Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-09-10 / 25.szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Csütörtökön, september 10. 25. szám. Tizenkettedik évfolyam. 1868. Utó- és előhang. Szavam e lapok hasábjain már oly ritkává vált, mint a tárogató hangja hangszereink elterjedt családjában*), de csak az nyugtat meg, hogy valamint a tárogató ritkán s csak nehezen illeszthető valamely ujabb hangszerek összeállította zenekarba, úgy az utóbb lefolyt két év alatt, bizony nem csoda, ha a legszorgalmasabb vadász is, ha egyszersmind képviselő, amaz előbbi tulajdonságában legalább teljesen elnémulni volt kénytelen. Ezeket előrebocsátva, s kijelentvén egyszersmind, hogy daczára eltérő s komoly teendőimnek, általam nagyon kedvelt agár fajomat korántsem hanyagoltam el — néhány szóval említést teszek tavalyi nem annyira saját, mint inkább lovászom működéséről s éleményeiről, a ki, a mig magam alig néhányszor élvezhettem agaraim futamait — folyvást s rendszeresen agarászott. Az 186

7 8 idény alatt három hajtó agaram volt, u. m. Komámasszony, Ha, Kisasszony. A két elsőbbik, régi s gyakran bemutatott ismerősei e lapok olvasóinak; Komámasszony már csak segíteni volt képes, de Ila kitűnően ment még mindig, valamint gyorsaságra úgy folyvást nevekedő kitartásra nézve is; fagyon azonban és nagy melegben, valamely nagy hajtás után, mindig hátgerincz gyengeség jelentkezett nála, mint következménye s utóbaja ama két évvel ezelőtti bukásának; fél órai pihenés s hideg vizzel való dörgölés után azonban talpon van mindannyiszor. Kisasszony, anya részről Komámasszonytól származik, atya részről pedig Csárdástól, — két egy álombeli testvértől; — sötét, hamvas czirmos, igen szép agár, *) Ezt fájdalmasan vettem észre, de engedd t. barátom reménylenem: hogy ez nem lesz igy jövőre, mi által e lap olvasóit ép úgy, mint engemet igen meg fogsz örvendeztetni. Lázár K.