Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-02-29 / 6.szám

93 már rövidnek tartja a határidőt, Svécia és Norvégia odahaza rendez két kiállitást. Dániának nincs reá pénze, az angolok meg majd meggondolják előbb magukat; — mi pedig végre, ha mégis lesz belőle valami, majd megirjuk. — Mesterséges haltenyésztés Salzburgban. Febr. 3-án volt az ausztriai mesterségesen haltenyésztő egyletnek közgyűlése, melyen az elmúlt ivarzási idényről tett üzleti jelentés szerint 186,000 nemesebb halikrát küldtek szét, leginkább Gács-, Cseh- és Magyarországba igen jó eredménynyel. Ezenkivül majd 20 ezer nemesb halikra — köztük 15,000 rajnai lazacz — a hüningeni franczia haltenyésztő intézettől küldve — merterségesen kiköltetett az intézetben. Az egylet költséges építkezései miatt kissé deficitben volt, a kereskedelmi minister azonban 2000 frtnyi államsegélylyel — iparkodott kiszabaditni. — Sok rőtvad veszett el a nagy hóban, különösen a velünk szomszédos német tartományokban, Styriában, felső Ausztria és Csehországban. Gróf Festetics gamingi vadállományának is fele oda lett, bár minden kigondolható előintézkedést megtettek. Volt elég széna szórva és póznákra tűzve ; a vadászok magok is járták az erdőt s nem egy, árokba vagy vízmosásba behavazott őzet húztak ki, melyek néha 2—3 nap óta sem mozdulhattak ki az öles hóból vékony futóikkal. — Egy agg tengerész. A „Times" az angol tengerészet egyik aggastyánának életrajzát hozta a minapokban, kinek szolgálati ideje oly hosszú, hogy talán unicumot képez. Ez agg vitéz a Greenvichi hadastyánok palotájának jelenlegi kormányzója, Sir James A. Gordon, ki 1793-ban lépett a tengerészeibe, s igy mainapság 75-ik szolgálati]évét tölti. Fz idő alatt valamennyi tengeri háborúban ott volt, s ezelőtt 57 évvel egyik lábát veszté el egy franczia fregatt megrohanása s elvételénél. Az 1814-ki hires Potomac-expeditiót Sir Gordon vezényelte s vele tengerészi hírnevének állandó emléket örökített. fe- — Lovászmester Schnupphase. Egy másik ily nevezetesség a jelenleg Bécsben időző hannoverai király lovászmestere, kinek fürgesége s munka-birása annyi nehéz és eseménygazdag időn át — igen csodálatos. 1788-ban születvén, 16 éves korában az angol lovas tüzérségbe lépett, 1809-ben jelen volt Kopenhága ostromán, 1810ben a portugall és spanyol hadjáratok alatt szintén a tüzérségnél szolgált; leginkább a táborkarnál ordonancz minőségben. 1814-ig 7 nagyobb csatában volt. Vittoriánál lovát lőtték ki alóla, mi 1815-ben Watterloonál ismétlődött. 1816 óta a hannoverai udvarnál vansa harmadik királyt szolgálja mint lovászmester. 1866-ban ő is ott volt Langensalzánál. Még máig is igen jó lovas,

( s naponkint 3—4 lovat lovagol. — Medvék Morvaországban. A javorniki erdőségekben nem rég tartott hajtóvadászaton egy medvét is lőttek. A szerencsés vadász (egy erdőkerülő) siet, fut örömében egy kocsiért, hogy zsákmányát hazaszállítsa. Midőn aztán a kocsival két pajtása kíséretében azon helyre ért, hol a lőtt medve feküdt — ettől nem messze annak tisztességes termetű életpárját pillantották meg, a mint igen mogorva hangulatban föl s alá sétált. A fegyver nélküli trio erre ugy megijedt, hogy kocsit, lovat cserbenhagyva, ki merre tudott, arra szaladt. Bocsné asszony pedig kedves élete párjáért boszúját a szegény lovon töltötte ki, melyet megfojtott és szétmarczangolt. — A csicsóka a vadaknak kedves eledele. Ujabb időben azon tapasztalásra jöt-