Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-10-31 / 30.szám

493 — Herczeg ! — mondá — én vagyok az oka balesetének, s ezt magamnak meg nem bocsáthatóm. Ha ön meg nem fosztotta volna magát én érettem ezen nemes állattól, úgy rajta ült volna , nem pedig ama szerencsétlen lovon. Balesete nagyobb hatással volt rám mint saját magára. Es én, asszonyom, örülök rajt, hogy ily „gyönyörű kalandom" vala ? mint azt felséges .férje, a király nevezte volt. Ah, ha mindjárt karomat vagy lábamat törtem volna is, azon élénk részvét által, melyben felségednél részesülni szeren, cse's vagyok, dúsan kárpótolva érezném magam. A királyné nem vala már sáppadt, s válaszát tekintetéből leliete kiolvasni. — A mint a történelem beszéli: a királyné kegyét tapasztalt herczeg annyira vérszemet kapott, hogy elutazása után valami ürügy alatt titokbau még egyszer visszatért, és hogy a királyné, kinél látogatást tön , szemrehányással bocsájtá el, de mely inkább tetszésre mintsem kegyvesztésre volt magyarázható. Ezen visszatérés bár sokak előtt titok maradt, de a bibornok előtt korántsem ! Ugyanazon történész irja továbbá: hogy épen akkor, midőn a herczeg újabb előkészületeket tőn egy párisi követségi útra, érkezett meg a hir Angolhonba, hogy XIII. Lajos őt el nem fogadja. A követségi tiszttel aztán Holland lord bizatott vala meg, a ki előtt Buckingham megesküdött volna, regényes szenvedélyétől ösztönözve, hogy látni akarja ésHogja a királynőt, ha mindjárt egész Francziaország gátolná is azt. Hanem biz ő sohasem látá többé Francziaországot, mert Marais jóslata betel jesiilt: Buckingham herczeg ezután nemsokára erőszakos halállal mult ki. Vegyes. Báró Maltzahll-Climmerow, a német sport egyik kiváló hőse — a porosz államménesek igazgatója — húnyt el e napokban hoszasb betegeskedés után. A „Sporn" igen elismerő czikkben emlékezik meg érdemeiről. A báró még a mult század szülöttje volt, s a napoleoni háborúkban kezdé hadipályáját. Utóbbi időkben gazdagságának s a sport örömeinek élt. Hires volt szavatartásáról, akár milly áldozatába került is az. A herteni versenyről annak idejében gr. E. M. balesete miatt mi is megemlékeztünk röviden, mit most teljessé egészítve közölhetünk. Futott összesen öt ló: Jessamina (hg Salm), Shylock (gr. Metternich), The Nip (Esterházy M.) Hirschkuh (Papén hadn.) és Sweetbriar (gr. Meenveldt). Az indulás a kastély mellől történt, s The Nip volt a vezető. Mindjárt az első sövénynél, mely széles élő lyceurnból állt — Papén hadnagy lovastól beleveszett —• úgy hogy a versenynyol fel is hagyott; Sweetbriart sem tudta lovassa áterőszakolni,s a makacs állat utoljára is őt zsurolta le egy gyümölcsfánál. Igy már csak hárman maradtak versenyben, s The Nip jól messze előhaladtan vezetett, második Jessamina, ezután Shylock jóval hátrább, s ily rendben maradtak jó darabig. — Miután a káposztás kerteken és réteken először áthaladtak volna — a fordulónál Jessamina közelebb férkőzött The Niphez, egyik agyagfal átugrásánál azonban megbotolván — ez által ismét időt vesztett. A rétre kiérve azonban Jessamina ismét gyorsította iramát s láthatólag