Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-01-20 / 2.szám

31 Gyula tagtársunk, ki később jött a gyülhelyre, egy egész társasággal találkozott, mely akkor pecsenyére agarászott, midőn ön az alkalmatlan időt adván okúi, egy verseny agarászatot akar elnapolni, de azt is úgy, hogy agarait otthon hagyva s azok nélkül indulva, rózsaszinü ábrándok közt halad a gyülhely felé, a hol indítványozni akarja, hogy a dij-agarászat elnapoltassék ! ? Ehhez nem kell commentárAzon állitása sem correct továbbá önnek, hogy a félig nyitott ajtón már kiáltották előnkbe: „a kutyák elestek ; 12 óra elmúlt," mert ha emlékezetem nem csal, köztem és az alelnök közt történt fogadásra nézve kértem épen én öntől legislegelőször felvilágosítást. Nem igy volt-e ? Hogy a társaság teritett asztalnál reggelizett volna, szinte nem áll, mert az asztalok terítve voltak ugyan, de mi önökre várakozva, csak megérkeztök után reggeliztünk. Azon vád továbbá, hogy „azon néhány perczet, melylyel előbb érkeztem, sietve felhasználtam s agarait ötöd magammal elitéltem," a valóságban igy áll: 12 órán túl egy negyed is elmúlván, Simay alelnök indítványára, -- ki Bérczy úr által is pártoltatott — a választmányi tagok által választmányi ülés tartására hivattam fel, a melyet is e felszólításra megtartván, a választmány a már idézett czikkely értelmében ön agarait elejtette, mely határozatot nekem mint elnöknek természetesen ki kellett mondanom. Az, hogy ön úton volt, smég akkor is agarak nélkül az épen ön ellen bizonyít, mert nem azért, hogy ön, de azért, mert agarai nem voltak a kitűzött időben a gyülhelyen — ejtettek el, s épen ez igazolja a választmányt, mert ha ön jelen lett volna is, s agarai nem, meglehet győződve, hogy a választmány ugyan igy járt volna el. Míg ha agarai ott lettek volna, s ön nem, azért a kitűzött órában kiindulunk, s akkor minden rendjén lett volna. Azon kérdésre továbbá, hogy az alapszabályok értelmében a verseny előestéjén megtörtént-e az agarak nevezése, s azok feljegyzése ? On maga magának nemmel felel; igazán bámulatos ön feledékenysége, hát nem méltóztatik rá emlékezni, hogy ez akkor este csakugyan megtörtént, s az egylet jegyzője által a versenyzendő agarak feljegyeztettek, s még másnap, midőn ez az összeült választmánynak felolvastatott, ön hibás bejelentése folytán „Juhász" neme kijavíttatott. Igy tehát azon állítás, hogy én és jegyző valakit vártunk, s azért halasztottuk a beirást másnapra, szinte alaptalan. Hogy a „tét"-befizetések megtörténtek-e? az a pénztárnok dolga, de hogy a verseny után néhány napra a pénztárnok a pénztár állását hozzám levélben beterjesztvén, ott az egész tétösszeg bevételként figurái, önnek bármikor megmutathatom, a lovélmárkra a postán rá nyomott napi kelettel együtt. Hogy a pénztárnok saját zsebéből fizette ki a tételt, azt én nem tudtam, s ahhoz egyéb iránt nekem nincs is közöm, csak a pénztár hiányt ne szenvedjen. A felhozottak közt még is van önnek igaza, mert formahibát csakugyan követtünk el. Mert 12 órakor nekünk lóra ülni, kiindúlni, a futandó agarakat megnevezni s jelen nem lévén, a szabályok értelmében elejteni kellett volna. Ez lett volna a szabályszerű eljárás. Hogy az agarász-egylet emez eljárása — t. i., hogy önalkotta törvényeit szigo -