Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-12-20 / 35.szám

571 betakart fiatal szőlőbe, mellynek egyik töve alól szegény , vesztére, ki is bukott, kényelmes lőtávolra, s néhány másodperczro puskám durranása után, Hector örömtől villogó szemmel lábamhoz teritette. A szerencsés helyzet egyébiránt nem engedett megfeledkeznem a rókáról, melly élvezetesebb ugyan, de, mint előre bizton sejthetém, fáradságosabb sportot igért. Rösteltem, hogy a közel nyullövésre nem számítva, a kocsit olly messzire rendeltem, de hiszen fáradság nélkül nincs élvezet, fölvettem tehát nyulamat, és viszszafelé tartottam a rétnek, hol a róka legelső nyomára akadtam. A szerencsés véletlen megkímélt hosszabb kereséstől, és nem kellett mind újra megjárnom a már bebarangolt térséget, mert a róka nyoma a nyul által is fölkeresett pagony mellett vezetett el, fölfelé a hegyeknek. Ismerve azok sok helyt csúnya járású meredekeit s vadonait, körülbelül sejthettem: merre lesz szerencsém a nyomot követői; mindamellett nem hittem, hogy a koma olly egyenesen szállásának tartson, s a szép hajnalt messzebb kalandozásra ne használta légyen. Gyanúm alapos volt. Róka koma, mintha csak tévútra akarta volna vezetni netaláni nyomozóját, az ormók felé tartott irányt csakhamar megváltoztatta, s a lakottabb, biztosabb prédát igérő síknak kanyargott. Czikázó lépteit itt nyomról nyomra kisérni unalmas lesz vala, ha a legszebb téli nap hideg sugaraiban csillámló hólepel, a róka csapáján kivül néma marad. De a természet gazdagabb még télen is, mint városi embereink gondolják, s a télen kiholt élet rosz dajkamese, mellyet a gazdag valóság bőven megczáfol. Ezernyi élet tenyész, ha nem vigan is, télnek idején szerte a természetben; s e jó anya, szunnyadozása közben sem feledkezik meg eltartásukról. Ha tél közepett nem tenyészt is uj életet, elég buján termelt nyáron át, hogy télen át is megmaradhassanak hűséges lényei, mellyek a zord időben sem vetik meg tavaszi disz ruhájában választott szülőtanyájokat. Farsang idénye mezőn és erdőn, igaz, nem télnek idejére esik, de a pintyőke csak olly vígan fütyörész, a búbos pacsirta csak olly élénken szaladgál s pípel, a sármány és tengelicz, a pirók és zöldike csak ugy kergetőznek és csiripelnek ekkor is, mint a viruló évszakban; kissé több gonddal élnek ugyan, kissé szűkebben jut ki a táp, de a kik nyáron át éneklő barátai az embernek, télen tanyáihoz vonulnak, s egy-két morzsa mindig hull a természet királya asztaláról a piczi szárnyas koldusok számára. Keleti Károly. (Vége követk.) A galgóczi vadászatok 1868-ban. A galgóczi törzs-vadász-társulat idei vadászata f. év deczember elsejére volt kitűzve. Szives ^házigazdánk gr. Erdődy Ferencz meghívó levelei ugy hiszem rendesen kezére is jöhettek mindenkinek, miért is Galgócz nyájas ura kellemetlenül lehetett meglepve, midőn várva várt vendégei helyett, azoknak igen barátságos, de leköszönő feleletei jutottak rendre hozzája. Ki ebben, ki abban adta elő okát meg nem jelenhetésének. Azonban igen meglehet, hogy némelyek talán a vadnak tavai történt szokatlan megfogyásából