Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869
1869-09-10 / 25. szám
120 VADÁSZ ÉS Versenylap. S KITEMRKR 30. 1869. szemeivel keresi a hangok forrását, mely sokszor messze távolban van, néz merően, mig végre egy ponton — a pásztor, kezében egy vonallal, a 8 — 9 láb hosszú havasi kürttel — áll meg tekintete, mire a hangok ismétlődnek s vadász-örömtől dagadó kebléből mintegy utánozva öt, kitör : Amott a hegytetőn Egy bátor férfiú néz le szét, Fegyverén tartja a kezét, Ugy őrzi eszközét. Oh ! nézd a kalpagján Egy vérszin toll lobogva leng, Sötét palást függ a nyakán Vad szeme ránk mereng. Reszkess ! lia a szél e tájra hozza Rettenetes hangon vissza: Fradiavolo... Fradiavolo ! — Ki ne osztozna tehát a vadász örömeiben, s ki merné tagadni ennek élveit ? ! Gyönyörű is az a természet, ennek barátja s a valódi vadász van leginkább hivatva örömeit élvezni; gyönyörű ez a világ, mely földünk fölületet is benépesité tarka szinpompáju növényekkel , és életerős nyüzsgő állatok ezreivel. — Szép a növények országa is, hisz ez adja meg a földnek a szint s az illatot, de legszebb tekintetet nyújt az állatvilág, mely földünknek az életet adja meg, hisz még a képzelet is visszariad oly vadontól, melynek feneke a puszta föld, boltozata az örökké egyforma tiszta vagy pedig felhőktől árnyalt ég, s benne nincs semmi élő, mi mozogna, mi hangot adna, mi az életnek derűjét vonná az egész képre; egy ily hely az enyészetnek, a balálnak tökéletes képe volna. És ilyen lenne a föld is, ha nem mozogna rajt, nem adna életet néki a nyüzsgő állatvilág. — Az állatvilágnak egyik legszebb példánya a szarvas, nemcsak daliás tartása, bátor kinézése vagy agancsos nagy tülkei miatt, de azért is, mert az európai emlősök egyik legnagyobbika. De lopódzzunk be ezek szentélyébe, a dús lombozatú bükkös Perelucsánszki rengetegbe, a hol felváltva kisebb-nagyobb számmal rendesen találtatnak. A Perelucsánszki név alatt ismeretes hegység, a magában foglalt apróbb völgyekkel együtt, mintegy 1500 holdnyi területet tészen ki, kisértsük meg az itten tanyázó őz és szarvas-falkák családias nyugalmát megzavarni s vadász-szenvedélyünket kielégíteni. Mult év október 19-ét jegyeztük, midőn 15 vadász, 10 hajtó s négy pár kopóval felszerelten, az emiitett Perelucsánszki felé indultunk. Déli 11 óra volt, mire a roppant terjedelmű völgyet a Tyuska s Ökörmező irányában fekvő hegygerinczet elállottuk ; mintegy fél órát vártatva, a hajtás minden irányban megkezdetett, kopóink csabolása egyenesen a vadászok sora felé vezetett, miglen az előttünk fekvő nagyobbacska völgyek déli oldalán a gerincznek fel vette irányát. A jobbszárnyon felállított vadászok vesztvén reményüket, azon hitben voltunk, hogy legalább a kopóink zenéjétől kisért falkát balszárnyon lévő vadászczimboráink lövéseikkel megtisztelhetik. Kopóink zenéjét s lövéseket nem hallva, egyenkint a balszárny felé huzódtunk, hozzá a jobb szárnyon lévő hajtók egyike is nemsokára megérkezett. Ugy e hajtó, mint a vadászok egyike, kinek állása a gerincz déli oldalára esett, a szarvasokat áttörni látták, s igy az 5 darabból álló falka valószínűleg tőlünk szelet fogva, az oly ritkán felállított vadászsor előtt keresztirányban szerencsésen menekült. Vadászok s hajtók összegyűlvén, miután még egy hajtást tehetni az idő rövidsége miatt kilátásunk nem nyilt, jó későn, ismét barátságos vadásztanyánkon találtak magunkat, hová mintegy 10 —11 óra körül kopóink is egyenkint előkerültek. A napi fáradalmakat kipihenvén, a tegnap vallott kudarcz után ujabb adatokat fürkészvén, tanakodtunk, melyik völgynek meghajtása lenne reánk nézve czélravezetöbb. Különféle megjegyzések után, miután az itteni pór-vadászok közül egyik itt, másik amott hallott szarvasokat rigyiteni, határozatba ment, hogy mai vadászatunk szintere a Perelucsánszkinál kisebb terjedelmű, a ^zarvas és özeknek szintén kedves menhelyül szolgáló Lor.eovuta leend. A Peregyil és Perelucsánszki tetőkön jóval feljebb, a Priszlop s Kruhletzki tetők szomszédságában fekszik Loncováta, Laptulajdonos : özv. Bérozy Károlyné. e három magas hegyei egy lielyt az alj felöl mintegy báromszöget képez, s a Priszlop déli részén lévő sötét völgyben, az úgynevezett Verehovinára vezető ösvény találtatik, ez ösvényen Toronya, Ökörmező, Majdánka, Tyuska, Hidegpatak sat. községek tartják fenn összeköttetéseiket a Dolha víziekkel, s a Beregmegye felső részén fekvő Bilke mezővárossal, hová szükségleteik beszerzése végett huzamosb időt igénybe vevő kinos utakat tenni kénytelenittetnek. Ez ösvény szekérrel is járható, de miután nagy nehézséggel, s sokszor veszedelemmel eszközöltethetik, az összeköttetés, mint hegyi népeknél általában lenni szokott, gyalog, de leginkább lóháton történik. Talán mondanunk is felesleges, hogy a tulbuzgó s bigottságig vallásos nép napjait jobbára zabpogácsán tengetvén, de azért sokszor a vándor-vadász csinos alakú, pozsgás, kék katrinczás, hátul bosszú gyapjúból készült aláfüggö bojttal ékített nő, vagy teliképü izmos férfiúval találkozik, pony-lovát hosszú pórázon vezetve, s az életveszélyes csapásokon sokszor mint valami elköltöző állatsereg tűnik fel. Nagy havazás alkalmával nein kis feladat a csapásról való kitérés s a karavánra nézve szerencse, ha a találkozás valamely patak mentén történhetik; ugyanis a patakban megállván, mig a szembe jövő beduinhoz hasonló sárga harisnyás sereg elhaladt. Jól mondja az irás: ember, fáradtsággal keresd meg napi kenyeredet, s ba valaki, ugy ezen felvidéki népség izzadsággal keresi, s nem egyszer só helyett könyeivel áztatja azt, s mégis, ha egy ilyen átvonuló vezetőjének, mely nem ritkán nőből áll, a vele találkozó egy kedélyes szót odavet, mosolylyal felel, s alig haladván tovább, felbátorítva érezvén magát, feledve bút, éhséget s más küzdelmeket, dallal felel, s hogy költészetükben van sok lágyság s megkapó kifejezés, bizonyitja a Kisfaludy-társaság, mert dalaikat lefordítva, és pedig meglehetős hiven, kiadásra méltatta, ime belőlök egy : „Dwa holupke wodu pele A dwa kolotele, Badaj toti ne szkanale Sta nász rozlucsele" E legnépszerűbb dalokra viszbangozva felel az erdő végtelensége, ezt hallani pásztor-furulyákból, ezt hallani imitt-amott szétszórt kaszálókon a szénagyűjtők ajkairól. (Vége következik.) A rőtvadak némely sajátságairól. Ili. A iavor-szarvasról. (Cervus alces, Elenwild). Mint a szarvas, ugy ez is kérődző állat s a nagy vadak közé tartozik. Hasonlít ugyan a szarvashoz, azonban növése idomtalan, feje buta és formátlan, rövidebb nyakú, vastagabb s kurtább lábu; — a teljes növésű a rőt szarvasnál közönségesen testesebb, nehezebb és sokszor 6 s több mázsányi, szemei kicsinyek, fülei s orrlyukai nagyok ; a him állán kisded hegyes szakállka, nyakán 5 — 6 ujnyi hoszaságu sörény szemlélhető, szarva széles tompa, s gyakran oly nagy, s annyi águ, hogy 30 sőt több fontot is nyom. Némely természet-vizsgálók veritékes szorgalmuk által bebizonyiták, hogy a vizözön-előtti vagy ó világi Jávor-szarvas szarva 300 fontot is nyomott, s a mostanié legfeljebb 60 ; — a régi fejé^ nek egy sing hosszasága, s szarvai 14 lábbal távolodtak egymástól. — Ezt hibásan ne értse valaki Mammutra, Masztodonra vagy más elővilági eltűnt óriás fajú állatokra, melyeknek földünk különféle részeiben találkozó s egyedül nagy ritkaságtárakban látható csontvázuk nyilvánosan mutatja, hogy ezek más elenyészett osztályhoz tartoztak, szarvatlanságuk s agyarosságuk pedig leginkább elefánttali rokonságukat hirdeti. Időse mar januárban, fiatala februárban, mártziusban s aprilban szokta agancsait elhányni, s uj agancsa mint a szarvasnál, megkeményedvén, junius, julius vagy augusztusban hámlik meg. Szőre nyaratszakon sötét-barna, teletszaka szennyes barna-ősz, hasa s lábszárai mindenkor szurtos-fehérek. Europa hidegebb részei, névszerint Lengyel s Poroszország hazája, a csendes sürii s nagy erdőségeket lakja, és szintén csordákban él. Eledele a mi a dámvadé, csendes és nyugalmas helyen nappal is ellegel. Folyatása augusztusban tart, s hasonló a rőt szarvasokéhoz ; a koros tehén 40 hét múlva többnyire kettőt, fiatala csak egyet ellik. Ellenségi közé a Felelős szerk.: gr. Lázár Kálmán. farkast, hiuzt, medvét s vaddisznót számlálhatni. Husa nem oly parázs és jó izü mint a rőt szarvasé. A lágy fahéj-lerágás, növendék sarjak s levelek lecsipdezése miatt nagy kárára van az erdőségnek. Vegyes. Ha valaki egy bizonyos tárgyat választva, azt tüzetes tanulmányozás és vizsgálat alá veszi, használ az által azon tudomány vagy szakkörnek is, melynek keretébe a vizsgálódás tárgya tartozik. Örömmel veszszük tehát N. Olvedy Károly urnák a „Fáczan tenyésztésről" irt tüzetes kis munkáját, melyet nagy ügyességgel és szakavatottsággal összeállítva, közrebocsátott s melyből egy mutatvanyczikket a f á czán vadászatról lapunk legközelebbi számában hozunk. Szerző buzgalma annyival inkább érdemel elismerést, mert ö ezen munkát saját költségen, csupán kedvencz tárgyának használni akarván — bocsátá közre. „Kynopädie oder der wohlerzogene Hund" czin> alatt egy mulatságos kis tanköltemény jelent meg német nyelven, vom Sebastian Auf, der freien Künste Licentiaten, mint szerző nevezi magát. A csinos fűzetke 15 illustratioban és ékes rimekben mutatja s dalolja el a különféle fajú kutyák felnevelést módját melyben a comieus helyzetek elég találóan vannak adva. Kapható PeB'en Eggenberger könyvkereskedésében. Ara 80 kr. A baden-badeni versenyek i-sö és 2-ik napja kizárólag franczia lovaknak engedé át a pálmát. Ez eseményt porosz lapok is szinte irigy szemmel registrálják, belátván, hogy a porosz telivér nevelésben is van még kívánni való bátra. Az 1-ső napi Favorité-kastély diját Delamarre H. La Fracone, — a schwarzwaldi dijat Lagrande gr. L a N e v a ' kanczája,' -— az Ififezheimi dijat Rower E. Frida y-ja r a nagy nemzetközi St. Leger dijat ismét Delamarre p. kanczája C 1 o t h o , — a rastatti dijat Fridolin őrnagy Czárja. — A 2-od napi Sandwei dijat ugyanaz, — az ivadékversenyt Delatre L. C e r t a gn e-ja, — a Rhenusi dijat Fitz James hg. Rea1 i t é, a „Zukunftspreis"-t Lagrande gr. Florian ménje, — a városi dij handicapof Delatre H. Dutch Skate r-je, és az asszonysági dijat Capt. Henriot A dour ménje nyerte el. A baden-badeni nagy díjban, Zápolya kivételével, kizárólag franczia lovak harczoltak, miután a német lovak nem jelentek meg. Midőn Anglia és Amerika nemzetközi hajóversenyéró'l irunk, szinte nehéz szivvel teszszük ezt, kik már több évek óta fővárosunkban a Regatták érdekes látványosságát nélkülözzük. — „Oxford" és „Harvard" harcza ez egyszer kemény lehetett. A harvardi crew mindjárt 42-es storkeban kezdé ; ez majdnem a legsebesebb tempo, s szintén emberfeletti erőt igényel, ezt csak pár perczig is folytatni. Oxford csak 39-es „storkeot" adott s habár eleinte hátra maradva, egyforma nyugodt és erőteljes mozdulatai által kissé ingadozó vetélytársait utóiérte, és m ásodfél hajóhoszszal — a végtelen közönség nagy „cheer"-je közt — nyertes lett. Oxford 22 p. 4l'/ 2 m. p. Harvard 22 p. 47 m. p. Ez egyike a /^'érdekesebb versenyeknek, melyek valaha Putney és Mortlake közt tartattak. A f. hó 6-án tartott kisbéri árverésen a vevők nagy számmal jelentek meg ; a lovak (átlagosan 800 ftért) olynagy árakon keltek el, hogy több venni szándékozó a vételtől visszariadt. Az árverések bővebb eredményeit legközelebbi lapunkban hozzuk. Yáwatt tudósítás A baden-badeni versenyek utolsó napi eredményéről : Grand Prix de Baden: 20,000 frank. 1. Delatre L. 3. p. k. Certagne. 2. Lagrande gr. 4. s. m. Mortemer. (Indult 6 ló, Zápolya 5-ik.) Nagy Steeple Chase. 1. Powlet Lord m. Benazet. 2. Rower E. m. The Drone. 3. Esbeck m. The Beau. 4. Esterházy M. gr. It. Vulcan. Transilvanian bu kott . Szerkesztő-társak: Keve Jóiflef Sárkány JfiTTw. FEST. 1869. NYOMATOTT AZ „ATHENAEUM" NYOMDÁJÁBAN.
