Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-11-30 / 33.szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLÁP. Hétfő, november 30. 33. szám. Tizenkettedik évfolyam. 1868. A kazsui lóversenyek. Hasztalan veszem kezembe az engedelmes tollat, mert nem vagyok képes kellőleg ecsetelni azon buszonnégy óra lefolyását, melyet a kazsui versenyek alatt élveztünk. Jelen kellett lenni annak, ki tapasztalni óhajtotta, bogy miként lehet egy bosszú napot rövid órákra, s az órákat perczekre olvasztani. Különben fölösleges dicsérnem e napot, mert eredményében önmagát dicséri. November 12-ére virradván, feszült érzettel vártuk Ígérkezett kedves vendégeinket, kik némi kivétellel majdnem mindnyájan meg is jelentek. Egyik fogat a másikat érte, s már délelőtti 11 órakor telve volt laktanyánk terme. Negyvenen ül tünk körülbelül a reggelínéi, mi fűszerezve volt az által, hogy a társaság legbájo sabb hölgyekkel volt tarkázva, mi már előre is biztositá a leendő tánczvigalom fényes eredményét. A versenyek déli 12 órakor kezdődtek, s a mezőnyök oly csinosak valának, bogy mit sem engedtek sok másodrendű gyepnek. Voltak ugyan itt is némely malcontentusok, kik ennyivel sem elégedtek be, s több ajakról hallottuk emlegetni a hires Buccaneer ivadékot: Fregatte-ot, a jövő évi nemzeti dij két vetélytársát: Ali my aye-t és Violette-t; a vadász lovak mintaképét Consideration-t, a hajdani legbiztosabb gátversenyzöt; Szerényt stb., mind meg anynyi kedvenczét egyeseknek. A megnyitó versenyben Anisette volt a kedvencz, s a várakozásnak meg is felelvén, könnyen rázta le magáról a lassúbb Cosararát. A gátverseny folyamát Pepita rontá el, ki akaratoskodván, vonakodott átugrani az első gátat, mi által Maniac, a biztos ugró is elbolonditva, kitört, és igy Topáz a szó teljes értelmében „walko wert" csinált. Az a k a d á 1 y versenyben négy ló indult Fergeteg vezetése alatt, melly az állvány ugrástól megijedve, kitört, s igy ismét Dráveczky 33