Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868
1868-01-10 / 1.szám
4 állott, a magammal hozott azon csöppekj becsületére biztam, melyeket egy mindenről gondoskodó jó barátom számomra csináltatottt. Ezután a társaságnál a königgráczi csataveszt ísre került a sor, s a százszor hallott mindennemű költött és valódi episodok után, mint a hadi tacticának, a fegyvert nem hordó társadalomra vonatkozó fordulata rosszalólag az is fölhozatott, hogy a dsidásokat, a huszárok mellett a hadsereg egyik legjobb s legszebb részét, kár volt olly bő bugyogóval fölruházni, melyben a hős lengyel és más fajta ifjak épen süldő kozákokhoz hasonlítnak: sokkal szebb volt, mondá ugyanazon csacska úri ember, a vörös csíkos s a lábszárhoz szorosan illeszkedő zöld szinü nadrág," mely nézethez egy csinos képű kisasszony, mamájával együtt, az egész társaság halk mosolygása kiséretében nagy hangosan csatlakozék. En, ki gondolatban már a mohácsi sziget „göröndjein" jártam föl s alá, a most leirt társalgáson nem épülve, abban épen semmi mulattatót sem találtam, valamint nem talált eddig a türelmess olvasó sem, de én arról nem tehetek ! Mohács még messze van, addig mig oda érünk hadd mondjam el, hogyan telt időm. t Epen Dunapentelénél vagyunk; alig pár órája hogy Pestet elhagytuk, mégis már oda jutottunk, hol az olasz nyelv uralma kezdődik, hol tehát a magyarságnak vége szakad! Kérem ne méltóztassanak ezen ethnographiai tudatlanságomon megütközni és bosszankodni; nem én mondom ezt, hanem egy nagy hirü francia utazó : „Les saintslieux — PélerinagFáJerusalem" cimü két kötetü munkájában, ki már ennek cimlapján kihirdeti, hogy ő a szentföldre Austrián, Magyar, Tót, stb országokon keresztül utazott, vagyis : hogy a dunai gőzőssel ment le a Feketetengerre, s innét a Bosporuson keresztül a syriai partokra. Az idézett munka I. kötetének 38-ik lapján szóról szóra ez áll: A 4a hauteur de Duna Pentale (sic!) nous vűmes le bateau, qui revenait d'Orsova; notre capitaine le héla: Cosa c'edi nuovo abbato ?— Niente hauno fatto una visita, ma lasciamo passare C'est ici déja que commence la langue italienne; ou s' accommoderait facilement de la langue, s'il ne fallait pas en mérne temps s'accomoder de la cuisine italienne epiceé, parfumée poivrée — tous le mets sont froids" stb. A nagy tudományu férfira tehát azon körülménynél fogva, hogy a Dunapentelén találkozott alsó s felső gőzös kapitányai egymással olaszul beszéltek^ ráfogja a penteleiekre, hogy már náluk kezdődik az egész Levanteban uralkodó olasz nyelv, már maga Pentale is oly olaszosan hangzik! Szerencse, hogy ez esemény nem mindjárt Pest alatt adta magát elő, különben Berengar király hajdani birodalmának határát a jó ember bizonyosan már itt kereste volna. Aztán ki tapasztalt önök közül a mi gőzöseinken olasz konyhát'? lám, lám, mily fölfedezéseket tesz a képzelődés, meg az elfogultság még az ily tudós embernél is! Azért, mert a gőzösön talált étkek fűszeresek és borsosak voltak, vagy tán inkább paprikásak, rá fogja a tősgyökeres pesti vagy budai szakácsné főztjére, hogy ez csupa olasz étel volt! A legtöbb franczia utazó ezeu iszonyatos felületessége, mitsem gondolás azzal, valljon a mit irt és állitott, valóban úgy is van-e'? mindennapi „dolog. Lamartinének „Voyage en Orient" cimü munkáján példáúl, mely megjelenésekor oly nagy zajt ütött, oly magamféle laicus ember is észreveszi, hogy a nagyhírű francia költő és történész, vagy inkább történelmi regényíró, minden komolyabb tanulmányo-