánkeresztűl, bogy a bálóban megfogassanak. Ha a háló gabnaföldeken van kivetve, ugy az üzést és zörejt nem kell erősen tenni, hanem csak köhögés és lassú előrehaladás által hajtani a fáczá­nokat, nehogy szárnyra keljenek, mert ez által a ezélt eltévesztenok. Ismerek vadászokat, kik a zabföldet, melyben fáczánok tanyáznak, reggel egészen körülkálózzák és csak este néznek utána. Ez nagy hiba, mert ez által sok tyúk elvesz, melyeket legalább is három vagy négy éves korukig a mennyire lehet kímélni kell. A fáczánkakasok ugy mint a tyúkok egészen a a dühöngésig vadakká lesznek, hogy szabadságuk­tól megfosztatnak. Ha magukat a hálóban fogva ér­zik ugy addig tépik, szaggatják magukat, s dühös­ködnek, mig magukat vagy megfojtják, vagy kime­rülés által elvesznek. A legokosabb és leghasznosabb a gabua földeken fekvő fáczánokat hajtani, és mihelyt a hálómozgásá­ból észrevettük hogy fogva vannak, azonnal ki kell őket szabadítani, a jérczéket szabadon ereszteni, az idősbeket, valamint a tyúkokat is megtépni. 4. A huzóhálóvali fogás szintén gyakorlatban van. A huzóháló, inelylyel fáczánok fogatnak, kö­zönségesen 30 rőf széles és 20 röf bosszú, jó erős szürke fonalból tükrösen, és ugy van kötve, hogy a csomóknak távolsága az egyes szemeken 1V 2 hüvelyket tesz, elöl 36 rőf hosszú s tollszár vastag spagát van keresztül húzva rajta, s a háló reákötve, de mindkét oldalon a háló megfogására és össze­kötésére 5 rőf fennmarad. Ilyen spagát kezelésére két egyén szükséges , az egyik , az egyik végét, másik a más végét fogja, s miután a háló előbb szé­lességében kivettetett és kifeszítetett, most összehuza­tik az erős kifeszített spagáttal a fáczánok fölött, melyek előtt a foglyászeb áll. 5. Hajtóvadászat. Hajtóvadászatot csak 26*

Next

/
Thumbnails
Contents