Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-12-10 / 34.szám

550 Hétfőn, nov. 16-kán találkozó a nyul falkával a sárosdi kastélynál. A föld tökéletesen fagyott volt, mégis a kastély lakosai és vendégei kedvéért a falka kiindult. Vadászat azonban nem történt, mert az ebek csak addig hajthattak, mig a nyulat látták. Az itt egybegyűlt sok süldő lovas szerencséjére azonban egymásután több nyul ugrott, ugy hogy lovaikat többször néhány percznyi sebes „spritzerre" kiereszhették. Nagy örömre a falka fektében egy nyulat le is nyomott; a fiatalságnak ez is eredmény volt. Kedden, nov. 17-én találkozó róka falkával a fövenyi majornál. Nagy erővel mentünk ki ma, mert a tegnapi vadászat után itt hálván a „harrier" falka, a rejt kikeresésére mind a két falkát kivittük. A fövenyi két nádast átkeresvén és rókát nem találván, tovább lovagoltunk egészen Sz.-Iványig, hol a nádasból csakhamar sikra ugrasztottunk egyet, és darabig szemre hajtva, nagy zsinattal követtük a két egyesitett falkával. Hanem hogy ő ravaszságának annyira híresztelt éles elméje is tévedhet — azt elárulta a jelen hajtásban, midőn könnyebben menekülhet, ha jobban számit, mert a fagyos erős szél mellett szimatján elmennünk lehetetlen lett volna, ha véletlenül utjául a Nádor csatorna holt medrét nem választja. A szimat itt jól tartott, s róka-falkánk 4 legjobb vezetőebe verseny iramban haladt utána, követve a harrierektől, s gyönyörű látványt és élvezetet nyújtva az ebek sokasága és az iram rendkívüli sebessége által. Már egy szép hallalira számítottunk, dc fájdalom 10 perez után vége volt illusiónknak, mert falkánk a mederből kiérve, képtelen volt szimat hiány miatt tovább hajtani. Szerdán, nov. 18-án találkozó a nyul falkával a esabdai pusztánál. Csabdán nyulat nem találván, ismét a fövenyi határba mentünk, hol sok keresés után végre ugrott nyul, melly jó iramban 20—22 percznyi futamot adott. Falkánk már szemrehajtotta a fáradt állatot, midőn ez szerencséjére elérte a fövenyi erdőt, hol tálkánk több friss nyúlra találván, szanaszét hajtott. Bár többször ráakadtunk előbbi alig epiczkélő szegény fülesünkre, bokrétáját még is megmenté, mert ebeink szivesebben hajtották a fris nyomot. A második nyul vadászatával, egy közbejött baleset miatt felhagytunk. Pénteken, nov. 20-án rókafalkánkkal a sz. Mihályi Pál majornál találkoztunk, melly szintén biztos szép nádrejtnek bizonyult.— A talaj azonban olly száraz és fagyos volt, hogy falkánk csakis a vetésen és a szt. mihályi szőlőben, mellyen keresztül a nádasból azonnal kitört rókánk vezete, tudott hajtani; a dombos tarlóra érve, elenyészett a szimat. Innen a társaság Ladányba lovagolva, hol kocsiaik várták, kedvet kapott még a csilléri nádast is megtekinteni. Itt azonban 4 róka mutatkozott és falkárunk ebeit nem tudván hirtelenében összeszedni, a pihent friss lovakon íilö társaság az egyik rókát űzőbe vévén, azt szemre hajtotta egész a keszii alsó majorig. Hallalink persze nem lett. Szombaton, nov. 21-kén találkozónk a polgárdi kastélynál volt a nyul