Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-09-30 / 27.szám

435 A tenyésztés már annyira hanyatlott, hogy a lovak, rendesen csak 13—14 markos magasságot szoktak elérni, s semmi erőfeszitést el nem birtak. Az akkori kormány a fedező intézetek segélyéhez nyúlt, ugy a mint azok az örökös tartományokban már 1760 óta fennállottak, csakhogy e szándék elé hatalmas akadály gördült a fedező mének hiányában. Igaz ugyan, hogy az országban maguk a lovak épen nem hiányoztak, ellenkezőleg, akkor igen nagy és gazdag lóállomány létezett, hanem épen a honi mének által jutott a tenyésztés oly alacsony fokra, s igy arra kellett törekedni, bogy jó tenye'sz-anyag hozassék be. Holstein, Brabant, Hannover, s az osztrák örökös tartományok jó méneket szolgáltattak ugyan, de ezek nem voltak czélszerük, Törökország, Moldvaország és Olábországban pedig a használható mének csak nagy nehezen és drága pénzen voltak felhajthatók. Ekkor (1784-ben) Csekonits lovassági kapitány egy tervet terjesztett az udvari haditanács elé, hogy miként lehetne a lehető legkevesebb kiadásokkal beszerezni a használható mének kellő számát. Az udvari haditanács s a tábornok urak, kik nem igen akarták belátni, bogy egy egyszerű lovassági kapitány megoldhatta volna a feladatot, mely felett ők, daczára arany-bojtjaiknak és érdem csillagaiknak, hasztalan törték magas fejeiket, két éven át ócsárkodtak Csekonits lovassági kapitány terve felett, azonban végre bár nehéz szivvel, mégis csak elő kellett azt terjeszteniök a császárnak. II. József helybenhagyta a tervet, mely leginkább egy államménes alapitására volt számítva, s erre nézve egy kamarai pusztát engedélyezett. Ismételt végnélküli vitatkozásai után a különféle hatóságoknak, végre kitüzetett a mezőbegyesi puszta a ménes alakítására, s egyszersmind mint vágómarhaszállitó-depót, a délen és délkeleten a törökök ellenében felállított hadsereg számára. A ménes első állománya 2932 darab lóból és 212 darab ökörből állott; 1791ben, II. Leopold uralkodása alatt, már közel 4103 darab lovat és 2103 darab szarvasmarhát találunk ott. 1810-ben Mezőbegyesnek 14,027 lova volt, ezek közt 3355 kancza, melyek 14 vadménesbe beosztva és 130 mén által lettek szabadon fedezve, de a ménes már 1819-ben csak 2784 lovat tudott felmutatni, miután gróf Hardegg lovassági tábornok a többit mind átadatá a lovasságnak. Mint mindenütt a magyar-osztrák tartományokban, ugy látunk itt is rendelkezést rendelkezésre következni, melyek egymással ellenkeznek, szabályokat behozatni, s rövid idomulva ismét abban hagyni, s ujabb rendszereket elfogadni, melyek az előbbiekkel diametralisan valának szembeállítva. E körülmények között a lótenyésztő-intézetek nem virágozhatának ugy, mint az a lótenyésztés érdekében kívánatos lett volna; azonban daczára annak, a magas udvari haditanács és ennek bölcsei a tanácsban, még sem voltak képesek Mezőhegyest tökéletesen tönkre tenni. A parancsnokok sorban iparkodtak a ménes birtokait berendezni, s magára a tenyésztésre nézve dicséretreméltó gondosságot fejtettek ki, úgy hogy csak ennek 17*