Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-01-30 / 3.szám

38 nak, s abban odagyülvén annyi lyukat vájnak, a mennyi csak belefér. E nézet alapossága annyival valószínűbb, mert e czélra mindig homokos helyek választatnak, hol aztán a 20—30 lyuk sűrűen egymás mellett található. Ily helyek azért alkalmasak, mert a homokos talaj nem egykönnyen fagy merevre, mint más tömöttebb, nedves talaj, s hogy azt a róka kicsi bár, de erős lábaival könnyen kikaparhatja. Ha ily kis gyarmatot feltárhatnánk, csodálatos képet nyújtana. Látnók a földben a sok alagutjáratot, melyek egymástól teljesen függetlenek, s nem közlekednek soha más tulajdonos menetével. Pedig minden lyuk elágazó, s nemcsak egyetlen vak fészekbe végződő egyenes bejáratból, hanem 3—4 elkülönítettből áll, melyek mindegyike a közös szobába nyilik, ez nagy terjedelmű, s a kiindulási pontot képezi, melyből lakója a veszély közeledtekor, veszélylyel nem környezett mene tébe fut. Ez azonban nem a kölyökfészek, erre másik barlang van készítve. A kölyökfészek kis terjedelmű s az előbb emiitett menettel közlekedik. Ezekből láthatja az olvasó, hogy a sarkvidéki rókalyuk némileg a vakondéhoz hasonlít, minthogy mindkettő némileg oly vár, melynek több irány felé van kijárata, s melyekben a kölyökfészek elkülönített a lakóhelytől. A kölyök számára rendelt barlangban rendesen 5 — 6 kölyök növekedik, s a külszobában, valamint az alagokban nagy készlet eledel halmoztatik fel, ily fészekben sok hermelin, valamint a vándor-egér két faja találtatott ;Jott feküdt még nagy mennyiségű nyul, ruczacsontok s halszálkák, miből látható, hogy a kölykök táplálékban hiányt nem szenvedtek. E rókafaj igen okos, jóllehet korábbi sarkvidéki utazók leírása szerint azt kellett volna hinni, hogy ostoba s könnyen meg lehetne fogni, hogy a legegyszerűbb tőr elég bármennyi rókát összefogni, hogy a vadász a róka szemei előtt állithatná oda a csalétekkel ellátott tőrt, s az távoztával belé siet, hogy e módon négy óra lefolyta alatt 15 rókát fogtak volna. Más utazók adatai azonban egészen különböznek e leírástól. Jegyzőkönyveik telvék jegyzetekkel rendkívüli ravaszsága felől, s megfogása nehézségének kimutatására elmondják, hogy vonta ki ügyesen a tőrből a csalétket, anélkül, hogy belé esett volna, vagy hogy magától elsülő tőr meglőtte volna. Oka könnyen fellelhető. Azok, kik ostobaságáról meséltek, a legelső európai utazók, — s azok, kik ravaszságát emelik ki, a későbbi utazók. A legelsők megérkeztekor még nei» ismerték a rókák az európaiakat, nem csapdáikat s magától elsülő tőreiket; sejtelmök sem volt arról, hogy a koncz másra való, mint megevésre. Mielőtt európai ember a sarkvidékig jutott, háborítatlan élete volt a rókának; de miután az emberek belátták, hogy bőrében gazdagság rejlik, hogy husa ehető, könyörtelenül kezdék üldözni. Mert közönséges színében is a sarkvidéki róka bőre, mint prém kedvelt, azonban ha égalja kemény hidege minden egyes szőre szálát megfehéríti, akkor igen értékes, annyira, hogy belőle készült köpenyt millionarius vehet csak meg, s csak fejedelmi vállakat fed." (Vége köv.)