Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869
1869-07-30 / 21. szám
A U G US TUS 20. 1869. VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. 101 a tenyésztésiéi kedvet, észszerű és jó tenyésztőket képeznek, az általános ló-ismeretet s az ez iránti szeretetet elterjesztik az egész lakosság közt. A mezei gazda szereti a lovat s kedve van a tenyésztésre, ha bátorításra talál, s termeivényei biztos -és jó keletére számolhat. Szüksége van a lóra saját munkájához. A mező gazdaságban 9-dik liónapukig dolgozó tenyész-kanczák a legjobb csikókat adják neki. Es igy ö a legjobban és legolcsóbban tenyészt. Ennélfogva a tenyésztés körüli fáradozásait iparkodjunk a lehetőségig h aszna t-h aj tóvá, tiszteletre méltóvá és jutáim azóvá tenni. Az országos lótenyésztés, eltekintve attól, hogy a jó és diszei kocsikázás s a sport kellemességeiben részeltet, egyszersmind lényeges mezei és államgaz-dasági tényező is, annak ápolása és emelése tehát a mezőgazdasági egyesületek működési körébe tartozik. 1. A mezőgazdaság és ipar tekintélyes üzleti .eszköze az, és igy lényeges adó-forrása az államnak, s keresetága az adófizető közönségnek. 2. Nélkülözhetlen segédeszköze a véderönek, s ennélfogva természetes, hogy az állam, annak rendezése, előmozditása és emelésére buzdítandó, kénytelen támogatólag fellépni, s jó apa-lovak előteremtésére nevezetes pénzáldozatokat hozni. Azonban az állam nem teliet mindent, s itt kell a lovak iránti valódi érdekeltségtől áthatott jó tenyésztőknek és lókedvelöknek, a magán-iparosok és társulatoknak, különösen pedig a mezőgazdasági egyesületeknek a ni. földmivelési minisztérium legjobb szándékait és működéseit szívélyesen támogatni, s különösen a jó kanczák beszerzése és fenntartására, az észszerű párosításra s a csikók nevelésére közre in ük ö d n i. Ez által a constant (egyforma) országos faj, a hol van, javittatik és fenntirtatik, s a hol nincs, ott előállíttatok. A jó és termékeny föld, melyben a kormány által •elvetett nemes magnak biztosan és jól kellene tenyésznie : az országos ménes, azaz az ország összes tenyésztőinek jó ,k a n c z á i. A hol sok rosz kancza van, vagy a hol heterogen vérrel és korcsfajzattal kereszteznek, néha a legjobb s legnemesebb apa-lovak is csak igen keveset vagy épen semmit sem tehetnek. A magán- ménesek igen változandók, mint azok tulajdonosai s ezeknek tenyésztési nézetei. A jó országos tenyésztők azok, kik a lónak maradandó jelleget s biztos fajzást adnak, ezek képezik a constant országos fajt, s ennélfogva hasznosabbak a lótenyésztésre s az államra nézve. Az országos ménesek rendezése minden országban sürgetően szükséges, életkérdése a lótenyésztés javításának, s lényeges tényezőinek a mezőgazdasági egyesületeknek kellene lenni. Jól rendezett és vezetett államménesek, kitűnő apalovak tenyésztésére, oly országban, hol az állam ménesek nincsenek rendezve, s a szükséglett hágómének a magán-tenyésztök utján a megkívántató minőségben meg nem szerezhetők : mindig igen költséges, de szükséges rosz ; azonban ez az országos ménesek okszerű rendezése, a mezőgazdasági egyesületek tevékeny közreműködése s ezáltal az országos lótenyésztésre nézve bizton bekövetkezendő javítás következtében csakhamar a legkisebb fokra száliittatik, s lassan-lassan önmagától megszűnik. A jó lótenyésztés főfeladata : hasonlót a hasonlóval, se közben mindig csak a legjobb, s képességére nézve kipróbált individuumokkal tenyészteni. Némely lótenyésztő-vidékeink és országaink teuyész-anyagának látható apadása többnyire abban keresendő: hogy a legjobb 3 — 4 éves kanczák kereskedők által megvétetnek, s különféle hasznotluvjtó czélokra fordit atnak, söt gyakran külföldre szállíttatnak, s igy a tenyésztés elöl elvonatnak, mig az alsóbb rendűek és roszabbak visszamaradnak ; továbbá a legbeterogenabb individuumokkal és vérreli hibás keresztezésben, mely által mindig bizonytalan, s mindig félfaju korcsok neveltetnek, tehát a jóremény fejébeni tenyésztésben, s némely helyeken a lakosság közönyösségében a lótenyésztést illetőleg. További hiány némely vidéken a csikók li ibás felnevelése, miután ezek a helyett, hogy a szabadban s a naponkénti elegendő mozgás élvezetében részesülnének, bűzös istállókban tartatnak, melyekből csak nagy ritkán bocsáttatnak ki, s gyakran már 1 '/„ vagy 2 éves korukban fárasztó munkákra fogatnak, mi által nemcsak természeti növésükben, de sőt kifejlődésük, ruganyosságuk, kitartásuk és megerősödésükben is szenvednek. Ennélfogva a föfeladat az volna, hogy a f ö 1 dmivesttenyésztésre legjobb kanczáinak megtartásában minden lehető eszközzel buzditsuk, a tenyésztőket az észszerű homogen párosításról, s a csikók jól neveléséről alaposan oktassuk, s őket a lehetőségig segélyezzük. A sok különböző faj keresztezése által a magyaroszt. államban eddig kevés egy jellegű faj neveltetett. Tisztán és folytonosan csakis a lippitzaniak, a jó furlansrek (Görz és környékén), s a pinzgaui faj tartatott fenn. Magyarország, Erdély, Galliezia és Bukovina számos kitűnő, s a lovak iránti kedvteléstől áthatott tenyésztővel bir, kik már évek óta igen jó, s könynyebb fajtájú nemes lovakat is nevelnek, de még ezek is, valamint a jó cseh lovak is, a sokoldalú heterogen keresztezés által összekevertettek, s csupán Magyarország, Erdély, Galliezia és Bukovina legjobb s legészszerübb ménestulajdonosai, kik soha sem engedek magukat alkalmatlan keresztezések által tévútra vezetni, csak ök tárták fenn keleti származású kitunö fajaikat constant és tiszta minőségben, vagy csak tiszta angol vérrel kereszteztek. Mezőgazdasági iparunkat s egyéb szükségleteinket illetőleg, különösen ott, a hol szükséges, még kétféle fajt kellene nevelnünk, s ezek biztos után-képzödésére és egyöntetűségükre (constauz) törekednünk, és pedig : 1. Nehéz igás-lovakat az e czélra kitűnő pinzgaui fajból. 2. Erős angol és anglo-normann félvért (kivált nagy, erös igás és nyerges-fajt) mindenféle czélra, mint a minők Anglia, Irland, Normandia, Oldenburg, Hannover és Csehországban stb. előfordulnak. Különösen figyelmet kellene fordítani a cseh, anglo-normann és irlandi félvér-fajra, hogy ez által lassan-lassan mindenütt, a hol szükséges, egy constant országos fajt nyerhessünk. (Vége követk.) Közlemények. A Földmivelés- ipar, és kereskedelemügyi ministerium országos lótenyésztési és ménes ügyi osztálya köréből. Befejeztetvén a fedeztetési idény — az álladalmi mének törzshelyeikre öszpontosittattak. — Addig is, mig a fedeztetés részletes kimutatását e lapok hasábjain közölnénk — örömmel kell jelentenünk, hogy népünknél a lótenyésztés iránti előszeretet s a józan tenyésztés iránti hajlam nevezetes haladást tett; — bőven tanúskodik erről azon körülmény, hogy egyes kedveltebb méneknél a tenyésztő 8—10 —15 forintot is szívesen fizet kanczája fedeztetéseért. — Az ország minden vidékén szaporodott a fedeztetett kanczák száma, — csupán a határőrvidéken lön ez évben nevezetes elmaradás tapasztalható, ugy annyira, hogy egyes állomásokon alig lett 5 — 6 kancza fedeztetve. A határőrség vidékén tapasztalható ezen calamitas azonban nem tekinthető folytonosnak, minthogy a tenyésztéstől lett jelen tartózkodás leginkább azon körülményben leli kizárólagos okát, hogy a határőrvidék tenyésztői ez ideig fedeztetési díj nélkül liasználliaták az állam méneket; a földmivelésügyi magy. minister, e kedvezményben, annyival kevésbé vélheté részesíteni a határőrvidéket, minthogy annak lakossága külömben sem járul adójával az intézetek fentartására ; — ennélfogva a határőrvidékre alkalmazott mének után is fedeztetési dijak fizetését rendelé el, mely intézkedéssel az emiitett tenyésztők nem birtak egyszerre megbarátkozni. — Ezen ideiglenes hanyatlás megakadályozására azonban annyival biztosabban számithatni, minthogy a közös badügyminister már eddig sem mulasztá el a határőrvidék tenyésztőit a tenyésztés tovább folytatására serkenteni, s a dijak követelésének méltányosságát rendeleteiben kiemelni. 5 an azonban országos lótenyésztésünk ügyének egy ráksebe, mely terjedésével komoly aggályra jogosít, de egyszersmind tettre is serkent, — s ez az idegbénaság gyakori feltűnése. — E veszélyes és rejtélyes kór kérlelhetlenül ragadja áldozatait A fedeztetési idény első felében már jelenték e lapok hasábjai Leopard és Amati mének kimúlását ; — fájdalom liogy ezeket még jelentékeny sora követi az elveszendöknek. A legközelebbi észlelések nyomán még a következő álladalmi méneken tört ki az idegbéuaság. u. in. Abugress 9 I Revolver 504 í Ha,du Nauási alloma f"> n Tajar 8 Sefkerini „ Majestoso 3 l/32G Kunhegyesi „ Gidran 24 H.-Mezövásárhelyi „ Gidran ,J 4/ 27 9 Vésztői n Surprise 8 Glogováczi „ El-Bedavy 11 Mezö-Turi „ Hamdanie Semri — Berettyó ujfalusi„ Vlasko (telivér) — Preglidi „ A földmivelésügyi minister rendelete folytán, az idegbánaságban szenvedő mének a kir. állatgyógyintézetbe szállíttattak, liogy ezen rejtélyes kór lefolyása ott észleltetvén, annak eredete lehetőleg kikutattassák, s a kutatások kellő eredménye után, a kór kikerülése s esetleges gyógyítása érdekében a szükséges intézkedések megteendők lehessenek. K. F. Erdei és mezei vadászat Augusztus havára. Több oldalról felszólítottak bennünket, kezdenök el Augustus havával, mint a kisebb vadász idény megnyíltával rendes havi naptárunkat a vadászható kisebb és nagyobb vadakról, azok élete és szokásaivalamint vadászati módjáról. Megvalljuk, nem a legörömestebb hajlunk e kívánságra ; egy az, hogy kis számú törzs-olvasó közönségünknek aligha valami ujjat nyujtliatunk az egésszel, de meg más részről érezzük a nehézséget, mellyel a fennálló, de tényleg senki által nem követett régibb vadásztörvények, s az alakulóban levő ujjabb vadásztörvény-javaslatok összeegyeztetése-, de különösen hazánk vadászterületének roppant kiterjedtsége miatt a különböző vidékeken egyik másik vad-nem lövésidejére nézve létező s ususból származó divergentiák körül megküzdenünk keilend. Más részről azonban meghajolva a felszólitók által különösen hangulyozott ok előtt : hogy a nem szakértő vadászközönségnek legalább tájékozás nyujtassék e részben, s sokszor nem rossz akaratú de a vadtenyészet és lőidény nem ismeréséből származó áthágásoktól megóvassék — szivessen megteszünk mindent e részben, s felkérjük hazai lapjainkat is ebbeli közleményeink átvételére, mellyeket minden hónap utolsó napján megjelenő számunkban liozandunk a kővetkező hónapra. * * * Ezen hónapban a vadász gímszarvasokat s özbakokat, süldő nyulakat, fiatal siket és nyirfajdokat, császármadárt, foglyot, fáczányt, libát, liliket, ruczát, szárcsát, búvárt, szalonkát, bibiczet, fürjet, harist, vadgalambot, gerliczét, stb. lőhet; nagy fülesbagoly mellett leskunyhóból a ragadozómadarakat pusztitja ; szarvasok számára uj folyató helyeket készit, a régieket pedig jobb reodbe hozza, s a szarvasgomba kereséshez kezd. A madarász részint lépvesszön részint pedig hálóval különféle madarat fogdos, fagyöngyöt szedet s lépet föz, lóször-liurkokra ősszel fekete, télre pedig fejér lószőrt szerez, a madár-fogdosáshoz kívántató fabogyókat gyűjti, télre hangyatojást szárit s a közelitő öszi-madarászáshoz előre elkészül. * * * A mi a vadak szokásait és tenyésztét illeti kezdjük el a kissebb vadnál, mellyből foglyok és süldőnyulak szépen mutatkoznak ; különösen az előbbiek költésére a Julius folytán uralkodó szárazság nem volt hátrányos, sőt inkább hasznos. Vadá•22*
