Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869
1869-01-20 / 2. szám
10 Vadász- és Versenylap. falálhatók is*). A 10—20 forinttal több kiadás gazdag kamatokat hajtand, s az illy tenyésztő csikói keresettek lesznek. Franczia- és Poroszországban mind az állami mind a magán mének, mellyek nyilvános fedezökül bejelentetnek — használatukra nézve osztályozva vannak ; s bár megengedem hogy ez az állam részéről önkénykedés, a szabad akarat korlátozá-a, rnelylyet nálunk bajos volna behozni, de annyi igaz, hogy igen hasznos s sok tanulságot nyújt, miután ismeretes, hogy Angliában magánosok által vadászkanczák számára felállított hágómének — igen gyenge ivadékok által tűntek fel. Lehet a mén kitűnő versenyló, de azért még vadászlónak váló ivadékokat nem nemzliet. Amannak egészen más talajon és kevesebb teher alatt kell futni, valamint tevékenysége is egészen máskép vétetik vadászatnál igénybe. Azért történik, hogy gyakran középminöségü futók ivadékaiból igen jó „hunterek" lesznek. Mint már talán emiitettem, nézetem szerint az angol vadászló elöállitására az arabsvérreli keresztezést tarlom szükségesnek. A többire nézve pedig minden lótenyésztőnek ajánlom meggondolni , hogy akár jó akár rosz csikónak fölnevelése egybe kerül, s ezéit talán hasznos volna a következő, hosszasb tapasztalás által helyesnek talált általános tenyésztési szabályokat legközelebb alkalmazni. (Folyt, követk.) B. B. Nagy-Láng, 1869. januárban. A mi az alább közlött s a n a g y-1 á n g i uradalomban 1868. folytán lőtt hasznos és kártékony vadak kimutatását illeti, megjegyzendő : hogy bár a kerület, mellyben azok lövettek, mintegy 12000 holdból áll, mégis ezen vadösszeg nem kicsinyelhető, ha tekintetbe vesszük azon körülményt, miszerint az egész vadászati területnek néhány nem rég ültetett pagonyon kivül semmi erdeje sincsen, a szomszéd határokon — kivéve a nyugatit — a vadászat szabad, s hogy egész Fehérmegyében a kártékony vadakat csupán itt irtják. — A lelőtt vadak jegyzéke. Kártékony: Hasznos Nyári és téli róka 25 12 ágas szarvas 1 Macska, kutya 26 Nyul 839 Görény 6 Fáczán 40 Nyest 1 Fogoly 114 Menyét 8 Fürj 190 Karvaly 9 Erdei szalonka 22 Kánya 136 Récze 28 Sólyom 169 Galamb 178 Bagoly 23 összesen 1412 Szarka 209 Szürke varjú 293 Összesen 905 Elismert dolog, hogy a vadpecsenye az asztalokon többre becsiiltetik mint a háziállatoké, és mégis a vadtenyésztés és óvás olly kevéssé gyakoroltatik hazánkban, mintha e részben semmi tenni való sem volna. Legrosszabb e részben az ur vadászok azon neme, melly magát Isten tudja minő hivatásnál fogva a pecsenyevadászatban gyakorolja, s a hasznos vadat még a tilalom idején sem kiméli, ellenben a kártékony vad irtására vagy a puskaport sajnálja, vagy nem érti az igazi vadász hivatását. Bizony kívánatos volna minélelőbb uj és czélszerü vadászati törvények alkotása *) Isten velüuk. Gr. Z. J. Első nyest-vadászatom. T. Szerkesztő ur ! A várva várt s pár nap óta hulló hó, meghozá végre a valódi telet, a vadászat-kedvelőktől *) A „V. és V.-lap" in aj cl minden számában olvashatók fedező mének hirdetései, s küziilök mindenki czéljához és az alkalomhoz képest választhat, — bár megengedjük hogy tulajdonosaik részéről egy kis jegyzék, melly qualificatiéjukat tartalmazná — igen kivánatos volna, s e lapokban mindig helyet találhatna. Szeretnénk e részben valamit az idén Angliából hozott s Erdélybe küldött Gladiátorról is hallani. *) Lapunk legközelebbi számaiban mind a minisztérium, mind az erdészeti egyesület által szerkesztett vadászati törvényjavaslatot tüzetes elemzés alá veszi, egy erre valóban illetékes gyakorlati vadász. Szerk. La piutujdonus : özv. Bérc zy Károlyné. áhitott és igen jól isméit változatos örömeivel. Milly beszédes lett egyszerre e szűz ht'val boritott táj, mellynek fehér leplén a tapasztalt vadász ép olly könnyen olvassa le reggelenkint a környékbeli vadak élményeit — mint a főváros lakója reggeli hírlapjaiból az elmúlt nap eseményeit. — A vadnyomozás fris havon fárasztó kedvtelés ugyan, de kedvező eredmény mellett egyszersmind jövedelmező vállalkozás, s igen érdekfeszítő , kivált a dúvadak felkeresésénél, midőn a vadász leginkább magára és saját ügyességére támaszkodván, türelmesen követi a ravasz rókát vagy a szeszélyes nyestet girbe-görbe járataikon, s keresztül-kasul tett szökelléseikben. Különösen ez utóbbi ugyancsak próbára teszi az ember türelmét, s utoljára is épen nem salonias kifeje zés szakittatja meg, midőn órákig tartó keresés után nyomát valamelly fatörzsnél egyszerre csak elveszti. Hiába nézeget az ember föl a fákra — majd nyakát szegvén buzgalmában hogy a jól ismert sárgás boldfoltot megpillanthassa; sehol sea.mi; se fent, se lent. A boszuság aztán nem hagyja nyugodni a vadászt, s rendes kutatáshoz fog, mindig nagyobb kört járván a gyanított húhely körül; átkutatván minden fát, minden bokrot; és mégis sehol semmi. ... Az ember dühös lesz mérgében s elátkozva minden nyestet és nemzettségét, vállra veti puskáját, megtölti újra az ezalatt kialudt kobakot, s baktat haza felé egészen levert kedélyben. Azonban még Bem állhatja meg, hogy fél szemmel ki ne pislogjon a szökevény után. S ugy lehet, hogy a mint igy megy, mendegél, egyszerre csak ősapájára akad, s tapasztalja, miszerint az átkozott a körön tul mintegy tiz lépés nyirc ugrott le a fáról és iramlott tova. — Sokszor megtörtént már ilyesmi, alig akad nyest-vadász, a ki még igy meg nem járta volna. Magam is ezek közé tartozom, s ép ezt akarom elmondani. Ezelőtt vagy nyolez évvel történt hogy hivatalos áttételnél fogva a belső bányavárosok egyikébe jutottam, s ott az öreg P . . . föerdészszel ismerkedtem meg. Sokat jártunk együtt vadászni, sokat rnu láttunk együtt, s mindig jól megfértünk máskép, csak ha az ujabb vadász és erdészeti vívmányokról beszéltem neki : vonagatá kicsinylőleg vállait; vitatkozásba nem bocsátkozott, hanem régi iskolája vadász létére szeretet titkolódzni, s meg nem foghatá az ujabb kor fecsegő természetét, melly mindent dobra üt, kinyomat s publicál, — pedig ez mind nem használ semmit; „többet ér egy lat praxis — mint egy mázsa a ti nyomtatványaitokból!" szerette mondogatni. „No teszem a nyeströl ; ugy-e hogy arról hallgat az irás, nem tudnak arról a ti könyveitek bezzeg semmit, azokban csak holmi ostobaságok találhatók ; biz ugy öcsém, ha az ember az erdőbe megy, nyissa ki a szemét, többet lát ugy és többet tanul, mint a mennyit a vadászat professorai álmodhatnak." Hogy az öregnek vidor kedélyhangulatát föl ne zavarjam, mit volt mit tennem, hallgatnom kellett, sőt tanítványául ajánlkoztam. Foglalkozásaim egész télen át ugy is közelébe vontak, és igy reménységein volt, hogy vadászati tapasztalataiból egyet-mást elleshetek, a nyest-vadászat fortélyaival megismerkedem s kíváncsiságom kielégítést nyerend. Egy reggel, midőn hajnali 3 óráig esett a hó és vadászatra igen alkalmassá vált az idő, bekopogott ablakomon az öreg, ki segédjével nyomozásra ment, s magávat hitt. Természetesen siettem hozzájok csatlakozni. Együtt haladtunk aztán jókedvűen a csillogó havon és csikorgó téli reggelen, egyrőlmásról beszélgetve, midőn a városon jó kivül a hóban uagy örömömre nyestnyomra akadtunk. Öregem segéde, nagy buzgalmában , hirtelen követni kezdé a nyomokat, mig főnöke megállt, hogy pipára gyújtson. Én, persze hogy az öreg mellett maradtam, látni akarván, hogy mit tud a vén róka. — „No csak hadd fusson az a majom, ide küldték Isten tudja melyik erdőszeti iskolából, hol a könyveket bemagolta, nyilván most azokból reczitálgat, mig a nyest a faképnél hagyja; „No majd meglássuk, mit tudunk mi!" — monda az általam nyújtott taplót kobakjába verve, s egy hamiskás hunyorítással. Gyerünk tovább. — Mi aztán mentünk mendegéltünk, minden szóváltás s a nélkül hogy az öreg valamit nyomozni látszott volna, időközben a segédet is elveszítők szemeink elöl, s csak nyomai mutaták az irányt merre haladt. Már pár száz lépést haladtunk az ezenközben elért erdőben, midőn öregem hirtelen megállt. — „Itt van!" — mondá hozzám halkan, s puskáját leemelve. . . . „Hol ? kérdém elbámulva nézegetvén körül. . . „No, itt valamellyik fán!" Ez alatt sólyomtekintetével végig futott a fák koronáján. — „Ott fönn egy vadmacskafészek; látja ön? s e közben arezhoz fogá fegyverét. Egy roppanás még, és a nyest ^halálosan találva hengergödzék le a földre. Nem győztem eleget bámulni a dolgon, s kérdésemre : hogyan tudhatá oly határozottan eltalálni hol van a nyest ? a nyomokra mutatott, melyek közelében állánk. „Látja ön — mondá — mihelyt a nye»t nyomában valahol illy négy pontot : : lát, bizonyos lehet ön benne, hogy a nyest ottan szemelt ki magának nyugvóhelyet; az ugrás pillanatábau azonban meggondolja magát, s tovább megy a fák hosszában föl és ismét le, hogy üldözőit félrevezesse : néha félórányira is, s ott szökik fel, hogy egyik ágról a másikra ugorva haladjon tovább, de az általa kiválasztott helyre mégis kétségen kivül visszatér. Felesleges lett volna azért nekem távolabb is kutatni a nyomokat, midőn ebből tartózkodási helyét tisztán fölismerém. — Nos, van e erről valami könyveitekben ?" Biz én nem olvastam, s el kelle ismernem az öreg praktikusságát. Azóta sok tél lefolyt, s az öreg P. is elköltözött oda, hol az indiánok hite szerint örökös vadászat vár reánk, — magam pedig jó csomó nyestet lőttem ; legtöbbjét az öreg P. utasítása szerint. K.... a z. m. k. a. erd. főerdésze. m^iEM. Br. Ambrózy Lajos -— eddig az országos lótenyésztési ötös bizottmány egyik tagja — mint halljuk a földmiv. minisztérium ajánlása folytán ö Felsége által u magyarországi ménesek fő igazgatójává neveztetett ki. Nádosy Sándor tábornokot, hazánkfiát, az „Armee CentralEquitation" egykori parancsnoka s igazgatóját, kinek a lótenyésztés ügyében irt néhány jeles dolgozata lapunk tavali folyamában közöltetett — ö Felsége 1868. dec. 30-kán kelt legfelsőbb elhatározásával a Lajthántuli részek államménesei és csődör telepeiben a katonai osztályok „parancsnokává" legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Az 1 8 6 9-ki ausztriai Derby futása, mint a Jockey clubb jaouár 7-kén tartott bizottmányi ülésében elhatároztatott — május havában a bécsi gyepen fog megtartatni. Szeged vidékén két csapat farkas kóborol, mint onnan értesülünk, s a város-hatóság f. 25-ken nagy vadászatot fog alkalmasint rendezni, mellynek eredményéről tudósitást Ígértek. Az idei ,,G r e a t - N a t i o n a 1 - S t e e plechasse" Liverpoolban 110 aláírással záratott be, mellyek közt azonban se német- se magyarországi nem található. Olly méltatlan bánásmód után — jegyzi meg a berlini „Sporn" — mellyben ott két év előtt Effenberg és tavai Büszke részesült — méltán lehetett ezt várni. A „V. és V.-lap" elmúlt évi folyamai 1857-től fogva még néhány complett példányban kaphatok 5 írtjával. — A Bérczy Károly által szerkesztett „méneskönyv" pedig leszállított áron (6 frt. helyett) 3 fitért — a kiadó hivatalban. O. mindent Levelünk Szerkesztői pósta. A. urnák. Sz. ... n. Levelet küldtünk, s rendbe hoztunk. Sz. R. úrnak D. . .. n. megy, s a tévedésből megakadt számok is. Felelős szeri. : gr. Lázár Kálmán Szerk-esita-társak : Kéve Józse f es Sárkány Ján„ Per. PEST, 1869. NYOMATOTT AZ „ATHENAEUM" NYOMDÁJÁBAN.
