Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-12-10 / 34.szám

557 suhogott a légben, s találta másodszor is a rókafej helyett a gazdasszony óriási zsiros-fazekát, mellynek cserepei szomorúan csörömpöltek a kövezett talajon. Emberünk még mindig nem veszté el türelmét, a mint azonban egy ujabb szerencsétlen csapása a cseresznyepálinkás üveget találta, mellynek nemeí nedvéből annyi üdítőkortyra számolt, midőn majd a télen félig fagyva botorkál a havon, s midőn ennek finom illata orrát csildandozá: ekkor már aztán elveszté türelmét, s csapásai záporként hullottak — persze többször a róka mellé mint irhájára. Ennek aztán volt látszatja és hallatszatja is, mert csak ugy repült, pattogott és csörömpölt szét a sok fazék, üveg, — nyivácskolt a róka, káromkodott az erdész, dörömbözött az ajtón a gazdasszony, és vonitottak a kopók, mig végre egy borzasztó roppanás és zuhanat az egész lármának véget vetett. E csendben aztán a midőn a balálra ijesztett asszony felnyitja a kamra ajtaját — ollyan látvány terül el szemei előtt, mellyreszemeszája eláll, s csak kezeit csapja össze s emeli égre szemeit. Ott hevert a talajon az egész állvány, minden üvegestől, fazekastól együtt, mellyekbe télrevalóit tartogatta, s folyt a sok piro3 meggy és cseresnye-vér ! S e rémitő pusztulás közepett — mint Marius Cartbago romjain — ott állt az erdész, dühösségében vörösre fulladt arczczal, mellyről öreg szemekben permetezett az izzadtság, s szemeivel még mindig a szabadba nyiló ablakra bámulva, mellynek darabjai künn bevertek. „Istenem, istenem, mi történt itt ? Oda vau a baraczkom, a málnás üvegeim, mindenem !" oh jaj jaj jaj ! „No csak no .... Az én cseresnyepálinkám is oda van ... Ütött volna a.. .. abba a..!., s azzal ott hagyta a gazdasszonyt, fogta a puskáját s úgy elment hazulról — bogy csak este későn vetődött haza. Nyolcz napig nem lehetett előtte rókáról beszélni, fenyegetődzött hogy meglövi a ki előhozza... Még most is elrontja a tarokkját, ha valaki azt kérdi, bogy mit is akart az a róka az éléskamrában?" A ki szeretne bakot lőni. A következő kis kaland az öreg C ... ni gróffal, ki mint szenvedélyes vadász ismeretes, a mult nyáron történt, midőn h ... i jószágát látogatta meg. Ab... pagony különösen gazdag őzökben, s ezek közt volt egy vén gallybak is, a vadászok rettenete, és az erdők kisértő szelleme. A fiatal csaposok vagy villások meg sem maradhattak közelében, mert kiváló gonoszság és alattomossággal boszulá meg magát vetélytársain, s a meglehetős kiterjedésű pagonyban mint egyedül uralkodó kóborolt a suták közt. — Már rég kereste őt az erdészek golyója, de ravaszsággal mindig ki tudta őket kerülni, s naponként ujabb scandalumokat gondolt ki boszantásukra. Egyéb sajátosságaihoz járult a mult nyáron, hogy naponként a déli órákban egy az erdőben fekvő darab rozsföldre váltogatott át, hogy a forró déli órákat részint a rozsban fekve, részint a mellette levő réten legelve hüsselje át. r Epp ez időtájt jött a gróf a jószágára, s az erdésznek mintegy ujjmutatásul tünt fel: bogy a gróffal egy szép bakot lövessen, pagonyát pedig e manótól megszabadítsa.