Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-07-30 / 21. szám

Melléklet a „Vadász és Versenylap" 21 -ik számához 1869. J

ULIUS 30. 1869. Önkénytelenül jutnak itt eszembe Laube Jagdbrevierjének eme sorai : Die alten Götter sind nicht gestorben, Die alten Künste sind nicht verdorben, Die alten Schaefer, die alten Jaeger Sind mancher tiefen Kunde Pfleger. M e d v e r ő 1 környékünkben eddig keveset szól a bir. Dobsinán nem régen egy maczkót kinyomoztak s hajtásba is kapták, de kevés lévén a hajtó, ezek közt sértetlenül kitört. Tomori erdömester tudósit, hogy volna erdeiben egy biztos medvéje, de még irhája jobb nem lesz, vagy kárt nem tesz, addig nem akarja bántani. A sajátkezüleg elejtett 24 medvéjének számát tán restelli negyedszázra emelni ? E dúvadak által tett károkról még nem hallani ; úgy látszik, hogy a hideg időjárás hűtötte le forró vérüket. Ha azonban a nyári forróság beáll, aligha véresebb jelekkel nem tudatják jelenlétüket! Feltűnő dolog, hogy ez idén holláink közt többször mutatkozik hiúz. E tavaszszal egyik rosnyói kerülő fáról lőtt le egy erős darabot. A hiúzt vadmacskának nézte s irháját 3 fton adta el, ez most a megyei várnagynál Pelsőtzön látható. Mult Junius 24-én fekete Lehotán a favágók vertek agyon egy m. e. 8 hetes hiúz külyket, ennek irhája a csetneki szolgabirónál szemlélhető. Ha e kártékony dúvad illy gyakrabban fog mutatkozni s valószínűleg elszaporodni, akkor kedves őzeinknek ugy is gyenge létszáma nagyon is leapad. Neliány év ólta vaddisznó is mutatkozik völgyünkben. Tavaly a csetneki vadászok két darabot lőttek. Ez idén is egy konda tanyázik a Restér, Csetnek, Gencs, Bisztró, Hanczko és a Sajó közti bükkösök és tölgyesekben. Ezekből egy erős kan a buga idény után elvált s az al sajói, Gr. Andrássy Man'ó féle erdőségben állandó tanyát vett, liol többször láttatja magát. Itt senki sem is bántja, mert a vadászat erősen tilalmaztatik, bár azt ballom, hogy az utóbbi időben a nemes gróf erdészeinek a lövöldözést kutyákon kivül már verebekre s egyébb apróságokra is megengedte volna. Egyébbiránt jobb illy szigorú tilalom, mint a Csetnek völgyi pusztítás az itt is tilalmasnak mondott vadásztéreken. Mi már a kilátásokat a jövő vadász idényre illeti, ugy nagy vadböséggel nem biztatjuk magunkat. Foglyokból több helyütt találtunk fészkelő párokat; e szegény vad, ha a fészekből kikel, legalább a lesi puskástól biztos ! Nyul, télen ált annyi maradt, mennyit a ragadozók s vadorok meghagytak, s ősszel annyi maradand, mennyit ezek s a kóbor sok kutya ki nem pusztít. Császármadár több helyütt már csirkés csapatban láttatott, adja Sz. Hubert hogy az igen megfogyottak felszaporodhassanak. Fürj e tavaszon igen sok jött völgyünkre, de jó idényre kevés reményem van, mert legtöbbje a réteken fészkelt, hol a kaszálás tönkre tette. A mellyek az őszi vetésben fészkelnek, azokból sem sok várható, mert aratásig — melly ina holnap beáll — alig ké pesek tojásaikat kikölteni. Egyedül a tavaszi vetésben fészkelőkből várhatni növekedést, de fájdalom az árpa, zab, nálunk olly silány, hogy csak elvétve telepedett bele a fürj. Özekből a mult télen alig néhány darabot lőttünk s ezekből várható volna növekedett létszám, lia dúvad, kókor eb, csatangoló marba s juhnyájak nem háborgatnák szegényeket! Marad tehát: róka, nyest, görény, kóbor kutya macska, sas, héjjá, kaba, szarka, lesi puskás s egyébb ragadozó vad, mellyel a vadásznak mulatsága s bosszúsága lehet quantum satis ! CsETNKKVÖLGYE JllliuS 4-én 1869. CSETNEKI. Apróságok, afrikai vadászataimból. Körülbelül 3 éve, bogy Bougieban, Kabylia e régi fővárosának környéken tartózkodtam, s mondhatom, hogy nem ismerek vidéket, mely bővebb aratást szolgáltatna a merész, biztos lövésznek. Hemzseg itt minden neme a nagy-vadnak ; elmellőzöm a sakált, Algeria e törzsvendégét, de hyéna és vadkan i VADÁSZ É S VERSENYLAP. is böviben van, s a párduez sem hiányzik. A hyéna csak a kutyákra nézve veszélyes, s a balált, mely őt minden oldalról környezi, csak rendkívüli félénksége által kerüli el, s ez okból rejtve tartja magát nap felkeltétől lenyugtáig. Egy nap, szalonka les alkalmával, nekem is volt találkozásom egy ily állattal; egy csaknem járbatlan mélyutba hatottam be, és kutyám némi nyugtalanság jeleit adá, azután tétovázva megállt, egész erővel szimatolván egy uj nyomot, inellyet azonban csak vonakodva követett; egy bokor mögé rejtőztem vizsgálódás végett. Nem sokára mintegy 80 meternyi távolságra tőlem egy hyénafej tűnt fel a bokor mögül, mely szemeit vizsgálódva jávtatá körül a vidéken. Golyót csúsztattam fegyverembe, de mozdulatom, melylyel az állatot czélba vevéin, kissé elárult s a hyéna ismét eltűnt bokra mögé ; ujjólag elrejtőztem. Pillanat múlva ismét megjelent feje, de mint valóságos árny, közvetlenül ismét eltűnt a bokor mögött; valóságos bújósdit játszottunk. Utoljára megelégültem e játékot, félvén, hogy kutyám adja meg az árát, s egy hibázott lövéssel megfutamítottam a byenát, melyet nem láttam többé. Ezen vad épen nem veszélyes, sőt könnyen lehet szeliditeni is. A vendéglőben hol ebédelni szoktam, volt egy igen szép, mint a kutya lánczra kötve, s ha valakit közeledni látott, hanyatt feküdt és balkan nyivákolt, a miért megezirógatták; igen jó egyetértésben élt és jóakarólag játszott a kutyakölykökkel, melyek őt felingerelték. A mint emiitettem, Kabyliában gyakori a párduez, szintúgy vadkan is bőven van, s nagy pusztítást okoz a mezőkön ; csapatonkint jönnek ide min den éjjel a bokrokkal fedett hegyekről, s a szó szoros értelmében felforgatják a sikság némely részeit. Hanem nyomukban szokott lenni a párduez is, s az éj beálltával egy szorosban elállja utjokat, s a gondnélkül tova ügető konda sereghajtóját rendessen egy ugrással leteríti, mely aztán csaknem mindig életével lakol e szomorú találkozásért; azonban ha a párduez erős kanira bukkant, s az első ugrással nem tette liarczképtelenué, ez agyarának rendkivüli döfésével gyakran megszabadítja magát ellenségétől, vagy hosszasb küzdelem után a két harezos, halálra sebesülve terül el egymás mellett. Vadászataim egyikében a véletlen egy ily kiizdtérre vezetett. A két fél 20 meternyi távolságra bevert egymástól; a liarcz rövid volt, mit az alig érintett föld is bizonyított; az erős négy vagy öt éves vadkannak mély sebe volt nyakán s vérfolyás okozhatta halálát; a párduez bal szügyében kapott agyardöfést, mely teljesen kinyitá mellét és hasát. Nemsokára ezután magamnak is ily szilaj harezosokkal volt dolgom, mintegy 6 kilométernyire Bougie-tól, egy magános malom környékén, melynek gazdájával egyik kirándjlásom alkalmával ösmerkedtem meg, s kinek sürü bokros hegy tövében fekvő s tiszta fris vizzel biró folyócskán épült malmát s földeit éjjelenként nagy vadkancsapatok látogatták, s miután jóllaktak a malom körül elterülő burgonyaföldeken, a molnár bosszúságára még a kis folyóhoz is el jöttek felüdíteni magokat, s aztán tele gyomorral és vig szivvel koezogtak tova, a szegény molnár nagy kárára, ki aratását igy napról napra megfogyni látta. Hogy véget vessen ezen pusztításnak és megbüntesse a rablókat, utánnam küldött a molnár, s elhatároztuk, hogy estére lesbe fogunk állni. Eleinte minden jól mentis az első két éjjel két áldozat lakolt életével a gazdag lakomáért. Ezen kegyetlen fogadtatás pillanatnyira elég jó leczke volt, s egy álló hétig nein mutatták magukat az általam ugyan várvavárt, de a gyarmatosnak nem igen kedves vendégek ; ö megunta a hosszú ' éjszakázást, s jobban szeretett a padkán nyújtózkodni, mint a szerinte bizonyosan soha többé vissza nem térő kanikra lesni. Rosszul számított. A burgonya megkisérlette őket s körülbelül egy bét múlva eltávozásom után egy, az eddigieknél számosb társaság kezdé pusztításait. A molnár felbőszülve esküdött boszut, s miután puskáját különös gonddal megtöltötte, visszatért leshelyére. Az éj sötét volt; folyton nagy felhők úsztak az égen, s minden pillanatban elhomályositák a különben is halvány hold világát; azonban a mi emberünk jól meglapulva a bokor mögött, erős lábon várta a merész tolvajok megjöttét, midőn egyszerre iszonyú I 103 zaj hallatszott, hasonló ahhoz mit egy század lovasság okoz, mely élethalálharczra rohan. A molnár elárultnak hitte magát, mert nemsokára meglátta rohanni a vadkanokat, valóságos orkánként, a mint teljesen feloszolva iparkodtak a hegyre érni. Ugyanazon pillanatban balfelöl, busz meternyi távolságban búvhelyétöl, egy vadkan panaszos röföge'sét ballá, de mely magas bokrok által volt elfödve ; a csekély fénysugárnál, mely e pillanatban felvillant, sötét alakot vett észre: czélzott és tüzet adott. Egy eső test által okozott zaj tanúsitá, bogy a lövés talált ; azonban némi távolságban észrevette a holtnak hitt vadkant, siralmas hangokat hallatva elballagni. Meggyőződve arról, bogy a vad halálra sebesült, nyugodtan hazament, vizsgálódásait másnapra hagyván. Megelégedve bős tettével békésen tölte az éjt, s napkeltével sietett visszatérni leshelyére, hogy nyomdokát kövesse a vadnak, melyet holtan vagy legalább haldokolva gondolt találni a közelben. De ó csuda ! Nem akart szemeinek hinni, egy pompás párduez hevert ott meredten ! A vadkanok ijedtségének nem a szegény molnár, hanem igenis a párduez volt okozója ; a zaj, mit balfelöl hallott, a párducztól eredt, mely egy vadkanra vetve magát, áldozatját megfojtani iparkodott. A szerenesés molnár golyója a sötétben véletlen a párduez vállát érintve, belehatott a fiile mögött, s az állat agyába helyezkedett el. Ezen golyó megszabadította volt a vandkant a hatalmas talpaktól, melyek szétszaggatták volna, bár azért szegény kissé távolabb mégis kilehelte páráját. Igy történt, hogy a mivel kevés sportsman dicsekedhetik : a molnár egy lövéssel két vadat teritett le, s pedig hatalmas fővadat ; hanem a mint nekem újbóli látogatásomkor megjegyzé, nem kivánkozik többé ily szerencsére , mert nem tudja eltalálná-e még egyszer a párduezot, — liaueni azt tudja, hogy az majd eltalálná őt. _ Gr. B. K. Észrevételek báró Podmaniczky Geizának — gróf Festetich Leo vadászati törvényjavaslata feletti nézeteire. A „Vadász és versenylap" 18-ik számában báró Podmaniczky Geiza ur által közzétett nézetek csak vázlatát képezhetik azon módosításoknak, melyeket a gr. Festetich Leo ur által javaslatba hozott vadászati törvény szabályaira tenni lehetne, — azonban miután a tisztelt báró mindjárt czikkének bevezetésében a hosszadalmasság elkerülését hozza fel mentségül, bogy a javaslat fejezeteiről általánosságban nem szólott : mi is követjük e jó példát, de fentartjuk magunknak mind a ministeri — mind a gr. Festetich féle javaslatokhoz annak idején tüzetesen hozzá szólani, — mindamellett nem mulaszthatjuk el már ezúttal is mindkét javaslat némely főbb vonásai — s különösen a nemes báró nézeteire saját észrevételeinket előzményül is ismertetni. A tisztelt báró ur által a II. fejezet alatt felhozott nézetét a 200 holdnyi területre nézve teljesen osztjuk, — és egyszersmind ezzel a ministeri javaslat 2. §-át fentartatni óhajtjuk, — nemcsak a t. báró által előadott okokból, hanem főleg ama szabadelvű fogalomból, hogy a jogokat, ha mások sérelme nélkül történhetik — kiterjesztetni kívánjuk. Már pedig a gr. Festetich féle javaslatban indítványozott 300 catastralis holdnak megállapítása által a vadászati jogot a tulajdoujog rovására jelentékeny arányban korlátolva látjuk. A III. fejezet alatti nézetét azonban a haszonbér tartamára nézve — nem oszthatjuk, mert miután a ministeri javaslatban a haszonbéri évek minimuma amúgy is meg van állapítva, a több évrei bérletre nézve a szerződő feleknek praejudicalni nem óhajtanánk. Ellenben üdvözöljük a nemes bárót azon a téren, hol az ősi elavult s a mai kor színvonalán immár nem álló földesúri előjogokat nemcsak hogy nem pártolta, hanem azoknak e helyütt a bérletre vonatkozólag határozottan ellenük nyilatkozott, cs az 1848. törvények szellemérei hivatkozással, szabadelvű gondolkozásának itt is dicséretes tanújelét adta. Ez elv vagy szabály elfogadása által csak visszalépést tanúsítanánk nemcsak politikai tekintetben, —de nerazetgazdászati szempontból a jövedele info r r á s t apasztanánk oly helytelen eljárás-