Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-01-30 / 3.szám

40 san háború és polgári zűrzavar. A bennszülöttek hajlama a dologtalan katona életre — holott épen nem szenvednek fogyatkozást az intelligenciában és képesség­ben — s még inkább indolentiájuk és munka-gyülöletük, lehetnek azon főokok, hogy miért talált Abyssiniában e részben oly hatalmas nehézségekre az előhaladás. Abyssiniának egyedüli forgalomban levő érczpénze a Mári-Terézia tallérok, váltópénze Tigrehben még némi részben gyapotszeletek (Gfirbab) — c'est comme chez nous — általában pedig a Taltal tartománybani Alelbad tónál tört sódarabok, oly alakban, mint egy fenő kő és 36 lat sulyu. Ez utóbbi értéke a bányák távolsága s az évszakok stb. szerint változik. A közönséges ár Taltalban 100, Adoaban 40, Gondarban 30 darab egy Mária-Theresia tallérért. A mostani abyssinaiak jóval túlnyomó része keresztyénekből áll. A mahomedán Galla-k, kiknek el kellett ismerni a császár uralmát, részben a keleten szokásos ca­thegoricus imperativ módon sommásan megkereszteltettek. A közönséges papságon kivül vannak még különféle szerzetes-rendek, apáczák és más képviselői az egyház­nak, ezek száma légiókra megy stb. Jó kétharmadrésze az év napjainak böjt és ün­nepnapokból áll, sigy Abyssinia mindig kellemes menhelyet nyújthatna azon európai­aknak, kik kortársaik reformvágyától elrémitve, hasztalan keresnek oly csendes helyet, hol régi bútalanságukban és képzelődésükben idylli nádsipjokat fújdogál­hatnák. Abyssinia összes tartományainak lélekszámáról sohasem volt képes kellő ada­tokat nyerhetni a legalaposabb autoritás, Heuglin, az egykori chartumi főconsul. Szerinte az ország, egészben véve, nem épen gyönge, sőt némely vidék sürüen la­kott, legkevésbé pedig az egészségtelen, lapályos kola. Nagy városok e gazdag jövőjű államban nincsenek, s jelenleg azok egyike sem birhat több, mint 8000 lakossal. A mi a császár, vagy Theodoros királyt illeti, valamennyi utazó egyetért ab­ban, hogy ez uralkodó nincs közönséges fából faragva, s a kitűnő tulajdonok meg­lehetős számával bir, melyek lehetségessé tevék neki, hogy nemcsak a bennszülött herczegek praetensióit, a gyanús vetélytársakat, hanem a soldateska könnyen láza­dásra hajló szellemét is kordában tudta tartani. Az izlamot lelke mélyéből gyűlöli, s ha sikerülne neki egykor uralmát a ten­ger partjain is megszilárdítani, ugy ott a töröknek veszélyes ellenfele támadhatna. Heuglin két izben volt személyesen a császárnál, s utoljára 1862-ben ugyan­azon tájon látogatta meg őt, hol majd a brit haderőnek is keresnie kell, habogy nem volna kedvök a szerencsés és vállalkozó harczosoknak eléjök menni a meggondo­latlan és fukar politika által kiküldött betolakodóknak. A császár ekkor Etschebed-ben táborozott. rt ­— O felsege — igy adja elő Heuglin — egészen egyszerűen öltözve, egy kis Alga-n (nyugágyon) ült, s minket felkért, hogy jobbján foglaljunk helyet. Rövid társalgás után mézes-pálinkát s válogatott hydromelt, azután böjti éte­leket hordtak fel. (Vége köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents