Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-12-30 / 36.szám

584 egyebbül, mint európaiakból, kik a telet Egyptomban töltik, katona tisztekből és hivatalnokokból; a városi polgárság és a nép úgyszólván nem is volt képviselve. Az idegeneknek a meghívások a konsulatusoknál osztattak ki, és franczia nyelven voltak szerkesztve. Apálya a pusztában van, a régi szuezi uton, nem messze az alkirálynak Abbassieh nevü nyári palotájától. Alakja gömbölyű, majdnem kerekded, csupán az érkező pontnál van egy kissé hosszabb egyenes vonal; az egész pálya czövekekkel van körülvéve, mindkét oldalról, ezek pedig erős pálmakötelekkel vannak egybekötve. Azonkivül katonákkal volt körülállitva, mellyek mintegy 20 lépésre állottak egymástól. A pálya körülete két angol mértföld. 12 órakor indultam el Kairóból az Abbassieh palota felé, (melly mintegy órányi távolságra fekszik) vezető, s mindkét oldalról kaktus sorral szegélyzett uton, olly porban, melly a pesti versenytérre vezető utét még túlhaladja. Mindamellett elég jól haladtunk mig a kaktus-sorban tartott, de el kellvén ezt hagyni, hogy a pályatérre juthassunk, már messziről láthattuk a fogatok hosszú sorát, a mint a sivatag homokjában elakadtan vagy kénytelenek voltak vendégeik kiszállani, vagy egész csoport csöcselékkel a kocsit tolatni, a lovakat húzatni stb, hogy czéljukhoz érhessenek ; s miután az arab nem tud semmit halkkal végezni: ebből olly lárma és zsivaj támadt, miről Európában alig lehet fogalmunk. S mondhatom ezen kikocsikázás teve majdnem legérdekesebb részét az egész futtatásnak; lehetett itt látni mindenféle fogatot: egy-, két- vagy négy lóval, öszvérekkel ; befogva angol módra, törökösen ; fényes hintókat, rosz bérkocsikat, gyönyörű arabs paripákat, aranynyal himzett bársony nyergekkel, szamarakat, mellyek itt nagyban szerepelnek, lovaglásra. Minden fogatnak, még a bérkocsiknak is „előfutója" van (arabsul „sais"), kik mezítláb, fehér bő ingben és térdig érő nadrágba öltözve arra szolgálnak, hogy az útból ki nem térő gyalog vagy szamáron lovagló benszülötteket részint kiabálás által, vagy ha ez nem használna, a kezükben levő hosszú bambusznád argumentummal az útból kitereljék. Ezen „előfutók" csodálatra méltó tüdővel birnak, mert képesek a legsebesebben ügető fogat előtt órákig futni, a nélkül, hogy megállnának, vagy a czélhoz érkezéskor fáradtság látszanék rajtok. A nézőtér állványa elég egyszerű kis építmény, mellette még egy rosz svajczi modorban épült házika van, teremmel és erkélylyel, melly az alkirálynak volt szánva, mellyböl a futtatásokat nézte, s hol a körülte összegyűlt consulokkal és ezek nejeivel, s még néhány külön meghívott vendéggel, meglehetős érdekeltséggel társalgott ő fensége. A futtatások kezdete d. u. 1 órára volt ugyan kitűzve, de az alkirály majdnem egy órahosszant várakoztatott magára; s 2 óra felé járt az idő, midőn palotájából megindult. Innentől kezdve egész a versenytérig egy ezred katonaság képezte a sorrendet, de csak ugy commot, s fegyvereik pyramisokban voltak előttük felállítva. Az alkirály fogata előtt is két futó jött, ezek után két tiszt lóháton, majd az alkirály, nyitott kocsin, négy szürke lóval „á 1 a Daumont", utánna még két négyes