Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868
1868-11-10 / 31.szám
501 csak hárman indultak: Aczél Péter ur p. kanczája Helene, gr. Bubna főhadn. fek. heréitje F 1 y i n g Devil, és gr. Paar kapitány saját maga által lovagolt fekete ménje. Győztes: gr. Bubna Flying Devilje. Szegedi levelek. i. Szeged, octóber 15. A tisztelt szerkesztőség felhivásának, hogy a szegedvidéki fürj- és fogoly-vadászatról irjak, már az idény kezdetén kívántam volna megfelelni, de akadályozva valék tapasztalatok és észleletek gyűjtésében a vadász, tehát a gyakorlati téren, miket különösen a költözködő vadaknál nélkülözni nem lehet, bár például a fürjnél tavaszi megjöttekor és a költés idejében elég biztosan lehet megjövendölni annak és egyébb nálunk fészkelöknek vadászati idénye minőségét. A fürjvadászatot illetőleg reportom lehet kielégitő , de nem ugy a fogoly és egyéb vad tekintetében, s igy előre is bocsánatot kell kérnem, ha jelentésem a tisztelt szerkesztőség várakozásának meg nem felelend , mert jeremiád nélkül onnan, hol rendszeresen fenntartott tilosok nincsenek — vadászatról referálni hazánkban lehetlen. Igy vidékünkön is a vadászati viszonyok lehetőleg anarchicus állapotban sinlődnek, mert a sik alföld még legnagyobb mértékben puszta, a puszta pedig Petőfy szerint a szabadság képe, még pedig a rendnélküli s félig-meddig a vad szabadságé, különösen vadászati tekintetben; s hol a pusztát szöllővé vagy erdővé változtatta a kéz, ott is puszta — a vadtól, minthogy itt a tilalomfa sem menti meg az úgyszólván határtalan határt az orvvadászattól, moly puskával és tőrrel egyaránt szívós szenvedélylyel űzetik ugy a városi mint a tanyai lakosok, kivált ez utóbbiak által, kikről sok tekintetben tartózkodás nélkül ellehet mondani Ovid vas korából: „non hospes a hospite tutus, non socer a genero, fratrum quoque gratia rara est," — mert a vadat mint a levegőt közös tulajdonnak tekintik, melly csak akkor bir szentségi attribútumával, ha kézzel el nem érthető. Azért melegen üdvözöltük a vadászati törvényjavaslatot, bár tartunk töle, hogy ezzel is csak félrendszabályt léptetünk életbe , minthogy attól sem várhatjuk a bajnak (orvvadászat és vadirtás) gyökeres orvoslását, mert miként gr. F. L. ; ugy mi is aggódva kérdjük: hol lesz a törvény végrehajtó bírósága? különösen az alföldön, hol egy-egy községnek több mértföldre menő határa van (p. o. Szegedé 14, Szabadkáé 12, H.-m.-vásárhelyé szintannyi) s hol az orvvadász nemigen tarthat a meglepetéstől, mert a csőszt, vagy bár mely hatósági közeget könnyen kikerülheti, a tanyai lakosok feladásától pedig nem félhet, mert itt az üldöző hatóság ellenében solidaritás uralkodik, és végre az alkotmányos közegek, a választott bírák, nem alkalmasak arra — tisztelet a kivételnek — hogy az orvvadászatot büntessék, s a tilalmi idő megtartását ellenőrizzék, főleg szavazattal biró egyének irányában. Igy tehát a vadászati érdek és törvény is hozzájáruland egy érvvel azon általános meggyőződéssé érlelődött nézethez, hogy kinevezett kir. bíróságokra van szükség a választott birák helyébe, s hogy legyen felelős biró, ki a törvénynek pártszenvedélytől, érdektől és rokonszenvtől mentten tudjon érvényt szerezni.
