Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-12-10 / 34.szám

553 kezese volt: miszerint egy segitő agárt kapjon; szegény Szötske, részesült is ezen jótéteményben, de nem volt köszönet benne; a mennyiben a dijfutásra egy oly erős nyulat ugrattunk föl számára, melly a lehető legszebb hajtás és számtalan vágások daczára — miután Szőtskét társa épen semmiben nem segítette — tova menekült. Illy körülmény okozta a dij ki nem adását, az összes jelenlévők sajnálatára, miután mindenki beösmerte az agár tehetségét; de hiába, alapszabályaink illy esetben igen szigorúak, s mi tartozunk nekik hódolni. Az agarászat bevégeztével azonnal az egyletünk által rendezett „paripaverseny" tartatott meg. Az indulási csengetésre csak is egy tagtársunk és barátunk Vertán József jelent meg, egy Mezőhegyesről származott Amaty ivadéku, 7 éves sárga kanczán, s a 6 akadályon könnyen átkelve, s a pályát körüllovagolva, az egylet által kitűzött 100 frt értékű diszkardot megnyerte. Ezen soraim azon reménybeD fejezem be, miként jövőre a „paripa verseny"-re nagyobb mezőny jelenend meg. Simay Ede. Kazsui utóhangok. Folyó hó 16 án ütött a kegyetlen óra, olly kemény fagyra ébredvén, hogy alig lehet reménységünk ez idén falkánkkal többé vadászhatni. Egyedüli vigaszt abban keresünk, hogy mindnyájan roppant megelégedéssel távozunk el azon tudatban, miszerint falkánk páratlan és kitűnő ; továbbá, hogy daczára a meglehetős rövid v- dász idénynek, 5 róka és 14 nyul hallalival dicsekedhetünk, mint csupán tizennyolczszori vadászatnak eredményével. Két évi tapasztalás figyelmeztet bennünket arra, miszerint ezentúl, tehát már jövő évben, tekintetbe véve kissé zordon égalljunkat, néhány héttel korábban kezdjük meg falka vadászatainkat, s akkor kilátásunk lehet legalább egy holnapon át kellemetesen élvezhetni a vadászatot. Egyáltalában gyermekies örömmel nézünk a jövendő ősz elébe, annál inkább, mert a terebesi völgy canalisatiója által néhány ezer holddal nagyobb vadász-terrenumban fogunk bővelkedni, melly részben apró füzesekből álló, s igy a rókáknak legbiztosabb rejthelyök leend. S most, midőn Kazsutól tizenegy hóra elbúcsúztunk, azon meggyőződésemet fejezem ki, hogy a társulatunkban tapasztalt vadász hevély biztosítékul szolgál arra, miszerint itt lesz majdan felső Magyarország sporting jellemű férfiainak gyülhelye; itt fognak időszakonként összejönni a sportnak hü pártolói — ez lesz legkedvesebb találkozója azoknak, kik élvezetet találnak a vadászat férfias mulatságában, s örömmel emlékeznek vissza mind arra, mi versenypályákon, vadászaton, s egyáltalán a sport terén történt. S ha vannak is ollyanok, kik ezen élvezet iránt a távolban vonzerővel nem viseltetnek, ha azonban egyszer itt megjelennek, rögtön annyira meghonosulnak, hogy távozniok, ha nem is lehetetlen, de lemondásba s erőltetésökbe kerül. Szóval: fogva van az ember, mintlépen a madár, mert egy-két vadászat, laktanyánk comfortja, a társaság élvezete, a legszebb angol vadászkönyvek s minden-