Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-08-10 / 22.szám

356 tak a legkitűnőbbek Newmarketben. Fia nem osztá apja hajlamát, s igy az egész nagyszerű ló-állomány, mit az öreg hg egy fél életen át szerzett össze —• kalapács alá került. Az árverésen 78360 font sterling folyt be, s mégis a dologhoz értök azt álliták, hogy ez összeg alig [egyharmada annak, mibe a hgnek e lovak kerültek. Newmarketnek, szerencséjére, maradt még egy pártfogója, lord Stamford, ki még erősen ül a nyeregben, s a lovak e régi metropolisát nagyban pártfogolja. Lehet is mondani, hogy ez az ő kis királysága. Ide jövetelem előtt néhány nappal volt a Lady nevenapja, s mint hallom, az egész város megtinneplé azt, harang-zugás hirdeté az örömnapot, s Newmarket nagyobb része a lady asztalánál ebédelt az nap, mint minden évben. Az istállók európai hirüek, s ki ssé nehezen lehet belépti engedélyt kapni ; miután azonban lord Stamford olly szives volt engem idomárjánál bejelentetni — ennélfogva akadály nélkül juthaték a sport e szentélyébe. Egy angol nagyúr idomárja maga is meglehetős jómódú úr, kinek egész sereg szolgája, gyönyörű háza, pompásan rendezett salonja és felesége van, ki a legelegánsabb toilettban viszi a háziasszony szerepét. Először is egy udvarba vezettek, mellyet egy téglából épült és két szárnnyal biró épület körite. A közép-épületen egy óra-torony büszkélkedett; az udvar közepén pedig egy magasabb emelvényre épült házikóban egy roppant neufundlandi kutya trónolt. Az udvarról több kapu nyilt a lovak ki és bebocsátására. A lovak mindegyikének külön hálóhelye van, melly egy igen tiszta és jól világított rekeszből (Box) áll, fehérre meszelt fallal, fényesre simított széna-saraglyával, márvány vályúval és fris szalma alommal, melyet minden reggel ujjal cserélnek föl; itt nem ismerik a ganéjt. E lovak mindegyikének van egy kis lovásza (groom), ki őket tisztítja és mindenről gondoskodik. Egy illy ló-tisztitás igen complicált dolog, mellyhez egész nyaláb szivacs, kefe, fésű, kendők, szalagok és más apróságok kívántatnak — mint ba csak egy dáma pipere-asztalára gondolnánk, ezenkívül takaróval fedvék e lovak, miért London nem egy szegény munkása irigyelné meg őket. A lovász-fiúk — kik mindnyájan egyforma idősek (12—13 év), s mindnyájan családi hasonlatossággal birnak — az istállókban szoktak aludni czélszerü ágyakban, mellyoket nappalra csinos szekrénnyé változtatnak át. Igy egymásután vagy 27 lovat látogattam meg, nem értve ide a mezőn vagy ménesen levőket — mellyek száma mintegy 70 s mellyek mindegyike egy-egy birtokkal fölér. Mindnyájan ismeretes vagy hires neveket viselnek, mit a gyepen küzdöttek ki magoknak, mint hires ősök szeplőtlen származású ivadékai. Némelyek már ez intézetekben ellettek, mások Yorkshireben — a nemes lovak e hazájában — láttak először napvilágot, mások ismét Anglia más részeiben ; de akárhonnan kerültek légyen is — itt mindnyájan a versenyekre képeztetnek. Vándorlásom közben az istállókban megmutaták lady Stamford kedvencz lovát Little Ladyt is, az úrhölgy szép kezeiből igen sok almát, narancsot, süteményt és más nyalánkságokat szokott kapni; az én figyelmemet azonban más ok miatt voná magára, s ez — egy macska iránti szeretete, melylyel a szalmába heveredve játszogatott, s mellyet ajkaival gyengéden megfogva — hátára tett, midőn fölkelt. Az illy játszó pajtások nem ritkák az angliai istállókban. Igy emlékeznek még ott egy