Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-09-30 / 27.szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Szerda, september 30. 27. szám. Tizenkettedik évfolyam. 1868. Kazsui falka. Ugy látom, ismét nekem jutott a szerep, a kazsui falka napi eseményeit és hajtásainak eredményét a Vad. és Versenylap hasábjain időszakonként leirni. Nem irói viszketegség tehát, mi e sorok közlésére indít, csak is folytatása a mult évi kezdetnek. Az 1867-ik év 33-ik számú Vad. és Versenylapban ezen tétellel végezém be vadász idényünk leírását: „Kesergő szivvel mondunk kedves laktanyánknak „Isten hozzádot" s majdan a napokat számláljuk, midőn esztendőre ismét találkozhatunk itt, honnan a legkedvesebb emlékkel távozunk." S im közéig a pillanat, midőn meleg kézszorítással üdvözüljük újból egymást vadásztanyánk helyszínén, örömünket fejezvén ki a felett, bogy átéltük e hosszú évet. Szinte felvillanyoz az eszme: bogy legközelebb, talán már a jövő hó közepén megkezdődik falka-vadászatunk; tagjaink száma pedig nagyobb a mult évinél, min annál inkább örvendünk, mert daczára annak, hogy azóta a lepsényi falka alakult, ez rajtunk csorbát nem ejtett, mit én leginkább e sport-nem iránt lassankint kifejlődő rokonszenvnek magyarázok. Csalatkozna, ha valaki azt hinné, bogy a „lepsényi vadásztársulat" alakulása bennünk a féltékenység érzetét költötte fel. Ellenkezőleg, igen örvendünk annak megalakulásán s azon, hogy karöltve igyekszünk ezen, már a sirhoz közel álló sport-nemet hazánkban fejleszteni. Tiszta szívből a legszebb jövőt kívánjuk a lepsényi vadásztársulatnak s csak vetélkedni foguuk azon, hogy az idény végén mellyik társulat lesz képes több „hallalival" dicsekedhetni. Vadász idényünk, ugy látszik, ez évben a legszebb reményekre jogosít, a menynyiben a rendkívül forró nyár következtében a tengeri, mi nálunk rendesen akadályul szolgál vadászatnál, mind megérett és már le is van törve, s igy körül-belől október közepén már élvezhetjük e legnemesebb sportot. 27